Buzánszky Jenő Stadion

Buzánszky Jenő Stadion
A stadion főbejárata
Adatok
Korábbi neve(i)	Dorogi Városi Stadion, Bányász stadion
Elhelyezkedés	2510 Dorog, Köztársaság út 3., Magyarország
Építés éve	1918 - 1921. között
Megnyitás ideje	1921.
Kibővítés éve	1949, 1962-1963.
Felújítás éve	1945, 1971, 1987-1989 között, 1991, 2002.
Méretek	105X65 méter
Felület	Természetes füves
Befogadóképesség	10 000
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos	Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány [1]
Kezelő	Dorogi Városüzemeltetési kht.
Bérlő	Dorogi FC Dorogi Egyetértés SE
Az építkezés adatai
Építész	Gáthy Zoltán Kompolthy Ödön
Elhelyezkedése
Buzánszky Jenő Stadion Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 60″, k. h. 18° 43′ 60″47.7166, 18.7333
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzánszky Jenő Stadion témájú médiaállományokat.

A Buzánszky Jenő Stadion Dorog város legnagyobb, Komárom-Esztergom megye egyik legnagyobb, egyben Magyarország egyik legrégebbi sportlétesítménye, a Dorogi FC és a Dorogi Egyetértés SE székhelye és centerpályája, amely egyben egy komplett sportközpont, amelyet 1921-ben avattak fel . Az 1914-ben megalakult dorogi sportegyesület (akkori nevén Dorogi Atlétikai és Futball Club) részére Dr. Schmidt Sándor bányaigazgató jelölte ki a helyét. Korábban Bányász stadion, majd Dorogi Városi Stadion néven szerepelt, míg 2010.május 4. óta viseli Buzánszky Jenő nevét, amely hajdanán Szepesi György és Sándor Károly egyik kedvenc stadionja volt.

Története

Az első évtized

A háttérben a Zenepavilon és a Klubszékház látható

Az 1914. tavaszán megalakult dorogi sportegyesület első fontos teendői közé tartozott, hogy pályát kerítsen magának. A szükséges kérvényeztetést követően Dr. Schmidt Sándor bányaigazgató a vasút északi oldalán húzódó placcot jelölte ki számukra, amelyet a helyi fiatalok a futball megjelenése és népszerűvé válása előtt is sportolásra használtak, mégpedig a közkedvelt méta nevű játékot űzték. Elsőként a játéktér kialakítása valósult meg, amelyet gondos mérnöki tervezést követően alakítottak ki. Tekintélyes mennyiségű földet mozgattak meg az alapozáshoz. Egy nagy kiterjedésű és viszonylag mély gödröt ástak, amelynek üregét különböző vízelnyelő anyagokkal töltötték fel a visszakerülő föld közé vegyítve, majd a terület döngölésével és hengerlésével nyertek sima felületet. A munkálatok Bauer építőmester és Kompolthy Ödön, a neves helyi bányamérnök irányítása mellett zajlottak. Ennek a tervszerűen kialakított alapnak köszönhette a játéktér, hogy nemzetközi színvonalú pályája lett Dorognak, amely a későbbiekben dacolt az időjárási viszonyokkal és sikeresen ellenállt a természet erőivel szemben. Egyik legnagyobb erénye a mérhetetlenül nagy vízelvezető képessége lett. A csapat már a klubalapítás évében saját pályáján fogadhatta ellenfeleit. Az első világháború történései azonban megakasztották az építkezést és az érdemi folytatásra 1918-ban kerülhetett sor. A Doroggal szomszédos településen, a mai Esztergom-Kertvárosban (akkoriban Esztergom-Tábor) működött az ország legnagyobb hadifogolytábora. A háborút követően felszámolták a tábort, ahonnan a dorogi sportbarátok a fölöslegessé vált kerítést elhozták és abból kialakítva oldották meg a pálya és a sporttelep elkerítését.

Zenepavilon a stadionban 1925-ben

A Tanácsköztársaság idején Kun Béla és Szamuely Tibor is megfordult a sporttelepen, de mint politikai minősítésben. Nagyszabású propagandájuk egyik részeként tartottak Dorogon agitációs beszédet a tanácshatalom ellenségeinek kikiáltott egyének begyűjtése mellett. Próbálkozásuk azonban kudarcot vallott, mert a munkások nem voltak hajlandóak kiadni vezetőiket, élén Dr. Schmidt Sándor bányaigazgatóval, akiket el is bújtattak biztonságos helyre, másfelől a szónoklatok botrányba fulladtak, miután a dorogi hallgatóság komolytalannak minősítette, és nemes egyszerűséggel kacagásba tört ki a látottak és hallottak után. A Tanácsköztársaság bukása után megkezdődött a lelátó építése, az atlétikai pálya, majd az öltözők és egyéb kiszolgáló objektumok létesítése is. A tervezésbe bekapcsolódott a kor kiváló építésze, Gáthy Zoltán is, akinek fő műve a sporttelep egyik kuriózuma és dísze a Zenepavilon lett, amely a Dorogi Bányász Zenekar részére készült. A zenekar elmaradhatatlan része volt a sportrendezvényeknek és minden jelentős eseményen innen szolgáltatta a zenét. Idővel a szurkolást és a meccsek hangulatát emelte, amikor a dorogi góloknál tust húzott. Az elkészült fedett ülőhelyekkel ellátott tribün és a főbejáratot képző déli kapu is a kor építészének egy-egy remeke volt. Közben megkapták azt az 1895-ben épült három szintes épületet is, amelyet korábban vasútállomásnak, majd a csendőrség központjának szántak. 1921-re elkészült a színvonalas sportcentrum, amelyet még ugyanabban az évben egy jeles és nagyszabású atlétikai viadallal nyitottak meg ünnepélyesen. A sporttelep folyamatosan bővült. Elkészült a versenyuszoda, amelyhez öltözősor, napozó és műugrótorony is tartozott, valamint teniszpálya, az új büfé, klubhelyiség és a kuglipálya. Egyetlen évtized leforgása alatt a település egy nívós sportcentrummal gazdagodott és ráadásként a korszak méltó zárásaként megszületett az első bajnoki cím, amelyet a labdarúgók vívtak ki, valamint ekkor örökítették meg először képeslapon.

A két világháború között

A "Bagolyvár", azaz az eredeti öltöző épülete a büfével 1920-ból

Sportrendezvény 1927-ben

1927-ben érkezett Dorogra az olimpikon, magyar bajnok atléta, Stolmár Károly akit a sportcentrum vezetésével bíztak meg. Az egykori kiváló sportoló, mint vérbeli atléta és szakedző, a dorogi atlétikai szakosztály vezetője is volt egyben, de bábáskodott a többi szakosztály, mint a birkózók és az úszók felett, és a futball csapat edzőjeként is tevékenykedett. Mint sportszervező, a tömegsport kiépítésén is sikeresen fáradozott. Hosszú ideig ő volt az egyetlen fizetett alkalmazott a sporttelepen. Szolgálati lakásként a klubszékház első emeleti helyiségeit kapta meg családjával. Az 1920-as évek vége és a második világháború között élte első virágkorát a létesítmény. Valamennyi sportesemény ünnepszámba ment, amelyet fokozott a jó szervezés is, miután a versenyeket, vetélkedéseket egymást követően bonyolították le, így gyakorlatilag egész napos programot biztosítottak a lakosság részére, amelyek csúcspontja az aktuális futball mérkőzés volt. A pezsgő és tartalmas folytonossághoz hozzájárultak más népszerű rendezvények is, mint a bálok, táncmulatságok, vagy az iskolai tornabemutatók. Gyakran tartottak egyéb népünnepélyeket, munkásgyűléseket is. A nagy számú látogatottság és a sportcentrum népszerűsége a gazdag programokon kívül annak is volt köszönhető, hogy a településen kivétel nélkül minden családból akadt legalább egy fiatal, aki sportolt a DAC színeiben, valamint az emberek maximálisan a sajátjuknak érezhették, miután a sportközpont építkezésében, majd rendbetartásában tömegesen is részt vállaltak társadalmi munkában. A működéshez szükséges anyagi hátteret részben a dorogi bányavállalat (akkoriban Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.) biztosította, részben a kialakult pártoló-tagsági díjakból és adományokból teremtették elő. Hamarosan kitüntetett szerephez jutott a létesítmény, ahová az ország élsportolói gyakran és szívesen jöttek edzéseiket is tartani. Különösen az atléták és az úszók voltak szinte állandó vendégek. A korszak legnagyobb elismerése volt a dorogi sport és létesítményének irányában, hogy 1936-ban házigazdája lehetett a nemzetközi Budapest - Zágráb atlétikai viadalnak, valamint a birkózók és az úszók olimpiai válogató versenyének, amelynek tétje a berlini 1936. évi nyári olimpiai játékokon való indulás jogának kivívása volt. Az 1936-os év teljes sikeréhez hozzájárult, hogy ekkor szerepelt először az Európa-klasszis Ferencváros futball csapata a Dorog vendégeként. A második világháború előestéjén a labdarúgó csapat szerzett bajnoki címet, amelynek köszönhetően, valamint a 25. éves fennállás tiszteletére még egy fergeteges ünneplés színhelye volt az aréna a közelgő viharfelhők árnyékában.

