Ugrás a tartalomhoz

„Nemzetközi Büntetőbíróság” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
ProfPali (vitalap | szerkesztései)
148 szerkesztés
131. sor: 131. sor:


==== Környezetvédelmi bűncselekmények ====
==== Környezetvédelmi bűncselekmények ====
A 2016. szeptemberében megjelent Eljárásrendi irányelvben bejelentették, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság az esetek kiválasztásakor a környezeti bűncselekményekre fókuszál.<ref>{{CitLib |aut=John Robertson |tit=Scottish TV Coverage of the Referendum Campaign from September 2012 to September 2014 |ann=2016-04-01 |isbn=9780748696581 |url=http://dx.doi.org/10.3366/edinburgh/9780748696581.003.0006 |accd=2019-10-01}}</ref> E dokumentum szerint a Főügyészség különös figyelmet fordít a Római Statútumban meghatározott azon bűncselekmények elkövetése kapcsán a vádemelésekre, amelyeket többek között a környezet pusztításával, a természeti erőforrások törvénytelen kiaknázásával, vagy a föld jogellenes elidegenítésével követtek el, vagy azzal járnak. ”.<ref>{{Cite web |title=Original PDF |url=http://dx.doi.org/10.15438/rr.5.1.7 |work=dx.doi.org |accessdate=2019-10-01}}</ref> Ezt a környezeti bűncselekmények feltárása felé történt jelentős elmozdulásként<ref>{{Cite web |title=news-from-human-rights-watch-no5-g-september-11-attacks-crimes-against-humanity-the-aftermath-volume-1-october-15-2001-october-2001 |url=http://dx.doi.org/10.1163/2210-7975_hrd-2156-0249 |work=Human Rights Documents online |accessdate=2019-10-01}}</ref> <ref>{{CitLib |aut=Andrea Strazzoni |tit=More, Henry |ann=2016 |isbn=9783319028484 |url=http://dx.doi.org/10.1007/978-3-319-02848-4_526-1 |pag=1–5 |accd=2019-10-01}}</ref> és meghatározó következményekkel járó lépésként<ref>{{CitLib |aut=Vernon Bailey |tit=Field notes, Oregon and Washington, May 12-October 10, 1897 and Washington, D.C., March-April 1898 |ann=1897 |url=http://dx.doi.org/10.5962/bhl.title.101431 |accd=2019-10-01}}</ref> <ref>{{CitLib |aut=Andrea Strazzoni |tit=More, Henry |ann=2016 |isbn=9783319028484 |url=http://dx.doi.org/10.1007/978-3-319-02848-4_526-1 |pag=1–5 |accd=2019-10-01}}</ref> értékelték.
A 2016. szeptemberében megjelent Eljárásrendi irányelvben bejelentették, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság az esetek kiválasztásakor a környezeti bűncselekményekre fókuszál.<ref>{{CitLib |aut=John Robertson |tit=Scottish TV Coverage of the Referendum Campaign from September 2012 to September 2014 |ann=2016-04-01 |isbn=9780748696581 |url=http://dx.doi.org/10.3366/edinburgh/9780748696581.003.0006 |accd=2019-10-01}}</ref> E dokumentum szerint a Főügyészség különös figyelmet fordít a Római Statútumban meghatározott azon bűncselekmények elkövetése kapcsán a vádemelésekre, amelyeket többek között a környezet pusztításával, a természeti erőforrások törvénytelen kiaknázásával, vagy a föld jogellenes elidegenítésével követtek el, vagy azzal járnak. ”.<ref>{{Cite web |title=Original PDF |url=http://dx.doi.org/10.15438/rr.5.1.7 |work=dx.doi.org |accessdate=2019-10-01}}</ref> Ezt a környezeti bűncselekmények feltárása felé történt jelentős elmozdulásként<ref>{{Cite web |title=news-from-human-rights-watch-no5-g-september-11-attacks-crimes-against-humanity-the-aftermath-volume-1-october-15-2001-october-2001 |url=http://dx.doi.org/10.1163/2210-7975_hrd-2156-0249 |work=Human Rights Documents online |accessdate=2019-10-01}}</ref> <ref>{{CitLib |aut=Andrea Strazzoni |tit=More, Henry |ann=2016 |isbn=9783319028484 |url=http://dx.doi.org/10.1007/978-3-319-02848-4_526-1 |pag=1–5 |accd=2019-10-01}}</ref> és meghatározó következményekkel járó lépésként<ref>{{CitLib |aut=Vernon Bailey |tit=Field notes, Oregon and Washington, May 12-October 10, 1897 and Washington, D.C., March-April 1898 |ann=1897 |url=http://dx.doi.org/10.5962/bhl.title.101431 |accd=2019-10-01}}</ref> <ref>{{CitLib |aut=Andrea Strazzoni |tit=More, Henry |ann=2016 |isbn=9783319028484 |url=http://dx.doi.org/10.1007/978-3-319-02848-4_526-1 |pag=1–5 |accd=2019-10-01}}</ref> értékelték.<br />






