Vásárút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Trhová Hradská szócikkből átirányítva)
Vásárút (Trhová Hradská)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangközség
Első írásos említés1235
PolgármesterTörök Gergely
Irányítószám930 13
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámDS
Népesség
Teljes népesség2211 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság112 m
Terület24,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 59′ 30″, k. h. 17° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 30″, k. h. 17° 45′ 00″
Vásárút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vásárút (szlovákul Trhová Hradská) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A Kisalföldön, Dunaszerdahelytől 10 km-re keletre, a Kis-Duna jobb partján fekszik. Nevét onnan kapta, hogy rajta vezetett keresztül a Pozsonyba menő vásáros útvonal.

Élővilága[szerkesztés]

  • 2022
    2022

A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván, amelyben 2013-ban 3 fióka volt, egy azonban elpusztult.[2]

Története[szerkesztés]

1235-ben "Vasarut" alakban említi először oklevél. A pozsonyi káptalan és prépostság birtoka volt. A 14. századig Csallóközkürt részeként halászóhelyként említik. Elnevezése 1399-ben "Vyfalu", 1406-ban "Wasarvth". A falunak a középkorban Szent György tiszteletére szentelt fatemploma volt,[3] melyet egy árvíz elsodort, ezután kőtemplomot emeltek. 1634-ben ez is tönkrement, ekkor épült a mai templom. A 16. század közepén 36 porta után adózott a falu. A 17. század elején Bocskai István és Bethlen Gábor seregei táboroztak itt. A 18. század elején fő birtokosa a pozsonyi káptalan és a gróf Cseszneky család. 1720-ban 2 malma és 23 adózó háztartása volt. 1752-től nemesi mezőváros messze földön híres állatvásárokkal. 1828-ban 147 házában 1047 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, dohánytermesztéssel, halászattal foglalkoztak. 1849-ben határában verték vissza Szekulics honvéd alezredes csapatai Derschatta császári és királyi ezredes császári seregét. A község önkéntes tűzoltóegylete 1892-ben alakult. 1900-ban nagy árvíz pusztított a településen. A 20. század elején sörfőzde és szeszgyár működött a községben.

Vályi András szerint " VÁSÁRÚT. Magyar Mezőváros Pozsony Várm. földes Ura a’ Pozsonyi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az Érs. Újvári kissebb Duna ágának partyán, Kürth, és Papnyárasdi helységek között, az ország úttyában; Ispotállya is van; határja 2 nyomásbéli, tiszta búzát, rozsot, zabot, árpát terem, kukoritzát, dohányt is, piatza Szerdahelyen, és Somorján."[4]

Fényes Elek 1851-ben így ír Vásárútról: "Pozsony vármegye magyar települése, a kis Duna jobb partján, a pesti országúton, Komáromtól 5 1/2 mérföldnyi távolságra. Lakja 1019 katolikus, 3 evangélikus, 5 zsidó. Van katolikus parókiája, temploma, vendégfogadója, több urasági tiszti lakása, és gazdasági épülete. Határa mindent megterem, dohánya a megyében a legjobb, legkapósabb. Erdeje a Duna mentében sok vadat táplál. Baromvásárai híresek."[5]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Vásárút, magyar kisközség az Alsó-Csallóközben, körjegyzőségi székhely, 197 házzal és 1589 róm. kath. vallású lakossal, holott a megelőző népszámlálás alkalmával a lakosok száma csak 1387 volt s így e nagy számbeli emelkedés méltán feltűnik. E község már 1235-ben felmerűl. A pozsonyi prépostság és káptalan ősi birtoka, kiket azonban a 16. század elején a Bazini és Szentgyörgyi grófok a nyugodt birtoklásban háborgattak, mert 1507-ben Miklós prépost és a káptalan II. Ulászló előtt panaszt emelnek elleneük hatalmaskodásuk miatt. A 16. század közepén végbement portális összeírás 36 portáról számol be. A mult század elején marhavásárai messze vidéken híresek voltak. Ma a pozsonyi káptalannak van itt nagyobb birtoka és Popper Emil káptalani bérlőnek szeszgyára és finomítója. Ősi temploma fából volt építve, de ezt a Duna elsodorta. Helyébe 1668-72 között új templom épült, mely azonban 1757-ben a mainak adott helyet, melyet – mint azt a templomon látható fölirat bizonyítja – Batthyány József pozsonyi prépost építtetett. Ide tartoznak Csanád, Sziget és Szihony majorok, Szilágyi malom és Vöröstőke erdészlak. A község a mult században többizben volt nagyobb tűzesetek színhelye, 1903-ban pedig az árvíz okozott a lakosoknak tetemes kárt. A községben van postahivatal; távíróhivatala Albár."[6]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1960-ban a szomszéds Vámosfaluval egyesítették, 1990-óta újra önálló község.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1337, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2011-ben 2160 lakosából 1947 magyar és 171 szlovák volt.

