Agávéformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Agávéformák
Pálmaliliom (Yucca flaccida)
Pálmaliliom (Yucca flaccida)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Alcsalád: Agávéformák (Agavoideae)
Típusnemzetség
Agávé (Agave)
L.
Szinonimák

Agavaceae Dumort.

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Agávéformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Agávéformák témájú kategóriát.

Az agávéformák (Agavoideae) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjének és a spárgafélék (Asparagaceae) családjának egyik alcsaládja. Korábban a liliomvirágúak rendjében önálló családnak (agávéfélék; Agavaceae) tekintették.

Számos jól ismert sivatagi és száraz égövi nemzetséget foglal össze, ismertebbek az agávé és a jukka. Az alcsaládba 18 nemzetség 550-600 faja (23 nemzetség 637 faja – Britannica, 2012) tartozik.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajai az egész világon megtalálhatók; főleg a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt meleg régiókban.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alcsalád közös morfológiai, sejttani, kemotaxonómiai sajátosságai az alábbiak:

  • Nagy termetű, tőlevélrózsás szukkulens vagy üstökösfák, melyek szárában megjelenik a szekunder vastagodás. Nyalábrendszerüket erőteljes rostok szilárdítják. Törzsük szinte mindig rövid, és a felsorolt okokból gyakran elfásodik.
  • Leveleik szukkulensek, dorziventrálisak vagy rostosak, lándzsásak, gyakran szúrós hegyűek, tövisesen szúrós élűek.
  • Egyes nemzetségek (hapaxantikus genusok) a növény több év után fejleszt hatalmas virágzatot, majd az elvirágzás után a vegetatív test is elpusztul — például agavé (Agave) nemzetség.
  • A virág takarólevelei forrtak, a porzók a lepel tövére vagy a lepelcső belső oldalára nőttek.
  • Magházuk állása lehet felső (Yucca) vagy alsó (Agave).
  • Beporozhatják őket molyok, madarak vagy denevérek is.
  • Termésük tok, esetleg (ritkábban) bogyó (például Yucca nemzetség).
  • Kromoszómaállományukra jellemző az erősen megosztott kariotípus: 5 nagy és 25 kisebb kromoszóma.
  • Kemotaxonómiailag is feltérképezett a taxon: szapogenin- és szaponinvegyületeket nagy mennyiségben tartalmaznak
  • Gyökerük rizóma jellegű.
  • Virágzatuk fürt vagy sátor.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szapogenin- és szaponinvegyületeik hatnak az állatok hormonális szabályozására, így fogamzásgátló tabletták gyártására használják őket.

Kedvelt dísznövények is vannak a családban. Kertekben, parkokban gyakran találkozni az Amerikából származó pálmaliliommal (jukka – Yucca filamentosa). A Yucca nemzetségnek közismert faja az Észak-Amerikában őshonos sivatagi üstökösfa, a 15 m magasra is megnövő Józsua-fa (Yucca brevifolia). További dísznövények kerülnek ki a sárányfa (Dracaena) és a szanzavéra (Sansavieiria) nemzetségekből

Fontos trópusi rostnövények a szizál (Agave sisalana) és a henekén (Agave furcroides).

A közönséges agávé (Agave americana) levelektől megtisztított részének tiszta vagy cukrozott cefréjéből párolják a mezcalt, a tequilát pedig ugyanígy készítik a kék agávéból (Agave tequilana).

A fehér füzérvirágú tubarózsát (Polianthes tuberosa) értékes illóolajáért termesztik.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család/alcsalád taxonómiai leírása sokat változott az évek során. Egyes nemzetségeket (például Cordyline és Dracaena) időként leválasztanak róla egy különálló sárkányfafélék (Dracaenaceae) családba, bár az újabb kutatások szerint inkább egy nagyobb családba: csodabogyófélékbe (Ruscaceae) kellene összevonni őket. A Nolina, Beaucarnea és Dasylirion nemzetségeket néha Nolinaceae néven családba vonják össze, vagy a csodabogyófélékhez sorolják. Másrészt, a molekuláris rendszertan eredményei azt sugallják, hogy az Agavaceae-t ki kellene bővíteni:

Az APG II-rendszer osztályozása az agávéféléket néhány másik családdal (köztük a csodabogyófélékkel együtt a kiterjesztett spárgafélék (Asparagaceae) családjához sorolja. Az APG II megengedi némelyik család, köztük az Agavaceae különvételét, bár ebben az esetben javasolja a család kiterjesztését az Anemarrhenaceae és az Anthericaceae (benne: Anthericum és Paradisea), a Behniaceae és a Herreriaceae család nemzetségeivel. A legtöbb referencia az Agavaceae családot (különböző nemzetségekkel) az Asparagaceae-től különálló családként írja le. A Hesperocallis nemzetséget néha saját családba, a Hesperocallideaceae-be sorolják, bár az újabb eredmények szerint szorosan kapcsolódik az agávéfélékhez, és az abba sorolását javasolják (Pires et al. 2004).

Az APG III-rendszer alcsaládként a spárgafélékhez (Asparagaceae) sorolja őket.

Nemzetségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különböző szerzők, illetve besorolások miatt átfedésekkel:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003) 
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma
  • David J. Bogler and Beryl B. Simpson (1995. szeptember 21.). „A Chloroplast DNA Study of the Agavaceae”. Systematic Botany 20, 191–205. o.  
  • David J. Bogler and Beryl B. Simpson (1996. szeptember 21.). „Phylogeny of Agavaceae Based on ITS rDNA Sequence Variation”. American Journal of Botany 83, 1225–1235. o.  
  • J. C. Pires, I. J. Maureira, J. P. Rebman, G. A. Salazar, L. I. Cabrera, M. F. Fay, and M. W. Chase (2004. szeptember 21.). „Molecular data confirm the phylogenetic placement of the enigmatic Hesperocallis (Hesperocallidaceae) with Agave”. Madroño 51, 307–311. o.  
  • D. J. Bogler, J. C. Pires and J. Francisco-Ortega (2006. szeptember 21.). „Phylogeny of Agavaceae based on ndhF, rbcL, and its sequences: implications of molecular data for classification”. Aliso 22, 313–328. o.  
  • Britannica, 2012: Nádori Attila (szerk.): Britannica Hungarica nagylexikon 1 (A ca – Ani). Kossuth Kiadó, 2012. p. 119–120. ISBN 978-963-09-6795-2
  • Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 238. o. ISBN 9630566125  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Agavaceae in Flora of North America.
  • Agavaceae in L. Watson and M.J. Dallwitz (1992 onwards). The families of flowering plants: descriptions, illustrations, identification, information retrieval.