Radiokémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az alfa-sugárzás hélium atommagokból áll, és akár egy vékony papír is elnyeli őket. A béta-sugárzás elektronsugárzás, és egy alumíniumlemez elnyeli őket. A gamma-sugárzás erőssége az útja során folyamatosan csökken.

A radiokémia a radioaktív sugárzások kémiai anyagokkal kiváltott reakcióit vizsgálja. A radioaktív sugárzásnak három fajtája ismert: alfa-sugárzás, béta-sugárzás és gamma-sugárzás, melyek kölcsönhatási keresztmetszete és ionizációs képessége eltérő.

A radiokémia története évszámokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A radiokémia területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Radiokémiai alkalmazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izotópeffektusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azok a fizikai eltérések, amelyeket egy elem izotópjai okoznak. Az izotópeffektusok a magtömeg, ritkábban a magspinek különbözőségén alapulnak. Ilyen fizikai eltérések:

  • sűrűség
  • viszkozitás
  • törésmutató
  • fázisegyensúly
  • spektroszkópiai (színképbeli) eltérések
  • kinetikai eltérések, reakciósebesség (például a víz elektrolízise során a H2O sokkal gyorsabban bomlik, mint a természetesen jelenlévő D2O. Jelenleg is ezt a jelenséget használják fel a nehézvíz ipari méretű előállításához.)
  • kémiai egyensúlyi eltérések
  • eltérő sejtbiológiai és fiziológiái hatás (Kiderült például, hogy ha algákat nehézvízbe tesznek, azok rövid idő alatt elpusztulnak. Fokozatos nehézvíz átmenet esetén viszont hozzászoknak az új környezethez.)

Az eltérések a legtöbb esetben az izotópmolekulák , ritkábban az izotópatomok között jelentősek. Például 3 fajta H izotóp létezik, 6 fajta H2 izotóp és 18 H2 izotóp.

Az izotópeffektusok gyakorlati alkalmazásai:

  • izotópok meghatározása (izotópok eltérítése elektromágneses térben, ami teljes izotópos szétválasztást tesz lehetővé)
  • természetes izotóparány megváltoztatása
  • izotópok dúsítása (például 235U)
  • spektrumanalízis: az izotópeffektusok tettek lehetővé a deutérium felfedezését a napszínképben

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vértes Attila-Nagy Sándor-Klencsár Zoltán: Handbook of Nuclear Chemistry, Kluwer Academic Publishers, Amsterdam, 2003