=== Hivatal ===
A Hivatal felel a Bíróság igazságszolgáltatáson kívüli aspektusáért és a fenntartási tevékenységekért.<ref>{{CitLib |aut=Sarah Babaian |tit=The International Criminal Court: A Criminal World Court? |ann=2018 |isbn=9783319780146 |url=http://dx.doi.org/10.1007/978-3-319-78015-3_4 |pag=21–189 |accd=2019-10-01}}</ref> Ez magában foglalja többek között "a jogsegélyügyek kezelését, a Bíróság működtetését, az áldozatokkal és a tanúkkal kapcsolatos ügyeket, a védelem biztosítását, a büntetésvégrehajtó egységet, valamint a nemzetközi szervezetek részére nyújtott általános szolgáltatások biztosítását, úgy, mint például pénzügy, fordítás, épületgazdálkodás, beszerzés és személyzet ".<ref>{{CitLib |aut=Sarah Babaian |tit=The International Criminal Court: A Criminal World Court? |ann=2018 |isbn=9783319780146 |url=http://dx.doi.org/10.1007/978-3-319-78015-3_4 |pag=21–189 |accd=2019-10-01}}</ref> A Hivatal vezetője a hivatalvezető, akit a bírák ötéves időszakra választanak meg.<ref>{{CitLib |aut=Helmut Satzger |tit=§ 12. The International Criminal Court (ICC) |ann=2012 |isbn=9783845236186 |url=http://dx.doi.org/10.5771/9783845236186_235 |pag=235–252 |accd=2019-10-01}}</ref> A jelenlegi hivatalvezető Herman von Hebel, akit 2013. március 8-án választottak meg.<ref>{{Cite journal|title=Rules, Politics, and the International Criminal Court|url=http://dx.doi.org/10.4324/9780203381540|date=2013-08-21|doi=10.4324/9780203381540|first=Yvonne|last=Dutton}}</ref>
<br />
<br />

== Működése ==
== Működése ==
2013-ban 122 [[állam]] tagja a bíróságnak, köztük [[Magyarország]].<ref name="parties">International Criminal Court, 2013. [http://www.icc-cpi.int/en_menus/asp/states%20parties/Pages/the%20states%20parties%20to%20the%20rome%20statute.aspx ''The States Parties to the Rome Statute''] {{Wayback|url=http://www.icc-cpi.int/en_menus/asp/states%20parties/Pages/the%20states%20parties%20to%20the%20rome%20statute.aspx|date=20130323225536}}. {{en}}</ref>
2013-ban 122 [[állam]] tagja a bíróságnak, köztük [[Magyarország]].<ref name="parties">International Criminal Court, 2013. [http://www.icc-cpi.int/en_menus/asp/states%20parties/Pages/the%20states%20parties%20to%20the%20rome%20statute.aspx ''The States Parties to the Rome Statute''] {{Wayback|url=http://www.icc-cpi.int/en_menus/asp/states%20parties/Pages/the%20states%20parties%20to%20the%20rome%20statute.aspx|date=20130323225536}}. {{en}}</ref>

A lap 2019. október 1., 17:38-kori változata

Nemzetközi Büntetőbíróság
International Criminal Court
A bíróság tagállamai
A bíróság tagállamai
Alapítva2002. július 1.
SzékhelyHollandia Hága
Tagság124 (2023)[1]
Nyelvekangol, francia
elnökSilvia Fernández de Gurmendi
KulcsemberekFatoumata Dembélé Diarra (első elnökhelyettes)
Hans-Peter Kaul (második elnökhelyettes)
Elhelyezkedése
Nemzetközi Büntetőbíróság International Criminal Court (Hollandia)
Nemzetközi Büntetőbíróság International Criminal Court
Nemzetközi Büntetőbíróság
International Criminal Court
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 06′ 20″, k. h. 4° 19′ 04″Koordináták: é. sz. 52° 06′ 20″, k. h. 4° 19′ 04″
A Nemzetközi Büntetőbíróság
International Criminal Court weboldala
A Bíróság hágai átmeneti épülete

A Nemzetközi Büntetőbíróság (angolul International Criminal Court, ICC, vagy ICCt[2]) egy 2002-ben alakult állandó bíróság a népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel, háborús bűncselekményekkel és az agresszió bűntettével – az agresszió bűntette felett azonban jelenleg nincs hatásköre – vádolt személyek ügyeinek lefolytatására.[3][4] A Bíróság székhelye Hágában található, ugyanakkor tárgyalásait bárhol folytathatja.[5]

A Nemzetközi Büntetőbíróság nem tévesztendő össze a Nemzetközi Bírósággal, melynek szintén potenciálisan az egész világra kiterjedő joghatósága van.

Történelem

A nemzetközi bűncselekményekkel vádolt politikai vezetők felelőségre vonására szolgáló nemzetközi bíróság létrehozását először a Párizsi Békekonferencia során, az első világháborút követően, 1919-ben javasolta a Felelősségi Bizottság.[6]

A kérdést ismét a Nemzetek Szövetségének égisze alatt 1937-ben Genfben tartott konferencián vitatták meg, amelynek eredményeként sorkerült az első egyezmény megkötésére, amely előírja egy állandó nemzetközi bíróság létrehozását a nemzetközi terrorizmus cselekedeteinek kivizsgálására. Az egyezményt 13 állam írta alá, de egyik sem ratifikálta, és az egyezmény soha nem lépett hatályba.

