Nyitranagykér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitranagykér (Veľký Kýr)
Velky Kyr kostol 3.jpg
Nyitranagykér címere
Nyitranagykér címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Érsekújvári
Rang község
Első írásos említés 1113
Polgármester Judita Valašková
Irányítószám 941 07
Körzethívószám 00421 (0) 35
Népesség
Teljes népesség 3008 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 127 m
Terület 23,64 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyitranagykér (Szlovákia)
Nyitranagykér
Nyitranagykér
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 18° 09′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 18° 09′ 12″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitranagykér témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitranagykér (szlovákul Veľký Kýr, köznyelvben csak Nagykér) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 15 km-re délkeletre, a Kis-Nyitra partján fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

Nyitranagykéren a főút mellett van egy gólyafészek alátét. Fészkelésről nincs adat.

Székicsért és havasi lilét már a 19. században is megfigyeltek a környéken.[2]

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek szerint területén már a kőkorszakban laktak emberek. Az újkőkorban a vonaldíszes kerámia és a zselízi csoport népe élt ezen a területen. Késő vaskori (latén) leletek is előkerültek, a római korban pedig germán település állt itt. A község területén feltárt 4. századi római épületmaradványokat egyes régészek római őrállomásként, az újabb kutatások alapján mások viszont kvád előkelőség rezidenciájaként azonosítják. Az épületekhez a XIV. légió és más egységek égetett tégláit használták fel.[3] A 9. században nagymorva település, majd a honfoglalást követően vegyes magyar-szláv falu állt itt.

Már a 11. században állt Szent Kelemen tiszteletére szentelt temploma, mely a tatárjárás idején pusztulhatott el. A települést 1113-ban Könyves Kálmán király oklevelében Keer néven említik először. 1156-ban Ker, 1222-ben Ker, 1269-ben Keer alakban említik az oklevelek. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, amelynek szállásterülete lehetett. Első birtokosa a zobori bencés apátság volt. A települést és templomát a tatárjárás elpusztította, de 1332-ben már állt az új templom. 1349-től a falu az esztergomi érsekség birtoka,[4] mely egy részét egyházi nemeseknek adta. A 17. század elejétől gyors fejlődésen ment keresztül, kiváltságokat és vásártartási jogot kapott. 1663 és 1685 között török uralom alatt állt. Lakói közül sokan elmenekültek, mások elestek. A török kiűzése után megkezdődött újratelepítése, azonban korábbi kiváltságait már nem kapta vissza. 1690-ben, 5 évvel a török kiűzése után 320-an lakták.

1720-ban 25 adózó háztartása volt. 1784-ben a Konszky család szerzett egyházi nemesi adományt a faluban.[5] 1787-ben 174 ház állt a községben. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. 1816-ból ismert a Nagykér melletti Nyitra szakasz folyószabályozási térképe, melyen vizimalom is látható.[6] Erzsébet királyné halála után emlékére a faluban 130 nyárfát ültettek.[7]

Legrégebbi fennmaradt réz pecsétnyomója 1671-ből származik.[8]

Vályi András szerint "Kis Kér, vagy Apáti Kér, Nagy Kér. Két magyar falu Nyitra Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai leg inkább katolikusok, fekszik Komjáti, és Czétény között, Nyitra folyó vize mellett. Kis Kér, Nagy Kérnek filiája, a’ faluk együtt fekszenek; de határjaik külömbözők, ’s Kis Kért tsupán az Érsek’ Nemesei lakják, határbéli földgyeik jó termékenységűek, legelőjők, réttyeik jók, de fájok nints, szőlő hegyek is soványas."[9]

Fényes Elek szerint "Kis- és Nagy-Kér, Nyitra m. két egymás mellett lévő magyar helység, a Nyitra bal partján, Nyitrától délre 3 órányira. Az első számlál 354 kath., a második 1158 zsidó lak. Van kath. paroch. templom. Határok első osztálybeli, bővelkedik sikeres buzával, árpával, kölessel, kukoriczával, sat.; rétjei kétszer kaszálhatók, s nagy kiterjedésüek; szarvasmarhát sokat tartanak. F. u. az esztergomi érsek."[10]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott.

