Székicsér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Székicsér
Collared pratincole (Glareola pratincola).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Székicsérfélék (Glareolidae)
Alcsalád: Székicsérformák (Glareolinae)
Nem: Glareola
Faj: G. pratincola
Tudományos név
Glareola pratincola
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
A székicsér elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   telelőhely   szórványos
A székicsér elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  telelőhely
  szórványos
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Székicsér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Székicsér témájú médiaállományokat és Székicsér témájú kategóriát.

A székicsér (Glareola pratincola) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ben, a Hirundo nembe Hirundo Pratincola néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Glareola pratincola erlangeri Neumann, 1920
  • Glareola pratincola fuelleborni Neumann, 1910
  • Glareola pratincola pratincola (Linnaeus, 1766)
  • Glareola pratincola riparia Clancey, 1979[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa, Délnyugat-Ázsia és Észak-Afrika területén fészkel. Telelni Afrika trópikus részére vonul. Természetes élőhelyei a félsivatagok, kiszáradt legelők, tavak, folyók és patakok környéke. Vonuló faj.[4]

A Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres fészkelő. Áprilistól szeptemberig lehet észlelni a Hortobágyon, a Nagykunságban és ritkábban a Duna–Tisza közén.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 60-65 centiméter, testtömege 70-95 gramm közötti.[5] Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben való vadászatot szolgálja. Torkán jellegzetes folt van, fekete kerettel.

A talajon
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés]

Általában a levegőben kapkodja el rovarokból és más ízeltlábúakból álló táplálékát, de a talajon is keresgél.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Talajra, sekély mélyedésbe rakja fészkét. Fészekalja 3 tojásból áll, melyen a két szülő 17-18 napig kotlik. Fiókái fészekhagyók.[5]

Fészke, tojásaival

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Európában nem fenyegetett fajként tartják nyilván. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Fészkelő-állománya 20-40 párra tehető (2008-2012), jóval nagyobb állományról csökkent, erre a szintre.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

Érdekesség[szerkesztés]

A fajról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]