Óbudai-sziget
Az Óbudai-sziget a Duna egyik szigete Budapest III. kerületének közigazgatási területén. Itt rendezik meg minden évben a Sziget Fesztivált.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
Hajógyári-sziget néven is emlegetik, mert déli végében működött egykor az Óbudai Hajógyár. Ennek épületeibe az ipari tevékenység megszűnése után különböző cégek költöztek. A sziget kikötőjében működik a Magyar Yacht Klub. A volt hajógyár területén találták meg Hadrianus aquincumi római helytartó palotáját, amely még feltárásra és bemutatásra vár. Az 1900-as évek környékén Nagy-szigetnek hívták.
[szerkesztés] Fekvése
A Duna hordalékából létrejött sziget az óbudai part mentén, az 1651. és az 1654. folyamkilométer között fekszik. Területe 108 hektár, hossza 2750 m, legnagyobb szélessége az 1653-as folyamkilométer vonalában 500–500 m. Óbudától 70–80 m széles Duna-ág választja el. Északi végétől nem messze az Újpesti vasúti híd, déli végén az Árpád híd köti össze Pestet és Budát.
Eredetileg zátonysziget volt, két közeli részből állott.
[szerkesztés] Története
Fénykorát a II. században élte. A 106-ban itt épült helytartói palota Pannónia legimpozánsabb lakóépületeinek egyike volt. Építettek hozzá kikötőt is. A Hadrianus-palota és a katonai tábor 9000 m2 nagyságú területen helyezkedett el. 409-után a sziget elhagyatottá vált. Mátyás korában erdő borította vadászterület volt. Később a Zichyek tulajdonába került.
[szerkesztés] 1800-as évek
Igazán fontossá csak az 1800-as években vált, mikor gróf Széchenyi István megalapította az Óbudai Hajógyárat. (Ő volt a magyar evezős sport megalapítója is.) Római falmaradványokra először 1836-ban bukkantak, amikor a Vidra kotróhajó a hajógyári öblöt mélyítette. 1836-ban bocsátották vízre az itt készült első hajót, az Árpád gőzöst. A sziget területéből 28 hektárt foglalt el a hajógyár. A többi részen az erdőt nagyrészt kiirtották és a helyén mezőgazdasági művelést folytattak.
[szerkesztés] 1900-as évek
1858-ban építették a Hajógyári híd elődjét, az első állandót hidat a Duna ágban, ami egy fa tolóhíd volt. 1884-ben épült helyére vasból az emelőhíd, majd 1968-ban a mai vasbeton híd. 1955-ben készült el a K-híd és rajta keresztül az iparvágány a Hajógyárhoz, valamint a Hídépítő Vállalat itt lévő telephelyéhez. A 60-as évek elején a sziget keleti partján üdülőtábor létesült, bungalókkal, úszómedencékkel, sportpályával; később kibővült és úttörőtáborként üzemelt. A sziget nagyobbik részén továbbra is kukorica- és répaföldek voltak, sőt rózsatermesztés is folyt, egészen 1972 végéig, amikor megszűnt a mezőgazdasági művelés, majd a következő évben sor került a 34 hektáros szabadidőközpont kialakítására, melyet Pest-Buda-Óbuda egyesítésének 100. évfordulójára adtak át és Május 9. parknak neveztek el. Parkolót és közutat építettek hozzá, 1975 - 1995 között a 142-es autóbuszjárat is összekötötte az óbudai Szentlélek térrel. Több játszóteret létesítettek a szigeten, a leghíresebb a ródlidomb és a csúszdás játszótér volt. Ehhez 18 000 m3 törmeléket, földet használtak fel. (A játszótér 1999-ben leégett, helyén az újat 2004-ben adták át).
A sziget fő feltáró útja mentén hat, észak-déli tájolású teniszpálya létesült. Állapotuk napjainkra meglehetősen leromlott. A sziget északi csúcsán régebben szivattyútelep működött, és az Óbudai Gázgyár zagyot tárolt. Az 1-1,5 m magasan felhalmozott zagyra termőföldet terítettek. A terep rendezésekor terephullámokat, dombokat alakítottak ki, amelyekről jó kilátás nyílik a parkra.
[szerkesztés] Kultúra
1993 óta minden év augusztusában itt rendezik meg a Sziget Fesztivált, amely mára Európa egyik legnagyobb könnyűzenei rendezvényévé nőtte ki magát. A koncertekkel, fesztiválokkal, futóversenyekkel járó tömeges terhelés nem kedvez a sziget növény- és állatvilágának.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
A sziget legnagyobb része ma pihenőpark, ahol díszcserjéket, virágokat láthatunk. A sziget északi csúcsa a környék legismertebb vízimadár-vonulási „megállója”. Többé-kevésbé eredeti állapotában csak a sziget nyugati parti sávján végighúzódó, mintegy 1,5 km hosszú puhafás ártéri ligeterdő (fehérnyárliget, Salicetum albae-fragilis) maradt fent. A ligeterdő állapotát 1994-ben mérték fel. A fák között matuzsálemi korú, 200 éves fehér fűzek, fekete nyárak, szilfák is akadnak, és figyelmet érdemelnek az idős parti szőlőegyedek, valamint a mezei szil öreg egyedei is. Az ősfajok száma kevés. Az óbudai sziget emlékeztet a hajdani árterületekre.
A sziget a madarak számára nemcsak vonulási állomás, hanem jó néhány faj, pl. (jégmadár, vörös vércse, zöld küllő, gébics, dolmányos varjú, tőkés réce, örvös galamb) költőhelye is. A sziget ezért kedvelt madármegfigyelő hely.
A rovarok közül megtalálható itt többek között a pézsmacincér, a diófacincér és a feketesárga pattanóbogár.
[szerkesztés] Galéria
-
Óbudai sziget; Hajók
-
Óbudai sziget; Hajók
-
Óbudai sziget; Hajók
-
Óbudai sziget; fa
-
Óbudai sziget; fák
-
Sétány részlet
-
Óbudai sziget; "Diáksziget után"
-
Óbudai sziget; kút
-
Óbudai sziget; ródli-domb (régi-új játszótér)
-
A K-híd
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Római mérnökök munkája a Hajógyári-sziget?
- Hajógyári sziget
- Álomsziget
- Mesél Óbuda földje - Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány (Budapest; 1998.)
- Kaiser Anna - Varró József: Volt egyszer egy hajógyár (Budapest, Óbuda - Helytörténeti füzetek; 1999.)
- Óbuda.lap.hu - linkgyűjtemény
|
||||||||
