Szerkesztő:Akela/Temp 02

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Speciális:Prefixindex/User:Akela (URL) - - - - - WP szócikkek száma 541 665

Megjegyzés
 A lap szerkesztés alatt áll. Kérlek, még ne szerkeszd egy darabig!
This page is currently under construction, please do not edit it for a while.
Diese Seite ist zur Zeit noch in Arbeit. Bitte bearbeite sie noch nicht.

Christoph von Teuffenbach[szerkesztés]

<no--- ---wiki> (átdolgozni, űtdolgozni, átdolgozni - V.I. Lenin)

Christoph von Teuffenbach
Nemzetiségeosztrák
OrszágHabsburg Birodalom
Szolgálati ideje1565 – 1596
Rendfokozatatábornok, kassai főkapitány
Civilbenpolitikus, diplomata

Christoph von Teuffenbach (vagy Tiefenbach), magyarosan Teuffenbachi Kristóf, csehül: Kryštof z Teuffenbachu (1525/1528 – Prága, 1598. október), a stájerországi Teuffenbach családból(wd) származó osztrák-cseh nemesember, politikus, diplomata, német-római császári hadvezér, kassai főkapitány.

Élete[szerkesztés]

Teuffenbachi Kristóf (németül Christoph Baron von Teuffenbach, 1525 vagy 1528 – 1598. október) a Szent Római Birodalom nemes, katonai vezetője és diplomatája. A stájer Teuffenbach családból származott Mayrhofenből?????.

Teuffenbachi Kristóf (néha Tiefenbachból is) Stájerország egyik legjelentősebb arisztokrata családjából származott

1565-ben Schwendi Lázár tábornok alatt szolgált Magyarországon. A Szent Római Birodalom diplomatájaként több külképviseletre küldték. 1568-ban fegyverszünetet kötött Adrianopolyban a Római és az Oszmán Birodalom között, a tizenöt évig tartó török ​​háború alatt.

1593-1596 között a magyar hadsereg parancsnoka volt a császár megbízásából.

hollandus

Christoph van Teuffenbach Stájerország egyik legjelentősebb nemesi családjából származott. 1565-ben Schwendi Lázár alatt szolgált Magyarországon. Diplomataként több külföldi kiküldetésre küldték.

1568-ban megkötötte az adriánópolyi fegyverszünetet a Szent Római Birodalom és az Oszmán Birodalom között, a tizenöt éves háború alatt. 1593 és 1596 között a Habsburg császár megbízásából Magyarországot vezényelte.




Élete[szerkesztés]

A stájerországi Teuffenbach (Tiefenbach) bárói család Mairhofen-ágának sarjaként látta meg a napvilágot 1528-ban. A kiterjedt családnak Stájerországban, Karintiában, Cseh- és Morvaországban, valamint Magyarországon is voltak birtokai. rendelkezett birtokokkal. Apja Andreas Teuffenbach, anyja Susanna von Seisseneck volt. 1546-ban Christoph a testvérével, Gabriellel együtt beiratkozott a wittenbergi református egyetemre. Tanulmányai befejeztével körútra indult Európában, ezt követően jelentkezett a német-római császári hadseregbe.

1565-ben már Rittmeister-ként, azaz lovassági kapitányként vett részt Schwendi Lázár kassai főkapitány hadjáratában, amelyet János Zsigmond, Magyarország (ellen)királya ellen vezetett. A János Zsigmond megsegítésére oszmán seregek érkeztek. Ali bég csapataival összecsapva kénytelen volt visszavonulni. Teuffenbachot rövidesen ezredessé léptették elő. 1566–1567-ben a császári haderő és Ágost szász választófejedelem csapatai a lázadó II. János Frigyes szász herceg ellen vonultak és ostrom alá vették Gotha városát, az ostromban Teuffenbach kitüntette magát.

Ugyanebben az évben új megbízást kapott: Pozsonyba hívták, hogy csatlakozzon Verancsics Antalhoz (Anton Veranz)-hoz, Eger Erlau püspökéhez a II. Szelim szultán udvarába induló küldöttséghez. Feladatuk a béketárgyalások lefolytatása volt, melynek eredményeként 1568. február 14-én Drinápolyban nyolc éves fegyverszünetet írtak alá.

Diplomáciai kiküldetéséből visszatérve az Udvari Haditanács tanácsosává nevezték ki, emellett pedig Zay Ferenccel és Mágócsy (Mágóchy) Gáspárral együtt felső-magyarországi főkapitány-helyettes volt 1569-1570 között. 1570-ben II. Miksa császár szatmári és a tiszántúli főkapitánnyá nevezte ki, mely tisztségeket 1579-ig töltötte be. Főkapitányi kinevezésével együtt gróf Niklas Salm és Franz von Roggendorf mellett megbízást kapott a Felső-magyarországi Kamara megreformálására is. E tisztséget viselve házasodott meg először 1571-ben; ekkor Balthasar von Prösig özvegyét, Maria von Harrachot vette el. Szatmári főkapitányként – a bécsi hadvezetés utasításainak eleget téve – Báthory István erdélyi fejedelem ellen harcolt, azonban a császári sereg 1575. július 8/9-i, a kerelőszentpáli csatában elszenvedett veresége, majd decemberben Báthory lengyel királlyá való választása meghiúsította ezeket a vállalkozásokat.

Teuffenbach 1574-75 között átmeneti jelleggel Révay Ferenc mellett betöltötte a felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitányi tisztet is. 1576-ban újra házasodott Johann von Stadl özvegyét, Susanna von Scherffenberget elvéve. 1584-ben Bécs városparancsnokává nevezték ki, 1585-ben pedig Feldhauptman-ná, azaz főhadparancsnokká léptették elő. Bécsi parancsnoksága alatt kötötte harmadik házasságát Justine von Brennen-el, Bartholomäus von Eggenberg özvegyével. 1587-ben Lengyelországba küldték, hogy biztosítsa az elhunyt II. Miksa császár fiának, Miksa főhercegnek (A Német Lovagrend nagymestereinek listája), a Német Lovagrend nagymesterének (1558–1618) lengyel királlyá való választását – sikertelenül. Az 1588. január 24-i pitscheni (bitschini) csatában súlyos vereséget szenvedett a Jan Zamoyski vezette svéd seregektől, maga MIksa főherceg is fogságba esett. A vereség után Teuffenbach tárgyalt a lengyelekkel a fogságba esett főherceg kiváltásáról. (Miksát végül csak V. Szixtusz pápa beavatkozása nyomán engedték szabadon 1589-ban, és le kellett mondania a lengyel koronára támasztott igényéről).

1592-ben Cristoph Teuffenbach újra felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitány lett, mely tisztséget visszavonulásáig, 1598-ig töltötte be. Ebben az időszakban házasodhatott meg újra, immáron negyedszer, elvéve Euphrosine von Dorsy-t, homonnai Drugeth György özvegyét. A főkapitány a nyílt háborúvá terebélyesedő tizenöt éves háború elején, 1593-ban Kassa mellett gyűjtötte össze a seregét, majd az oszmánokra törve elfoglalta előbb a Rimaszombathoz közeli Szabadkát (mai neve Sobôtka/Szabadkapuszta, Rimaszombat városrésze), majd Fülek ostromába kezdett. Ekkor a temesvári pasa egy 18 000 fős felmentő sereget küldött Teuffenbach ellen, akiket a főkapitány - lovasait személyesen vezetve - szétszórt Fülektől nem messze. November 24-én csapataival sikerült Füleket elfoglalnia, ezután Hatvan ellen vonult. Itt azonban a budai pasa felmentő seregétől súlyos vereséget szenvedett, így kénytelen volt visszavonulni Kassára.