1944. március 27-én a harcok következtében a Nyitra hídjai megsemmisültek. 1948-ban a község szlovák neve Milanovce lett. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult. 1989-ben visszakapta korábbi szlovák nevét.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban Nagykért 1793-an lakták, ebből 1461 magyar, 224 szlovák, 47 német, 2 egyéb anyanyelvű és 59 csecsemő; illetve 1681 római katolikus, 109 zsidó, 2 evangélikus és 1 református vallású. Kiskért 250-en lakták, ebből 202 magyar, 28 szlovák, 12 német anyanyelvű és 8 csecsemő; illetve 236 római katolikus, 13 zsidó és 1 református vallású.

1890-ben Nagykérnek 1699 lakosából 1588 magyar, 101 szlovák, 10 német, míg Kiskérnek 219 lakosából 206 magyar, 12 szlovák és 1 német volt.

1900-ban Nagykérnek 1659 lakosából 1547 magyar, 76 szlovák, 35 német és 1 egyéb nemzetiségű, ugyanakkor Kiskérnek 347 lakosából 299 magyar és 48 szlovák.

1910-ben Nagykér 1952 lakosából 1812 magyar, 124 szlovák és 16 német, ebből 1882 római katolikus és 70 zsidó vallású. Kiskér 236 lakosából 200 magyar, 35 szlovák és 1 német, ebből 221 római katolikus és 15 zsidó felekezetű.

1919-ben Nagykért 2164-en lakták, ebből 2006 magyar, 157 csehszlovák és 1 német nemzetiségű, illetve 2127 római katolikus, 32 zsidó, 2 református és 3 evangélikus vallású volt. Kiskért 218-an lakták, ebből 204 magyar és 14 csehszlovák, illetve 205 római katolikus és 13 zsidó vallású.[11]

2001-ben 3190 lakosából 2051 magyar és 1125 szlovák volt.

2011-ben 3008 lakosából 1634 magyar és 1318 szlovák.

Híres személyek[szerkesztés]

  • Itt született Kéri Sámuel (eredetileg Zorád) ferences szerzetes.[12]
  • Itt született 1832. július 13-án Botlik Elek pap.[13]
  • Itt született 1860. február 28-án Kántor Imre költő.
  • Itt született 1870-ben Lelley Jenő ügyvéd, politikus.
  • Itt született 1928-ban Szőke József (1928–2010) szlovákiai magyar író, szerkesztő, bibliográfus, művelődésszervező, a szlovákiai magyarság jeles közéleti személyisége.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1332 és 1371 között épült. 1734-ben bővítették. Orgonája 1912-ben készült, 2004-ben restaurálták.
  • A Szentháromság kápolnát 1793-ban későbarokk stílusban építették. 2006-ban megújították.
  • 1839-ben volt a faluban zsinagóga.[14]

Források[szerkesztés]

  • Titus Kolník 1959: Ausgrabungen auf der römischen Station in Milanovce in den Jahren 1956-1957. In: Limes Romanus Konferenz Nitra. Bratislava, 27-48.
  • Száraz Pál 1976: A nagykéri farsang vége. In: Néprajzi közlések II.
  • Eva Kolníková 1981: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1980. AVANS 1980, 144.
  • Szőke J. 1993: Nagykér – monográfia. Érsekújvár.
  • Liszka József 1995: "Szent képek tisztelete". Dunaszerdahely, 79, 96, 104-105.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest.
  • Száraz P. 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Nagy, J. 1861: A madár. Komárom, táblázat: Porondlakó (Glareola austriaca) nálunk igen ritka madár. Példányomat Polák László ur lőtte a nagykéri réteken. Barna lile (Charadrius morinellus) igen ritka. Példányim egyike Nagy-Kér, másika Pöstény vidékéről való.
  3. Száraz, P. 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 16.
  4. Knauz: Mon. Strig. III; Follajtár Ernő 1934: A zobori bencés apátság története. Nemzeti Kultúra II, 93.
  5. SAP, 52. doboz, No. 8. Vö. Kempelen: Konszky.
  6. http://mol.arcanum.hu/terkep/opt/a121112htm?v=pdf&a=start
  7. 1899 Erzsébet királyné emlékfái. Budapest, 155.
  8. Szőke, J. 1993: Nagykér. Dunaszerdahely, 69, 103.
  9. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  10. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  11. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 53.
  12. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  13. Némethy, L. 1894: Series Parochiarum et Parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis. Strigonii, 510.
  14. MV SR - ŠA Nitra, SAP 10b. doboz, fasc. 2, No. 8.

Külső hivatkozások[szerkesztés]