A II. világháború idején

A stadion sziluetjét formázó emlékplakett 1939-ből

A klubszékház a 20-as években

A háború borzalmai ellenére 1944. nyaráig viszonylag zavartalanul zajlottak a sportesemények, noha számos jel és változás már akkor is figyelmeztetett a világégésre. 1939. őszén számos lengyel menekült el hazájából a front és a megszálló német hadsereg elől, akiket a dorogiak befogadtak, s közülük többen itt is telepedtek le. A klubszékház tetejére légvédelmi szirénát helyeztek, az álló lelátó alatt pedig egy alagút rendszert és óvóhelyet alakítottak ki (a város számos pontján építettek légvédelmi pincéket, amelyek elméletben ma is használhatóak, a város teljes területét lefedő légvédelmi szirénarendszer szintén működőképes, 2009-ben teljesen felújították), amelyről napjainkig is számos misztikum kering. Nem tudni volt-e más kivezetése, vagy összeköttetése, csak annyi a biztos, hogy a Vasút-sor felől volt a bejárata, ahová egy lépcsősor vezetett, amely ma egy vasajtóval van lezárva. Sorra kerültek frontszolgálatra a sportolók és sportvezetők is, 1943-ban pedig az első légitámadás sújtotta a települést. Ezekben az időkben a magyar irodalom két jeles alakja is megfordult Dorogon. Radnóti Miklós költő, aki maga is a háború áldozata lett később, néhány átutazása alkalmával a stadiont is látta, valamint Németh László Kossuth-díjas író, aki Dorogra udvarolt, gyakori és hosszan tartó vendégséget is élvezett. A városhoz való kötődése mindvégig megmaradt. Élete utolsó író-olvasó találkozóját is Dorogon tartotta 1970-ben. A város tisztelete kifejezéseként a Dorogi Gimnáziumot szerette volna elnevezni róla, ám politikai nyomásra a szocialista ideológiának jobban megfelelő Kelen Jolán lett a névadó. A német megszállás idején a Dorogon állomásozó ellenséges páncélos alakulat tagjai és a tiszti állomány is kilátogatott a dorogi csapat mérkőzéseire, akik szemtanúi lehettek az 1944-ben szerzett bajnoki címnek, valamint a sikeres Magyar Kupa-szereplésnek, ahol az amatőr osztályú dorogiak több profi ligás csapattal szemben való győztes mérkőzése után az elődöntőben az ugyancsak profi klub, a Kolozsvár csapata ellen drámai csatában maradtak alul. Az igazi dráma azonban ezt követően kezdődött, amikor 1944. őszétől a Budapestről elhurcolt és a német koncentrációs táborok felé, a 10-es úton (akkoriban 1-es út) zömében gyalogosan hajtott deportáltakat a stadionban szállásolták el és tartották fogva. A foglyok többsége zsidó származású volt, akiknek szenvedésein a helyi lakosság a saját élete veszélyeztetése mellett is igyekezett könnyíteni, főleg élelem és víz becsempészésével. Egyes esetekben a foglyok szöktetését is segítették, köztük Kádár Jánosnak is innen sikerült megszöknie. A front 1944. karácsonyán ért el Dorogra. A település alaposan megszenvedte a harcokat, tekintve a németek makacsul védték Dorogot. Kerek három hónapon át tartott az ostrom, mire az oroszoknak sikerült felülkerekedniük. Az állóháború alapos pusztítással járt. Számos épület semmisült- vagy rongálódott meg. Többek között a stadion is megsínylette a harcokat, ahol jelentős károk keletkeztek.

A háborút követő évek

Panorámakép 1925-ből

A képeslapon megörökített stadion, 1925

A front elvonulása után megkezdődött a háborús károk felmérése, amely lesújtó volt. Gyakorlatilag elpusztult a versenyuszoda, a sportszerek zöme odaveszett, a játékteret a tüzérségi ágyúk belövéseiből keletkezett mély kráterek csúfították, a tribün tetőszerkezetének egy része leszakadt és számos egyéb rongálást hagyott maga mögött az ostrom. Viszont ennél is nagyobb és pótolhatatlanabb az emberi veszteség. A válogatott és olimpiai kerettag, többszörös magyar bajnok dorogi birkózók közül Beke Imre és Kripkó Antal, valamint Stolmár Károly sikeredző és létesítményvezető soha nem térhettek vissza. Beke Imre a 2. magyar hadsereg frontszolgálatosaként a Don-kanyarban veszett oda, Kripkó Antal életét német géppisztolyok oltották ki, Stolmár Károly pedig a romániai Foksányban lévő hadifogolytáborban vesztette életét. 1945 ugyanakkor egy hatalmas lehetőséget is tartogatott, hiszen a dorogi csapat esélyt kapott az NB I-es szereplésre, amennyiben sikeresen veszi a Tatabánya elleni osztályozót. Összefogással sikerült az anyagi károk egy részét kijavítani és játékra alkalmassá tenni a pályát. Az uszodát azonban már soha sem sikerült az eredeti szépségében helyreállítani. A sikeres osztályozó megvívása után 1945. szeptember 23-án lett színhelye az első NB I-es mérkőzésnek.1947. év elején fordult meg benne először a későbbi névadó, Buzánszky Jenő, aki egy szezont Grosics Gyula csapattársaként játszott a csapatban. Grosicsot az NB I-es fővárosi MATEOSZ igazolta le a bajnokság végén, aki szintén ebben a stadionban alapozta meg világhírnevét.

A stadion építkezéséből az önkéntesek között számos nő és asszony is kivette a részét

Stadion látványfotó a dél-nyugati kanyarból, 1925

1949 március végén nem kisebb vendég érkezik a dorogi stadionba, mint a komplett A és B magyar labdarúgó válogatott, hogy a dorogi csapattal megmérkőzzön. A Sebes Gusztáv által irányított komplett magyar válogatottban többek között Puskás Ferenc, Zakariás József, Szusza Ferenc, Bozsik József, Kocsis Sándor, Sándor Károly, Deák Ferenc, Szilágyi Gyula, Turai István, a B válogatottban pedig Hidegkuti Nándor és Budai László kapott helyet. Sebes Gusztáv mellett a szakmai vezetők közül Mándi Gyula, Bukovi Márton és Kalmár Jenő, valamint az MLSZ prominens személyei kísérték el a nemzeti csapatokat. Dorogon koszorúzással kezdte a programot a díszes delegáció, majd az ebéd elfogyasztása után a futballé lett a főszerep. Hatalmas érdeklődés mellett előbb a B válogatott - Dorog II. mérkőzésre kerül sor, majd a nagy válogatott csapott össze a Dorog első csapatával. A játékvezető Bárdos Sándor, a dorogi csapat hajdani játékosa és edzője volt. Mindkét mérkőzésen a válogatott nyert fölényesen, de az akkor NB. II-es Dorog sem vallott szégyent. A találkozókat követően Sebes Gusztáv elismerően nyilatkozott a dorogi csapatról, dicsérte az impozáns stadiont és külön kiemelte a helyi szurkolók sportszerű drukkolását és a remek hangulatot. Ugyan ez év májusában nagyszabású munkálatok kezdődtek, amelynek keretén belül többek között kibővítették a lelátót és új gyepszőnyeget kapott a játéktér. A tribünben, a föld alá építve alagsori rendszerben alakítottak ki új öltözőket, fürdőket és helyett kapott benne egy fürdőmedence is. Okulva a két világháborúból, valamint a kialakult hidegháborús helyzetből, a légvédelmi szirénát és az óvóhelyet meghagyták. Az újjá varázsolt stadion befogadó képessége ekkor érte el a 12 000 főt. A munkálatokból ezúttal is önkéntesek százai és a sportolók is kivették részüket. A korabeli cikkben a Népsport is beszámolt a stadion munkálatairól a szeptember 2-ai számában: "A játéktér, a gyep kiváló, a lelátón még építkeznek. Egy hét múlva azonban már 12 ezer néző befogadására lesz alkalmas a nézőtér!"

