Piarista templom (Kolozsvár)
| Piarista templom | |
| műemlék | |
 | |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség |
| Egyházközség | Kolozs-dobokai főesperesi kerület |
| Védőszent | Szentháromság |
| Lelkész | T. Takó István |
| Építési adatok | |
| Építése | 1718-1724 |
| Stílus | barokk |
| Felszentelés | 1725. május 13. |
| Felszentelő | Antalfi János püspök |
| LMI-kód | CJ-II-m-A-07499 |
| Elérhetőség | |
| Település | Kolozsvár |
| Hely | 400091 Cluj-Napoca, Str. Universității 5. |
| Elhelyezkedése | |
 Piarista templom
Pozíció Kolozsvár térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 04″, k. h. 23° 35′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 04″, k. h. 23° 35′ 25″ | |
 | |
| A Piarista templom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Piarista templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A kolozsvári piarista templom, a város első barokk stílusú épülete, egyben az első erdélyi barokk templom, a város központjában, az Egyetem (korábban Belső-Torda) utcában áll. Az eredetileg jezsuiták által emeltetett épületet, a katolicizmus 18. századi új térfoglalásának emlékét Erdély egyik legszebb barokk templomának tartják.[1] A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07499 sorszámon szerepel.
Története[szerkesztés]
Miután az 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum megengedte a korábban kiutasított szerzetesrendek visszatelepedését, és I. Lipót császár visszaadta a jezsuiták korábban elvett birtokait, az 1692-es nagyszebeni országgyűlés nekik adta az óvári templom és kolostor épületeit. Mivel ezeket az épületeket hamarosan kinőtték, 1700 körül megvásárolták a Farkas utca és Belső-Torda utca sarkán levő telket, ahol kialakították a hit és az oktatás céljait egyaránt használó épületegyüttesüket.[2]
A templom építését 1718. február 22-én kezdték el az Erdélyi Római Katolikus Státus tanulmányi alapjának telkén, az ünnepélyes alapkőletételt Mártonffy György püspök végezte március 13-án. A templom építőjére vonatkozóan nincsenek biztos adatok; az általánosan elfogadott nézet szerint jezsuita típustervet alkalmaztak. Bágyuj Lajos restaurátor feltételezése ezzel szemben, hogy az építőmester a kassai Tornyosi Tamás (1670 k. – 1732) lehetett; Biró József és B. Nagy Margit azonban a városi tanács által Schwalbachból behívott Konrad Hammert tartják a templom építőjének. Azonban Volt Pál 1970-ben Országos Levéltárban megtalálta a templom homlokztrajzáról készült feljegyzéseket, melyben kiderül, hogy az épület tervezője Christoph Tausch (1673. december 25. - 1731. november 4.) volt.[forrás?] Az építést az erdélyi katolikus hívek adományokkal támogatták, ezen kívül az erdélyi országgyűlés, a református Wesselényi István főispán hozzászólása alapján szintén megszavazta a templomépítés támogatását. Az első évben elkészült az alépítmény, a hatalmas kriptával. 1721-ben már a tető magasságáig álltak a falak és elkészült a két torony is, 1722-ben pedig befejezték a külső falak vakolását és a helyükre kerültek az ajtók és az ablakok is. 1724-ben befejeződött a Szentháromság tiszteletére emelt főoltár építése, illetva a nyolc mellékoltár. A templomot 1724. augusztus 10-én nyitották meg, az ünnepélyes felszentelést Antalfi János püspök végezte 1725. május 13-án.[3]
Miután 1773. július 21-én XIV. Kelemen pápa Dominus ac Redemptor kezdetű brévéjével eltörölte a jezsuita rendet, Mária Terézia a piaristákat, vagyis a Kegyes Tanítórendet hívta be helyükre, ezért az épületet utóbb piarista templom illetve akadémiai templom néven emlegették.[4]
Az 1798-as kolozsvári tűzvész során a templom jelentős része megsérült, a harangja elrepedt. Emiatt a templomat jelentősen átalakították, ma ismert állapota ez után alakult ki.[forrás?]
Az orgonát Maywald Antal készítette 1849-ben, Ruzitska György tervei alapján.[5]
1924-ben a templom restaurálására átfogó gyűjtést rendeztek; megtisztították a megfeketedett oltárképeket, bevezették a villanyvilágítást, kijavították az orgonát és a padokat. 1928-1930 között alakították ki a templom fűtésrendszerét. 1942–1943-ban kijavították a gyóntatószékeket, a szentély stallumait és a sekrestye szekrényeit; 1968-ban Bágyuj Lajos irányításával átfogó restaurálásra került sor.[6]
1948-at követően, amikor a román állam felszámolta a görögkatolikus egyházat, itt tartottak anyanyelvű miséket a templom nélkül maradt román katolikus hívők számára. 2002 óta a templom a Szent Mihály-plébánia igazgatása alatt áll. Az egyetemnek a templommal szomszédos központi épületében a kolozsvári egyetemi lelkészség kapott helyet.[7]
Leírása[szerkesztés]
A templom hajója 42,7 méter hosszú és 25,2 méter széles. A hajóból mindkét oldalra három-három kápolna nyílik. A főbejárat feletti dombormű a Szentháromságot ábrázolja. A kőből készült relief alatt az alábbi felirat látható: "Honori Sanctissime Trinitas" ( A szentháromság tiszteletére). A mellékkapuk felett a jezsuita rend alapítójának Loyolai Szent Ignácnak, illetve Xavéri Szent Ferencnek a szobrai találhatók.