1596. október 18-án Sajóvámosnál csatlakozott Miksa főherceg seregéhez, aki Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem csapataival egyesülve III. Mehmed szultán ellen vonult. Az összecsapásra Mezőkeresztesnél került sor 1596. október 23-26-án. Teuffenbachot a két ellenséges tábort elválasztó gázló őrzésével bízták meg, azonban azt tartani nem tudta, így a keresztény had kénytelen volt feladni a gázlót. Másnap, 26-án az öreg főkapitány lovasaival a keresztény sereg második vonalának centrumában állt Miksa főherceg és Pálffy Miklós csapataival. Bár a csata látszólag a keresztény csapatok győzelmével kecsegtetett, a ruméliai pasa ellentámadása az oszmán tábort fosztogató keresztények ellen a teljes sereg megfutamodásával járt. A vereség után a főkapitány kénytelen volt csapataival visszavonulni Kassára.

Az idős főkapitány közel 70 évesen, 1598-ban vonult vissza a katonai szolgálatból. Időskori éveit Prágában kívánta eltölteni, azonban a cseh fővárosba való költözése után nem sokkal érte a halál. Két fiút hagyott hátra az első és második házasságából, Friedrich von Teuffenbachot(wd) (1585–1621) és Rudolf von Teuffenbachot(wd) (1582–1653) (Bedřich z Teuffenbachu, Rudolf z Tiefenbachu). Friedrich von Teuffenbach (Tiefenbach) a harmincéves háborúban császári hadvezérként harcolt, részt vett az 1645-ös nördlingeni csatában is. Rudolf von Teuffenbach (Tiefenbach) a cseh rendi felkelés során a protestáns cseh felkelők egyik vezére lett, 1621-ben kivégezték.

A német Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Christoph Teuffenbach (†1598) témában.
A német Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Teuffenbach zu Tiefenbach und Maßweg und der Teuffenbach-Mayrhofen, Genealogie témában.


Apróbb kiigazítás: A posztban szereplő Anton Veranz az Verancsics Antal/Antun Vrancic volt, Erlau pedig Eger, ahol 1560-1573. között volt püspök, ill. 1557-1569. között Borsod és Heves megye főispánja vármegye főispánja.

A byczynai (pitscheni) csata 1588. január 24-én volt, és NEM az akkor uralkodó Rudolf császár esett lengyel fogságba, hanem öccse, Miksa főherceg.

A wiitenbergi egyetem sosem volt "református", hiszen személyesen Luther volt a spirituális vezetője

{{DEFAULTSORT:Teuffenbach Christoph]] [[kategória:az 1520-as években született személyek]] [[kategória:1598-ban elhunyt személyek]] [[kategória:16. századi katonák]] [[kategória:német-római császári hadvezérek]] [[kategória:Osztrák történelmi személyek]] [[Kategória:Osztrák diplomaták]]





Erdődy Tamás (1886–1931) Erdődy Tamás (1886–1930)[szerkesztés]

Zajkányi csata * Vaskapui csata (1442)[szerkesztés]

Zajkányi csata
KonfliktusMagyar–török háború (1437–41)
Hosszú hadjárat
Időpont1442. szeptember 6.
HelyszínVaskapu-hágó, Zajkány közelében,
EredményHunyadi győzelme
Szemben álló felek
 Oszmán Birodalom Magyar Királyság
Parancsnokok
Sehab ed-Din Hunyadi János
Térkép
Zajkányi csata (Románia)
Zajkányi csata
Zajkányi csata
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 30′ 02″, k. h. 22° 43′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 02″, k. h. 22° 43′ 34″

A zajkányi csata vagy vaskapui csata 1442. szeptember 6-én zajlott az erdélyi Vaskapu-hágó (románul: Poarta de Fier) délkeleti előterében, Zajkány község közelében, az Erdély ellen törő Sehab ed-Din (Şehabeddin) ruméliai beglerbég török serege és Hunyadi János erdélyi vajda csapatai között.

Előzmények[szerkesztés]

Bővebben: Magyar–török háború (1437–41)

Az ütközet lefolyása[szerkesztés]

Következmények[szerkesztés]

Bővebben: Hosszú hadjárat

Bizonytalanságok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • 1442 áprilisáig Vlad Dracult megbuktatja, Basarabot (Dánt, bánlaky) teszi a helyére
  • 1442 júliusában: győz a Ialomița (folyó) felső folyásánál (Kelet-Regátban), NEM a Vaskapu-hágóban (rubicon, téves lehet),
  • 1442 augusztus török bosszúhadjárat Erdély ellen, Seháb ed Dihn ruméliai beglerbég
  • 1442. szeptember 6. zajkányi csata (történelmi portré blog, csak itt) 2x volt Vaskapui csata??? - (nem, csak 1x volt, szeptemberben)
  • 1443-ban maga Hunyadi indult támadásra, átkelt a Balkán hegységen, de a zord időjárás miatt visszafordulni kényszerült (köpeczi)
  • 1444 várnai vereség, I. Ulászló is elesik, Hunyadi kormányzó, a moldovai és havasalföldi fejedelmeket lekötelezett híveinek adta, hogy felvonulási területe legyen, és a balkáni népeket törökellenes szövetségbe próbálta tömöríteni
  • 1448 rigómezei vereség, Magyarország balkáni vezető szerepének vége, Szerbia szabadsága elveszett, innentől már csak a magyar határok védelmét tudja ellátni, 1456-ban Nándorfehérvár győzelem, Hunyadi meghal, fiát Lászlót 1457 márc kivégzik, V. László 1457 nov meghal, 1458 jan 24 Mátyást királlyá teszik.

- - - - -

Hadtörténeti - facebook – Az 1442-es oszmán-magyar harcok A magyar hadtörténelem eseményei között tallózva jónéhány olyan esettel találkozhat az olvasó, ahol a győztes fél rendhagyó módon vívta ki győzelmét, illetve szenvedte el vereségét. Nagyon fontos azonban leszögezni, hogy nagy különbség van vereség és vereség között. Ezt jól példázzák 1442 eseményei. Az 1440-es évek elejére az oszmán expanziós törekvés egyre nyomasztóbbá vált. Szendrő elfoglalásával a Szerb Fejedelemség 1439-ben teljes egészében oszmán uralom alá került, 1440-ben pedig már Nándorfehérvár kellett, hogy ostromot kiálljon. Ennek ellenére ez az az időszak, ami – Hunyadi János színre lépésének köszönhetően – fordulópontot hozott az oszmán-magyar harcokban. A majdani kormányzó ezekre az évekre lényegében a déli határszakasz nagy részét tartotta ellenőrzése alatt, ugyanis I. Jagelló Ulászlótól megkapta az erdélyi vajdai, temesi ispáni, székely ispáni és a nándorfehérvári főkapitányi címet.

