Bakonyszücs
| Bakonyszücs | |||
 | |||
| A Kálvária kápolna | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Fódi István (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8572 | ||
| Körzethívószám | 89 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 252 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 8,49 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 35,21 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 20′, k. h. 17° 41′Koordináták: é. sz. 47° 20′, k. h. 17° 41′ | |||
 Bakonyszücs
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Bakonyszücs weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyszücs témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Bakonyszücs[3] (németül Sitsch) község Veszprém megyében, a Pápai járásban. A neve 1954 előtt Szücs volt.
Fekvése
A Magas-Bakony lábánál, Bakonybéltől 7 kilométerre északra, a Bakonyalján fekszik. A legközelebbi város Pápa, mintegy 18 kilométerre nyugatra.
Megközelítése
Bakonyszücs zsáktelepülésnek tekinthető, központja ugyanis közúton csak egy irányból közelíthető meg: a Zirc és Pápa térségét összekötő 8301-es útról Bakonykoppánynál letérve, a 83 117-es számú mellékúton.
Története
Első írásos említése 1249-ből való (Schelch), ekkor ugodi uradalom része volt. Az Ugodi, a Garai majd a Kencstartó család birtokolta. A 16. században elnéptelenedett. A 17. századtól az Esterházy család birtokában volt. A 18. században (1736) kezdett újból benépesülni német nemzetiségű római katolikus telepesekkel.
Bakonyalján, gyönyörű környezetben települt, erdők határolta, fő közlekedési (Pápa-Nagygyimót-Zirc összekötő 8301-es) útvonalhoz közeli, mégis csendes település. A község a múltban is Veszprém megyéhez és a pápai járáshoz tartozott, közigazgatásilag ma is e megyéhez és városkörnyékhez kapcsolódik.
A második világháború után Fenyőfő-Bakonykoppány-Szücs területen körjegyzőségi székhely, majd 1962-ig önálló tanáccsal rendelkezett, később Ugod székhelyű közös tanácshoz tartozott másik négy községgel együtt, 1990-től ismét körjegyzőségi székhely, Bakonykoppány községre is kiterjedő illetékességgel.
A településen 1989 óta működik a Daganatos Betegek Rehabilitációs Lelki Otthona. Az intézmény országos hatókörrel végzi daganatos és más krónikus betegségben szenvedő betegek lelki megerősítését.
Mai, alig 400 fős lakosságához mérten nagy határához tartozik a Bakony legmagasabb pontja, a 709 m magas Kőris-hegy és oldalában a kora Árpád-kor óta ismert, jelenleg is kedvelt kirándulóhely, az Odvas-kői-barlang, déli-délnyugati határában, a Gerence-patak partján, mint külterületi lakott hely létezik Huszárokelőpuszta, amelynek Bakonyszücshöz tartozó részén az állandó lakosok száma 8 fő.
A községhatár déli és északi vége közötti szintkülönbség csaknem 500 méter. Szücs község – 1954-től: Bakonyszücs – az oklevelek szerint a honfoglalás idejében került a Koppán nemzetség birtokába. Egyes források a falu Kálváriájának központi részét Koppány vezér korából származónak tekintik.
Nevének eredetéről – melyet 1249-ben említenek először Swich alakban – megoszlanak a vélemények: egyesek nemzetségnévből eredeztetik, míg mások szerint a középkorban a lakosság többsége az ugodi várat látta el szűcsipari termékekkel. Előbb krakkói várjobbágyok, majd a (bakony)béli apátság, ezután hosszú pereskedést követően az ugodi uradalom birtoka, a 15. század végén a bakonybéli egyházi bíró lakhelye. Határában, a régebben Bakonyújvár-hegynek nevezett részen még a múlt század elején láthatóak voltak a Podmaniczki család középkori rablóvárának nyomai.
A község a török hódoltság elején, 1544-ben elnéptelenedett, újratelepítése a földesúri, gr. Esterházy-család által 1736-37-ben történt meg, német ajkú lakosokkal, akik bajorok, württenbergiek, osztrákok, a morva és cseh területről származó németek és elnémetesedett horvátok közül kerültek ki.
A falu lakossága elsősorban földművelésből élt, ám többen dolgoztak a Kőris-hegy oldalában a 19. század közepéig működött, jó minőségű vörös márványt adó kőbányában is, amelynek anyagából készült a helyi római katolikus templom több kőfaragványa, a Kálvária-kápolna előtti kereszt talapzata, és a gróf Esterházyak pápai Várkastélya udvarának bejáratát őrző két oroszlánszobor.
A második világháború után súlyos vérveszteség érte a közösséget, amikor a lakosság több, mint egyharmad részét Németországba kitelepítették. A mai községi címer derékba tört kőrisfája emlékeztet erre, míg az abból növő zöld ágacska az újrakezdést, a bele nem törődést, valamint a szlovák–magyar lakosságcsere keretében a szülőföldjüket szintén elvesztett, felvidéki, Garam-vidéki magyarok idetelepülését jelképezi. A történelmi folytonosságra utal a címer alsó részén a még romos állapotot mutató kálvária-kápolna képe.
A község római katolikus templomát Eszterházy Károly egri püspök építette 1786-ban, 1789-ben festette a „Mária mennybemenetele” c. képet Huszár Ferenc egri művész. Említést érdemel a faragott, népies copf stílusú sekrestyeszekrény. A szószék, a mellékoltárok és a cibórium klasszicista, a mellékoltárok Szent Flóriánt és Szent Sebestyént ábrázolják. A templom előtt a két világháború áldozatainak emlékműve áll. Az 1787-ből való kései barokk plébániaház a templommal átellenben található, utcai homlokzatát lizériák tagolják, udvari homlokzatán befalazott árkádívek találhatók.
Közélete
Polgármesterei
- 1990-1994: Mádl István (független)[4]
- 1994-1998: Mádl István (független)[5]
- 1998-2002: Mádl István (független)[6]
- 2002-2006: Mádl István (Fidesz-MDF-MKDSZ)[7]
- 2006-2010: Oláh Kálmán Géza (Fidesz-KDNP)[8]
- 2010-2014: Oláh Kálmán Géza (Fidesz-KDNP)[9]
- 2014-2019: Oláh Kálmán Géza (Fidesz-KDNP)[10]
- 2019-től: Fódi István (független)[1]
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 322 | 312 | 299 | 269 | 255 | 252 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 93,1%-a magyarnak, 11% németnek, 0,3% románnak mondta magát (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,7%, református 3,2%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 1,6%, felekezeten kívüli 6,3% (12% nem nyilatkozott).[11]
Nevezetességei
- Kálváriakápolna, 2002-ben felújítva.
- Plébániaház: késő barokk stílusban épült 1787-ben, jelenleg rehabilitációs otthon.
- Római katolikus templom (Nagyboldogasszony): Eszterházy Károly, a későbbi egri püspök építtette 1787-ben.
Jegyzetek
- ↑ a b Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ A helyes írásmód rövid „ü” betűs. A Magyar Köztársaság helységnévkönyve 2009 A község honlapja
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Bakonyszücs Helységnévtár
További információk