A második világháború után a szövetséges hatalmak két ad hoc bíróságot hoztak létre a háborús bűncselekményekkel vádolt tengelyhatalmak vezetőinek megvádolása érdekében. A Nürnbergben székelő Nemzetközi Katonai Törvényszék a német vezetőket vonta felelőségre, míg a Távol-Keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék Tokióban a japán vezetőket vádolta meg. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 1948-ban először ismerte fel egy állandó nemzetközi bíróság létrehozásának szükségességét, mely lehetővé tenné a második világháború bűntetteit elítélő büntetőeljárásokhoz hasonlóak lefolytatását.[7] A Közgyűlés kérésére a Nemzetközi Jogi Bizottság (angolul International Law Commission, ILC) az 1950-es évek elejéig két alapszabályt készített, ám ezeket a hidegháború alatt félretette, ami a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozását politikai szempontból lehetetlenné tette.[8] Benjamin B. Ferencz, a második világháború utáni náci háborús bűncselekmények nyomozója, valamint az einsatzgruppeni tárgyaláson az Egyesült Államok hadseregének főügyésze a nemzetközi jogállamiság és a nemzetközi büntetőbíróság elkötelezett támogatójává vált. 1975-ben kiadott első könyvében, melynek címe a „Nemzetközi agresszió meghatározása: A világbéke keresése”, egy ilyen bíróság létrehozását szorgalmazta.[9]

A másik nagyhírű ügyvéd Robert Kurt Woetzel volt, aki 1970-ben társszerzője volt az „Egy megvalósítható Nemzetközi Büntetőbíróság felé” c. könyvnek, és 1971-ben létrehozta a Nemzetközi Büntetőbíróság Létrehozásáért Alapot.

Az állandó, nemzetközi hatáskörű büntetőbíróság létrehozása

1989 júniusában Trinidad és Tobago miniszterelnöke, A. N. R. Robinson újjáélesztette az állandó nemzetközi büntetőbíróság gondolatát, javasolva egy ilyen bíróság létrehozását az illegális kábítószer-kereskedelem megfékezésére.[10][11] Trinidad és Tobago javaslatát követően a Közgyűlés megbízta az Nemzetközi Jogi Bizottságot az állandó bíróság statútumának megfogalmazásával. [12] Miközben elkezdték kidolgozni a tervezetet, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa az 1990-es évek elején két ad hoc bíróságot hozott létre: a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszéket, amelyet 1993-ban hoztak létre a Jugoszláv háborúk során a fegyveres erők által elkövetett nagyszabású atrocitásokkal kapcsolatban, és a Ruandával foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszéket, amelyet 1994-ben hoztak létre a ruandai népirtás után. Ezen bíróságok létrehozása tovább hangsúlyozta az állandó nemzetközi büntetőbíróság szükségességét.[13]

1994-ben az Nemzetközi Jogi Bizottság benyújtotta a Közgyűlésnek a Nemzetközi Büntetőbíróság végleges statútumtervezetét, és egy konferencia összehívását javasolta egy olyan szerződés megtárgyalására, amely a Bíróság alapokmánya lenne.[14]

A statútum-tervezetben szereplő lényegi kérdések megvitatása céljából a Közgyűlés létrehozta a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásával foglalkozó ad hoc bizottságot, amely 1995-ben kétszer ülésezett. A bizottság jelentésének megvizsgálása után a Közgyűlés létrehozta az a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozására az egységes szövegtervezetet. 1996 és 1998 között az előkészítő bizottság hat ülését tartották az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén, New Yorkban, amelynek során a civil szervezetek hozzájárultak és részt vettek a Nemzetközi Büntetőbíróság koalíciójának ernyőszervezete keretében zajló üléseken. 1998 januárjában az előkészítő bizottság elnöke és koordinátorai az ülésszakok közötti ülésre hívtak össze a hollandiai Zutphenben, hogy a cikktervezetek terveit technikailag konszolidálják és újra strukturálják.

Végül a Közgyűlés konferenciát hívott össze Rómában 1998 júniusában azzal a céllal, hogy a szerződést véglegesítése, hogy az a Bíróság alapokmánya legyen. 1998. július 17-én a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát 120 szavazattal fogadták el 7 ellenében, 21 ország tartózkodott. A hét ország, amely a szerződés ellen szavazott, Kína, Irak, Izrael, Líbia, Katar, az Egyesült Államok és Jemen. [15]

Izrael azért utasítja el a szerződést, mert a háborús bűncselekmények listájába felvették "a népesség megszállt területre történő áttelepítését".[16]

A Római Statútum 60 ratifikációt követően, 2002. július 1-jén lépett hatályba, és evvel hivatalosan létrejött a Nemzetközi Büntetőbíróság. [17] Az 18 tagú első bíróság tagjait a részvevő államok közgyűlése választotta meg 2003. februárjában. A Nemzetközi Büntetőbíróság 2003. március 11-i alakuló ülésén a megválasztott bírák esküt tettek.[18] A Bíróság 2005. július 8-án adta ki első elfogatóparancsát, az első tárgyalásait pedig 2006-ban tartotta.[19] A Bíróság 2012-ben hozta meg első ítéletét, amikor Thomas Lubanga Dyilo kongói hadurat bűnösnek találta a gyermekkatonákkal kapcsolatos háborús bűncselekményekben.[20] A pernek, 2008. június 23-án kellett volna kezdődnie, de 10 nappal korábban leállítottak, mert a bírók úgy ítélték meg, hogy azzal, hogy az ügyész nem volt hajlandó a potenciálisan felmentő anyagok bemutatására, sérült Lubanga tisztességes eljáráshoz való joga.[21][22] Lubanga tárgyalását végül 2009. január 26-án indították meg ismét. A 2005-ös elfogását és 2006-os Hágába vitelét követően végül 2012-ben hirdettek ítéletet. Miután az év márciusában megállapították bűnösségét,[23] július 10-én tizennégy év börtönre ítélték.[24]

2010-ben a Római Statútum államai az ugandai Kampalában tartották a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának első felülvizsgálati konferenciáját.[25] A felülvizsgálati konferencia két olyan határozat elfogadásához vezetett, amely módosította a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények körét. Az 5. határozat módosította a háborús bűncselekményekről szóló 8. cikkelyt bizonyos típusú fegyverek használatának bűncselekménnyé nyilvánításával a nem nemzetközi konfliktusokban, amelyek használatát a nemzetközi konfliktusokban már korábban is tiltották. Az alapokmány 5. cikkelye 2. bekezdésének megfelelően a 6. határozat rögzítette az agresszió bűncselekmény joghatóságának fogalmát és eljárását.[26]

