II. Rákóczi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2021. február 26., 12:28-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎További információk: typo)
II. Rákóczi György
Felsővadászi II. Rákóczi György
II. Rákóczi György
II. Rákóczi György
Erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1648. október 11. – 1657. október 25.
ElődjeI. Rákóczi György
UtódjaRhédey Ferenc
Erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1658. január 14. – 1659. március 30.
ElődjeRhédey Ferenc
UtódjaBarcsay Ákos
Erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1659. szeptember 24. – 1660. június 7.
ElődjeBarcsay Ákos
UtódjaBarcsay Ákos
Életrajzi adatok
UralkodóházRákóczi család
Született1621. január 30.
Sárospatak
Elhunyt1660. június 7. (39 évesen)
Nagyvárad
NyughelyeSárospatak
ÉdesapjaI. Rákóczi György
ÉdesanyjaLorántffy Zsuzsanna
Testvére(i)Rákóczi Zsigmond
HázastársaBáthory Zsófia
GyermekeiNN (fiú)
I. Rákóczi Ferenc (1645–1676)
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Rákóczi György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsővadászi II. Rákóczi György (Sárospatak, 1621. január 30. – Nagyvárad, 1660. június 7.) erdélyi fejedelem 1648 és 1660 között, megszakításokkal.

Származása

I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fia volt.

Az országgyűlés még apja életében, 1642. február 3-án fejedelemmé választotta. 1644-ben a III. Ferdinánd elleni háború idején Erdély kormányzója lett. 1648. október 11-én lépett a fejedelmi trónra.

Hódításai

Báthory István nyomdokaiba szeretett volna lépni, ezért kezdettől fogva a lengyel korona megszerzésére törekedett. A lengyel korona megszerzésének reménye 1648 végén elenyészett, amikor a lengyel nemesség János Kázmért ültette a trónra. 1649-ben Rákóczi szövetségre lépett a kozákok hetmanjával, Chmielnicki Bogdánnal, majd 1653-ban hűbéri fennhatósága alá vonta Moldvát és Havasalföldet.

Az 1655-ben a Lengyel–Litván Unió és Svédország közt újabb háború tört ki. A svédek ellen viszont egy hatalmas koalíció jött létre. 1656 végén a prostki vereség után X. Károly Gusztáv svéd király szövetségest keresett, hogy el ne veszítse a háborút. Rákóczi segítségét kérte, felajánlva neki Dél- és Közép-Lengyelország egy részét, ahol új királyságot alapíthat. (Egy évvel korábban a lengyelek is Rákóczihoz fordultak, s ők is felajánlották neki a koronát, ha az Erdélyi Fejedelemség Svédország ellen lép hadba.) Az elbizakodott fejedelem, aki túlbecsülte országa erejét, azonnal megindította a hadjáratot. A vállalkozáshoz Zrínyi Miklós is nagy reményeket fűzött, mivel ha Rákóczi, akihez a két román vajdaság is hű volt, akkor az egyesült erdélyi–magyar–lengyel–svéd–román sereggel a törökök ellen fordul, talán a Balkánt is sikerülhet visszafoglalnia.

1657 januárjában, nem törődve a Porta tiltakozásával, szövetségben a svédekkel Rákóczi hadat indított János Kázmér lengyel király ellen, kiegészülve a moldvai és havasalföldi csapatokkal. A hadjárat első szakaszában sikeres volt: Rákóczi bevette Krakkót, aztán bevonult Varsóba, de alighogy találkozott a svédekkel, Károly Gusztáv máris magára hagyta őt és hazasietett, az országát ért újabb dán támadás miatt.

Ennek ellenére Rákóczi még mindig bízott sikerében, tovább vonult észak felé, de a lengyelek Jerzy Lubomirski vezetésével végzetes támadást intéztek Észak-Erdély ellen és Munkács környékét is elpusztították.

Rákóczi vereséget szenvedett, a román és kozák csapatok cserben hagyták lengyel földön. Czarny-Ostrówban megalázó feltételek mellett kénytelen volt békét kérni. Az ellenségtől csak magas összegű hadikárpótlás fejében kapta meg a szabad eltávozást.