Az 1950-es - 60-as aranyévek

Jellemző zsúfolt lelátókép Dorogon a hősidőkből

A stadion dél-keleti kanyarjának tetején lévő Labdarúgó szobor

Közel két teljes évtizeden át a magyar sport - elsősorban a labdarúgás - egyik fellegvára volt, valamint a vidék egyik legerősebb pillére. A futballisták sikerei kedvezően hatottak más sportágakra is, amelynek köszönhetően újabb szakosztályokkal - kézilabda, teke, röplabda, torna és ökölvívás - bővült az egyesület, amely további beruházásokat tett indokolttá. A sporttelep ezekben az időkben bővült a tekepályával és szabadtéri kézi-, és röplabdapályákkal. A tekepálya megépülése további változásokat tett lehetővé. A pálya a klubszékház mellett kapott helyet, épülete a klubházzal egy vonalban kezdődött, így a két épület között egy szabályos egység képződött, amely alapjául szolgált az északi kapu létesítésének. Jegypénztárakat kialakítva megszületett a stadion új főbejárata, amelynek előterében gépkocsi parkolót, mellette, a székház előtti téren pedig parkot alakítottak ki. Egyidejűleg a klubház is átalakításon ment át, miután a korábbi tetőszerkezetét és az abból kiemelkedő toronyszerűséget átépítették. A két oldalt a kiemelkedő résszel hozták egy szintbe, az épület pedig lapos tetőt kapott. Bár ezzel újabb helyiségek kialakítása vált lehetővé, az eredeti épület esztétikusabb volt. A régi kiszolgáló épületet, amelyet a helyiek csak "Bagolyvárnak" hívtak, ahol az egykori öltözők, klubhelyiség és büfé volt, elbontották. A déli kapu továbbra is megmaradt, mint bejárat, azonban kapott egy új funkciót, ugyanis a kapuba beépítve, az emeleti részen kapott helyet az eredményjelző a nagy órával. A technikai változások sorában tartozott a stúdió és a hangosítás kiépítése, amellyel a Bányász Zenekar háttérbe szorult, így a későbbiekben ünnepek és a nagy rangadók alkalmával szerepeltek a stadionban. Ezzel a Zenepavilon megüresedett, amelyet az ökölvívók kaptak meg edzőteremnek. Előbb az eredeti helyéről, az északi futballkapu mögül átköltöztették mintegy 50 méterrel az északnyugati kanyarba, a kerítésen kívülre. A háborúban elveszítette díszes tornyát, ezen felül további változásokon ment át. Mint edzőterem, az oldalait befalazták és téliesítették. Néhány alkalommal előfordult, hogy a feldühödött szurkolók a játékvezetőkön töltötték ki haragjukat. A szerencsésebb bírókat sikerült elbújtatni a biztonságiaknak. Többször éppen az óvóhely alagútjában vészelték át az időt, míg lecsillapodtak a kedélyek. A korábbi tradíciókat követve továbbra is gazdag programokat szerveztek. Az iskolai sportprogramok mellett a sportra és az egészséges életmódra való nevelésben szintén fontos szerepet játszott a helyi Magyar Honvédelmi Szövetség szervezete is, amely rengeteg sportvetélkedőt szervezett a stadionban. A közigazgatásban kialakított járási rendszerben született a Dorogi járás, amelynek központja Dorog lett, így a vonzásköréhez tartozó települések lakóinak is köszönhetően meglehetősen magas számú volt a stadion látogatottsága. Ehhez még a szomszédvár, Esztergom sportszerető lakosságából is sokan csatlakoztak, mivel városukban nem alakult ki a dorogihoz hasonló sikeres sportélet. 1962 - 1964. hozta az újabb fejlesztéseket. Ekkor került sor az állólelátó magasítására, amellyel a stadion befogadó képessége elérte a 15 000 főt, valamint az állóhely között alakították ki a mentőbejárót és ugyan itt (két oldalról kiemelkedő kis bástyák) a lelátórendszerbe épült szivattyúház, amelynek segítségével automatikus öntözőrendszert rendszeresítettek. Az öntözéshez szükséges vizet a szomszédos uszodán keresztül, a közeli közkedvelt helyi bányatóból, a Palatinusz-tóból nyerték. Ebben az időben állították fel a Labdarúgó szobrát a délkeleti kanyar tetején. A helyiek közül sokan "Buzánszky szobornak" nevezték, de valójában nem konkrét személy tiszteletére készült, hanem egyfajta szimbólum és mementó a dorogi sport sikeréhez és fennállásának 50 éves évfordulójára, tekintve, hogy a labdarúgó szakosztály volt az első, s egyben a legkiemelkedőbb az egyesület történetében. A szobor, mint őrangyal emelkedik a létesítmény fölé. Az 1950-es évektől a Magyar Rádió körkapcsolásos műsora rendszeresen jelentkezett a stadionból, 1963-ban televíziós összefoglalót sugároztak a Dorog - Ferencváros mérkőzésről, 1965-ben pedig az első élő TV-közvetítés történt a Dorog - Vasas SC találkozóról a Magyar Televízió jóvoltából.

1970 és 1990 között

Zsúfolt lelátó a '70-es években

NB. I-es mérkőzés 1973-ban

Bár a futball csapat 1966-ban kiesett az NB. I-ből, a klub híveinek kétsége sem volt afelől, hogy csak idő kérdése, mikor szerepel újra a gárda a legjobbak között. Az előzetes reményekkel ellentétben azonban hosszabbra nyúlt a várakozás, viszont a csapat az NB II-ben szerzett bajnoki címével 1971-ben, újra elérhető közelségbe került az első osztály. Ennek megfelelően egy nagyszabású fejlesztés tervezete született meg, amely a létesítmény minden részét érintette, és több lépcsőben, az évtized közepére teljesedett volna ki. A két legnagyobb beruházásnak a fedett uszoda és a sportcsarnok felépítése ígérkezett, mindkettő komolyabb lelátórendszerrel felszerelve. A terveket azonban a politika torpedózta meg. Dorog egyszer már kivívta az ország elismerését, nem különben az irigységét, miután első vidéki település volt - ráadásul csak községi rangban -, ahol versenyuszoda épült 1923-ban. Az 1970-es évek elejének tervei hasonló fogadtatásra számíthattak. Az illetékesek pedig nemes egyszerűséggel nem engedélyeztették a gyakorlati megvalósulást, noha az anyagi hátteret zömében helyi erőforrásokból teremtették volna elő. A komoly beruházás csak a tervrajzig jutott, amelyet a sportmúzeum 3. számú termében lehet megtekinteni. A visszautasítás miatt nem csak a leendő remek fejlesztések egész sorával lett megkárosítva a sportcentrum, hanem ezzel az úszó szakosztály működését is ellehetetlenítették. A dorogi úszók így is évtizedeken át mostoha körülmények között tartották felkészülésüket fedett uszoda híján, akik az őszbe nyúlva is a szabadtéri létesítményt használták, s amennyire gyorsan csak lehetett, sokszor kora tavasszal már folytatták az edzéseket. A klub- és a sportszeretetük mellett éppen a felépülendő fedett uszoda adott kitartást, viszont a tervek lehúzásával nem maradhatott további illúziójuk. Ennek megfelelően hamarosan a szakosztály felszámolása elkerülhetetlenné vált. Az uszoda és a sportcsarnok terve, továbbá a klubszékház átépítése is meghiúsult, viszont a többi fejlesztés megkezdődött. A csapat 1973-ban visszajutott az NB I-be, és a bajnoki rajtra teljesen megszépült a stadion. A játéktéren kicserélték a gyepszőnyeget, az addig csíkozott festésű futballkapukat és a pálya szélének dísz-szegélyeit hófehérre festették, az játéktér körül futó salakos atlétikapálya is megújult a sportághoz tartozó többi kiegészítővel, mint a távolugró gödör, a súlylökőpálya a két futballkapu mögötti kanyarban. Ezen felül a lábteniszpálya is megszépült, amely az északi futballkapu mögött volt. A lelátókat hófehérre festették. Az állóhely sorai közötti korlátokat piros-feketére festették, a tribünön átfestették a padokat és a szektorokat jelző számozást is, a lelátó és a tetőteret tartó falszerkezetre belülről öles betűkkel a HAJRÁ DOROG HAJRÁ! feliratot festették. Elkészült a 2 méter magas díszes kerítés a lelátó és a játéktér között, valamint a tribün folytatásaként felépült az új épületszárny az öltözősorral és fürdőkkel, ahol valamennyi szakosztálynak tudtak helyet biztosítani és itt alakították ki az új szertárat is. Az épületből megoldották a tribün alatti eredeti öltözőkhöz vezető összeköttetést egy földalatti alagúttal. A lejáró mellett kapott helyet a játékvezetői öltöző és az új épületből alakították ki az új játékoskijárót. Kicserélték az eredményjelzőt és a nagy órát. A felújításhoz hozzátartozott az új illemhelyek kialakítása is. Az északkeleti és a délnyugati kanyarban épült fel egy-egy nagyobb méretű mellékhelyiség. A nyitómérkőzésen a Ferencvárost fogatták, és ez a találkozó hozta a nézőcsúcsot 1973. augusztus 19-én. A stadionban több, mint telt ház volt. Mintegy 18.000 ezren préselődtek be, de rengetegen lógtak a környező fákon, a stadion külső kerítésén, a háztetőkön, valamint a dorogi vasutasok jóvoltából a stadion vonalába beállított szerelvény tetején. A mérkőzést közvetítő Szepesi György elragadtatással számolt be a fejlesztésekről: "...és valóban megújult a csapat és a pálya, ez a kellemes hangulatú vidéki pálya." A felújítási munkálatok mellett, a megjelent helyi női labdarúgó csapat mérkőzései is színesítették a stadion programját. A sportcentrum 1977. június 4-én adott otthont az utolsó NB. I-es mérkőzésnek, ahol a hazaiak az Újpestet fogadták és győzték le. Az 1974-ben elkészült új, szabadtéri aszfalt borítású kézilabdapályával fejeződött be az időszak nagy fejlesztési programja. A pályához kézi állítású eredményjelző is tartozott, később pedig lelátóval és világítással is kiegészült. A következő említésre méltó változásra 1979-ben, részben az egyesület fennállásának 65. évfordulója jegyében került sor, amikor a klubszékházat tatarozták és a sporttelep külső betonkerítését festették vidám, élénk színekre, több részén pedig hangzatos, a korra jellemző szlogenek kerültek kiírásra, mint például, "Edzett ifjúságért", vagy "A sporttal a világbékéért". Az ünnepi év alkalmából számos nívós sportvetélkedőt szerveztek.