A templom főoltárán őrzik a Szűzanya füzesmikolai kegyképét. A képet egy Lukács nevű ortodox pap festette, aki Nagyiklód községben tevékenykedett. Egy Kopcsa János nevű hívő vásárolta meg és a mikolai román ortodox templomnak ajándékozta, ahol 1699. február 15-étől 26 napon át könnyezett. A csodás esemény hírére a kegyúr gróf Korniss Zsigmond saját kastélyába vitette, de a tulajdonjog körül vita alakult ki, végül Kollonich Lipót esztergomi érsek a kolozsmonostori templomnak ajándékozta. A vitázóknak egy-egy másolat jutott. 1699 pünkösd előtt nagy ünnepséggel vitték át a kolozsmonostori kápolnába, majd , majd néhány nap múlva a jezsuiták belvárosi templomába.
A főoltár mind a két oldalról a mennyezetig növekvő ión-korinthoszi márványzat mintás vakolatú oszlopokkal illetve aranyzott fejezetű kő-zöld pillérekkel van keresztezve. A diadalívszerű, masszív keretnek a felső részét a Szentháromságot ábrázoló félkörös oltárkép tölti ki. A szentély tetején két angyal teremti meg az égi és földi világ közti kapcsolatot.[forrás?] A főoltár fölött a következő latin felirat olvasható: "Magno Deo Uni Ac Trino Laus Virtus Gloria" (A nagy Istennek, az egynek és háromnak, dicséret, tisztesség és dicsőség).[8]
A szentély és a főoltár között két kisebb oltár helyezkedik el.[forrás?]
Baloldalt Kalazanczi Szent József oltára található, aki a piarista rend alapítója volt. Az oltárképen két fiatal látható, egyik zöld színű ruhát hord, a másik pedig piros színű öltözékben jelenik meg, ez nemesi származásukra utal, lényegében a korabeli kolozsvári diákságot testesítik meg, akik a piarista rend által alapított intézetben tanultak.[forrás?]
Jobboldalt pedig Nepomuki Szent János oltára található. Ő a hajósok, a hídak védőszentje, a gyónási titok mártírja. IV. Vencel cseh és német-római uralkodó hűtlenséggel vádolta a királynét, aki meggyónt Nepomuki Szent Jánosnak, Ő viszont nem volt hajlandó elárulni a gyónási titkot, hiszen kötötte a papi fogadalom. Emiatt 1393-ban a király kegyetlenül megkínozta, és a (prágai) Károly hídról a Moldva folyóba dobta. Az oltáron látható levágott nyelv jelzi Nepomuki Szent János vértanúságát.[forrás?]
Valamint található a templomban hat mellékoltár is.[forrás?]
Képek[szerkesztés]
-
A templom az Egyetem utcával -
A templom főbejárata -
Loyolai szent Ignác szobra a templom homlokzatán -
Xavéri szent Ferenc szobra a templom homlokzatán
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kelemen 1982: 67; Vincze 2008: 20.
- ↑ Gaal 1992: 63; Sas 1999: 23–25, 40.
- ↑ B. Nagy 1970: 242; Sas 1999: 32–36, 41–42.
- ↑ Gaal 1992: 63; Sas 1999: 47.
- ↑ Kelemen 1982: 71.
- ↑ Sas 1999: 55–56.
- ↑ Vincze 2008: 17.
- ↑ Fodor György Piarista konfráter: Évforduló, búcsúünnep és „házszentelés”. Szabadság, XXIII. évf. 125. sz. (2010. június 2.)
Források[szerkesztés]
- Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei. Kolozsvár: Stúdium. 2008. ISBN 978-973-643-159-3
- B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest: Kriterion, 1970
- Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk, 1992
- Kelemen Lajos: A volt piarista templom. in: Művészettörténeti tanulmányok. II. kötet. Bukarest: Kriterion, 1982
- Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- Sas Péter: A kolozsvári piarista templom. Kolozsvár: Gloria, 1999. ISBN 973-9203-37-X
- Vincze Zoltán: A kolozsvári Farkas utca. Kolozsvár: Stúdium, 2008. ISBN 973-643-038-3
További információk[szerkesztés]
- Bíró Vencel: A kolozsvári piarista templom alapítása. Kolozsvár. 1932
- Sas Péter: A kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára. Kolozsvár: Kriterion. 2007 ISBN 978-973-26-0901-9
- Piaristák temploma
- Képek a templomról
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Piarista iskolák |
|  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Egyéb intézmények |
| |||||||||||
| Személyek | ||||||||||||
| Épületek |
| |||||||||||
.svg){kind=small}
|
Ez a történelmi vagy jelenkori Erdélyről szóló vagy Erdéllyel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |