Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. április 20., 18:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang
A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang bejárata
A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang bejárata
Hossz18,5 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasság234 m
Ország Magyarország
TelepülésBudapest
Földrajzi tájBudai-hegység
Típushévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám4763-25
Elhelyezkedése
Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang (Magyarország)
Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang
Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 07″, k. h. 19° 01′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 07″, k. h. 19° 01′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben, Budapest III. kerületében található barlang.

Leírás

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy DK-i, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének felső szintjén, az É-i sziklafal középső részén, 4–5 m relatív magasságban van a már messziről látható, ovális, kb. 3 m széles, 1 m magas, természetes jellegű, de mesterségesen megnyílt, vízszintes tengelyirányú, DK felé nyíló bejárata. A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang a Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang alatt, jobbra 4 m-re nyílik. A bejárat környéke sok helyen likacsos, sejtes.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki. Réteglapok mentén a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt keletkezett. Főtéje üstös oldásformákkal tagolt. Nagyon feltölti a kovás, finomszemcsés törmelék a kétfelé ágazó folyosóját. A járatok nagyon porosak. A könnyen járható, lezáratlan barlang szabadon, barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

Előfordul irodalmában 4-es barlang (Acheron 1993), 4-es sz. barlang (Fehér, Fritz 1996), 4. sz. barlang (Kárpát 1984), 4.sz. barlang (Kárpát 1984), 4.sz.barlang (Kárpát 1984), 4. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti-kőfejtő 3.sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Mátyás-hegyi DK-i kőfejtő 4.sz. barlang (Kárpát 1983) neveken is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 4. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 4. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek ennek a barlangnak a névváltozatai.

Kutatástörténet

A helyi idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly a Buda környéki barlangok rendszeres feldolgozásakor a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben Albert Bélával 14 kis üreget átkutatott. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. Az említésen kívül a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a hévizes barlangokhoz sorolt mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregeinek földrajzi elhelyezkedése. Az 1958-ban kiadott Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy D-re néző, nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy K-i kőfejtőjét. A kőfejtő sziklafalán néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Kb. 4 m átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás. Az 1966-ban kiadott Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, DK-i kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. 9 üreg vált ismertté a kőbányában.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 4. sziklaüreg néven. A Mátyáshegyi 4. sziklaüregnek a Budapest III. kerületében lévő DK-i kőfejtőben, a fal tövétől 5–6 m magasan, a Mátyáshegyi 5. sziklaüregtől K-re van a bejárata. A kőfejtő fő falának legkeletibb nyílása. A kb. 20 m hosszú barlang sziklamászással és nehezen volt megközelíthető. Száraz, korróziós eredetű üreg aragonitbevonattal és tavi szinlővel. A kézirat barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján lett írva, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen lévő K-i kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként 2–3 m-rel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy K-i oldalának kőbányájában néhány kicsi és hévizes eredetű üreg van.

A barlang bejárata

1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin, valamint Máté Erika mérték fel és a felmérés alapján 1:100 méretarányban készült egy alaprajz térkép három keresztmetszettel. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztettek térképet a Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és alaprajza is látható. A térkép szerint 234 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a DK-i kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. A barlangban nem végeztek kutatást és bontást, mert nem volt rá idejük. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent alaprajz térképe a három keresztmetszettel és a topográfiai térkép.

A barlang eleje

Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy DK-i, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 m tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang a Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang alatt 4 m-re nyílik. A 18,5 m hosszú barlang réteglapmenti korrózió miatt jött létre. Nagyon feltölti a kovás, finomszemcsés törmelék kétfelé ágazó folyosóját. A jelentésben látható a kőfejtő homlokfaláról két fénykép, amelyeken be van jelölve a barlang bejárata és a jelentéshez mellékelve lett egy közeli fénykép, amelyen a barlangbejárat figyelhető meg. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, alaprajz térképe és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 4. sz. sziklaüreg néven és a barlang helye térképen van feltüntetve.

Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. 1992-ben próbabontást végzett a szakosztály a barlangban, de nem sikerült nagy eredményt elérni. Tervezték a tagok, hogy a következő évben folytatják kutatását. Az 1993. évi jelentésük szerint 18,5 m hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a barlang helye.

A barlang belseje

Az 1995. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a DK-i kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Kb. 250 m a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 3.sz. barlangja a neve. A barlang lapos, 3×1 m-es bejárata 15 m relatív magasságban van. Kétfelé ágazik poros folyosója. Kb. 25 m hosszú barlang. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. A tanulmány végén látható a barlang bejáratának távolról fényképezett fényképe.

1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen látható a barlang elhelyezkedése, valamint alaprajza. A barlang DK/4 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésében látható a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a DK-i kőfejtő fosszíliáinak lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza.

Az 1997. évi MKBT Műsorfüzetben az van írva, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1997. évi kutatótáborának egyik tervezett kutatási helye volt. A 4-es barlangban lehet bontani, ahol remény van lefelé és É-i irányba haladó járatok feltárására. A járatok folytatása kézi geofizikai módszerrel, azaz varázsvesszővel ki van mutatva. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében az van írva, hogy a Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangnak és a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangnak az É-i falban lévő és messziről látszó bejáratai mögött található járatok zöme egy letolódási zóna mentén jött létre a bryozoás márgában, valamint mennyezetük tagolva van üstös oldásformákkal. A letolódási sík zónájában elhelyezkedő, mészkő és márga érintkezésénél létrejött barlangokban, például a Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangban, gázbuborék-áramlási csatornák mentén van még remény arra, hogy új barlangjáratok legyenek felfedezve. Lehetőség van az 5–15 m-rel mélyebben lévő mészkő elérésére tektonikai sík mentén lefelé haladva. Addig azonban nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása szükséges.

Irodalom

További irodalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Keleti-kőfejtő_4._sz._barlang&oldid=23797579”