A klubszékház az 1950-es években kialakult mai formája és az északi kapu.

A fedett ülőtribün az északi kanyar felől

Ennek egyik része a kubai válogatott elleni futballmérkőzés volt. 1980. egy meglehetősen szomorú emléket hagyott hátra. Ez év márciusában a Dorogi Szénbányák Lencsehegyi bányaüzemében történt súlyos bányakatasztrófa több halálos áldozatot is követelt. A tragédia hetében a stadion is gyászba borult és a soron következő, a Mohács elleni bajnoki mérkőzésen tartottak megemlékezést. 1981-ben kicserélték a futballkapukat is. A hagyományos vonalú régi kapukat - amelyek kapufái valóban fából készültek, csak a kapufákat és a hálók feszességét biztosító tartók voltak vasból - cserélték a modern vezetésű vasból készült kapukra, amelyek a mai napig megmaradtak. A korai időben a földtől mintegy 20 centiméteres magasságtól szintén 20 centiméternyi kiterjedésű piros sáv díszítette. 1984-ben kezdődött a sportcsarnok építése, amely az eredeti 1971-es tervekhez képest jóval szerényebb kivitelezésű volt, azonban nagy mérföldkő volt a dorogi sport életében. A hivatalos átadásra 1985-ben került sor. A beüzemeltetéssel a labdarúgók, az atléták és a természetjárók kivételével valamennyi szakosztály az edzéseit és a versenyeit a csarnokban rendezte, a téli időszakban azonban a focisták és az atléták is beköltöztek. 1984. nyarán érkezett vendégjátékra az első osztályú német Dynamo Berlin futball csapata. 1986-ban a sportcentrum funkciói közé bekerültek a zenei rendezvények is. Ebben az évben tartották az első rock-koncerteteket is, ahol a sort a KFT és Schuszter Lóránt nyitotta. Szintén ebben az évben, az FTC - Haladás mérkőzésen történt rendbontás miatt néhány mérkőzésre betiltották az Üllői úti stadiont, a Ferencvárosnak így semleges pályán kellett a hazai meccseit játszania. A dorogiak jelentkeztek a pályázatra, azonban az MLSZ kritériumában egyetlen pontnak nem felelt meg a dorogi stadion; nevezetesen, a büntetésben foglaltak szerint, a semleges pályának 50 kilométeres körzeten kívül kell lennie. A két stadion közötti távolság viszont alig több, mint 40 kilométer, így a választás Kecskemétre esett. Ennek ellenére mégis játszott ebben az időben a Fradi Dorogon, tekintve, hogy a Magyar Kupa legjobb 16 közé jutásért a sorsolás összehozta a két csapatot. A dorogi egyesület kérvényezte az eredetileg 13:30-ra kitűzött kezdési időpont megváltoztatását, a kezdés egy órával későbbre történő csúsztatásával, a várhatóan nagy érdeklődésre való tekintettel. A Szövetség azonban nem járult hozzá, így nagyon sokan lemaradtak a találkozóról, vagy kénytelenek voltak különböző indokokat keresni a munkahelyről, vagy az iskolából való hiányzás igazolására. Egyedül a dorogi gimnázium igazgatósága tette lehetővé tanulói számára az igazolt távolmaradást. A mérkőzés kezdetére közel 6000 szurkoló gyűlt össze és az idő múlásával sorra érkeztek további drukkerek. A találkozó végére mintegy 8000 néző gyűlt össze. 1987. őszén kezdődött a pálya és a lelátókat elválasztó kerítés cseréje, amely 1988. tavaszára készült el. Ez a kerítés látható napjainkban is. Ez volt az egyesület 75. éves jubileumára tervezett felújítás első fázisa. Szintén 1988-ban került sor a klubház tatarozására és a bejárati kapuk festésére. A ünnepi évben, 1989-ben a lelátók festése és a tribün, valamint a volt Zenepavilon tatarozása is megtörtént, így a 75. éves jubileum alkalmából szervezett sportversenyeknek, illetve kupa-küzdelmeknek, valamint 1990-ben a magyar női labdarúgó válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzésének már a megszépült sportcentrum adott otthont.

Az 1990-es évek és az ezredforduló

A dorogi olimpikonok 2001. augusztus 20-án, a Millenniumi ünnepség alkalmából a stadionban. Balról: Megyeriné Pacsai Márta, Szűcs Lajos, Varga János, Harmath János, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula.

