Aragonit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aragonit
Aragonite 2 Enguidanos.jpg
Általános adatok
Névváltozatok vasvirág
Kémiai név kalcium-karbonát
Képlet CaCO3
Kristályrendszer rombos
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Karbonát- és rokon ásványok
Alosztály Pótanion nélküli vízmentes karbonátok
Csoport Aragonitcsoport
Azonosítás
Megjelenés álhatszöges, cseppkőszerű, ágas-bogas
Szín színtelen, fehér, sárgás vagy barnás, ritkán ibolyás
Porszín színtelen
Fény üvegfényű
Átlátszóság átlátszó vagy áttetsző
Keménység 3,5-4,0
Hasadás rosszul
Törés kagylós
Oldhatóság sósavban pezsegve oldódik
Sűrűség 2,94 g/cm³
Különleges tulajdonság Ikerkristályai előfordulnak.

Az aragonit karbonát ásvány, dimorf alakja a kalcit, vagy mészpát. Kristályai rombos oszlopok sokszor tű alakú halmazok; gyakoriak az összenőtt többszörös ikerkristályok. Az aragonit rostosan, gömbösen, kéreg módjára, és ágas-bogas formában is megtalálható. A színeződéseket elsősorban a vas (Fe) tartalom okozza. A láng hatására kissé megduzzad és apró durva szemekké vagy porrá hullik szét. Kristályait leginkább tömeges kőzetekben, érctelérekben találják. Ólom tartalmú változata a tarnowitzit. A barit bárium (Ba) és stroncium (Sr) tartalmú aragonitot alstonit-nak nevezik. A kalcit hőmérséklet hatására gyakran alakul át aragonittá.

Hasonló ásványok: kalcit, barit, stroncianit, cölesztin, topáz, nátrolit.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hidrotermásan magas mésztartalmú folyadékokból válik ki magmás kőzetekben utómagmatikus körülmények között. Gyakori az üledékes képződése forrásvizekből, de tömeges kiválásai ismertek tengeri üledékekben más karbonátokkal együtt.

Ásványtársaságai magmatikus képződésnél: zeolitcsoport ásványai, kalcit, kalkopirit; üledékekben: kalcit, sziderit, limonit és dolomit.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban a Kaiserstuhl vidékén. Csehországben több helyen megtalálható. Jellemző a Spanyolországban az aragóniai előfordulás, amelyről elnevezése származik. Ausztria területén Karintiában található tömegesen. Olaszországban Szicíliában és a Vezúv vidékén fordul elő nagyobb mennyiségben. Jelentős előfordulások vannak Franciaország területén. Az Egyesült Államok területén Arizona és Új-Mexikó szövetségi államokban vannak nagyobb lelőhelyek.

Hazai előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magmatikus kőzeteknél gyakori a megjelenése: a Velencei-hegységben és a Badacsony területén, de a Balaton-felvidéki bazalthegyek mindegyikén megtalálhatók tűs kristályai. Dorog és Kesztölc közelében több kisebb-nagyobb barlangban (pl. Sátorkő-puszta) cseppköves, fürtös, kristályos előfordulások vannak, melyek a feltört CO2 tartalmú hévizes forrásokból való kiválás eredményei. Tokod, Süttő, Bajót, Piszke (Lábatlan) és Felsőgalla (Tatabánya) térségében a mészkövekben gyakran fordul elő aragonit. A Budai-hegység dolomitjaiban a Gellérthegyen, az Ördög-orom, Csillaghegy, Róka-hegy, Martinovics-hegy kőfejtőiben tiszta fennőtt aragonit kristályok vannak, kalcit, barit, gipsz és goethit társaságában. Budapesten a Gellérthegyben a Szent Iván-barlangból egy kutatófúrást mélyítettek 1964-ben, amivel felfedezték az Aragonit-barlangot, melynek falait vastag kéregben borították a kristályok. A barlangot a nagyközönség számára nem nyitották meg.

Martonháza aragonit barlangja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aragonit-barlang bejárata

A szlovákiai Martonházán a Várhegy északkeleti oldalán 660 m magasan nyílik az 1954-ben felfedezett Martonházi-aragonitbarlang, 1972 óta látogatható. A barlang mintegy 400 millió éves fillitekbe ágyazott kristályos mészkőlencsében alakult ki mintegy 95–65 millió évvel ezelőtt. A mészkő egy része hidrotermális hatásra átalakult ankerittá és szideritté. A repedések mentén ezek a kőzetek a beszivárgó csapadékvíz hatására elmállottak, így keletkezett az okker. Ez azután később részben kimosódott, a helyén üregek jöttek létre. A barlangban ma is láthatók a fehér és a kékesszürke színű kristályos mészkőben kialakult okkermaradványok. Mégis a leglátványosabb a folyosók és termek mennyezetét meg oldásfülkéit borító, gombafonalakra emlékeztető ágas-bogas vasvirágcsoportok, vese, tű és spirális alakzatok. Ezek a föld alatti zárt térség sajátos hidrokémiai és klimatikus körülményei között jöttek létre.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1985.
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling publishing co. New York. 1998.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aragonit témájú médiaállományokat.