Csíksomlyói kegytemplom és kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Csíksomlyói kegytemplom szócikkből átirányítva)
Csíksomlyói kegytemplom és kolostor
TelepülésCsíksomlyó, Hargita
Ország Románia
Valláskeresztény
IrányzatKatolikus
VédőszentSzűz Mária
Építési adatok
StílusKorábban gótikus, jelenleg barokk
Építés kezdete1442
Építés befejezése1448
Alapadatok
Torony2
Kápolnák3
Salvator-kápolna
Szenvedő Jézus kápolnája
Szent Antal-kápolna
LMI-kód
Elhelyezkedése
Csíksomlyói kegytemplom és kolostor (Románia)
Csíksomlyói kegytemplom és kolostor
Csíksomlyói kegytemplom és kolostor
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 22′ 44″, k. h. 25° 49′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 44″, k. h. 25° 49′ 32″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csíksomlyói kegytemplom és kolostor témájú médiaállományokat.

A csíksomlyói kegytemplom és kolostor a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke.

Története[szerkesztés]

A csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és 1448 között felépítették az első gótikus templomot és az ugyancsak gótikus kisméretű kolostort.[1] A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez ma is a templom búcsúnapja. Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. A templomot és kolostort erős kőfallal vették körül, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.

1661-ben azonban a falak sem tudták megvédeni az épületeket a török támadásától. A támadók a templomot és a kolostort felgyújtották, az ide menekült népet pedig részben megölték, részben fogságba hurcolták. Az áldozatokat a templom előtt tömegsírba temették. 1694-ben tatár sereg támadta meg Csíksomlyót, de ezt a kolostor diákjai a nép segítségével visszaverték. Az épületeket a 17-18. században többször javították, bővítették, a templom 1802-re azonban kicsi lett és új templom építése mellett döntöttek.

Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A tornyok építését 1830-ban fejezték be. A homlokzaton álló Mária-szobor 1837-ben készült réz-ötvösmunka, Rothenbacher brassói ötvösmester alkotása. A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel.[2]

1948-ban XII. Piusz pápa basilica minor rangra emelte.

A templom belseje[szerkesztés]

A csíksomlyói kegytemplom orgonája
Csíksomlyói kegytemplom templombelső

A templom berendezését nagyrészt Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette.

Az oltárok közül Szent Ferenc oltárképét 1838-ban Csűrös József kolozsvári festő festette. A Szent Anna oltárt Papp Miklós festette 1839-ben, csakúgy, mint a Keresztelő Szent János oltárt 1840-ben. A Szent Anna oltáron felül Szent Apollónia, alul Jézus születése látható. A Keresztelő Szent János oltáron felül Szent Sára, alul pedig Szent Mária Magdolna látható. A Szent Antal oltár mai képét 1931-ben Szopos Sándor kolozsvári festő festette, miután az eredeti képet a sófalvai kápolnának adták. A felső képet, mely Szent Bonaventúrát ábrázolja Papp Miklós festette. A Szent Erzsébet oltár képe 1938-ban készült, miután az eredeti, Loyolai Szent Ignácot ábrázoló képet a kórusba vitték fel. A felső Szent Julianna és az alsó (Az utolsó vacsora) kép is Papp Miklós alkotása. A Nepomuki Szent János oltárt 1835-ben emelték, felül Szent Erzsébet látogatása, alul Szent Vendel látható. A Cortonai Szent Margit oltár festője ismeretlen.

A szószéket ugyancsak Papp Miklós készítette 1835-ben.

A főoltár mögötti hátteret már 1848-ban megfestették, maga az oltár azonban csak 1876-ban készült el. A kórust 1831-ben Papp Miklós és Pfeiffer Antal gyergyószentmiklósi mester építették. A színes üvegablakok 1905-ben készültek Csehországban. A kegyszobor két oldalán álló Szent István király és Szent László szobrok 1905-ben a tiroli Grödenben készültek Jozef Runggaldier műhelyében. A Szent Antal és Szent József szobrot 1938-ban Vágó Gábor készítette. A sekrestye és a folyosó ajtaján levő domborműveket Vincefi Sándor csíkszeredai mester készítette az 1980-as években. A templomhajó és a bal oldali székek domborműveit Imets László csíkszeredai művész készítette. A kórus alá falazták be Mikes Kelemen háromszéki főkapitány 1686-os síremlékét. Az előcsarnokban levő márványtáblák a rendház nagyjainak emlékét őrzik.

A templom diadalívét 1834-ben Erőss József kézdivásárhelyi mester építette.

Az orgonát 1931-ben a temesvári Wegenstein Lipót és Fiai Orgonagyár építette, 2824 síppal Erdély legszebb orgonái közé tartozik. A templom alatti kripta 1732-ben készült, 1838-ban a templom építésével egyidejűleg bővítették. A ferencesek mellett számos világi hívő is nyugszik itt.

A templomot 1911-ben Urbanszky Fülöp kolozsvári mester festette ki, a festést 1973-ban renoválták.