A 2001-ben újjá épült Zenepavilon

Az egykori Zenepavilont az ökölvívó-szakosztály 1990-ben történt megszűnését követően Fekete László használta edzőteremnek. 1991-ben az Olasz C válogatott mérkőzött meg a Dorogiakkal. Ekkor a csapat már az NB. I. ajtaját döngette, ezáltal tervezet született a stadion további fejlesztéséről, ám az 1993-as év a nagy lehetőségek helyett szomorú emléket hagyott maga mögött. Három szakosztály - a labdarúgás, női kézilabda és férfi teke - az NB. I. küszöbén állt, ám csak a tekézőknek sikerült a legmagasabb osztályba való jutás. Ugyan akkor mégis kudarcként hatott az által, hogy a versenykiírások csak négysávos automata-pályát fogadtak el hiteles pályának, a dorogi viszont kétsávos volt, és nem mutatkozott remény a saját pálya kibővítésére, így a hazai mérkőzéseket is idegenben kellett lejátszaniuk. Az év tragédiájához hozzájárult egy halálos kimenetelű motorbaleset is. A balesethez mentőhelikopter érkezett, amely a stadion gyepén landolt. 1994-ben világversenynek adott otthon a stadion, nevezetesen a Világ legerősebb embereinek világbajnokságának, amelyet a Telesport közvetített. A kifejezetten színvonalas és számos látványossággal bővelkedő rendezvény egyetlen szépséghibával bírt, ugyanis egybe esett a labdarúgó világbajnoksággal, így a várt látogatottság jóval alulmaradt az előzetes várakozásoktól. A teljes nézettség volt akkora, mint amennyit egyetlen versenynapra számítottak volna. 1995. hozta a stadion történetének legnehezebb, egyben legkritikusabb időszakát. Az 1994-es évvel bezáróan a menet közben privatizált Dorogi Szénbányák (új nevén DOSZÉN Rt.) teljes mértékben kivonult a dorogi sportéletből, így a gazdátlanná vált egyesület és a létesítmény a tönk szélére sodródott. A rendkívüli szorult helyzeten a város önkormányzata igyekezett segíteni, amely elsőként átvállalta a teljes sportcentrum működtetését. Okulva számos országos negatív példából, egy törvénybe iktatott határozatot is hoztak a stadion megóvása érdekében, amely értelmében a létesítmény mindenkori tulajdonosa a sportkomplexet kizárólag sportcélra használhatja. Később a Dorogi Városüzemeltetési Kht. feladatkörébe került az üzemeltetés, tulajdonosa pedig a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány lett. Menet közben felszámolták a futballkapuk mögötti atlétikapálya-kiegészítőket és a lábteniszpályát és egykori helyüket teljesen befüvesítették. 1997 újra örömteli eseményekkel szolgált. A labdarúgók bajnoki címet nyertek az NB. III-ban, majd a sikeresen megvívott osztályozó mérkőzést követően az NB. I/B-be jutottak. Az osztályozó visszavágó mérkőzésén 10 ezer néző gyűlt össze a dorogi stadionban. Az idők során teljesen elsorvadt női labdarúgás újjászületett, és a hölgyek új csapata 1998. nyarán játszotta első hivatalos mérkőzését a stadionban a Femina csapata ellen. Ebben az évben kezdődött a gázprogram is, ahol 4 milliós beruházással a teljes sportcentrumban a gázfűtésre tértek át, ugyan akkor egy nagy kudarc is ebben az időben vágta mellbe a helybelieket. Az Ybl Miklós-, Kossuth- és Magyar Örökség-díjas építészmérnök, Makovecz Imre által tervezett káprázatos fedett versenyuszoda tervét politikai okokból elutasították, így továbbra sem volt remény az úszó-szakosztály feltámasztására. Azonban a tekézőket is sújtotta a kedvezőtlen kormánydöntés, tekintve, az új fedett versenyuszoda épületében kapott volna helyett a kibővített négysávos automata pályájuk és a hozzá tartozó öltözők és kiszolgáló egységek. Közben a tribünben épülve létesült egy fittness szalon és konditerem, amely a stadionból és az utcáról egyaránt megközelíthető. 1996-ban történt komolyabb szurkolói rendbontás a hazaiak részéről, a Dorog - Vasas SC Magyar Kupa mérkőzést követően, ahol a játékvezető ténykedését sérelmezték, aki egy szabályos gólt érvénytelenített, majd egy 11-estől fosztotta meg a hazaiakat. A mérkőzés után több száz feldühödött drukker lincshangulatban várta a játékvezetőt, akit az említett fittness szalonon keresztül menekítettek ki a rendezők. 1998. Bányásznapon Puskás Ferenc volt a város díszvendége, aki megtekintette a dorogi utánpótlás csapatokat, majd a Dorog - Mosonmagyaróvári TE NB. II-es bajnoki meccset, ahol a kezdőrúgást is ő végezte el. Az Iskola utca felőli oldalon felépült az ország majd nem egyetlen műanyag borítású tansípályája, amellyel újabb profillal bővült a dorogi sportélet. 1999-ben újabb szurkolói rendbontás történt, ezúttal a kispesti ultrák "jóvoltából", a Kispest Honvéd elleni kupamérkőzés után, akik a rendezőkkel tűztek össze. Az incidenst a Telesport Gól, gól, gól! című műsora is bemutatta (*), a műsorvezető Csisztu Zsuzsa a "Dorogi rémálom" címmel harangozta be. Az egyesület 85. éves fennállása alkalmából avatták fel a Dorogi Sportmúzeumot 1999. november 13-án, ahol a zászlódíszben pompázó stadionban teljes napos ünnepi programmal tisztelegtek a patinás klub előtt. Az alapjában véve kielégítő állapotú sportcentrumban azonban a menet közben újból megüresedett Zenepavilon lehangoló állapotban árválkodott. Ekkor született a salamoni döntés, miszerint a felújítása irreálisan sokban kerülne, viszont nem szabad hagyni, hogy örökre eltűnjön, ezáltal a romhalmazzá vált eredeti építmény elbontása mellett, az eredeti tervrajzoknak megfelelően való újjá építéséről döntöttek.

Jánosi György Ifjúsági- és sportminiszter a nemzeti- és dorogi címerrel és szalagokkal díszített futball labdát, szimbolikus ajándékként adományoz Tittmann János Dorog város polgármesterének a stadion rekonstrukciót követő avató ünnepségen, 2002. augusztus 20-án. Az előtérben a Dorogi Diófa Foci óvoda csemetéi

A felújított Labdarúgószobor

A Millenniumi ünnepségsorozat dorogi megemlékezésére központilag 2001. augusztus 20-át jelölték ki. Tekintve, hogy a város életében a bányászat és a sport központi szerepet játszott, így ennek szellemében történt az ünnepség tartalommal való megtöltése. Az ünnepségnek a stadion adott otthont, ahol többek között sor került az újjá épült Zenepavilon és a Dorogi Olimpikonok falának avatására. Az ünnepségre a teljes stadion megszépült. A klubszékházat kívül-belül tatarozták és festették, valamint sor került a déli kapu tatarozására is. A Zenepavilon az egykori kézilabdapálya helyére került, amelyet felszámoltak, majd egy alakulóteret hoztak létre a helyén, amelynek közepén épült fel a pavilon. A nagyszámú érdeklődők és ünneplők soraiban ott volt valamennyi élő dorogi olimpikon - köztük Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Szűcs Lajos olimpiai bajnokok -, és az olimpiai kerettagok. Az ünnepség részeként került sor a Dorog - Ferencváros öregfiúk gálamérkőzésre. Ez az alkalom volt az utolsó a stadion történetében, amikor nagyobb tömeg foglalt helyet a lelátókon. A tribün zsúfolásig megtelt és az állóhelyen is rengetegen tekintették meg a találkozót, ahol a kivonuló csapatokat a Bányász Zenekar és a dorogi Aranycsengő mazsorett csoport vezetett fel, a mintegy 5000 néző tapsviharával kísérve. 2001. nyarán az egyesület elküldte pályázatát az Országos Stadion Rekonstrukciós programra, ahol 40 milliós támogatást nyertek, így a 20 milliós önrésszel kiegészülve megkezdődhetett a stadion rekonstrukciója, amelynek keretén belül teljesen átépítették az öltözősort, a fürdőket és a szertárat. Ezen felül a létesítmény délkeleti szögletében lévő mosodát beköltöztették a megújult épületbe, így a régi mosoda épülete raktárrá lett alakítva. Az egykori egyszintes öltöző épülete még egy díszes faborítású emeleti tetőszerkezetet kapott. A teljes öltözősor vadonatúj berendezéssel gazdagodott, akárcsak a szertár. Mindezek mellett az egykori uszoda - amelyet 1998-ban bezártak, majd elbontottak - területének egy részén műfüves, villanyvilágítású edzőpálya is létesült. Az északkeleti kanyarban lévő illemhely épületét elbontották, helyette, az ellentétes kanyarban lévő másik nagy illemhely szomszédságában egy minden igényt kielégítő új illemhely is létesült. Éppen a pályázat benyújtása előtt merült fel először a névadás ötlete, tekintve, a dorogi stadionnak hivatalos névadója soha sem volt. A korábbiakban Bányász stadionként emlegették hivatalosan, bár a helybeliek egyszerűen a "Pályának" nevezték. Ha valaki meccsre készült a dorogiak közül, nemes egyszerűséggel annyit mondott: "Kimegyek a pályára", vagy azt, hogy "kimegyek a DAC-ra." Tekintve, a pályázat alkalmából meg kellett nevezni a stadiont, így a legjobb alkalom kínálkozott a névadóra. Ekkor merült fel, hogy Buzánszky stadion legyen, viszont mind a klubvezetés, mind az önkormányzat azon a véleményen volt, hogy nem a legszerencsésebb élő személyről elnevezni. Ezáltal a Dorogi Városi Stadion név szerepelt minden hivatalos formában. A rekonstrukciós munkálatok kivitelezője a Csúcs Kft. volt, az ünnepélyes avatásra pedig 2002 augusztus 20-án került sor.

• (*) Kapcsolódó videó:

Dorog - Kispest Honvéd Magyar Kupa-mérkőzés, 1999.