Először 1442 március végén Mezid bég tört be Erdélybe nagyságrendileg 16 000 fős javarészt akindzsikből [az oszmán haderő irreguláris könnyűlovasai] álló sereg élén. A sereg fő célja a térség felprédálása volt. Nikápolynál kelt át a Dunán, majd Havasalföldön végigvonulva délről tört be Erdélybe. Lépes György gyulafehérvári püspök az erdélyi csapatok élén Marosszentimrénél csapott össze a támadókkal. Tette mindezt Hunyadi azon kérése ellenére, hogy nélküle ne vállalja az összecsapást. Az ütközetből Mezid katonái kerültek ki győztesen, míg a püspök serege szétszéledt, ő maga pedig holtan maradt a csatatéren. A bég azonban nem sokáig örülhetett: a nagyszámú fogolytól és zsákmánytól lelassult sereg már épp elhagyni készült a területet mikor a Vaskapunak nevezett földszorosnál Hunyadi csatára kényszerítette. Az összecsapás oszmán vereséggel zárult. A bég és a fia is holtan maradt a csatatéren. (na ez a zajkányi csata)

Hunyadi a győzelmet kihasználva betört Havasalföldre és a fejedelmi trónra a magyar királyhoz hű II. Basarabot ültette. A Porta azonban nem kívánta megvárni, míg a magyar befolyás megerősödik Havasalföldön, így egy újabb hadjárat előkészítésébe kezdtek. Ennek fontosságát jelezte, hogy a sereg janicsár [oszmán gyalogság] és szpáhi [oszmán nehézlovasság] alakulatokat is összevontak. Egy ilyen összetételű haderő területfoglalásra is alkalmas, hiszen a janicsárok képesek voltak szabályos ostrom lefolytatására, miközben a szpáhik biztosítják őket. Şehabeddin ruméliai beglerbég még 1442 augusztusában elindult csapataival. Eltávolította a havasalföldi vajdai székből II. Basarabot, és helyére a korábban félreállított II. Mirceát ültette. Hunyadi nem várta meg amíg a Kárpátok hágóin átkel, hanem már Havasalföldön megközelítette a beglerbég seregét. A vezér óvatosságát látva nem hajtott végre rajtaütést, de mindig a török sereg nyomában maradt várva az alkalmas pillanatot a támadásra. Az összecsapás helyszíne bizonytalan. A szakirodalom sokáig – Bonfini nyomán – a Ialomița-folyó mellékére helyezte, de ez megnyugtatóan nem bizonyítható: van olyan elképzelés, ami a csatát az Al-Duna vidékére helyezi. Eszerint akkor került sor a támadásra, amikor Şehabeddin épp a Dunán szállította át csapatait.

A dolog érdekessége, hogy Bonfini nyomán egy elég érdekes eljárás leírása maradt fenn. A történetíró szerint Hunyadi ekkor már alkalmazott huszita harci szekereket és zsoldosokat, és a csatát az döntötte el, hogy egy szekéroszlop megkerülte az oszmán jobbszárnyat és hátba támadta azt. Elképzelhető, hogy ott és úgy nem használták ezeket az eszközöket és a szerző csupán egy későbbi metódust vetített vissza, de amit leír az összecseng azzal a harceljárással, amit a huszita felkelők már korábban alkalmaztak.

Az 1442-es év eseményei rávilágítanak arra, hogy Hunyadi János egy jól működő határvédelmet felügyelt, ami egy-egy esetleges vereség ellenére képes volt ellátni a feladatait.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Radu, Lupescu : Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban In: Századok 2005/2 - sokat hivatkoznak rá, könyvtárból kellene

MÁS: Nándorfehérvár ostroma (1440) http://doktori.bibl.u-szeged.hu/2198/1/PhD_Szabo_ertekezes.pdf







Farkas Miklós (matematikus)[szerkesztés]

Farkas Miklós
Életrajzi adatok
Ismeretes mintDr. Farkas Miklós
Nemzetiségmagyar
Állampolgárságmagyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		ELTE
Pályafutása
Tudományos fokozata matematikai tudomány doktora
Munkahelyek
Budapesti Műszaki Egyetemintézetvezető egyetemi tanár
Hatással voltak ráHajós György
Varga Ottó

Dr. Farkas Miklós (Budapest, 1932. június 15. – Budapest, 2007. augusztus 28.), matematikus, egyetemi tanár, ötven éven át a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója, húsz éven át a Műegyetem Matematikai Intézetének vezetője. A Gépészmérnöki Karon indított matematikus-mérnök szak megszervezője, alkalmazott matematikai tudományos művek és egyetemei jegyzetek szerzője. A számos kiadást megért Matematikai kislexikon főszerkesztője. A stabilitáselmélet és a biomatematika terén elért tudományos eredményei és közleményei jelentősen hozzájárultak az alkalmazott matematika megerősítéséhez.

Életpályája[szerkesztés]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett matematikus diplomát, itt Hajós György és Varga Ottó tanítványa volt. Kandidátusi értekezését a differenciálgeometria témából írta és védte meg.[1]

Ötven évig volt a Műegyetem oktatója. Húsz éven át vezette a Gépészmérnöki Kar Matematika Tanszékét, amelynek jogutódján, a BME TTK Matematika Intézete Differenciálegyenletek Tanszékén volt egészen haláláig professor emeritus. Strukturális stabilitásról, bifurkációkról, katasztrófaelméletről a hazai matematikusok közül elsőként beszélt a katedrán és írt nemzetközi rangú szakfolyóiratokban. A nagyközönség Farkas Miklóst leginkább mint a Matematikai kislexikon főszerkesztőjét ismerheti, amely fontos szerepet játszott a magyar nyelvű matematikai kultúra ápolásában. Dolgozatokat írt a differenciálegyenletek közgazdasági és biológiai alkalmazásairól is. Idős korában ez utóbbiakkal foglalkozott a legtöbbet. Tanszékvezetőként iskolateremtő egyéniség volt.[1]


1973-ban Béda Gyula professzorral, a Gépészmérnöki Kar dékánjával együttműködve létrehozta a Gépészmérnöki Kar matematikus-mérnöki szakát, amelyet az évfolyamon belül részben külön, kiscsoportos képzésben is oktattak. Az első matematikus-mérnöki tankör tagjai 1978-ban szereztek diplomát, köztük Stépán Gábor, aki később tanszékvezető egyetemei tanár, akadémikus, és 2008-tól a Gépészmérnök Kar dékánja lett.


