IV. Károly spanyol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Peadar (vitalap | szerkesztései) 2019. december 15., 14:42-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
IV. Károly

Spanyolország királya
Uralkodási ideje
1788. december 14. 1808. március 19.
Életrajzi adatok
UralkodóházSpanyol–Bourbon
Született1748. november 11.
Portici
Elhunyt1819. január 20. (70 évesen)
Róma
NyughelyeEl Escorial-i királyi kolostor
ÉdesapjaIII. Károly spanyol király
ÉdesanyjaSzászországi Mária Amália
Testvére(i)
HázastársaMária Lujza Bourbon–parmai hercegnő
GyermekeiSarolta Johanna portugál királyné
Mária Amália infásnő
Mária Lujza, Lucca hercegnője
VII. Ferdinánd spanyol király
Mária Izabella nápoly–szicíliai királyné
Ferenc Antal, Cádiz hercege
Vallásrómai katolikus
IV. Károly címere
IV. Károly címere
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

IV. Károly (spanyolul: Carlos IV de España; Portici, 1748. november 11. – Róma, 1819. január 20.), a Bourbon-házból származó spanyol infáns, Asztúria hercege, aki apját követvén Spanyolország királya 1788-tól az 1808-as francia invázió elleni függetlenségi háborúig, amikor is lekényszerült mondani fia, VII. Ferdinánd javára.

Élete

IV. Károly 1748. november 11-én született Porticiben szüleinek hetedik gyermekeként. Tizenkét éves korától félárva volt, ekkor halt meg ugyanis harminchat éves édesanyja.

Édesapja a Bourbon-házból való VIII. Károly, Nápoly királya, V. Károly néven Szicília királya, a későbbi III. Károly spanyol király (1716–1788) volt, V. Fülöp spanyol királynak (1683–1746) és Farnese Erzsébet pármai hercegnő (1692–1766) fia.

Édesanyja a Wettin-házból való Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő (1724–1760) volt, III. Ágost lengyel királynak (II. Frigyes Ágost szász választófejedelemnek, 1696–1763) és Habsburg Mária Jozefa főhercegnőnek (1699–1757) leánya, Nápoly és Szicília, majd Spanyolország királynéja (Reina María Amalia de Sajonia).

Amikor 1759-ben VI. Ferdinánd halála folytán megüresedett a spanyol trón, és apja lemondott Nápoly-Szicíliáról másodszülött fia, IV. Ferdinánd javára, a 11 éves Károly családjával együtt Madridba költözött, ahol még ugyanez évben a spanyol trónörököst megillető Asztúria hercege címet kapta apjától. 1765-ben megnősült, feleségül vette első unokatestvérét, a 13 éves Mária Lujza Bourbon–parmai hercegnőt, apai nagybátyjának, Fülöp Bourbon-parmai hercegnek leányát.

1788. december 14-én, amikor apja elhunyt, Károly már mintegy huszonkilenc éve viselte Asztúria hercegének címét. 40 éves korában, IV. Károly néven lépett a Spanyolország trónjára. Uralkodása alatt a tényleges hatalom az udvari kamarilla a feleségének, Mária Lujza királynénak, és az ő kegyencének, Manuel Godoy főminiszternek a kezében volt. A francia forradalom hatására Károly visszavonta apja reformjait, és 1793–1795 között kudarccal végződő háborút viselt a forradalmi Franciaország ellen. Országa szövetségbe kényszerült a napóleoni Franciaországgal, és részt kellett vennie annak háborúiban, emiatt teljesen elvesztette önállóságát.

Az 1807-ben kezdődött francia megszállás ellen 1808-ban népi felkelés tört ki. Ennek hatására 1808. március 17-én Károly lemondott a trónról fia, VII. Ferdinánd javára. Károly ezután feleségével, és annak szeretőjével, Manuel Godoy-jal együtt Franciaországba menekült, ahol arra kényszerítették, hogy vonja vissza a fia javára szóló lemondási nyilatkozatát, és újra mondjon le Napóleon bátyja, Joseph Bonaparte javára. A királyi családot a franciák „védőőrizetbe” vették. A Napóleonnal szembeszegült VII. Ferdinánd az ellenállás és a függetlenség szimbólumává vált, szemben apjával, IV. Károllyal, akit francia kollaboránsnak tekintettek.

A francia katonai vereségek hatására 1813 végén Napóleon császár felajánlotta a spanyol koronát VII. Ferdinándnak, aki az 1813. december 13-án megkötött valençay-i szerződésben el is fogadta azt. 1814 márciusában visszatért Madridba, alattvalóinak lelkesedése és ünneplése közepette elfoglalta apja trónját, és haláláig, 1833-ig uralkodott.

IV. Károly utolsó éveit Rómában töltötte, ott is halt meg feleségének halála után néhány nappal, 1819. január 20-án. A spanyol Bourbonok hagyományos temetkezőhelyén, a madridi San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban temették el.

Házassága és gyermekei

Francisco de Goya: IV. Károly és családja

Károly infáns felesége a Bourbon-ház pármai ágából való Mária Lujza Bourbon–parmai hercegnő, egyben első-unokatestvére lett. Mária Lujza hercegnő volt I. Fülöp parmai herceg (Károly apai nagybátyjának) és Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő (XV. Hőnszeretett Lajos francia király leányának) harmadik, egyben legfiatalabb gyermeke. Házasságukra 1765. szeptember 4-én került sor San Ildefonsóban, Károly infáns tizenhat és Mária Lujza tizenhárom éves korában. Kettőjük kapcsolatából összesen tizennégy gyermek született, melyek közül hét érte meg a felnőttkort. Gyermekeik:

Jegyzetek

Források

  • Gen. Gomez de Arteche: Historia del Reinado de Carlos IV, (5 kötetben), Historia General de España de la Real Academia de la Historia sorozat, Madrid, 1892.
  • John Lynch: El siglo XVIII, Crítica, Barcelona, 1989., 1991.


Előző uralkodó:
III. Károly
Spanyolország királya
1788–1808
Bourbon-ház
Spanyolország királyi címere
Következő uralkodó:
VII. Ferdinánd