Napjainkban

A stadion avatója: Szauter Tamás elnök, Mayer László alelnök és Faragó Szabolcs csapatkapitány köszöntik a névadót

Az újjáépült uszoda, háttérben a stadion tribünje, az öltözősor és a játéktér gyepszőnyege látható

Az új évezred első évei sok nehézséggel teltek. Tekintve, hogy a helyi önkormányzaton kívül nincs egyetlen komoly anyagi támogatója az egyesületnek, noha csak Dorogon több olyan tekintélyes és tehetős cég is üzemel, mint a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Nyrt, vagy a Sanyo Electric. Ráadásul a japán tulajdonú multinacionális cég Közép-kelet Európai központja éppen Dorog. Így törvényszerű volt, első sorban a komoly költségekkel járó labdarúgás visszaesése. Előbb az NB. II. , majd az NB. III. következett. Ennek megfelelően és főleg a perspektíva nélküliségnek köszönhetően drasztikusan visszaesett a stadion látogatottsága. Napjainkban 300 - 500 nézőre tehető a mérkőzésekre kilátogatóak száma, de nem ritkán még ez alatti nézőszám is előfordul. 2004. szeptember 11-én tartották az egyesület fennállásának 90. évfordulója alkalmából az ünnepi megemlékezést, amelynek színhelye stílszerűen a stadion volt. 2006-ban kezdődött a fedett uszoda építése, amely ugyan jellegében és színvonalában messze elmarad a korábbi tervektől, ugyan akkor a város több, mint fél évszázados álma mégis csak teljesült, amikor 2007. május 16-án sor került az ünnepélyes átadására. Szinte az avatással egy időben újra megalakult az úszó-szakosztály és a régen várt vízilabda szakosztály is.

Nagyítás

Égből készült panoráma.

Menet közben a sportcsarnok új tetőszerkezetet kapott, 2010. május 4-én pedig megtörtént a hivatalos névadás is, miután minden idők egyik legkiválóbb dorogi sportolójáról, sportemberéről, Buzánszky Jenőről lett elnevezve. A névadás Buzánszky Jenő 85. születésnapjára lett időzítve, amelyet a névadó tiszteletére, a főbejáratnál emelt emléktábla ünnepélyes keretek közötti leleplezése követett 2010. Bányásznapon, szeptember 4-én. A ceremóniát számos olyan magas rangú vendég is megtisztelte személyes jelenlétével, mint Dunai Antal olimpia bajnok labdarúgó, az MLSZ szakvezetője, vagy Walter Desch, a Rajnai Labdarúgó Szövetség elnöke. 2011 október 24-én, húsz év után újra válogatott mérkőzésnek adhatott otthont a stadion. Itt rendezték a Magyarország - Izrael U18 labdarúgó mérkőzést, amelyet a mieink nyertek 1-0-ra, több, mint 2000 néző előtt, akik fantasztikus hangulatot teremtve a régi idők szellemét idézték vissza. [2] Az újkori tendereknek megfelelően a stadion sem a FIFA, sem a magyar NB. I. szabványainak nem felel meg. Nincs villanyvilágítás, műanyag ülőkékkel borított lelátók, sem vendégszektor, ezen felül a játékteret elválasztó kerítés nem elegendő magasságú. Noha a stadionban valóban beférne akár Dorog város teljes lakossága (uszkve 13.000 ember), a jelenlegi szigorú mértékek mellett alig 6-7 ezresre hitelesítenék, ugyanis nem számít bele a befogadó képességébe a délkeleti fűvel borított földlelátó, a széles korzó (amelyen akár egy autóbusz, akár egy teherautó is biztonsággal közlekedhetne), vagy az állóhely több olyan sora, amelyen szükség esetén három, vagy négy sorban is elférnek, valamint a teljes álló lelátó legfelső sora, ahol szintén több sorban rendeződhetnek a szurkolók. Amennyiben a FIFA előírásának megfelelően átalakítanák, úgy 4500 - 5000 férőhelyes lehetne. Ami azonban sokkal előrébb mutató, hogy ez a közel egy évszázadot megélt létesítmény dacolva az idő múlásával - benne a történelmi viharokkal, a politikai változásokra és az időjárási viszontagságokkal - szinte eredeti formájában fennmaradva, az ország egyik legpatinásabb arénája, amely országra- és világra szóló eseményekkel és sikerekkel büszkélkedhet. Jelenleg a Zenepavilon és a déli kapu helyi műemlék védelem alatt áll, amelyet akár a teljes stadionra is ki lehetne terjeszteni idővel, akár csak ki lehetne szélesíteni védelmét magasabb fórumra is.

Az eredményjelző a nagy órával a Déli kapunál, amely 1964 óta szolgál

Napjaink jellemző képe: Foghíjas lelátók előtt zajlanak a mérkőzések

Jelentős dátumok és események a stadion életében

Az emléktábla leleplezése 2010. szeptember 4. A képen Dr. Tittmann János polgármester, Buzánszky Jenő és Cservenka Rita újságíró látható

Buzánszky Jenő a 85. születésnapján a stadionban

• A stadion ünnepélyes avatása, 1921.
• Folyamatos és további komolyabb beruházások, 1921-25.
• Nagyszabású torna- és gimnasztika seregszemle, 1926.
• Budapest - Zágráb Nemzetközi Atlétikai Viadal, 1936.
• A német megszállás alatt Budapestről a haláltáborokba elhurcolt deportáltak állomás- és szálláshelye, 1944 ősze.
• A háború okozta károk kijavítása, majd az NB I-re való előkészületi munkálatok, 1945.
• Dorog - Magyar labdarúgó válogatott mérkőzés, 1949.
• Újrafüvesítés, lelátó bővítés - hivatalos befogadó képessége ekkor: 12.000 néző, 1949.
• Az állólelátó magasítása (végleges befogadóképessége: 15 000 néző) és a Labdarúgó szobor avatása, 1962-63.
• Dorog - Ferencváros NB I-es mérkőzés,és televíziós közvetítése, 1963.
• Az első élő televíziós közvetítés: Dorog - Vasas NB I-es bajnoki mérkőzés, 1965.
• Általános felújítás, új kerítés, új nagyóra és eredményjelző, 1971-73.
• A régi futballkapuk cseréje a játéktéren, 1981.
• A Sportcsarnok felépülése, 1984-85.
• KFT és Schuszter Lóránt koncert, 1986.
• Dorog - FTC MNK mérkőzés, és televíziós közvetítése, 1986.
• A klubház tatarozása, valamint a játékteret elválasztó új kerítés felállítása, 1987-88.
• Edda Művek koncert, 1988.
• Általános felújítás és esztétikai elemek rekonstukciója, a Zenepavilon tatarozása, 1989.
• Magyarország - Bulgária Női labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzés, 1990.
• Dorog - Vác Magyar Kupa negyeddöntő mérkőzés és televíziós közvetítése, 1991.
• Dorog - Olaszország C Liga-mérkőzés és közvetítés, 1991.
• A világ legerősebb embereinek világbajnoksága, 1994.
• Varga Miklós, Vikidál Gyula és a Boxer koncert, 1994.
• A játékteret elválasztó kerítés magasítása, 1997.
• Dorog - Kispest Honvéd Magyar Kupa-mérkőzés, és televíziós közvetítése, 1999.
• A Sportmúzeum avatása, 1999.
• A Millenniumi ünnepség, a Zenepavilon újjáépítése és átadása, a Klubház tatarozása, Dorog-Ferencváros öregfiúk gálamérkőzés, 2001.
• Az országos stadion rekonstrukciós pályázat keretében öltözők, szertár, mosoda, fürdők és kiegészítő helyiségek felújítása, villanyfényes műfüves edzőpálya létesítése, 2002.
• A klub fennállásának 90. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség, 2004.
• A stadion hivatalos névadó ünnepsége, új neve: Buzánszky Jenő Stadion, 2010.
• Emléktábla avatása a stadion főbejáratánál, 2010.
• A játéktér gyepszőnyeg cseréje, 2011.
• Magyarország - Izrael U19 válogatott labdarúgó mérkőzés, 2011.

