Jekelfalussy Vince

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jekelfalussy Vince
COA bishop HU Jekelfalussy Vince.png
Született 1802. május 2.
Múcsony
Elhunyt 1874. május 15.
Róma
Sírhely Szent István-bazilika, Székesfehérvár
Munkássága
Felekezet római katolikus egyház

Hivatal Szepeshely 6. püspöke
Hivatali idő 1848-1849
Elődje Bélik József
Utódja Zábojszky László

Hivatal Székesfehérvár 10. püspöke
Hivatali idő 1867-1874
Elődje Farkas Imre
Utódja Dulánszky Nándor
Jekelfalussy Vince a Catholic Hierarchy-n

Jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy Vince (Múcsony, 1802. május 2.Róma, 1874. május 15.) bölcseleti doktor, szepeshelyi majd székesfehérvári püspök, a római pápa trónállója és házi praelátusa, római gróf, a püspöki és szerzetesrendi ügyek római szent gyülekezetének tanácsosa, császári és királyi tanácsos.

Élete[szerkesztés]

A jogot Kassán és Pesten tanulta; 1823. szeptember 16-án növendékpapnak fölvétetvén, a teológiát Nagyszombatban hallgatta. Fölszenteltetett 1827. augusztus 21-én. Káplán volt Vásárúton és Érsekújvárott, 1823 áprilisában Esztergomban.

Jekelfalussy Vince családi címere

1830 szeptemberében Rudnay érsek udvari káplánja, 1831-ben füzesgyarmati, 1833. február 13-án párkányi, 1835. július 9-én rimóci plébános és 1841-ben alesperes lett. 1842. június 13-án pozsonyi, 1844. május 12-én esztergomi kanonokká, 1846 júniusában almisi címzetes püspökké és királyi helytartósági tanácsossá nevezték ki. 1848. június 25-én szepesi megyés püspök lett, azonban 1848 végén a forradalomban való részvétele miatt Kassán letartóztatták, nem engedték püspökké szentelni. 1849-ben szepeshelyi püspöki székéről lemondott, ezután megjárta a kassai börtönt majd Ausztriában volt száműzetésben. Hazatérése után 1856. október 20-én pozsonyi prépost lett, 1866. szeptember 14-én pozsonyi nagyprépost, majd november 19-én székesfehérvári megyés püspök. IX. Piusz pápa nevezte ki 1867. február 22-én, május 5-én Győrött szentelték püspökké. Egyházmegyéjében minden plébánián bérmált. 1869-ben országgyűlési tárgyalásokon vett részt, majd 1870-ben a püspökök és szerzetesek kongresszusának konzultora volt. 1869. november 21-től 1871. március 31-éig részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. A csalhatatlanság dogmája miatt a kormánnyal nézeteltérése volt. Ismét visszatért Rómába, és ott halt meg 1874. május 15-én; a székesfehérvári székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Munkái[szerkesztés]

  • Egyházi beszéd, melyet ... Honth vármegyének háladatos ünnepén, midőn az, a kebelében dühöngő mirigy halál megszüntének emlékére, fogadmányossan megállapíttatott és szent Iván havának 27-kére rendeltetett évenkénti ajtatatosságát, e f. 1834. esztendőben búzgóan ismételné, Ipolyságh városának templomában mondott... Közli maga a T. N. Honthi megye. Esztergom.
  • Szent beszéd a polgári házasságról. Székesfehérvár, 1873.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hadobás Pál: Edelény és környéke az irodalomban. Edelény, Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum, 2005.
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861. Id. Poldini Ede és Noséda ny.
  • Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, Szerző, IV, 1893.

További információk[szerkesztés]


Előde:
Bélik József
Szepesi katolikus püspök
1848–1849
A szepesi főegyházmegye címere
Utóda:
Zábojszky László
Előde:
Farkas Imre
Székesfehérvári püspök
1867–1874
COA Bishop Sélyyei Nagy Ignác.png
Utóda:
Dulánszky Nándor