50 éves egyetemi pályafutása során 4 (vagy három?) kar - a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK), a BME Gépészmérnöki Kar (GPK), az ELTE Természet és Társadalomtudományi és BME TTK (lenne?) munkatársa volt. Hatása aktív közéleti szereplőként, az Egyetemi Tanács tagjaként, a nemzetközi hírű Stabilitáselméleti szemináriuma révén kiterjedt a Mőegyetem egész életére. Farkas professzor hallgatók generációit tanította több száz fős nagy előadásokon a matematika alapjaira, kisebb csoportokban a differenciálegyenletek elméletére és alkalmazásaira. Oktatói munkásságára, mint minden más tevékenységére, a precizitás volt jellemző. Az 1970-es évek elején vezetésével készült 16 kötetes matematika jegyzet és példatársorozat új alapokra helyezte a képzést, nívódíjban részesült. Az elméleti korrektség mellett mindig hangsúlyozta az alkalmazások fontosságát. Ez vezette többedmagával a matematikus-mérnök szak megalakításához a Gépészmérnöki Kar keretében. E nagysikerű képzés fennállásának 20 éve alatt végzettjei közül sokan a külföldi, illetve hazai gazdasági, politikai, tudományos életben vezető szerephez jutottak. Farkas Miklós pályája kezdete óta kiállt az egyetemi tudományos kutatás fontossága mellett. 1974-ben szerzett akadémiai doktori címe után tudományos tevékenysége a differenciálegyenletek elméletéhez kapcsolódott, jelentős populációdinamikai, műszaki, gazdasági alkalmazásokkal. Több mint 70 tudományos publikációja mellett kiemelendő a Springer-Verlag Applied Mathematical Sciences, az alkalmazott matematika talán legrangosabb, sorozatában

1994-ben megjelent "Periodic Motions" címő könyve, illetve az Academic Press gondozásában 2001-ben kiadott "Dynamical Models in Biology" mőve. Farkas professzor iskolateremtő egyéniség volt. A Mőegyetemen általa létrehozott kutatócsoportból alakult 1996-ban a Matematika Intézet Differenciálegyenletek Tanszéke, melynek első vezetője volt. Témavezetésével több mint 20 disszertáció készült, fiatal tudós tanítványai közül sokan külföldről érkeztek. Farkas Miklós sokoldalú nemzetközi tevékenységet folytatott, hazai és nemzetközi szervezetek, folyóiratok szerkesztő bizottságának tagjaként, konferenciák meghívott elıadójaként öregbítette a magyar tudomány hírnevét. Különösen jelentős vendégprofesszori, vendégkutatói szerepe, mely kezdetben Afrika, Ázsia, később Európa, Észak-Amerika, az utóbbi évtizedben elsősorban Dél-Amerika országaira terjedt ki. Nyugdíjazását követően is aktívan dolgozott. Professor emeritus-ként előadásokat tartott „Bifurkációk”, „Dinamikai modellek a biológiában” témákban. Hazai és külföldi doktoranduszok témavezetője volt. Munkásságáért sok hazai és nemzetközi elismerést kapott. Ezek közül, ő maga talán, a Szent-Györgyi Albert-díjat becsülte a legtöbbre. Álljon itt a kitüntetés névadójának Farkas Miklósra nagyon illő idézete: „A tudós az az ember, aki miközben mászkál a világban, ugyanazt látja, mint bárki más; de miközben ugyanazt látja, olyan dolgok jutnak eszébe, mint előtte soha senkinek”. 2007 nyarán már súlyos beteg volt, amikor 75. születésnapján egy neki címzett konferencián tisztelgett életműve előtt a magyar és a nemzetközi matematikus társadalom.

3Az eddig röviden ismertetett oktató-kutató munkája mellett Farkas Miklóst igazán nagy műegyetemi professzorrá, egyéniséggé - műveltsége, emberi nagysága, vezetői erényei tették. Több mint 5 nyelven olvasott, beszélt, tartott előadásokat, írt dolgozatokat. Szerette az irodalmat, rendszeresen idézett verseket. Az igazságosság, a fejlődés kérlelhetetlen harcosa volt. Véleményét - nem félve annak esetleges következményétől - mindig kimondta, leírta. A híres 19. századi gondolkodóhoz hasonlóan az ő jeligéje is lehetett volna a nagy firenzei mondása „Segui il tuo corso e lascia dir le genti.” „Menj utadon, s ne bánd, hogy mit beszélnek.” (Dante Alighieri, Isteni színjáték) Az írás, újságcikkek, tanulmányok, szélesebb publikumnak szóló könyvek életelemévé váltak. Tudatosan kimondta, hogy feladatának tekinti történelmi tapasztalatait átadni a jövő nemzedékeinek. Így született a „A XX. század, ahogy megéltem” című könyve. Jó tollú író volt. Sokféle témában, legyen szó a matematikától a spanyol polgárháborún át a Föld túlnépesedéséig, mindig sikerült találnia egy frappáns, figyelemfelkeltő kifejezést, gondolatot. Példaként – itt most - talán a zipzár bifurkációt idézhetem. Több korábbi, a maga idején nagy vihart kavart, véleményéről, cselekedetéről mára már kiderült, hogy ez volt a helyes út. Más esetekben lehet, hogy erre még éveket, évtizedeket kell várni.

4Miklós sohasem vált megalkuvóvá. Ha látta, hogy meggyőzéssel nem képes változtatni, levonta a következtetéseket. Amint tette ezt például a 1980-as években, amikor 19 évi tanszékvezetés után lemondott tisztségéről. Nekem az a szerencse adatott meg életemben, hogy Miklóst 34 éve ismerem. A kezdeti egyetemi doktori témavezetőmből, főnökömből munkatársam lett, barátokká váltunk. A már 15 éve Budapesten - és az általa úgy kedvelt, hegyesdi házban - folyó rendszeres bridzspartik igazi élményét nem annyira a játék, mint a vele és feleségével töltött idő, a beszélgetések jelentették. Most érzem csak, és evvel gondolom, nem vagyok egyedül, hiányát. Nem hallom többé bölcs és szellemes szavait, nem tudok már tőle tanácsot kérni. Mindig felbukkan elıttem szikár, sportos alakja. Ha még élne, itt megállítana, Nem szerette, még a szívből jövő érzelgősséget sem. Dr. Farkas Miklós 75 éves korában meghalt. Halálában is olyan büszke és bátor volt, mint ahogyan élt

1Dr. Farkas Miklós a Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzor emeritusa 2007. augusztus 28-án, 75 éves korában, súlyos betegség miatt elhunyt. A BME saját halottjának tekinti İt. 50 éves egyetemi pályafutása során 4 kar - a Villamosmérnöki és Informatikai, a Gépészmérnöki, a Természet és Társadalomtudományi és a TTK munkatársa volt. Hatása aktív közéleti szereplıként, az Egyetemi Tanács tagjaként, a nemzetközi hírő Stabilitáselméleti szemináriuma révén kiterjedt a Mőegyetem egész életére. Farkas professzor hallgatók generációit tanította több száz fıs nagy elıadásokon a matematika alapjaira, kisebb csoportokban a differenciálegyenletek elméletére és alkalmazásaira. Oktatói munkásságára, mint minden más tevékenységére, a precizitás volt jellemzı. Az 1970-es évek elején vezetésével készült 16 kötetes matematika jegyzet és példatársorozat új alapokra helyezte a képzést, nívódíjbanrészesült.Az elméleti korrektség mellett mindig hangsúlyozta az alkalmazások fontosságát. Ez vezette többedmagával a matematikus-mérnök szak megalakításához a Gépészmérnöki Kar keretében. E nagysikerő képzés fennállásának 20 éve alatt végzettjei közül sokan a külföldi, illetve hazai gazdasági, politikai, tudományos életben vezetıszerephez jutottak. Farkas Miklós pályája kezdete óta kiállt az egyetemi tudományos kutatás fontossága mellett. 1974-ben szerzett akadémiai doktori címe után tudományos tevékenysége a differenciálegyenletek elméletéhez kapcsolódott, jelentıs populációdinamikai, mőszaki, gazdasági alkalmazásokkal. Több mint 70 tudományos publikációja mellett kiemelendı a Springer-Verlag Applied Mathematical Sciences, az alkalmazott matematika talán legrangosabb, sorozatában 1994-ben megjelent "Periodic Motions" címő könyve, illetve az Academic Press gondozásában 2001-ben kiadott "Dynamical Models in Biology" mőve. Farkas professzor iskolateremtıegyéniség volt. A Mőegyetemen általa létrehozott kutatócsoportból alakult 1996-ban a Matematika Intézet Differenciálegyenletek Tanszéke, melynek elsıvezetıje volt.Témavezetésével több mint 20 disszertáció készült, fiatal tudós tanítványai közül sokan külföldrıl érkeztek. Farkas Miklós sokoldalú nemzetközitevékenységet folytatott, hazai és nemzetközi szervezetek, folyóiratok szerkesztıbizottsága tagjaként, konferenciák meghívott elıadójaként öregbítette a magyar tudomány hírnevét. Különösen jelentıs vendégprofesszori, vendégkutatói szerepe, mely kezdetben Afrika, Ázsia, késıbb Európa, Észak-Amerika, az utóbbi évtizedben elsısorban Dél-Amerika országaira terjedt ki. Nyugdíjazását követıen is aktívan dolgozott. Professzor emeritus-ként elıadásokat tartott „Bifurkációk”, „Dinamikai modellek a biológiában” témákban. Hazai és külföldi doktoranduszok témavezetıje volt. Munkásságáért sok hazai és nemzetközi elismerést kapott. Ezek közül, ı maga talán, a Szent-Györgyi Albert díjat becsülte a legtöbbre. Álljon itt a kitüntetés névadójának Farkas Miklósra nagyon illı idézete: „A tudós az az ember, aki miközben mászkál a világban, ugyanazt látja, mint bárki más; de miközben ugyanazt látja, olyan dolgok jutnak eszébe, mint elıtte soha senkinek”. 2007 nyarán már súlyos beteg volt, amikor 75. születésnapján egy neki címzett konferencián tisztelgett életmőve elıtt a magyar és a nemzetközi matematikus társadalom.

