Molière (vonat)
| Molière | ||||
| a járat kiindulási állomása | ||||
| Típus | Trans-Europ-Express (TEE) (1973–1979) InterCity(IC) (1980–1983) D-Zug (1983–1986) EuroCity(EC) (1987–1997) | |||
| Státusz | megszűnt, helyette részben a Thalys jár | |||
| Hely | Németország Belgium Franciaország | |||
| Névadó | Molière (ember) | |||
| Elődje | TEE Paris - Ruhr | |||
| Első járat | 1973. június 3. | |||
| Utolsó járat | 1997. december 14. | |||
| Jelenlegi üzemeltető | SNCF | |||
| Vonal kezdete | Paris Gare du Nord | |||
| Vonal vége | Dortmund Hauptbahnhof Düsseldorf Hauptbahnhof | |||
| Távolság | TEE: 533 km | |||
| Vonatszám | TEE 40 / 41 IC 430 / 431 EC 40 / 41 EC 30 / 31 | |||
| Nyomtáv | 1435 mm | |||
| Villamos vontatás | 25 kV 50 Hz (Franciaország) 3000 V DC (Belgium) 15 kV 16,7 Hz (Németország) | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Molière témájú médiaállományokat. | ||||
A Molière egy nemzetközi vasúti járat volt, amely összekötötte a franciaországi Paris Gare du Nord pályaudvart a németországi Düsseldorf Hauptbahnhoffal, később pedig Dortmund Hauptbahnhoffal. Nevét Molière francia drámaíróról, rendezőről és színészről kapta, aki a modern komédia megteremtője volt.[1] Kezdetben mint TEE, később pedig D-Zug, majd EuroCity járatként közlekedett.
Története
[szerkesztés]Trans Europ Express
[szerkesztés]A Molière a TEE Paris–Ruhr utódja volt a Párizs-Düsseldorf közötti szakaszon, ugyanazon az útvonalon és ugyanolyan menetrend szerint. A Paris–Ruhr név azonban már nem volt pontos, mert a Düsseldorf–Dortmund szakasz törlése 1971-ben azt jelentette, hogy a vonat már nem érte el a Ruhr-vidéket.[2]
| TEE 40 | Ország | Állomás | km | TEE 41 |
|---|---|---|---|---|
| 06:55 | Düsseldorf | 0 | 23:11 | |
| 07:21 | Köln | 40 | 22:44 | |
| 08:04 | Aachen | 110 | 21:57 | |
| Verviers | 140 | |||
| 08:50 | Liège | 165 | 21:10 | |
| 09:32 | Namur | 225 | 20:34 | |
| Charleroi Sud | 262 | |||
| 10:29 | Maubeuge | 304 | 19:36 | |
| **:** | St Quentin | 379 | ||
| 12:10 | Paris Nord | 533 | 17:55 |
1975. június 1-jén az útvonal tovább rövidült Kölnig, amelynek eredményeként a gazdaságosan optimális távolság 500 km volt.[3] 1978. május 28-tól a Molière mindkét irányba érintette St. Quentint. 1978. október 1-jén a hétvégi járatokat megszüntették és 1979. május 26-án a Molière megtette utolsó útját a TEE márkanév alatt.
D-train
[szerkesztés]1979. május 27-én a Molière-t két kocsiosztályú D-train járattá változtatták, ugyanazon menetrend szerint, mint amin a TEE járat közlekedett.[3] A D train az SNCF Corail személykocsijaiból állt. 1980-ban a vonatot InterCity-re változtatták az IC 430/431 vonatszámmal. 1983 májusában az útvonalat meghosszabbították Koppenhágáig, és alvó- és fekvőhelyes kocsikat is továbbított. Ez az éjszakai vonat a D 430/431 számú járat lett a København H - Naestved - Nykøbing - Rødby Færge - Puttgarden - Lübeck - Hamburg - Bréma - Osnabrück - Münster - Hamm - Dortmund - Bochum - Essen - Duisburg - Düsseldorf - Kölerv - Aachen Liège-G. - Namur - Charleroi-Sud - Maubeuge - St. Quentin - Párizs-Nord útvonalon. 1986 májusában az útvonal ismét Köln-Párizs irányába rövidült, így csak egy napos menetidővel.
EuroCity
[szerkesztés]1987. május 31-én a Molière-t EuroCity kategóriába sorolták. Az EC szolgáltatásnak eredetileg az EC 40 és az EC 41 vonatszámot osztották ki, az északi végállomás pedig Düsseldorf helyett Dortmund lett. Az EuroCity menetrendje szerint a vonat egy trió része volt. Az EC Gustave Eiffel és az EC Parsifal együtt naponta három EC-szolgáltatást nyújtott mindkét irányban Párizs és a Ruhr-vidék között.
| EC 40 | Ország | Állomás | km | EC 41 |
|---|---|---|---|---|
| 06:50 | Dortmund Hbf | 23:44 | ||
| Bochum Hbf | ||||
| Essen Hbf | ||||
| Duisburg Hbf | ||||
| Düsseldorf | ||||
| Cologne | ||||
| Aachen | ||||
| Verviers | ||||
| Liège | ||||
| Namur | ||||
| Charleroi Sud | ||||
| Maubeuge | ||||
| St Quentin | ||||
| 13:40 | Paris Nord | 16:47 |
1993. május 23-án a vonatot átszámozták EC 30/31-re. 1997. december 14-én a Molière-t felváltotta a Párizs-Köln között közlekedő név nélküli Thalys járat.[4]
Források
[szerkesztés]- ↑ La Légende des TEE p. 338.
- ↑ TEE Züge in Deutschland p. 78.
- ↑ a b Das grosse TEE Buch p. 73
- ↑ La Légende des TEE p. 340.
Irodalom
[szerkesztés]- Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X
- La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9
- Goette, Peter. TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag (2008). ISBN 978-3-88255-698-8
