Óbudai zsinagóga
Koordináták: é. sz. 47° 32′ 13,50″, k. h. 19° 2′ 44,60″
| Óbudai zsinagóga | |
 |
|
|
|
|
| Település | Budapest, III. kerület |
| Ország |  Magyarország |
| Vallás | zsidó |
| Építési adatok | |
| Stílus | klasszicista |
| Építés kezdete | 1820 |
| Építés befejezése | 1821. július 20. |
| Tervező | Landherr András |
| Elhelyezkedése | |
 Óbudai zsinagóga
Pozíció Budapest térképén
|
|
Az óbudai zsinagóga Budapest III. kerületében, a Lajos utca 163-alatt található épület, mely Budapest legrégibb, ma is álló zsidó imaháza, egyben az európai klasszicista zsinagógaépítészet egyik remeke. Az 1960-as évektől, mikor a Budapesti Izraelita Hitközség eladta, egészen a 2010-es részleges felújításáig múzeumként, raktárként, illetve stúdióként is üzemelt. Helyreállítását követően, 2010 tavaszától az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség központja, rabbija pedig Köves Slomó lett. Felekezeti szempontból az ortodox judaizmushoz, azon belül a Statusquo Ante irányzathoz tartozik.
Tartalomjegyzék |
Építésének előzményei [szerkesztés]
.JPG)
Az első hiteles okmány 1349-ben jelzi a zsidók ottlétét Óbudán.
A 18. században a Zichy család védelme alatt állottak és miután megfizették az előírt védelmi pénzt, nagy kiváltságokat kaptak és a hatóság nem zaklatta őket. Megengedték nekik, hogy saját istentiszteletet tartsanak, belügyeikben saját bíróságuk ítélkezzék, hogy ingatlanokat szerezzenek, kóser bort és húst mérjenek. Számos műhelyt, üzemet alapítottak, így például 1784-ben a Goldberg Ferenc aranyműves által alapított kékfestő manufaktúrát. 1787-ben már 320 zsidó család lakta Óbudát, azonban nem zárt negyedben, hanem elszórva éltek. A Zsidó utcai (ma: Lajos utca) központban alakult ki először minden szükséges funkció egy rendes hitközséghez.[1]
Első zsinagógájuk, melyet az iratok 1738-ban említenek, a Wagenmeister-telken állt. Ezt hamar kinőtték és 1746-ban Zichy grófnő már a megnagyobbításáról rendelkezett.[2]
Az imaház története [szerkesztés]
A mai zsinagóga elődje Nöpauer Máté tervei alapján épült 1767-69 között. Ennek az épületnek a falai azonban, a nem megfelelő alapozás és a kedvezőtlenek talajviszonyok miatt, megrepedeztek.[3] 1817-ben a Budai Építő Bizottság szakértőket küldött ki, hogy eldönthessék, kell-e új templomot építeni, a régi rossz állapotban lévő zsinagóga helyére. Végül is úgy döntöttek, hogy a falak nagy részének meghagyásával újjáépítik.[4]
A tervek elkészítésével Landherr Andrást bízták meg. A munkálatok másfél évig tartottak, az épület új déli homlokzatot, oszlopos előcsarnokot és tetőszerkezetet kapott. Az ácsmunkát Goldringer X Ferenc, a stukkókat Maurer János készítette.[2] A klasszicista stílusú homlokzat dísze a hat korinthoszi oszloppal alátámasztott, timpanonos záródású nyitott portikusz. A timpanon alatt héber nyelvű idézet:
כל תפילה וכל תחינה אשר יהיה לכל האדם ופרש כפיו אל הבית הזה
„Ha bárki imával, könyörgéssel jön Izráel népedből... és kitárja kezét e templomban.”(I. Királyok VIII. 38.)