3Az eddig röviden ismertetett oktató-kutató munkája mellett Farkas Miklóst igazán nagy mőegyetemi professzorrá, egyéniséggé - mőveltsége, emberi nagysága, vezetıi erényei tették. Több mint 5 nyelven olvasott, beszélt, tartott elıadásokat, írt dolgozatokat. Szerette az irodalmat, rendszeresen idézett verseket. Az igazságosság, a fejlıdés kérlelhetetlen harcosa volt. Véleményét - nem félve annak esetleges következményétıl - mindig kimondta, leírta. A híres XIX. századi gondolkodóhoz hasonlóan az ıjeligéje is lehetett volna a nagy firenzei mondása „Segui il tuo corso e lascia dir le genti”. „Menj utadon, s ne bánd, hogy mit beszélnek” Az írás, újságcikkek, tanulmányok, szélesebb publikumnak szóló könyvek életelemévé váltak. Tudatosan kimondta, hogy feladatának tekinti történelmi tapasztalatait átadni a jövı nemzedékeinek. Így született a „A XX. század, ahogy megéltem” címő könyve. Jó tollú író volt. Sokféle témában, legyen szó a matematikától a spanyol polgárháborún át a Föld túlnépesedéséig, mindig sikerült találnia egy frappáns, figyelemfelkeltı kifejezést, gondolatot. Példaként – itt most - talán a zipzár bifurkációt idézhetem. Több korábbi, a maga idején nagy vihart kavart, véleményérıl, cselekedetérıl mára már kiderült, hogy ez volt a helyes út. Más esetekben lehet, hogy erre még éveket, évtizedeket kell várni. 4Miklós sohasem vált megalkuvóvá. Ha látta, hogy meggyızéssel nem képes változtatni, levonta a következtetéseket. Amint tette ezt például a 80-as években, amikor 19 évi tanszékvezetés után lemondott. Nekem az a szerencse adatott meg életemben, hogy Miklóst 34 éve ismerem. A kezdeti egyetemi doktori témavezetımbıl, fınökömbıl munkatársam lett, barátokká váltunk. A már 15 éve Budapesten - és az általa úgy kedvelt,hegyesdiházban - folyó rendszeres bridzspatik igazi élményét nem annyira a játék, mint a vele és feleségével töltött idı, a beszélgetések jelentették. Most érzem csak, és evvel gondolom, nem vagyok egyedül, hiányát. Nem hallom többé bölcs és szellemes szavait, nem tudok már tıle tanácsot kérni. Mindig felbukkan elıttem szikár, sportos alakja. Ha még élne, itt megállítana, Nem szerette, még a szívből jövő érzelgősséget sem. Dr. Farkas Miklós 75 éves korában meghalt. Halálában is olyan büszke és bátor volt, mint ahogyan élt.[2]


Alkalmazott Matematikai Lapok25(2008), 155-161.FARKAS MIKLÓS (1932-2007)

Farkas Miklós 1932-ben született Budapesten. A legelső, nem-tanár szakos matematikus évfolyam tagjaként szerzett kitüntetéses diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Hajós György tanítványaként differenciálgeometria témából lett kandidátus. Akadémiai doktori értekezését differenciálegyenletek témában írta, „Autonóm rendszerek periodikus perturbációiról” címmel (Budapest, 1973).

Ötven évig volt a Műegyetem oktatója. Mintegy húsz éven át vezette a Gépészmérnöki Kar Matematika Tanszékét, amelynek jogutódján, a BME TTK Matematika Intézete Differenciálegyenletek Tanszékén volt egészen haláláig professor emeritus. A hatvanas évek elején a differenciálegyenletek területén paradigmaváltás történt, a geometrikus, kvalitatív elmélet került előtérbe, amelyhez Farkas Miklós jó időérzékkel, saját kutatómunkájában is témát váltva csatlakozott, és amelynek első magyarországi munkása, tanára, és szervezője lett. Strukturális stabilitásról, bifurkációkról, katasztrófaelméletről, a hazai matematikusok közül elsőként beszélt a katedrán és írt nemzetközi rangú szakfolyóiratokban. Alkalmazott Matematikai Lapok (2008) 156 FARKAS MIKLÓS (1932-2007)

