Nördlingeni csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nördlingeni csata
Battle of Nordlingen.jpg
A nördlingeni csata

Konfliktus Harmincéves háború
Időpont 1634. szeptember 6.
Helyszín Nördlingen, Bajorország, a mai Németország
Eredmény Döntő császári győzelem
Szemben álló felek
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Német-római Birodalom
Flag of Cross of Burgundy.svg Spanyolország
Flag of Bavaria (striped).svg Bajorország
Flag of Sweden.svg Svédország
Flagge Königreich Sachsen (1815-1918).svg Szász Királyság
Parancsnokok
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg III. Ferdinánd
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Matthias Gallas gróf
Flag of Sweden.svg Gustav Horn gróf
Flagge Königreich Sachsen (1815-1918).svg Weimari Bernát herceg
Szemben álló erők
33 000 fő
64 ágyú
23 450 fő
68 ágyú
Veszteségek
1500 halott
2000 sebesült
8000 halott
4000 hadifogoly
az összes ágyú és poggyász
é. sz. 48° 48′ 18″, k. h. 10° 29′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 48′ 18″, k. h. 10° 29′ 34″

A nördlingeni csata a harmincéves háború egyik nagy csatája volt, melyben a létszámfölényben lévő Habsburg csapatok döntő győzelmet arattak a svéd–protestáns erők felett. Ezzel a csatával zárult le a háború svéd szakasza, melynek következményeképpen 1635-ben a felek megkötötték a rövid életű prágai békét.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Gusztáv Adolf svéd király elesett az 1632-es lützeni csatában, az ország irányítását Axel Oxenstierna kancellár vette át, aki Svédország számára kedvező kiutat keresett a harmincéves háborúból. A kancellár újjászervezte a Svédország és a protestáns német fejedelemségek közötti Heilbronni Ligát. A háború svéd veteránjai a Balti-tenger menti hódításokat védte, a maradék svéd sereg parancsnoka Gustav Horn volt, míg a Liga csapatainak vezére Weimari Bernát herceg. A két fővezér közötti személyes ellenszenv komolyan gyengítette az együttműködést a két seregrész között.
A császári Habsburgok, a háborúban elszenvedett korábbi vereségeik pótlására komoly erősítésre számítottak a császár unokaöccsétől, a spanyol IV. Fülöptől. A tapasztalt spanyol katonák közeledésének hírére a császári csapatok ostrom alá vették a svábföldi Nördlingent. Ha a svédek hagyják elesni, a Heilbronni Liga szétesik, hiszen így nem teljesítenék szövetségesi kötelességeiket. Így aztán a protestáns csapatok kénytelenek voltak a város felmentésére indulni, majd megtámadni a hegyes-völgyes terepen állást foglaló katolikusokat. Bernát és Horn hírszerzése nem értesült arról, hogy a spanyolok ilyen gyorsan a város alá értek, és durván alábecsülték a császári erőket. Az óvatosabb Horn ennek ellenére vonakodott támadni a császáriaknak kedvező terepen megígért erősítésük megérkeztéig, hadvezértársa azonban gyávasággal vádolta meg, és rávette a rangidős tiszteket, hogy támadják meg a császári ostromvonalakat.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd csapatok mozgása szeptember 5-én[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svédek északnyugatról közelítették meg Nördlingent, míg a császáriak tábora a várostól délkeletre volt. A két sereg között ott volt a város, valamint az Eger patak. A várostól északnyugatra, ahol a patak sodrása erősebb volt, kockázatos lett volna átkelést kicsikarni, ehelyett a svéd-heilbronni erők délről kerülték meg Nördlingent, és a patak felső folyásán, kisebb sodrásban, harc nélkül keltek át.

A csapatok felállása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A domborzat itt a támadók számára kedvezőtlen volt. A város déli oldalán két fontosabb hegyvonulat volt, mely délen, az Allbuch hegyben egyesült. Az egyik hegylánc észak-dél irányú, ennek lejtőjén sorakoztak fel a császári-spanyol-bajor csapatok, balszárnyukon komoly erőket helyezve az Allbuch védelmére. A másik hegylánc északnyugat-délkelet irányú volt, a Himmelreich hegyből indult a Lände és Heselberg helyen át Allbuchig.
A svéd csapatok egészen Heselbergig nyomultak előre, mely alig egy kilométerre volt a császári kézen lévő Allbuchtól, Horn ennek a hegynek a megszerzését irányozta elő saját csapatainak, innen oldalba támadhatja a császári sereg bal oldalát. Bernát főleg lovasságból álló seregteste a Lände hegyen, északnyugat-délkelet irányban állt föl a császári centrummal szemben, hogy nyomást gyakoroljon rájuk, míg Horn szétzúzza az Allbuchot védő császári balszárnyat.
A császáriak Allbuch védelmére a legjobb spanyol ezredeket telepítették, középre, hogy oldalbakapják a hegyet támadó erőket főleg bajor lovasságot helyeztek, eléjük pedig császári gyalogságot, hogy felfogják a maradék ellenséges erők elterelő támadását, szabad utat biztosítva az oldalbatámadáshoz. A jobbszárnyon horvát lovasok foglaltak helyet a visszavonulás elvágására.

A svéd támadás Allbuch ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horn csapatai szeptember 6-án reggel 5-kor indították meg támadásukat Allbuch ellen. Tévedésből azonban a lovasság túl korán, a gyalogság előtt indította meg a rohamot és a két hegylánc közötti Rezen-völgyben csetepatéba bonyolódott a spanyol lovassággal. A svéd gyalogságnak egyedül kellett megrohamoznia a hegyet. Az első roham elfoglalt egy erődítést, azonban a válogatott Iiaquez-ezred visszaszorította őket. Horn újabb támadásokat indított, de reggel 7:30-ra ő is belátta, hogy egyedül nem tudja elfoglalni a hegyet. A bajor lovasság ekkor indult támadásra a császári centrumból, megcélozva az Allbuchot támadók bal oldalát.

Az egyesített protestáns roham[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bernát 5 óra óta ágyúzta a császári állások centrumát, miközben a balszárnyán a protestáns dragonyosok harcba keveredtek a horvát lovassággal. Látva Horn kudarcát és szorult helyzetét, Bernát is támadásba lendült, gyalogságát Allbuch felé küldve erősítésként, lovasságát a császári főerők elen irányítva. Ez végzetesen megosztotta a herceg seregét. Az Allbuch felé küldött gyalogságot szétverte a spanyol-bajor lovasság, és rajtuk átgázolva oldalba kapták Horn seregét. Közben Bernát a császári centrumtól is vereséget szenvedett, délelőtt 10-re az egész protestáns sereg kivérzett.

A császári ellentámadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát lovasság a császári jobbszárnyon Bernát hátába került, majd továbbvágtázva leöldöste a poggyászt védő protestáns milicistákat, zsákmányul ejtve a poggyászt. Az előretörő császári centrum a visszavonuló svédeket pusztította el, akik közül csak Horn élezredei és a lovasság martaléka élte túl a csatát.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Heilbronni Liga felbomlott, a svéd seregek pedig kiszorultak Dél-Németországból, a császár pedig tető alá tudta hozni az 1635-ös prágai békét, ezt azonban érvénytelenítette a francia beavatkozás, valamint a svéd ellenállás, mely miatt a háború további 13 évig dúlt és a vesztfáliai békével ért véget.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]