A kegyszobor[szerkesztés]

A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része.[3] A hársfából faragott alkotás 1515 és 1520 körül készülhetett reneszánsz stílusban.[3] 2,27 m magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert.[3] A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja. Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzá érintik kegytárgyaikat. A szobor átvészelte az 1661-es nagy török támadást és tűzvészt. A monda szerint a török vezér látva az értékét el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. Ezt látva kardjával megsebezte a szobor arcát és nyakát, melynek nyomai ma is látszanak. A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, máskor nagy veszély idején szomorúnak látszik. A szobornál számos imameghallgatás történt, melynek emlékét a két oldalon kifüggesztett fogadalmi tárgyak, táblácskák őrzik.

A csíksomlyói búcsú[szerkesztés]

A kolostor és működése[szerkesztés]

A csíksomlyói templom és kolostor makettje a szarvasi Mini Magyarország gyűjteményében

A csíksomlyói kolostor a 15. században a gótikus templommal együtt épült fel. A ferencesek már a kezdetektől fogva oktatták a környékbeli gyermekeket előbb csak alapfokon, majd magasabb szinten is. A csíksomlyói gimnázium első említése 1630-ból származik. Az 1661-es törökdúlás után a szerzetesek helyreállították a templomot és a kolostort is, majd 1667-ben a gimnáziumot is újraalapították. A ferencesek 1675-ben nyomdát is alapítottak, mely a 19. század végéig az erdélyi művelődés egyik legfontosabb terjesztője lett. 1727-ig a kolozsvári jezsuita akadémia nyomdájának alapításáig ez volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda. Legfőbb alapítója a nagy műveltségű tudós szerzetes páter Kájoni János volt, akinek 1676-ban itt jelent meg első latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve. Később a nyomda mellett könyvkiadó is működött, ahol a nyomda termékeit kötötték, illetve a könyvtár köteteit újították fel. A kolostor könyvtára Erdély egyik leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt, ahol már évszázadok óta gyűjtötték az értékes köteteket. Köztük számos ősnyomtatvány, festett kódex és könyvritkaság található. A gazdag anyag annak is köszönhető, hogy a könyvtár szerencsésen átvészelte a reformáció időszakát és a háborúkat is. A 17. században a kolostor mellett képíróműhely is működött.

A gimnázium fénykorát a 18. században élte. 1720-ban megkezdte működését a Páduai Szent Antal Társulat, 1730-tól pedig a Mária Társulat. Lukács Mihály csíki esperes adományából bentlakásos szeminárium létesült, mely a távolabb lakó gyermekek számára is lehetővé tette a tanulást. 1858-ban páter Simon Jukundián kántor- és tanítóképző iskolát alapított, ahol magas színvonalon képezték az erdélyi kántortanítókat. 1911-ben a ferencesek a gimnáziumot az egyházmegyének adták át, ekkor költözött a mai Márton Áron Líceum épületébe, ahol 1948-ig katolikus gimnáziumként működött.

1957-től Daczó Lukács Árpád igazgatta a templomot.

A kápolnák[szerkesztés]

A Salvator kápolna

A Kissomlyó hegyén ma három kápolna áll, a Salvator-kápolna, ennek keleti oldalán a Szenvedő Jézus kápolnája, a nyugati oldalon a Szent Antal kápolna.

  • A legrégibb és leghíresebb közülük a Salvator-kápolna, melynek pontos építési ideje nem ismert. A hagyomány szerint 1456. augusztus 8-án a Megváltó színeváltozásának napján Hunyadi János serege a Salvátor nevével az ajkán győzte le az ostromló török sereget. A kápolna tehát a Nándorfehérvári diadal emlékére épült, valószínűleg a 15. század második felében. 1680 körül Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár adományából bővítették. Főoltára 1679-ben készült, középen a keresztet tartó Krisztust, oldalain pedig Szent Pál apostolt és Szent Katalint ábrázolja. Mellékoltárain a fájdalmak embere és a mennyek királynője látható. Festése 1800 körül készült. Az ajtó előtti kőkeresztet a gyergyóalfalvi hívek állították 1876-ban az 1567-es győzelem emlékére. A hegy aljától a Salvator kápolnáig vezető meredek utat a nép Jézus hágójának nevezi, melyet a zarándoklatok alkalmával imádkozva szoktak végigjárni. Az út mentén több régi kereszt és stációs keresztek is láthatók.
  • A Szenvedő Jézus kápolna tulajdonképpen egy fülke, benne az oszlophoz kötözött térdeplő Jézus rendkívül szép, 1810-ben készített szobrával.
  • A Szent Antal-kápolnát 1750 és 1773 között építették a korábbi, 17. századi kápolna helyén barokk stílusban. Oltárképén Páduai Szent Antal látható.

Források[szerkesztés]

  1. Ferences templom és kolostor, Csíksomlyó, lexikon.adatbank.transindex.ro
  2. A csíksomlyói műemlék-együttes és más nevezetességek, harghita.ro
  3. a b c Vofkori, László. Csíksomlyó, Utazások Székelyföldön. Csíkszereda: Pro-Print, 154. o. (2007). ISBN 978-973-8468-62-7 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]