Publikációs jegyzéke 77 szakcikket, továbbá 15 tankönyvet és egyetemi jegyzetet sorol fel, közöttük az alkalmazott matematika legnagyobb presztízsű sorozatában megjelent csaknem hatszáz oldalas Periodic Motions (Applied Mathematical Sciences No. 104, Springer, Berlin, 1994) nagymonográfiát. A nagyközönség Farkas Miklóst leginkább mint a Matematikai Kislexikon (Műszaki Könyvkiadó, Budapest,1972) főszerkesztőjét ismerheti, amely fontos szerepet játszott a magyar nyelvű matematikai kultúra ápolásában. Minden erejével azon volt, hogy a matematikus szakma műegyetemi beágyazottságát növelje. Kereste a mérnökökkel való szakmai kapcsolatokat, és munkatársait is erre ösztönözte. Gáspár Zsolttal, Kollár Lajossal, Michelberger Pállal, Stépán Gáborral írt közös cikkeket az Acta Technica folyóiratban. A mérnökök és a matematikusok közötti együttműködés javításáért azzal tette a legtöbbet, hogy Béda Gyula akkori dékánnal együtt 1974/1975-ben létrehozta a Gépészmérnöki Kar (sajnos a kilencvenes évek közepére elsorvasztott) matematikus-mérnök szakát, amely az egyetemi öt év folyamán végig külön, kiscsoportos képzésként szerveződött, és mágnesként vonzotta a kiemelkedő képességű hallgatókat. Közülük később sokan a gazdasági (Sparing László, Graphisoft), politikai (Kovács Kálmán informatikai miniszter), tudományos (Stépán Gábor akadémikus) életben vezető szerephez jutottak, sőt egyikük (Haller György - MIT, Morgan Stanley) a BME tiszteletbeli doktora lett. Az itt tanító professzorok között külön is meg kell említeni az akkor már nyugdíjas Borbély Samu akadémikus nevét, aki csaknem ötven évvel korábban maga is matematikus-mérnökként végzett, mint a Berlini Műszaki Egyetem növendéke. Farkas Miklós minden lehetséges fórumon, így a Felsőoktatási Szemlében, a Magyar Tudományban, országos és egyetemi bizottságokban (az „elefántcsonttorony-matematika” nem egy képviselőjével személyes konfliktusokat is vállalva) küzdött az alkalmazott matematika elismertetéséért. Azt a véleményt képviselte, hogy az „alkalmazott matematika” legjava nem szorul a „tiszta matematika” legjava mögé és hogy mindkettőben a minőség az, jóllehet ennek kritériumai nem teljesen azonosak az „alkalmazott” és a „tiszta” matematikában, ami egyedül számít. Neumann János életműve, vagy a Navier–Stokes-egyenlet példája mutatja, hogy a tiszta és az alkalmazott matematika mennyire átjárhatja egymást a legmagasabb szinteken is. Dolgozatokat írt a differenciálegyenletek közgazdasági és biológiai alkalmazásairól is. Idős korában ez utóbbiakkal foglalkozott a legtöbbet, amire a „Dynamical Models in Biology” (Academic Press, New York, 2001) szakkönyv a legfőbb bizonyíték. Utolsó egyetemi kurzusát is erről a témáról tartotta. Tanszékvezetőként iskolateremtő egyéniség volt. Kamaszkora óta élénken érdeklődött társadalmi-politikai kérdések iránt. Cikket írt a Magyar Filozófai Szemle 1978-as számában, „A társadalmi rendszerfejlődésének katasztrófaelméleti modellje” címmel. A híres 19. századi gondolkodóhoz hasonlóan az ő jeligéje is lehetett volna a nagy firenzei mondása, „Segui il tuo corso e lascia dir le genti”. „Menj utadon, s ne bánd, hogy mit beszélnek.” Szemelvényes élettörténetét mintegy kétszáz oldalon „A huszadik század, ahogy én láttam ”Alkalmazott Matematikai Lapok (2008) FARKAS MIKLÓS (1932-2007)157 (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003) címmel írta meg, amely dokumentum-értékű részleteket is tartalmaz. Tanítványai kétnapos differenciálegyenletek-konferenciát rendeztek 75-ik születésnapja tiszteletére a Reáltanoda utcai Intézetben, amelyen az ünnepelt egyre súlyosbodó betegsége miatt már csak nagy önfegyelemmel, szakaszosan, hosszabb pihenési periódusokat közbeiktatva tudott részt venni. Nagyon örült annak, hogy olyan sokan vettük őt körül ragaszkodásunkkal. Befejezésül álljon itt néhány mondat a köszönt® beszédek egyikéből: Farkas Miklóst mindig tenni akaró, jobbító szándékú embernek ismertem meg,aki egyszerre tudott konfliktus-vállaló és kiegyensúlyozó lenni. Emlékszem, hogy tanszékén védelmet nyújtott Bajcsay Pálnak, aki terhelt tanú volt a 60-as évek egyik bírósági eljárásában és Gyökér Soltnak, aki akkor járt rendszeresen a 301-es parcellába, amikor azt még nem ültetett virágok borították. Ezeket azért említem, mert nem közismertek, és talán az sem az, hogy Farkas Miklósban mindannyian olyan embert tisztelhetünk, aki elkötelezett tagja a József Attila-vers címéről elnevezett „Eszmélet Körnek”, a hazai baloldali gondolkodás egyik hiteles szellemi műhelyének. Differenciálegyenletek megoldását régen integrálásnak hívták, amint arra az első integráló fogalma ma is emlékeztet bennünket, vagy az I betű az ENIAC, Neumann János első számítógépének nevében: numerikus integrátor. A régi és a mostani tanítványok nevében köszönöm Farkas Miklósnak, hogy megtanított bennünket differenciálegyenleteket megoldani, azaz integrálni, ami egyébként a newtoni Principia Mathematica általa gyakran idézett mondata szerint „nagyon is helyénvaló tevékenység” és köszönöm, köszönjük neki egy teljes, intéger és integráló személyiség példáját. 2007 nyarának végén halt meg. Sokan emlékeznek rá tisztelettel és nagyrabecsüléssel. Tanítványai és kollégái a BME Differenciálegyenletek Tanszéken


Művei[szerkesztés]