A Bírósággal szembeni kritikák

Az Obama adminisztráció idején az Egyesült Államok elutasítása a Nemzetközi Büntetőbírósággal szemben "pozitív elkötelezettséggé" változott, bár a Római Statútum ratifikálására nem mutatott hajlandóságot. [27] Később, a Trump adminisztráció újra lényegesen ellenségesebb lett a Bírósággal szemben, vízumkorlátozásokat vezetett be a Nemzetközi Büntetőbíróság alkalmazottaival szemben azon aggályainak hangot adva, hogy nyomozást lehet indítani az amerikai állampolgárok ellen afganisztáni állítólagos háborús bűncselekmények kapcsán.[28]

Burundi, Dél-Afrika és Gambia, miután ismételten kijelentették, hogy a bíróság elfogult az afrikai államokkal szemben, 2016. októberében bejelentették a Római Statútumból való kilépésüket. Azonban az az évi, későbbi elnökválasztás után, amely Yahya Jammeh hosszú uralmát szakította meg, Gambia visszavonta kilépési szándékát.[29] A Dél-afrikai Legfelsőbb Bíróság 2017. elején meghozott döntése szerint a kilépés alkotmányellenes lenne, és arra kötelezte a dél-afrikai kormányt, hogy tájékoztassa az ENSZ-t arról, hogy visszavonja a kilépésére vonatkozó határozatát. [30] Végül is Burundi 2017. október 27-én ténylegesen kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróság tagjai közül. A burundi kormány szerint a Bíróság kettős mércét alkalmazva túlzottan összpontosít az afrikai országokra.[31] Több elemző 2016-2017-re a Nemzetközi Büntetőbíróságból további afrikai kilépéseket prognosztizált. Úgy vélték, hogy Kenya, Namíbia és Uganda hamarosan követheti a bíróságból való kilépés burundi példáját. Az elemzők jóslata nem bizonyult igaznak, mint ahogy korábban az a feltételezésük is tévesnek bizonyult, hogy Dél-Afrika nem vonja vissza a kilépését.[32][33]

Miután bejelentették, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előzetes vizsgálatot indít a Fülöp-szigeteken a fokozódó kábítószer-háború kapcsán, Rodrigo Duterte elnök 2018. március 14-én bejelentette, hogy a Fülöp-szigetek elindítja a kilépési folyamatot, amit aztán 2019. március 17-én zártak le. Az Nemzetközi Büntetőbíróság rámutatott, hogy a Fülöp-szigetek felett fennáll a joghatósága abban az időszakban, amikor a Római Statútum részes fele volt, 2011. november és 2019. március között.[34]

Szervezeti felépítés

A Nemzetközi Büntetőbíróságot a részvevő országok közgyűlése irányítja, amely azokból az államokból áll, amelyek a Római Statútum tagjai.[35] A Közgyűlés megválasztja a Bíróság tisztviselőit, jóváhagyja annak költségvetését és elfogadja a Római Statútum módosításait.

A Bíróság négy testülete:

- az Elnökség

- az Igazságügyi Tanács, melyet a Fellebbviteli Kollégium, az Elsőfokú Kollégium és a Tárgyalás-előkészítő Kollégium alkot

- a Főügyészség és a

- Hivatal.[36]

Tagországok

2019. májusáig 122 ország fogadta el a Bíróság alapokmányát, beleértve Dél-Amerika összes országát, szinte egész Európát, Óceánia nagy részét és Afrika nagyjából felét.[37] Burundi és a Fülöp-szigetek tagok voltak, de később 2017. október 27-én, illetve 2019. március 17-én visszaléptek.[38][39] További 31 ország aláírta, de nem ratifikálta a Római Statútumot.[40] A szerződések törvénye kötelezi ezeket az államokat, hogy tartózkodjanak a Szerződés tárgyát és célját sértő cselekedetektől mindaddig, amíg ki nem jelentik, hogy nem szándékoznak a Szerződés részesévé válni.[41] Négy aláíró állam - Izrael, Szudán, az Egyesült Államok és Oroszország[42] - arról értesítette az ENSZ fötitkárát, hogy nem szándékoznak a jövőben taggá válni, és mint ilyenek nincsenek jogi alapú kötelezettségeik az alapokmány aláírása alapján.[43][44] Az ENSZ negyvenegy tagállama nem írta alá és nem csatlakozott a Római Statútumhoz. Néhányan, köztük Kína és India, kritikusak teszik a Bírósággal szemben.[45] [46] Ukrajna, egy nem ratifikáló aláíró, 2013-tól kezdve elfogadta a Bíróság joghatóságát.[47]

A tagországok közgyűlése

A Bíróság irányító, felügyeleti és jogalkotó testülete a részvevő országok közgyűlése, minden tagállam egy képviselőjéből áll. Minden államnak egy szavazata van, és minden erőfeszítést meg kell tenni a konszenzusos döntések meghozatala érdekében. Ha nem sikerül konszenzusra jutni, a döntéseket szavazás útján hozzák meg. A Közgyűléseken az elnök és két alelnök elnököl, akiket a tagok hároméves időtartamra választanak meg. A Közgyűlés évente egyszer teljes ülésszakra ül össze, felváltva New Yorkban és Hágában, szükség esetén rendkívüli üléseket is tarthat.[48] Az ülések nyitva állnak megfigyelő államok és nem kormányzati szervezetek számára is.[49]