2021-ben 2211 lakosából 1883 (+48) magyar, 248 (+29) szlovák, 12 (+27) cigány, 9 (+4) egyéb és 59 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1668 és 1672 között épült,[8] 1757-ben Batthyány József pozsonyi prépost újjáépíttette. 1906-ban szecessziós stílusban építették át, ekkor nyerte el mai formáját. A kóruson Szent István és Szent László faszobrai találhatók. Az egyik mellékhajóban a két világháború hőseinek emléktáblája látható. A templom előtt látható a Fájdalmas Szűz 1883-ban készített szobra, a Pieta, amely homokkőből készült. Műköves talapzaton áll.
  • A templomkertben álló Szentháromság-oszlop 1846-ban készült klasszicista stílusban.
  • Szent Flórián útmenti szobra 1863-ban készült, a feje már hiányzik.
  • A templomkerten kívül, északi irányban áll Kossuth Lajos emlékműve. 1994-ben állíttatták halálának 100. évfordulójára. Kossuth 1848-ban járt Vásárúton katonákat toborozni.
  • A község északi részében, a főút mellett áll a romantikus stílusú Madonna szobor. Valószínű, hogy Brandl Antal szobrász alkotása az 1860-1870-es évekből.
  • A Nyárasdra vezető út mellett, néhány száz méterre a falu központjától, a műemlékként védett Nepomuki Szent János szobor áll, 1739-ben készült.
  • Nyárasd felé a község végén állt a valamikori Popper-kúria.
  • Réteshúzó Fesztivál (májusban)

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt volt káplán Feniczy János katolikus pap, költő.
  • Itt volt káplán Jekelfalussy Vince szepeshelyi majd székesfehérvári püspök, a római pápa trónállója és házi praelátusa, császári és királyi tanácsos.
  • Itt szolgált 1668-tól Illyés András erdélyi katolikus püspök.
  • Itt szolgált 1688-1691 között Mártonffy György erdélyi katolikus püspök.
  • Itt született 1827. május 9-én Karcsú Antal Arzén ferenc-rendi kolostorfőnök.
  • Itt született 1864. május 5-én tardoskeddi Benke Béla altábornagy.
  • Itt született 1869-ben Orosz Ernő levéltáros, genealógiai író. Heves vármegye levéltárnoka, alispáni előadó.
  • Itt született 1873-ban Német Károly piarista pap és tanár.
  • Itt született 1892. április 16-án Házi Jenő történész, levéltáros, a Soproni Városi Levéltár utolsó főlevéltárosa, az MTA levelező tagja.
  • Itt hunyt el 1836-ban Vörös József plébános, alesperes, Komárom vármegye és az érseki szék táblabírája.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Magyarország Bőny

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk No. 2854
  3. ↑ Balogh Ilona 1935: Magyar fatornyok. Budapest, 107.
  4. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
  7. ↑ ma7.sk
  8. ↑ Ipolyi Arnold 1859: Csallóköz műemlékei. Arch. Közlemények I, 159; Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale III. Wien, 247.

Források[szerkesztés]

  • Presinszky, L. 2002: Mit hagytak ránk a századok. Fejezetek Vásárút történetéből. Somorja
  • Matusová, Renáta 2011: Nyelvjárási jelenségek változásvizsgálata Vásárúton - Skúmanie zmien nárečových javov v obci Trhová Hradská. Bakalármunka, UKF

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Trhová Hradská
A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárút témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vásárút&oldid=26727586”