1821. július 20-án szentelték fel ünnepélyes körülmények között az épületet. Jellemző formajegyei: nemes arányok, letisztult formák, monumentalitás, harmónia. Fő méretei: 20,99 × 34,07 méteres alapterület, 13,2 méteres párkánymagasság. Építészetileg csonka bazilikának számít, mivel a belső tér beosztása aszimmetrikus. A hátsó karzaton kívül csak az északi oldalon van karzat. A templomtér impozáns méretei, hatalmas boltozata, karzatainak architektúrája, a bima (a Tóra-olvasó emelvény) művészi formája ellensúlyozta az aszimmetrikus bejárat kedvezőtlen hatását. Belseje is egyedülálló volt, a középen elhelyezett Tóra-olvasó asztalt négy, barokk jegyeket viselő, míves oszlop vette körül; ilyen típusú zsinagógák csak a hajdani Felvidéken és a Duna-menti Apostagon láthatók.[5] Az épület korának egyik legimpozánsabb alkotása volt, maga József nádor is gyakran vitte ki külföldi vendégeit Óbudára, hogy büszkélkedjen vele.[6]
.JPG)
Az 1876-os jeges ár a zsinagógát sem kímélte. A hitközség tagjai ladikkal eveztek be a templomba a Tóra-tekercsekért; a víz a Frigyszekrényig ért.[4]
Az épület belsejét 1900-ban szecessziós stílusban felújították[7], a villanyt is akkor vezették be.[6] Az 1960-as évek végéig zsinagógaként működött, amikor is a Hitközség akkori vezetői eladták. Előbb itt kapott helyet 1972-ben a mai Textilmúzeum elődje, a Textil Műszaki Múzeum,[8] majd – miután az 1980-as évek elején lebontották a kerítését, a zsidó intézményeket és a környező földszintes házakat – az épületben a Magyar Televízió (MTV) alakította ki V. stúdióját. Maga az épület megőrizte eredeti külsejét, de belső terét az új funkciónak megfelelően megváltoztatták.[7]
Az időközben tulajdonossá vált Magyar Televízió (MTV) 2009-ben felhagyott a műsorgyártással és a raktárként való hasznosítással az épületben.
A zsinagóga 1957 óta műemléki védelem alatt áll.[9]
Vallási élet [szerkesztés]
A zsinagógában a második világháborúig élénk hitélet működött, amikor is a hívők jelentős része a holokauszt áldozata lett. A háború után még háborítatlanul zajlott a közösségi élet 1958-ig, ekkortól a hitközség hívei a Budai Körzethez tartoztak.
2010 tavaszán az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség bérleti szerződést kötött a Magyar Televízióval és birtokba vette a zsinagógát.
Részleges felújítást követően 2010. szeptember 5-én újraavatták, a tóraszekrénybe adományként új tóratekercs került, szeptember 8-án pedig, az 5771. zsidó év kezdete alkalmából újra megnyitották a zsinagóga kapuit, hogy ismét megszólalhasson „Jákob hangja”; így 50 év után ismét visszanyerte közösségi-hitéleti funkcióját.[10] A zsinagóga régi szépségének visszanyeréséhez azonban további belső felújítására lesz szükség, többek között a boltíveken lévő 27 ezer apró Dávid-csillag renoválására.
.JPG)
A zsinagóga híres rabbija volt:
- Münz Mózes (1790-től 1831-ig)
- Heller Cevi Hirsch (1838-ban)
- Hirsch Márkus (1861-től 1880-ig)
- Klein Gyula (1887-től 1895-ig)
- Adler Illés (1896-tól 1907-ig)
- Wellesz Gyula (1910-tól 1915-ig)
- Schreiber Ignác (1919-től 1922-ig)
- Neumann József dr. (1927-től 1957-ig[?])
- Köves Slomó (2010-től )
Kulturális élet [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Az óbudai zsinagóga. Magyarország zsinagógái. zsido.hu, 2008. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ^ a b Lakatos Ilona Anka: Klasszicista zsinagóga Óbudán. Vallástudomány. Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, 2008. január 13. [2013. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ↑ Egy 1947. évi felülvizsgálat során megállapították, hogy az alapfalak római épületmaradványokon állnak.
- ^ a b Prof. rabbi Schőner Alfréd: Zsinagóga Óbudán. Zsinagógák a múltból. Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, 2005. május 18. [2013. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ↑ Orbán Ferenc: A budai oldal zsidó látnivalói. Utazás. zsido.hu. [2011. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ^ a b Dési János: Egy zsinagóga feltámadására. Szép szó. Népszava, 2010. szeptember 4. [2013. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ^ a b Zsámboki Miklós: A zsidó Buda. Építészet. hg.hu, 2009. július 24. [2013. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ↑ A Textilmúzeum elmúlt harminc éve: Óbudától – Óbudáig. Kiállítás (2002.06.19.–2002.12.22.). museum.hu. [2007. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ↑ Törzsszám: 15265.
- ↑ Megújult Budapest legrégibb zsinagógája. Újkor. Múlt-kor történelmi portál. [2011. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