A Közgyűlés választja meg a bírókat és az ügyészeket, dönt a Bíróság költségvetéséről, elfogadja az alapdokumentumokat - például a szervezeti és működési szabályzatot - és felügyeletet biztosít a Bíróság szerveihez.[50][51] A Római Statútum 46. cikke megengedi a Közgyűlésnek, hogy bírót vagy ügyészt távolítson el olyan bíró, vagy ügyész esetén, aki „nyomós magatartásbeli hibát vétett, vagy súlyos kötelezettségszegést követett el”, illetve „aki nem képes ellátni az alapokmányban előírt funkciókat”.[52] A részvevő országok nem zavarhatják a Bíróság igazságszolgáltatási funkcióit.[53] Az egyes ügyekkel kapcsolatos vitákat a megfelelő bírósági részlegek rendezik.[54] 2010-ben az ugandai Kampalaában a közgyűlés fő célkitűzése a Római Statútum felülvizsgálata volt.[55]

A Bíróság szervei

A Bíróság négy testületből áll, ezek az Elnökség, az Igazságügyi Tanács, a Főügyészség és a Hivatal

Elnökség

A Főügyészség kivételével az Elnökség felel a Bíróság megfelelő működéséért.[56]

Az elnökből, valamint az első és a második alelnökből áll, a Bíróság három bírájából, akiket legfeljebb két hároméves hivatali időtartamra választanak bírák az elnökségbe.[57]

A jelenlegi elnök Chile Eboe-Osuji, akit 2018. március 11-én választottak meg Silvia Fernández de Gurmendi (az első női elnök) utódjaként.[58] [59]

Igazságügyi Tanács

Az Igazságügyi Tanácsot a Fellebbviteli Kollégium, az Elsőfokú Kollégium és a Tárgyalás-előkészítő Kollégium alkotja.

Az Igazságügyi Tanács a Bíróság 18 bírójából áll, akik fenti három kollégium tagjai és a Bíróság igazságszolgáltatási feladatait látják el.[60]

A Bíróság bíráit a részvevő országok közgyűlése választja meg. A megbízatások kilencéves hivatali időtartamra szólnak, és a megválasztott bírók általában nem jogosultak újraválasztásra.[61] Minden bírónak valamely a Római Statútumot ratifikált ország állampolgárának kell lennie, és két bíró nem lehet ugyanazon ország állampolgára. "Magas erkölcsiségű, pártatlan becsületességű, közmegbecsülésnek örvendő személyeknek kell lenniük, akik rendelkeznek az országukban a legmagasabb bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges képesítéssel".[62]

Főügyészség

A Főügyészség (angolul The Office of the Prosecutor, OTP) felel a nyomozások és a büntetőeljárások lefolytatásáért.[63]

Vezetője a főügyész, akit egy vagy több ügyész-helyettes segít. A Római Statútum előírja, hogy a Főügyészség függetlenül jár el[64]; ezért a Főügyészség egyetlen tagja sem kérhet utasítást, illetve nem járhat el utasítások alapján semmilyen külső nyomásnak engedve, lett légyen az akár ország, nemzetközi szervezet, nem kormányzati szervezet, vagy magánszemély, amely, vagy aki ezt megkisérelné.[65]

Az ügyész három körülmény esetén indíthat nyomozást:[66]

- ha egy tagállam jelent neki egy helyzetet;

- ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa jelent neki egy helyzetet, amely a nemzetközi békét és biztonságot fenyegeti, annak elhárítása érdekében,

- vagy ha az Tárgyalás Előkészítő Tanács felhatalmazza őt, hogy más forrásokból, például magánszemélyektől vagy nem kormányzati szervezetektől kapott információk alapján nyomozást indítson.

Minden olyan személy, aki gyanúsított, vagy vádlott, kérheti az ügyész kizárását minden olyan ügyről, "amelyben pártatlanságát bármilyen okból ésszerűen kétségbe lehet hozni".[67] Az ügyészek kizárására irányuló kérelmeket a Fellebbviteli Tanács határozza meg.[68] Az ügyészt a részes államok abszolút többségével el lehet távolítani, ha "súlyos kötelességszegést vagy feladatköre súlyos megsértését tapasztalták", vagy ha nem képes ellátni feladatait.[69]

A Bíróság kritikusai ugyanakkor azt állítják, hogy "a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének és a bíráknak nincs elegendő ellenőrzése és egyensúlya", és "nincs elegendő védelme a politikai indíttatású büntetőeljárások vagy más visszaélések ellen".[70] Luis Moreno-Ocampo, a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze 2011-ben hangsúlyozta a politikai együttműködés fontosságát a vádemelésben: "Nem mondhatom, hogy al-Bashir Londonban van, tartóztassák le. Ehhez szükség van politikai megállapodásra". " Henry Kissinger szerint a kontrol annyira gyenge, hogy az ügyésznek "gyakorlatilag korlátlan mérlegelési lehetősége van". [71]

2012. június 16-tól a gambiai Fatou Bensouda a főügyész, akit 2011. december 12-én választottak meg 9 éves időtartamra. Elődje, az argentin Luis Moreno Ocampo 2003 és 2012 között volt hivatalban.[72]