Rövidesen magára hagyta hadait, amelyeket Kemény Jánosra bízott, de katonái a határnál a tatár kán fogságába estek. (Rákóczi először még ígéretet tett, hogy akár saját vagyonának a feláldozásával is kiváltja a tatárok rabságába jutott embereit, ám később ígéretét nem tartotta be.) Székelyföldet rövidesen a török és tatár hadsereg pusztította.[1][2]

A Porta szembefordult az engedetlen vazallussal, mire a fenyegetett erdélyi rendek 1657. november 2-án Rákóczi helyett Rhédey Ferencet választották fejedelemmé, Rákóczi azonban kierőszakolta Rhédey lemondását és 1658. január 9-én újra elfoglalta a trónt. A törökök nem ismerték el Rákóczit, és a nagyvezír parancsára a rendek 1658. október 11-én Barcsai Ákos személyében új fejedelmet választottak, mire Rákóczi haddal indult trónja visszafoglalására. Barcsai ellen győzedelmeskedett, Szejdi Ahmed, a budai pasa azonban a szászfenesi csatában, 1660. május 22-én vereséget mért Rákóczira. Feljegyezték, hogy a fejedelem hadvezérhez méltóan, bátran harcolt a csatában: 17 törököt vágott le, 5 lovat lőttek ki alóla, 150 testőre közül 20 maradt életben.

A csatában kapott fejsebébe halt bele 1660. június 7-én.[1]

  • II. Rákóczi György
    II. Rákóczi György
  • Rákóczi csapatai Varsó alatt
    Rákóczi csapatai Varsó alatt
  • II. Rákóczi György lovon
    II. Rákóczi György lovon

Házassága

Báthory Zsófiát 1643. február 3-án Gyulafehérváron vette feleségül. Felesége a Báthory-család utolsó sarja volt, az ő révén kerültek a Báthory-birtokok a Rákóczi-család kezére. A házasságból egyetlen fiú született, Ferenc, akinek apja halála után, 1660-ban a IV. Mehmed szultán nem engedte meg a fejedelmi szék elfoglalását.

Jegyzetek

Források

https://archive.org/details/okmnytriirkczyg02gygoog/page/n571/mode/2up

További információk

Kapcsolódó szócikk


Előző uralkodó:
I. Rákóczi György
Erdély fejedelme
1648–1657		Erdély címere 1659-ből
 Következő uralkodó:
Rhédey Ferenc
II. Rákóczi György ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Rákóczi Zsigmond
 
 
 
 
 
 
 
Rákóczi János (?–1561)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Haraszthy Dorottya
 
 
 
 
 
 
 
Rákóczi Zsigmond (1544–1608)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Némethy Miklós
 
 
 
 
 
 
 
Némethy Sára
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Lucskay Katalin
 
 
 
 
 
 
 
I. Rákóczi György (1593–1648)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gerendi János
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gerendi Anna (?–1596)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Erdélyi Bertalan
 
 
 
 
 
 
 
Erdélyi Katalin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kemény Klára
 
 
 
 
 
 
 
1. II. Rákóczi György (1621–1660)[1]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Lórántffy János
 
 
 
 
 
 
 
Lórántffy László (1511–1578)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Derencsényi Borbála
 
 
 
 
 
 
 
Lorántffy Mihály (?–1619)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Horváthy Albert
 
 
 
 
 
 
 
Horváthy Erzsébet
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bölcsey Dorottya
 
 
 
 
 
 
 
Lorántffy Zsuzsanna (1600–1660)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zeleméri János
 
 
 
 
 
 
 
Zeleméri Miklós
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dobó Anna
 
 
 
 
 
 
 
Zeleméri Borbála
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Henyey Miklós
 
 
 
 
 
 
 
Henyey Margit
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dombai Anna
 
 
 
 
 
 
  1. ↑ Miroslav Marek: Rákóczi 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2012. október 4.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Rákóczi_György&oldid=23627165”