Matematikai szakkönyvek
  • Speciális függvények műszaki-fizikai alkalmazásokkal, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964,pp. 416.
  • Társszerző: Farkas I., Introduction to Linear Algebra, Adam Hilger Ltd. & AkadémiaiKiadó, London & Budapest, 1975, pp. 205.
  • Alkalmazott Matematikai Lapok (2008)
  • Periodic Motions, Springer, Berlin, 1994, pp. 577.
  • Dynamical Models in Biology, Academic Press, New York, 2001, pp. 200.
Matematikai szakcikkek
  • Discussion of the geometry of affinely connected spaces by direct method, Publ. Math. Debrecen 8(1961), 25-54.
  • On differential geometric investigation of ordinary differential equations, International Congress of Mathematicians, 1962, Stockholm, 74.
  • Másodrendű közönséges differenciálegyenletek egy osztályának differenciálgeometriai vizsgálata, Matematikai Lapok 13(1962), 289-297.
  • Constructing affinely connected spaces by direct method, Trudy Sem. Vector Tensor Anal.(Moscow State Univ.) 12 (1963), 5-6. (oroszul)
  • A proof of Gauss-Bonnet’s theorem, Nigerian J. Sci. 1 (1967), 175-178.
  • On stability of geodesics, Abacus (J. Math. Assoc. Nigeria) 6(1967), 25-28.
  • On stability and geodesics, Ann. Univ. Sci. Budapest, Sect. Math. 11(1968), 145-159.
  • Controllably periodic perturbations of autonomous systems, Congrès International des Mathématiciens, Nice, 1970, 228.
  • Controllably periodic perturbations of autonomous systems, Acta Mathematica Acad. Sci. Hungar. 22 (1971), 337-348.
  • Determination of controllably periodic perturbed solutions by Poincaré’s method, Studia Sci. Math. Hungar. 7 (1972), 257-266.
  • Társszerző: R. A. Karim, On controllably periodic perturbations of Liénard’s equation, Periodica Polytechnica Budapest, Sect. Electr. Eng. 16 (1972), 4-45.
  • Társszerző: Farkas I., On perturbations of van der Pol’s equation, Ann. Univ. Sci.Budapest, Sect. Math. 15 (1972), 155-164.
  • A feltételes szélsőértékről, Matematikai Lapok 24 (1973/75), 113-129.
  • On isolated periodic solutions of differential systems,Annals of Mathematics pura applicata, 106(1975), 233-243.
  • A szimultán tanulás dinamikai elmélete, Alkalmazott Matematikai Lapok 2 (1976/77), 103-114.
  • Folyamatok kvalitatív vizsgálatáról, Alkalmazott Matematikai Lapok 2 (1976/77), 237-257.
  • Estimates on the existence regions of perturbed periodic solutions, SIAM J. Math. Anal. 9(1978), 876-890.
  • A társadalmi rendszer fejlődésének katasztrófaelméleti modellje, Magyar Filozófiai Szemle 22 (1978), 802-808.
  • Társszerzők: Lőkös Ágnes, Mile Károlyné Tóth Izabella, A szimultán tanulás hatása a tudásmennyiség növekedésére, Magyar Pedagógia 18(1978), 220-225.
  • Isolation of trajectories of periodic solutions of systems of differential equations, TrudyMoskov. Orden. Lenin. Energet. Inst.357(1978), 107-108. (oroszul).
  • A model of the development of the societal system in catastrophe theory, Acta Philosophica. Acad. Sci. Hungar. 5 (1978), 235-244.
  • Társszerzők: J. Fritz, Michelberger Pál, On the effect of stochastic road profiles on vehicles travelling with varying speed, Acta Technica. Acad. Sci. Hungar. 91 (1980), 303-319.
  • The attractor of Duffing’s equation under bounded perturbation, Annals of Mathematics pura applicata, 128(1980), 123-132. (társszerzők: Lőkös Ágnes, Mile Károlyné Tóth Izabella)
  • A dynamic model of simultaneous memorization, Acta Científica Venezolana 32(1981), 132-137.
  • Attractors of systems close to periodic ones, Nonlin. Anal. 5(1981), 845-851.
  • Attractors of systems close to autonomous ones, Acta Sci. Math. Szeged 44(1982), 329-334.
  • Mathematics and objective reality, Acta Cientifica Venezolana 33(1982), 275-279.
  • Attractors of systems under bounded perturbation, In Proceedings of Equadiff (Conference), No. 5 (Bratislava, 1981), Teubner, Leipzig, 1982, pp. 91-94.
  • The attractor of perturbed van der Pol’s equation, Zeitschift der angew. Math. Mech. 63 (1983),T44-T45.
  • Duffing’s equation under bounded perturbation, In Proc. Int. Conf. Nonlin. Oscillations No. 9,Vol. I. (Kiev, 1981), Naukova Dumka, Kiev, 1984, pp. 371-373.
  • Stable oscillations in a predator prey model with time lag, J. Math. Anal. Appl. 102(1984), 175-188.
  • Stability of bifurcating orbits in a predator-prey model, In Mathematical Modelling in Science and Technology (Zürich, 1983), Pergamon Press, Oxford, 1984, pp. 925-927.
  • Zip bifurcation in a competition model, Nonlinear Analysis 8(1984), 1295-1309.
  • A cusp model for the evolution of the social systems, Science of Science 4(1984), 285-293.
  • Stabilis együttélés és bifurkációk a populációdinamikában, Alkalmazott Matematikai Lapok 10(1984), 203-229.
  • A zip bifurcation arising in population dynamics, In Proceedings of the Intermnational Conferenece on Nonlinear Oscillations, No. 10 (Varna, 1984), Bulgarian Acad. Sci., Sofia, 1985, pp. 150-155.
  • Társszerzők: Farkas A., Kajtár L., On Hopf bifurcation in a predator-prey model, In Differential Equations: Qualitative Theory, Vol. I. (Szeged, 1984), North Holland, Amsterdam, 1986, pp. 283-290.
  • Társszerzők: Sparing László, Szabó G., On Hopf bifurcation of Rayleigh's equation, Periodica Polytechnica Budapest, Sect. Mech. Eng.30(1986), 263-271.[39]Competitive exclusion by zip bifurcation, In Dynamical Systems (Sopron, 1985), Lecture Notes in Economics and Mathematical Systems 287, Springer, Berlin, 1987, pp. 165-178.
  • Társszerzők: Garay M. Barnabás, Szabó G., Szépkúti László., Nagy I. V., Modeling of depth filtration, Ann. Univ. Sci. Budapest, Sect. Comput.7 (1987), 67-73.
  • Társszerzők: Gáspár Z., Kollár L., Patkó G., Pomázi László, Stépán Gábor) Stability investigations of mechanical systems: state of art, Acta Techn. Acad. Sci. Hungar.100 (1987), 67-99.


Kitüntetései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

2016 őszén a Budapesti Műszaki Egyetem Matematika Intézetének Analízis és Differenciálegyenletek Tanszéke, az MTA-ELTE Numerikus Analízis és Nagy Hálózatok Kutatócsoportjával összefogva, közös nemzetközi alkal­ma­zott analízis szemináriumot indított, Faragó István professzornak, BME TTK Differen­ciál­egyenletek Tanszékvezető tanárának, Farkas Miklós utódjának kezdeményezésére. A szervezők, Faragó István, Horváth Róbert, Karátson János és Mincsovics Miklós döntése alapján 2017. januárjától „Farkas Miklós Alkalmazott Analízis Szemi­nárium” néven működik.[4]

Farkas Miklós 1932-ben született Budapesten.A legelső, nem-tanár szakos matematikus évfolyam tagjaként szerzett kitünte-téses diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.Hajós Görgy tanítványaként di�erenciálgeometria témából lett kandidátus. Aka-démiai doktori értekezését di�erenciálegyenletek témában írta, Autonóm rendszerek periodikus perturbációiról� címmel (Budapest, 1973).Ötven évig volt a M¶egyetem oktatója. Mintegy húsz éven át vezette aGépészmérnöki Kar Matematika Tanszékét, amelynek jogutódján, a BME TTKMatematika Intézete Di�erenciálegyenletek Tanszékén volt egészen haláláig pro-fessor emeritus.A hatvanas évek elején a di�erenciálegyenletek területén paradigmaváltás tör-tént � a geometrikus, kvalitatív elmélet került el®térbe � amelyhez Farkas Miklósjó id®érzékkel, saját kutatómunkájában is témát váltva csatlakozott, és amelynekels® magyarországi munkása, tanára, és szervez®je lett. Strukturális stabilitásról,bifurkációkról, katasztrófaelméletr®l a hazai matematikusok közül els®ként beszélta katedrán és írt nemzetközi rangú szakfolyóiratokban.Alkalmazott Matematikai Lapok (2008

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b História - Tudósnaptár. Farkas Miklós. [2019. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
  2. ↑ a b Dr. Moson Péter tanszékvezető megemlékezése (pdf). tutor.nok.bme.hu, 2007. augusztus 28.
  3. ↑ https://opac-nevter.pim.hu/record/-/record/PIM100938
  4. ↑ Faragó István: Farkas Miklós Alkalmazott Analízis Szeminárium a BME Matematika Intézetében. Érintő. Elektronikus Matematikai Lapok. Bolyai János Matematikai Társulat, 2017. március 31. (Hozzáférés: 2019. augusztus 31.)