Eljárásrendi irányelv

A Eljárásrendi irányelv a Főügyészség által időszakosan kiadott dokumentum, amelyben meghatározzák a Főügyészség fókuszában álló témákat, azok egyedi összetevőit és sokszor az esetek kiválasztásának kritériumait is.[73] Noha egy politikai dokumentum nem ruházza fel a Bíróságot az igazságszolgáltatás területén a bűncselekmények szokásostól eltérő megítélésére , abban azonban iránymutató, hogy a Főügyészség az elkövetkező itélkezési időszak során miként súlyozza az ügyeket. A Főügyészség eljárásrendi dokumentumai vita és felülvizsgálat tárgyát képezhetik.[74]

A Nemzetközi Büntetőbíróság működése kezdete óta a következő öt Eljárásrendi irányelvet bocsátotta ki:

  •  2007. szeptember 1.: Az igazságszolgáltatás jelentőségéről szóló Eljárásrendi irányelv[75]
  • 2010. április 12.: Az áldozatok közreműködéséről szóló politikai dokumentum[76]
  • 2013. november 1.: Eljárásrendi irányelv a feltáró vizsgálatokról[77]
  • 2014. június 20 .: Politikai dokumentum a szexuális és nemi alapú bűncselekményekről[78]
  • 2016. szeptember 15 .: Politikai dokumentum az esetek kiválasztásáról és a prioritások meghatározásáról[79]

Környezetvédelmi bűncselekmények

A 2016. szeptemberében megjelent Eljárásrendi irányelvben bejelentették, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság az esetek kiválasztásakor a környezeti bűncselekményekre fókuszál.[80] E dokumentum szerint a Főügyészség különös figyelmet fordít a Római Statútumban meghatározott azon bűncselekmények elkövetése kapcsán a vádemelésekre, amelyeket többek között a környezet pusztításával, a természeti erőforrások törvénytelen kiaknázásával, vagy a föld jogellenes elidegenítésével követtek el, vagy azzal járnak. ”.[81] Ezt a környezeti bűncselekmények feltárása felé történt jelentős elmozdulásként[82] [83] és meghatározó következményekkel járó lépésként[84] [85] értékelték.

Hivatal

A Hivatal felel a Bíróság igazságszolgáltatáson kívüli aspektusáért és a fenntartási tevékenységekért.[86] Ez magában foglalja többek között "a jogsegélyügyek kezelését, a Bíróság működtetését, az áldozatokkal és a tanúkkal kapcsolatos ügyeket, a védelem biztosítását, a büntetésvégrehajtó egységet, valamint a nemzetközi szervezetek részére nyújtott általános szolgáltatások biztosítását, úgy, mint például pénzügy, fordítás, épületgazdálkodás, beszerzés és személyzet ".[87] A Hivatal vezetője a hivatalvezető, akit a bírák ötéves időszakra választanak meg.[88] A jelenlegi hivatalvezető Herman von Hebel, akit 2013. március 8-án választottak meg.[89]

Működése

2013-ban 122 állam tagja a bíróságnak, köztük Magyarország.[90]

Mostanáig a bíróság négy helyzetet kezdett vizsgálni: észak Ugandát, a Kongói Demokratikus Köztársaságot, a Közép-afrikai Köztársaságot és Dárfúrt.[91] A bíróság 12 személy ellen adott ki elfogatóparancsot, közülük hatan szabadlábon vannak, ketten meghaltak, és négyen a bíróság fogságában vannak.

A bíróság csak akkor gyakorolhatja joghatóságát egy eset felett, ha a vádlott egy, a szerződéshez csatlakozott ország állampolgára, vagy ha a feltételezett bűncselekmény egy ilyen állam területén történt vagy ha az esetet az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja a bíróság elé.[92] A Bíróság a nemzeti bírósági rendszerek kiegészítésére jött létre: csak akkor gyakorolhatja joghatóságát, ha a nemzeti bíróságok nem hajlandóak vagy nem tudnak kivizsgálni és ítéletet hozni ilyen bűnök esetén.[93][94]

A bűnök kivizsgálásának és a büntetések kiszabásának elsődleges felelőssége az egyes államoknál maradt.[95]

Az ügyész, vagy bármely olyan személy, aki gyanúsított, vagy aki ellen vádat emeltek, kérheti a bíró kizárását "minden olyan esetben, amelyben pártatlanságát bármilyen okból ésszerűen kétségbe lehet vonni". A bírák egy adott ügyből való kizárására irányuló bármely kérelmet a többi bíró abszolút többsége kell, hogy jóváhagyja.[96] A bírót felmenthetik hivatalából, ha "súlyos kötelességszegést vagy feladatköre súlyos megsértését tapasztalták", illetve amennyiben nem képes ellátni feladatait. [97] Egy bíró eltávolításához mind a többi bíró kétharmados többsége, mind a tagországok kétharmados többsége szükséges.[98]

A Nemzetközi Büntetőbíróság és Magyarország

A Magyar Köztársaság a Római Statútumot 1999. január 15-én aláírta, majd az Országgyűlés azt 2001. november 6-án ratifikálta (72/2001. OGY határozat[99]). A Statútum szövege magyar nyelven a mai napig nincsen kihirdetve, a ratifikáló országgyűlési határozat T/4490. sz. alatt törvényjavaslatként 2003-2006 között folyamatosan az Országgyűlés előtt volt, ám végül visszavonták azt. Így a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának formálisan a mai napig nincsen hivatalos, jogszabály-erejű magyar nyelvű szövege - a törvényjavaslathoz csatolt hivatalos fordítást tekinthetjük annak.[100]

Jelenleg a bíróságnak magyar tagja Kovács Péter, korábbi alkotmánybíró, akit 2015-től 2024-ig választották a bíróság tagjának.