A stadion és sportcentrum keretében működő, illetve működött szakosztályok

A stadion főbejáratának homlokzata

• Labdarúgás (férfi, női egyaránt), aktív
• Kézilabda (férfi, női egyaránt), aktív
• Atlétika (férfi, női egyaránt), aktív
• Birkózás (férfi, női egyaránt), aktív (*)
• Asztalitenisz (férfi, női egyaránt), aktív (*)
• Ökölvívás (férfi), aktív
• Tenisz (férfi, női egyaránt), aktív (*)
• Úszás (férfi, női egyaránt), aktív
• Vízilabda (férfi, női egyaránt), aktív
• Torna (férfi, női egyaránt), megszűnt
• Erőemelés, erősportok (férfi), aktív (*)
• Kerékpározás (férfi, női egyaránt), megszűnt
• Természetjárás (férfi, női egyaránt), aktív (*)
• Kempo, karate (férfi, női egyaránt), aktív (*)
• Cselgáncs (férfi), megszűnt
• Röplabda (férfi), aktív
• Valamennyi élő és egykori szakosztályhoz utánpótlás csapatok is tartoznak, tartoztak

• (*): A jelzett szakosztályok jelenleg külön bázisokon működnek. A teniszezők külön teniszcentrummal rendelkeznek, amely a sportteleptől távolabb esik, egyéb sportágak pedig szintén a stadiontól távolabb, különböző edzőtermekben, illetve a természetjárók (hegymászok, vadvizi evezősök, tájékozódási futók is e szakosztályhoz tartoztak)pedig terepen.

A stadion megközelíthetősége

• Személygépkocsival, vagy külön autóbusszal mind a négy égtáj felől a városba érkezve az utak a Bécsi útba futnak össze, amelyből nyílik a Mária utca, amelynek teljes hosszán végighaladva egy vasúti átjárón keresztül visz tovább az út egyenesesen, amely út a vasúti csomópont után Iskola utca néven folytatódik. Az első kereszteződésnél éri el a Köztársaság utat, amelyen balra fordulva kb. 100 méter megtétele után balra fordulva a stadion északi főbejáratához érkeznek. Az északi irányból (Esztergom felől) érkezők részére kínálkozik egyszerűbb útvonal is. A városba érkezve az Esztergomi úton a vasúti átjáró előtt balra elkanyarodnak egy bekötő úton, amely mintegy 100 méternyi távot követően belefut a Köztársaság útba. Jobbra fordulva a Köztársaság úton kb. 1,5 km megtétele után érik el a stadion északi kapuját.

• A vasúton érkezők a város központjában található "Dorog" vasútállomáson leszállva áthaladnak az aluljárón. Az állomástól oldalirányból van összeköttetése az aluljárónak, ahol balra tartva az Otthon térre vezet az út. Az aluljáró közvetlen elhagyása után jobbra tartva a Vasút-soron haladva néhány száz méter megtétele után a stadion déli kapujához jutnak.

• Az autóbusszal érkezők az "IBUSZ" (Bécsi út - Mária utca), vagy a "Városháza" megállóhelyeken leszállva érkeznek. Az "IBUSZ" buszmegállótól az első jelzőlámpás kereszteződésnél érik el a Mária utcát, innen az elérhetőség megegyezik a gépkocsiknál leírtakkal. A gyalogosok kb. 10-15 perces sétával érkeznek a stadionhoz, végig járdán történő séta biztosított. A gyalogosok esetében azonban nem szükséges a távolabbi északi kapuig menni, ugyanis közvetlenül a vasúti átjárón áthaladva balra tartva mintegy 100 méter megtételével elérik a déli kaput. Amennyiben a "Városháza" megállóhelyen - amely az Esztergomi úton található - történik a leszállás, úgy az Esztergomi útból nyíló Hantken Miksa úton kell végig haladni, ahol elérik az aluljárót, ahonnan a továbbhaladás megegezik a vonattal érkezők esetében leírtakkal.

• Repülőgéppel érkezők esetén (Talán viccnek hangzik elsőre, de az 1950-es - 1960-as évekig volt lehetőség a légi úton való érkezésre. Egyes mérkőzéseire a dorogi csapat is repülővel utazott. Igaz, jelenleg nincs személyforgalom, de nem kizárt, hogy a jövőben egyszer újra lesz belföldi járat. Napjainkban sport- és vitorlázógépek, illetve sárkányrepülőket, esetleg hőlégballont fogad a repülőtér, amely a Doroggal egybeépült Esztergom-Kertváros határában található.) a reptéri autóbusz megállóból busszal lehet eljutni a stadionhoz.

• Helyi- és elővárosi buszjáratokkal, amelyekre lehetőség van felszállni az "IBUSZ" (Mária utca) és a "Városháza" helyközi buszmegállókban, valamint a reptéren, egészen a stadionig viszi az utasokat, amelyről a "Sporttelep" megállóban kell leszállni, amely közvetlenül az északi kapunál áll meg. Tekintve, hogy nagyon új még a Buzánszky Jenő Stadion elnevezés, így jó ideig biztosan az eredeti megálló nevével fogunk találkozni.

Parkolási lehetőség

Az északi kapu előtt van egy limitált kisebb parkoló, azonban célszerű a szemközti Schmidt Sándor lakótelepen, vagy a stadion melletti Zsigmondy Vilmos lakótelepen kialakított parkolókban, amelyet díjtalanul lehet használni. Hivatalos személyek (ellenfél játékosai, játékvezetők, stb.), meghívott vendégek, vagy a klub engedélyével rendelkezők a stadionon belül lévő parkolókat vehetik igénybe.

Vendéglátóipari egységek

A stadionban van a Sportvendéglő, de a létesítmény közvetlen közelében, minden irányban számos vendéglő és cukrászda is található.

Belépők

• Felnőtt jegy: 500 Ft,
• Diák, nyugdíjas jegy: 400 Ft,
• 10 éves korig, illetve 70 év felett ingyenes.

A stadion és környékének panorámája a nyugati oldalról

A Buzánszky stadion a komplett sportcentrummal madártávlatból

A stadion környéke a keleti oldalról

A stadion névadója

A névadó a magyar válogatott mezében, 1953-ban.

Buzánszky Jenő olimpiai- és Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, a Dorogi Bányász és a Magyar labdarúgó válogatott világhírű labdarúgója, az Aranycsapat és a Dorogi FC. Örökös Tagja, Dorog, Dombóvár, valamint az erdélyi Farkaslaka díszpolgára és megannyi magas rangú állami- és civil díjak kitüntetettje. Buzánszky Jenő 1925. május 4-én Dombóváron született. Labdarúgó pályafutását szülővárosának csapatában, a Dombóvári Vasutas SE-ben kezdte, majd a Pécsi VSK-ban folytatta. 1947-ben igazolt az akkor NB I-es Dorogba, ahol csatárként szerepelt és mindjárt az első szezonban házi gólkirály lett. Később került új feladatkörbe a védelemben, ahol jobbhátvédként szerepelt, és ezen a poszton vált világhírűvé. 1950 és 1956 között 49-szer volt magyar válogatott, míg a dorogi csapat játékosaként és csapatkapitányaként 13 bajnoki évaddal a háta mögött 1960-ban fejezte be az aktív játékot. Elvégezte a MÁV tisztképzőt és a Testnevelési Főiskolán szerzett szakoktatói diplomát. Doroghoz a mai napig hű maradt. A Dorogi Szénbányák Vállalat Felvételi Irodájának volt a vezetője, mellette pedig közel egy évtizeden át, 1969-ig a dorogi csapat vezető edzője. Irányításával érte el a klub a legnagyobb sikereit. Később a sportdiplomácia terén tevékenykedett mind Dorogon, mind megyei- és országos szinten. 1983 - 1998 között MLSZ elnökségi tag, 1993 - 1998 között alelnök. Dorog város közéletének aktív tagja. Volt önkormányzati képviselő, az Oktatási- Sport- és Külkapcsolatok Bizottságának tagja. 1994 óta elnökségi tagja a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítványnak. Feleségével és családjával Dorog város megbecsült lakói, de a tiszteletet és a megbecsülést nem kizárólag csak a kiemelkedő sportkarrierjének köszönheti. Immár 63 éve él és tevékenykedik Dorogon. Szomszédja az egykori játékostárs és egyben kiváló barát; Bakonyi István, s alig két utcányira lakik tőle két másik dorogi futballóriás; Prohászka János és Fellegi István is. A dorogi sportélet számos hatalmassággal büszkélkedhet, és nem csak labdarúgókkal, akik kimagasló eredményeik és példás, sportszerű életükkel méltán jöhettek volna szóba a névadáskor, azonban Buzánszky Jenő sporttevékenysége és a városban betöltött szerepe, valamint a sportlétesítményhez való kötődése alapján maximálisan a legméltóbb névadóra esett a választás. Grosics Gyula mellett a legismertebb dorogi, akinek a nevét világszerte mindenhol ismerik, tisztelik.

Egyéb érdekességek

• A stadion mellett húzódó vasúton elhaladó szerelvények mozdonyai egyszer sem mulasztották el az üdvözlést, amikor éppen mérkőzés zajlott. A pályával egy vonalba érve a nemzetközi futball-köszöntésnek megfelelő jellegzetes dallamot fütyült a gőzmozdony, vagy dudált a Dieselmozdony.