Források, kapcsolódo információk[szerkesztés]

Tanítványa volt 1979-ben az ELTÉN Garay Barnabás matematikus, a Professzorok Batthyány Köre tagja,

http://www.matud.iif.hu/05apr/03.html Magyar Tudomány, 2005/4 388. o. Populációdinamikai modellezés és fajközösségi mérőszámok

Farkas Miklós

az MTA doktora, professor emeritus, Budapesti Műszaki Egyetem, Matematikai Intézet Differenciálegyenletek Tanszék - fm @ math.bme.hu, K-stratéga és r-stratéga versengése (a cipzár- és a tépőzár-bifurkáció)

http://epa.oszk.hu/00600/00691/00016/pdf/EPA00691_magyar_tudomany_2005-04_388-389.pdf, Magyar Tudomány • 2005/4

k-s TraTéga és r-sTraTéga Versengése (a cipzár- és a Tépõzár-Bifurkáció)Farkas Miklós az MTA doktora, professor emeritus, Budapesti Mûszaki Egyetem, Matematikai IntézetDifferenciálegyenletek Tanszék – fm@math.bme.hu

Az egyetemi tanács tagja Milléniumi évkönyv

http://mek.niif.hu/08400/08404/08404.pdf

Alkalmazott Matematikai Lapok szerk biz tagja (főszerk Prékopa) http://real-j.mtak.hu/476/1/ALKMAT_09.pdf

Publikációi

https://adoc.tips/farkas-miklos-publikacioinak-listaja-a-lista-a-forditasokat-.html

https://www.eszmelet.hu/szepes_erika-a-gondolkodo-ember-konyve-farkas-miklos-a-hu/

Eszmélet, Szepes Erika, A gondolkodó ember könyve – Farkas Miklós: A huszadik század, ahogy megéltem című könyvéről, 2005 április 1.


BME-OMIKK[szerkesztés]

bme-omikk[szerkesztés]

  • BME OMIKK (BME-OMIKK) Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár

A BME OMIKK két könyvtár, a BME Központi Könyvtárának (BME KTK) és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) egyesülésével alakult meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem keretein belül 2001. július 1-én.

  • Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárat (OMIKK) és Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE) Központi Könyvtárával, 2001






Meszlényi Zoltán (mérnök)[szerkesztés]





Hajdu György[szerkesztés]

a nap és föld hőjének hasznosítása. , INCO első magyar internetes folyóirat , dátum nincs (2001 valszeg)








HABSBURG BIROD. SZEMÉLYHEZ LINKGYŰJTEMÉNY, IRODALOM[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó (1978). ISBN 963-280-714-6 
  • Niederhauser Emil: Mária Terézia, Pannonica, Budapest, 2000, ISBN 963925214X
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
  • Ifj. Barta János: A kétfejű sas árnyékában. Az abszolutizmustól a felvilágosodásig (1711–1780), Magyar Krónika, Gondolat, 1984.
  • Thea Leitner: Habsburgs vergessene Kinder (A Habsburgok elfeledett gyermekei), Piper, 1996, ISBN 3492218652
  • Friedrich Weissensteiner: Die Töchter Maria Theresias (Mária Terézia leányai), Kremayer & Scheriau, Bécs, 1991.
  • Friedrich Weissensteiner: Die Söhne Maria Theresias (Mária Terézia fiai), Kremayer & Scheriau, Bécs, 1991.
  • Hugh Montgomery-Massingbeard (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.
  • Nemeskürty István: Ez történt Mohács után. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968.
  • Nemeskürty István: Elfelejtett évtized (1542–1552: tíz esztendő magyar krónikája), Magvető Kiadó, 1974.
  • Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság,” Magvető Könyvkiadó, 1977.

Habsburg és magyar történelem linkek[szerkesztés]

Ferenc József Koronázási Jubileum-díj * Ferenc József koronázási jubileum-díj * Ferenc József-díj[szerkesztés]

de:Schwabenzug[szerkesztés]

de:Heldendenkmal der Roten Armee[szerkesztés]

„Habsburg családi átok”[szerkesztés]

Az aradi kivégzések és gróf Batthyány Lajos kivégzése után Magyarországon fennmaradt és terjedni kezdett egy Ferenc Józsefre mondott családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia: „Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! Őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!” Az átok kimondását a közhit időnként a kivégzett miniszterelnök özvegyének, Zichy Antónia grófnőnek tulajdonította.

E családi átok mellett még egy babonás jövendölés forgott közszájon ebben az időben Ferenc Józseffel kapcsolatban. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és családjára.

  1. 1857. május 29-én meghalt Ferenc József első gyermeke, Zsófia, alig több, mint 1 éves korában.
  2. 1867 márciusában Ferenc József sógornője, Charlotte belga királyi hercegnő, mexikói császárné megőrült.
  3. 1867. június 6-án Ferenc József másod-unokanővére, a 18 éves Matild Mária főhercegnő tűzhalál áldozatául esett.
  4. 1867. június 19-én Queretaróban kivégezték Ferenc József testvéröccsét, Ferdinánd Miksa főherceget, Mexikó császárát.
  5. 1889. január 30-án bekövetkezett a mayerlingi tragédia: öngyilkos lett Ferenc József egyetlen fia, Rudolf főherceg, trónörökös.
  6. 1890 júliusában a Horn-foknál eltűnt a tengeren Ferenc József másod-unokafivére, János Szalvátor, a „furcsa Habsburg”, aki lemondott főhercegi rangjáról és az Orth János polgári nevet vette fel.
  7. 1894. július 29-én lovas baleset áldozata lett Ferenc József nagybátyja, Vilmos Ferenc Károly főherceg, Károly főherceg-tábornagy fia.
  8. 1895. szeptember 6-án vadászbalesetben életét vesztette Ferenc József másod-unokatestvére, a 20 éves László főherceg, József nádor unokája.
  9. 1897. május 4-én Párizsban tűzvész áldozata lett Ferenc József sógornője, Zsófia bajor hercegnő, Erzsébet királyné legkisebb húga, alençon–orléans-i hercegné. Halálnak hírét Erzsébet így fogadta: „Mindnyájan erőszakos halállal fogunk meghalni.”
  10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy anarchista merénylő leszúrta Ferenc József feleségét, Erzsébet császárnét és királynét.
  11. 1903. december 14-én – állítólag mérgezésben – meghalt Ferenc József másod-unokanővére, a 19 éves Klotild Mária Rainera Amália Filoména főhercegnő (1884–1903), József nádor unokája, az 1895-ben meghalt László főherceg húga.
  12. 1914. június 28-én Szarajevóban meggyilkolták Ferenc József unokaöccsét, Ferenc Ferdinánd trónörököst, és
  13. vele együtt a feleségét, Chotek Zsófia grófnőt, Hohenberg hercegnőjét.

Források[szerkesztés]

IRAK, Közel-Kelet[szerkesztés]

Irak[szerkesztés]

Közel-kelet[szerkesztés]

1940-es évek
1976 - Operation Thunderbolt
1977 - Német ősz
Asszírok

Radványi Barna[szerkesztés]

A jogerős elítéléséről kellene több anyag, de nincs hozzáférés a régi Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava archívumokhoz:

  • Pest Megyei Hírlap, 1975 (19. évfolyam) Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)1975-08-20 / 195. szám
https://library.hungaricana.hu/hu/view/PestMegyeiHirlap_1975_08/?pg=217&layout=s&query=radv%C3%A1nyi%20barna
  • Dunántúli Napló, 1988 (45. évfolyam) Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)1988-05-08 / 127. szám
https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1988_05/?pg=67&layout=s&query=radv%C3%A1nyi%20barna
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Akela/Temp_02&oldid=26817624”