Források és jegyzetek

  1. ↑ The States Parties to the Rome Statute. Nemzetközi Büntetőbíróság. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
  2. ↑ „A Nemzetközi Büntetőbíróságot időnként rövidítik ICCt-ként, hogy megkülönböztessék sok más szervezettől, melyek szintén ICC-ként rövidítik magukat”.  
  3. ↑ A Római Statútum Archiválva 2013. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben ötödik cikke.
  4. ↑ United Nations Department of Public Information, 2002. december The International Criminal Court.
  5. ↑ A Római Statútum Archiválva 2013. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben 3. cikke.
  6. ↑ „Commission on the Responsibility of the Authors of the War and on Enforcement of Penalities.”. The American Journal of International Law 14, no. 1/2 (1920): 95-154. doi:10.2307/2187841.  
  7. ↑ The International Criminal Court. web.archive.org, 2006. december 5. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  8. ↑ The Case against the Proposed International Criminal Court. web.archive.org, 2006. december 28. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  9. ↑ Benjamin B. Ferencz: Web Site. web.archive.org, 2008. január 9. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  10. ↑ The Case against the Proposed International Criminal Court. web.archive.org, 2006. december 28. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  11. ↑ International Criminal Court : Article. web.archive.org, 2007. szeptember 27. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  12. ↑ Coalition for the International Criminal Court | Global justice for atrocities. www.coalitionfortheicc.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  13. ↑ History of the ICC - CICC. web.archive.org, 2007. március 7. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  14. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2013. október 19. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  15. ↑ The American Society of International Law ASIL Insights - Results of the Rome Conference for an International Criminal Court. web.archive.org, 2012. április 14. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  16. ↑ UN DIPLOMATIC CONFERENCE CONCLUDES IN ROME WITH DECISION TO ESTABLISH PERMANENT INTERNATIONAL CRIMINAL COURT | Meetings Coverage and Press Releases. web.archive.org, 2018. június 30. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  17. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2014. szeptember 10. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  18. ↑ ICC - Warrant of Arrest unsealed against five LRA Commanders. web.archive.org, 2012. augusztus 24. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  19. ↑ „web.archive.org/web/20070709002335/http:/www.icc-cpi.int/press/pressreleases/201.html” 
  20. ↑ BBC News - ICC finds Congo warlord Thomas Lubanga guilty. web.archive.org, 2014. október 15. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  21. ↑ International Criminal Court, 2008. június 13. Decision on the consequences of non-disclosure of exculpatory materials covered by Article 54(3)(e) agreements and the application to stay the prosecution of the accused, together with certain other issues raised at the Status Conference on 10 June 2008PDF(2.11 MB).
  22. ↑ International Criminal Court, 16 June 2008. Trial Chamber I ordered the release of Thomas Lubanga Dyilo - Implementation of the decision is pending.
  23. ↑ MTI: Életfogytiglant kaphat a gyermekkatonákat kiképző kongói hadúr (magyar nyelven). origo.hu, 2012. március 14. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  24. ↑ origo: Tizennégy évet kapott a gyerek katonákat kiképző kongói hadúr (magyar nyelven). origo.hu, 2012. július 10. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  25. ↑ United Nations Treaty Collection (angol nyelven). treaties.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  26. ↑ https://www.pgaction.org/ilhr/rome-statute/kampala-amendments.html
  27. ↑ „https://www.nytimes.com/2018/09/10/us/politics/trump-plo-bolton-international-criminal-court.html?action=click&module=Top%20Stories&pgtype=Homepage” 
  28. ↑ Avenue, Human Rights Watch | 350 Fifth; NY 10118-3299 USA |: US Threatens International Criminal Court (angol nyelven). Human Rights Watch, 2019. március 15. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  29. ↑ Burundi Quits International Criminal Court - The New York Times. web.archive.org, 2017. november 9. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  30. ↑ South Africa Reverses Withdrawal From International Criminal Court - The New York Times. web.archive.org, 2017. október 28. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  31. ↑ Burundi leaves International Criminal Court amid row. BBC News, 2017. október 27. (Hozzáférés: 2017. október 27.)
  32. ↑ „https://www.independent.co.uk/news/world/africa/international-criminal-court-icc-withdrawal-south-africa-racist-jacob-zuma-president-a7594346.html” 
  33. ↑ Gambia is the latest African country deciding to pull out of International Criminal Court - The Washington Post. web.archive.org, 2016. október 27. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  34. ↑ Philippines becomes second country to quit ICC. philstar.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)
  35. ↑ (2019. augusztus 21.) „States parties to the Rome Statute of the International Criminal Court” (angol nyelven). Wikipedia.  
  36. ↑ Magyar Köztársaság Országgyűlése. www.parlament.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)
  37. ↑ (2019. augusztus 21.) „States parties to the Rome Statute of the International Criminal Court” (angol nyelven). Wikipedia.  
  38. ↑ „https://treaties.un.org/doc/Publication/CN/2016/CN.805.2016-Eng.pdf” 
  39. ↑ United Nations Treaty Collection (angol nyelven). treaties.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)
  40. ↑ United Nations Treaty Collection (angol nyelven). treaties.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  41. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2005. február 8. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  42. ↑ United Nations Treaty Collection (angol nyelven). treaties.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  43. ↑ United Nations Treaty Collection (angol nyelven). treaties.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  44. ↑ Department Of State. The Office of Electronic Information, Bureau of Public Affairs: International Criminal Court: Letter to UN Secretary General Kofi Annan (angol nyelven). 2001-2009.state.gov. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  45. ↑ Jianping, Lu (2005. július 1.). „China's Attitude Towards the ICC” (angol nyelven). Journal of International Criminal Justice 3 (3), 608–620. o. DOI:10.1093/jicj/mqi056. ISSN 1478-1387.  
