Székicsér
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 500 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Glareola pratincola (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A székicsér elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
szórványos
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Székicsér témájú médiaállományokat és Székicsér témájú kategóriát. |
A székicsér (Glareola pratincola) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ben, a Hirundo nembe Hirundo Pratincola néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Glareola pratincola erlangeri Neumann, 1920
- Glareola pratincola fuelleborni Neumann, 1910
- Glareola pratincola pratincola (Linnaeus, 1766)
- Glareola pratincola riparia Clancey, 1979[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Európa, Délnyugat-Ázsia és Észak-Afrika területén fészkel. Telelni Afrika trópikus részére vonul. Természetes élőhelyei a félsivatagok, kiszáradt legelők, tavak, folyók és patakok környéke. Vonuló faj.[4]
A Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon rendszeres fészkelő. Áprilistól szeptemberig lehet észlelni a Hortobágyon, a Nagykunságban és ritkábban a Duna–Tisza közén.[5]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 60–65 centiméter, testtömege pedig 70–95 gramm közötti.[5] Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben való vadászatot szolgálja. Torkán jellegzetes folt van, fekete kerettel.
Életmódja[szerkesztés]
Általában a levegőben kapkodja el rovarokból és más ízeltlábúakból álló táplálékát, de a talajon is keresgél.[5]
Szaporodása[szerkesztés]
Talajra, sekély mélyedésbe rakja fészkét. Fészekalja 3 tojásból áll, melyen a két szülő 17-18 napig kotlik. Fiókái fészekhagyók.[5]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Európában nem fenyegetett fajként tartják nyilván. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Fészkelő-állománya 20-40 párra tehető (2008-2012), jóval nagyobb állományról csökkent, erre a szintre.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
- ↑ a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
Érdekesség[szerkesztés]
A fajról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 10.)
További információk[szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
- Xeno-canto.org - a faj hangja. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
