Aquincum (városrész)
| Aquincum | |
 | |
| Aquincum-polgárváros a levegőből | |
| Közigazgatás | |
| Település | Budapest |
| Kerület | Budapest III. kerülete |
| Alapítás ideje | 1. század (római település) |
| Városhoz csatolás | 1873 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 761 fő (2001. febr. 1.)[1] |
| Elhelyezkedése | |
 Aquincum
Pozíció Budapest III. kerülete térképén
| |
 é. sz. 47° 33′ 41″, k. h. 19° 03′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 41″, k. h. 19° 03′ 01″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aquincum témájú médiaállományokat. | |
Aquincum Budapest III. kerületének egyik városrésze; nevét az egykor itt elterülő, azonos nevű római településről kapta. Területe nagy részét az Aquincumi Múzeumhoz tartozó római kori régészeti emlékek, illetve az egykori Óbudai Gázgyár, valamint az ott ma működő Graphisoft Park teszik ki.
Határai[szerkesztés]
2012-ig határai a Budapest–Esztergom-vasútvonal a Szentendrei úttól a Dunáig, a folyó, Bogdáni út, Szentendrei út az esztergomi vasútvonalig voltak.
2012 decemberében határait úgy rajzolták át, hogy az azonos nevű római településhez tartozó összes régészeti és műemléki terület ebbe a városrészbe essen. Eszerint mai határai a Duna folyam – Bogdáni út – Szentendrei út – Kazal utca – Huszti út folytatása északi irányba a Zsófia utcáig – Zsófia utca – 23215 hrsz. – ú ingatlan déli telekhatára – 23152/45 hrsz. – ú ingatlan északkeleti telekhatára a Péter utcáig – Péter utca meghosszabbítása déli irányban a vasútvonalig – vasútvonal.
Története[szerkesztés]
A mai városrész területe már az ókorban lakott volt, a nevét adó Aquincumot a rómaiak alapították valamikor az 1. században. A település kezdetben főleg a környező katonai táborok kiszolgálásából élt, majd gyors fejlődésnek indult, mielőtt a 4. században a folyamatos támadások miatt Aquincum-polgárváros fokozatosan elnéptelenedett. Miután Aquincumot a Római Birodalom feladta, a romokon tovább folyt az élet.
Még ebben az évszázadban egy keresztény egyházi püspökség jött létre, ami a Birodalom megszűnte után is összefogta az itt élőket. Ekkor épült három ókeresztény bazilika is a hozzájuk tartozó kolostorokkal, amiket sokáig használtak. I. Constantinus korában nagy erődöt építettek a Duna-parton, amiről bebizonyosodott, hogy még évszázadokon keresztül lakott volt, és csak a 14. század végén kezdték el a bontását. A honfoglalás idején az itt élő lakosság a keresztény hit valamelyik változatát vallotta.
1778-ban egy óbudai szőlősgazda római padlófűtés (hypocaustum) maradványaira talált munka közben. A leletet Schönvisner István azonosította Aquincum városával. A második világháború utáni helyreállítási munkák és a folyamatos korszerűsítések során végzett óriási földmunkák során sorra kerültek és kerülnek elő mind a mai napig a föld alól az ókori emlékek.
Budapest 1873-as létrehozásakor lett a főváros része.
A Fővárosi Közgyűlés 2012. december 12-én Mocsárosdűlő délkeleti, Kaszásdűlő északkeleti és Rómaifürdő délnyugati sarkát, vagyis az Aquincum nevű római településhez tartozó összes régészeti és műemléki területet egyben Aquincum városrészhez csatolta[2][3]
Közlekedése[szerkesztés]
A városrész fő útvonala a Szentendrei út, ami Budapest ezen részének egyik főútvonala is. A Nyugati pályaudvartól eredeztetett Budapest–Esztergom-vasútvonalnak van Aquincum nevű megállója a városrész északnyugati sarkában a H5-ös (azaz szentendrei HÉV) Aquincum nevű megállóhelye mellett. Ugynezen a HÉV vonalon Filatorigát megállóhely és Kaszásdűlő megállóhely szinén Aquincumban, vagy annak határán található.
Az egész városrészben csak a Szentendrei út mentén van buszmegálló, kivéve egyetlen egyet az Óbudai Gázgyár egykori munkástelepe (most lakótelep) mellett, ahová a 106-os busz tér be Rómaifürdő irányába.
Források[szerkesztés]
- ↑ Magyarország helységnévtára, 2012. Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
- ↑ 94/2012. (XII. 27.) Fővárosi Közgyűlési rendelet, Budapest, 2012. december 12.
- ↑ a régi városrészeket a Fővárosi Tanács 1990. (IX. 30.) 149/a. számú határozata állapította meg.
- Ráday Mihály (szerk.): Budapest teljes utcanévlexikona, 38. oldal, Sprinter Kiadó, 2003, ISBN 963 9469 06 8