  46. ↑ http://www.ielrc.org/content/a0505.pdf 
  47. ↑ Ukraine accepts ICC jurisdiction over alleged crimes committed since 20 February 2014 (brit angol nyelven). www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  48. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  49. ↑ How does the international justice system hold the powerful to account? (angol nyelven). www.amnesty.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  50. ↑ Cour Pénale Internationale : L'Assemblée des États Parties. web.archive.org, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  51. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  52. ↑ United Nations - Office of Legal Affairs. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  53. ↑ Coalition for the International Criminal Court | Global justice for atrocities. www.coalitionfortheicc.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  54. ↑ Coalition for the International Criminal Court | Global justice for atrocities. www.coalitionfortheicc.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  55. ↑ Uganda to host Rome Statute Review Conference » The Hague Justice Portal. www.haguejusticeportal.net. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  56. ↑ ICC - The Presidency. web.archive.org, 2014. július 21. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  57. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  58. ↑ New ICC Presidency elected for 2018-2021 (brit angol nyelven). www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  59. ↑ Cluskey, Peter: International Criminal Court elects first woman president (angol nyelven). The Irish Times. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  60. ↑ International Criminal Court : Chambers. web.archive.org, 2007. július 18. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  61. ↑ International Criminal Court : Chambers. web.archive.org, 2007. július 18. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  62. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  63. ↑ International Criminal Court : Office of the Prosecutor. web.archive.org, 2008. január 19. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  64. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  65. ↑ International Criminal Court : Office of the Prosecutor. web.archive.org, 2008. január 19. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  66. ↑ International Criminal Court : Office of the Prosecutor. web.archive.org, 2008. január 19. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  67. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  68. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  69. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  70. ↑ Department Of State. The Office of Electronic Information, Bureau of Public Affairs: Frequently Asked Questions About the USG's Policy Regarding the International Criminal Court (angol nyelven). 2001-2009.state.gov. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  71. ↑ (2019. szeptember 5.) „Foreign Affairs” (angol nyelven). Wikipedia.  
  72. ↑ International Criminal Court : Office of the Prosecutor. web.archive.org, 2008. január 19. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  73. ↑ Office of the Prosecutor. www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  74. ↑ S, Barrie: Is the ICC Reconsidering its Policy on the “Interests of Justice”? (angol nyelven). Justice in Conflict, 2016. szeptember 29. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  75. ↑ Policy Paper on the Interest of Justice (brit angol nyelven). www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  76. ↑ Policy Paper on Victims’ Participation (brit angol nyelven). www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  77. ↑ Policy Paper on Preliminary Examinations (brit angol nyelven). www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  78. ↑ Comments on the OTP Draft Policy Paper on Sexual and Gender Based Crimes. Human Rights Documents online. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  79. ↑ Policy paper on case selection and prioritisation (brit angol nyelven). www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  80. ↑ John Robertson: Scottish TV Coverage of the Referendum Campaign from September 2012 to September 2014. 2016–04–01. ISBN 9780748696581 Hozzáférés: 2019. október 1.  
  81. ↑ Original PDF. dx.doi.org. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  82. ↑ news-from-human-rights-watch-no5-g-september-11-attacks-crimes-against-humanity-the-aftermath-volume-1-october-15-2001-october-2001. Human Rights Documents online. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  83. ↑ Andrea Strazzoni: More, Henry. 2016. 1–5. o. ISBN 9783319028484 Hozzáférés: 2019. október 1.  
  84. ↑ Vernon Bailey: Field notes, Oregon and Washington, May 12-October 10, 1897 and Washington, D.C., March-April 1898. 1897. Hozzáférés: 2019. október 1.  
  85. ↑ Andrea Strazzoni: More, Henry. 2016. 1–5. o. ISBN 9783319028484 Hozzáférés: 2019. október 1.  
  86. ↑ Sarah Babaian: The International Criminal Court: A Criminal World Court? 2018. 21–189. o. ISBN 9783319780146 Hozzáférés: 2019. október 1.  
  87. ↑ Sarah Babaian: The International Criminal Court: A Criminal World Court? 2018. 21–189. o. ISBN 9783319780146 Hozzáférés: 2019. október 1.  
  88. ↑ Helmut Satzger: § 12. The International Criminal Court (ICC). 2012. 235–252. o. ISBN 9783845236186 Hozzáférés: 2019. október 1.  
  89. ↑ Dutton, Yvonne (2013. augusztus 21.). „Rules, Politics, and the International Criminal Court”. DOI:10.4324/9780203381540.  
  90. ↑ International Criminal Court, 2013. The States Parties to the Rome Statute Archiválva 2013. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben. (angolul)
  91. ↑ International Criminal Court, 2007. Situations and Cases.
  92. ↑ A Római Statútum Archiválva 2013. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben 12-es és 13-as cikke.
  93. ↑ A Római Statútum Archiválva 2013. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben 17. cikke.
  94. ↑ A Római Statútum Archiválva 2013. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben 20. cikke.
  95. ↑ International Criminal Court. Office of the Prosecutor.
  96. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  97. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  98. ↑ Rome Statute of the International Criminal Court, 1998. legal.un.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  99. ↑ Magyar Közlöny 2001/123 (XI. 7.)
  100. ↑ A szöveg online elérhető: http://www.parlament.hu/irom37/4490/4490.htm

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az International Criminal Court című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

Nem kormányzati szervezetek:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nemzetközi_Büntetőbíróság&oldid=21760123”