• A vonatok mellett a dorogi repülős klub tagjai gyakran köröztek motoros sportrepülőgépeikkel, vagy sárkányrepülővel a stadion felett és tartottak kisebb légi bemutatót.

• A stadion gondnoki munkáit gyakran jeles személyek látták el. A történeti összefoglalóban már szó esett Stolmár Károlyról, az egykori olimpikon és országos bajnok atlétáról, aki az első gondnoka volt a létesítménynek. Az 1980-as és 1990-es években nem kisebb név, mint Ilku István töltötte be ezt a feladatkört, aki a pálya karbantartása mellett a kazánházat is felügyelte, majd közvetlen utóda, az egykori szintén kiváló kapus, Csepecz János lett. Szinte tradícióvá vált a sor, ugyanis később Hendrich Tibor vette át a gondnokságot, aki fiatalon az utánpótlás csapat tagja volt, majd az ő nevéhez fűződött a Dorogi Diófa Focióvoda megteremtése és vezetése.

• A stadionban sokszor végeztek társadalmi munkát magánszemélyek és a szurkolók. Az egyik legérdekesebb kezdeményezés egy a Vajdaságból származó fiatalember nevéhez, Dudás Bélához fűződik, aki dorogi kötődése lévén felnőtt korában elhagyta Szerbiát és Dorogon telepedett le. Mint a klub szimpatizánsa, társadalmi munkában vállalta a klubszékház lépcsőházának három emeletnyi üvegablakának külső tisztítását alpin technikával, tekintve, hogy ipari alpinistaként dolgozott. A tisztítást 2000. és 2002 között többször is elvégezte.

• 2001-ben a Magyarország stadionjai képeslap-sorozatban lett megörökítve.

• 2002 áprilisában rendhagyóan emlékeztek meg a tragikus körülmények között elhunyt egykori ferencvárosi labdarúgóról, Simon Tiborról. A szokásoktól eltérően, a bajnoki mérkőzés után tartották a gyászszertartást a játéktéren. Simon Tibor egyébként éppen Dorogon szerezte legelső gólját az FTC színeiben.

• Ugyancsak 2002-ben Horváth Pál edző és egyben az egyesület anyagi támogatója ígéretet tett arra, hogy a lelátókat modern, szabvány ülőkékkel boríttatja és az öltözősor emeleti, stadionra néző részét beüvegezteti, benne klubhelyiségeket, VIP-helyiséget és hotelszobákat alakíttat ki saját költségén, amennyiben a város és a klubvezetés hozzájárul (anyagilag is) az NB I/B-ben történő induláshoz. Horváth mester 20 millió Forintot áldozott volna saját erőből, a többi 40 milliót a klubnak és a városnak kellett volna előteremteni, amelyből a szokásos évi szinten utalt 20 millió a városi büdzséből biztosított volt, azonban a további 20 milliót kellett volna előteremteni. A tervezett 60 milliós költségvetéssel - amelyet az MLSZ minimum anyagi fedezetként kért felmutatni - is a Dorog lett volna a legszerényebb hátterű klub a mezőnyben, de az illetékesek nem láttak arra semmilyen garanciát, hogy ez az összeg a rendelkezésre álljon, így a csapat nem indulhatott az NB I/B-ben, ezért Horváth Pál távozott, a tervek pedig nem valósultak meg.

• 2003-ban a Westel mobiltelefon társaság kereste meg az egyesületet üzleti ajánlattal, tekintve, hogy a Dorogon meglévő adótorony terheltsége miatt egy átjátszótorony telepítése vált szükségessé, és az előzetes mérési adatok alapján a stadion lett volna a legalkalmasabb hely. A Westel a stadion déli kanyarulatában szerette volna a felállítást, amelyért cserében egy modern elektromos eredményjelzőt finanszíroztak volna, továbbá éves szinten 10 millió Forint szponzori támogatást is ígértek. A torony önmagában sem rontotta volna a stadion esztétikai értékét, azonban a tervezésnek köszönhetően szinte láthatatlan lett volna, mivel az eredményjelzőt a toronyra erősítve kívánták felszerelni. A Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány, mint a stadion tulajdonosa a város támogatását élvezve egybehangzóan megszavazta a szerződéskötést. Közvetlenül a szerződés aláírása előtt, a stadion szomszédságában lévő Zsigmondy lakótelep területi képviselője aláírásgyűjtésbe kezdett a telep lakóinak bevonásával, mivel véleménye szerint az egészségre káros hatású átjátszótorony közelsége veszélyeztetné a lakosságot. Végül éppen annyi aláírás összegyült, amennyi megvétózhatta a torony telepítését. Ezáltal a klub elesett több-tízmilliós bevételtől és egy modern eredményjelzőtől. A bevétel elegendő plussz lett volna a biztos NB II-es tagságnak, így viszont a klub az NB III-ba kérte magát, mert nem volt elég anyagi fedezete az NB II-ben, ahol ráadásul jól szerepelt és az élmezőnyben végzett. A történet igazi iróniája, hogy ennek ellenére a torony mégis felépült, alig 100 méterrel délebbre, a vasút túloldalán MÁV területen. Maximum a vasút gazdagodott, a torony helyéből adódóan a lakosság ugyan olyan, hanem nagyobb veszélyben él (már, ha egyáltalán jelent bármi károsat is, hiszen nincsenek erre bizonyítékok, viszont mobiltelefont szinte mindenki használ), a klub ezzel pedig kapott egy övön aluli ütést.

• Szintén 2003-ban esett szó a lelátórendszer alatt húzódó egykori óvóhely hasznosításáról. A tervek szerint egy vendéglővel egybekötött klubhelyiség lett volna szórakoztató programokkal fűszerezve. Az engedélyek jóváhagyása megtörtént az illetékes szervektől. A tervező munkálatokat a neves dorogi építész, Bakos Géza vállalta volna, ám a megvalósulás egyéb okok miatt megakadt, végül teljesen feledésbe veszett. Ugyan akkor rengeteg érdekes ereklye került elő az alagútrendszerből, mint a stadion régi nagy órája, az egykori kerítés darabjai, hirdető- és reklámtáblák, stb.

• 2005. nyarán egy nagyszabású rockfesztivál helyszínének lett kiszemelve a stadion, amelynek a világhírű Iron Maiden zenekar lett volna a csúcspontja. Ugyan a tulajdonos, az üzemeltető és a városvezetés a hozzájárulását adta a rendezvényhez, azonban okulva a két évvel korábban történtekből, miszerint a lakótelep illetékes képviselő tüzelése által a lakosság ellenállásába ütköznének, amely megint csak meghiúsíthatná a terveket, így egy idő után a szervezők maguk kerestek másik helyet. A fesztivál jótékony célú volt, amelynek bevételéből a dorogi klub és a stadion is részesült volna, fővédnöke pedig az akkori országos rendőrségi szóvivő, Garamvölgyi László lett volna. A koncert végül a közeli reptérre lett szervezve, de a helyszín változása miatt számos eredeti terv átalakult, közte a neves brit csapatot sem hívták meg végül.

Források

• Nemzeti Sport
• Solymár Judit-Kovács Lajos: Dorogi lexikon (ISBN 963-00-4973-2), Dorog, 2008.
• Meszes Lajos-Kovács Lajos: Dorogi Nemzeti Sport krónika, Dorog Város Barátinak Egyesülete: Dorogi Füzetek (II. kötet) (ISSN 1215-7872), PRESS G-96 BT, 2006.
• Szánthó Barna: Hajrá Dorog!, Dorog, 1964.
• Szabó Gyula: A dorogi stadion története, Dorog, 2002.
• Szabó Gyula: Hogy is volt? A dorogi labdarúgás történetének elmúlt 20 éve (I-II. kötet), (ISSN 1418-897 x), Dorog, 1998.
• Dorogi Sportmúzeum archívuma
• Győr Béla-Szabó Gyula: Dorogi Olimpikonok (ISBN 963-00-7800-7), Dorog, 2001.
• Győr Béla-Szabó Gyula: Dorogiak a világbajnokságokon, Dorog, 2004.
• Dr. Csiffáry Nándor: Dorog a II. világháborúban, DVBE D.F.5. 1993.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Buzánszky Jenő Stadion témájú médiaállományokat.

• A Dorogi FC hivatalos honlapja
• Dorog város honlapja
• Ezrek látták Dorogon a válogatottat