Aquincumi polgárvárosi amfiteátrum

Aquincumi polgárvárosi amfiteátrum
Az amfiteátrum a levegőből
Hely	1035 Budapest, Zsófia u. 1.
Építési adatok
Építés éve	150 előtt
Alapadatok
Hosszúsága	86,5 m
Szélessége	75,5 m
Elhelyezkedése
Aquincumi polgárvárosi amfiteátrum Pozíció Budapest térképén

Aquincum polgárvárosának amfiteátruma a település két amfiteátruma közül a kisebbik volt. A másik a katonai amfiteátrum. Az amfiteátrum a mai Budapesten a III. kerületi Szentendrei út-Zsófia út kereszteződésében látható

Az amfiteátrum a város falain kívül, attól északra helyezkedett el. A 2. század közepe előtt építették, és a 3. században többször felújították. Majdnem kör alakú az alaprajza, tengelye alapján a mérete 86,5x75,5 méter. A földamfiteátrumok közé sorolható. Ebben a típusú építményben a lelátókat két gyűrűfal közé döngölt földből alakították ki. Erre tették a lelátó kőpadjait, amik közül néhányba belevésték az egykori tulajdonos nevét. A lelátók részben fedettek voltak, és külső rámpán tudott rájuk feljutni a kb. 6-7000 főnyi közönség. Az arénába két kapun lehetett bejutni, amit a keleti-nyugati tengelyen helyeztek el. Magát az arénát 3 méter magas pódiumfal vette körbe. A "díszpáholy" a déli oldalon volt, a kőpadokon megjelölték az előkelők ülőhelyét nevük rövidítésével.

Az amfiteátrumban sportversenyeket, állathajszákat és gladiátorküzdelmeket rendeztek. Mivel ennek az építménynek volt a legnagyobb befogadóképessége a városban, ezért itt tartották a politikai gyűléseket, a városi ünnepségeket, és a császár látogatásakor a beszédeket is. Az épület mellett volt a gladiátorlaktanya, ahol a gladiátorokat képezték és itt volt a gyakorlóterük is. Kőkerítéssel határolt 110 x 42 méteres udvara volt, és a térség közepén egy torony emelkedett. A kapuját kövezett út kötötte össze az amfiteátrum nyugati kapujával. Ezeket ma föld fedi. A nyugati kapu déli oldalán Nemesisnek, az amfiteátrumi játékok istennőjének állítottak szentélyt. Ennek feltárásakor került elő az istennő feliratos szobrocskájának töredéke és több feliratos oltárkõ.

A 19. században az épületromot még Csigadombnak nevezték, és a területe földdel és növényzettel borított volt. Az építményt a középkori és újkori térképek is feltüntették, feltárását Torma Károly kezdte el 1880-ban. A műemléki helyreállítás Hajnóczi Gyula és Vladár Ágnes tervei alapján készült.

Forrás

• Aquincumi Múzeum. www.aquincum.hu. (Hozzáférés: 2010. május 18.)
• Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 46-47. o. ISBN 963-05-6410-6