Bavaria (vonat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bavaria EuroCity
A Bavaria Geltendorf állomáson az Allgäubahn vonalán
A Bavaria Geltendorf állomáson az Allgäubahn vonalán
TípusSchnellzug (D) (1950-es évek–1969)
Trans Europ Express (TEE)
(1969–1977)
Schnellzug (D)
(1977–1984)
InterCity (IC)
(1984–1987)
EuroCity (EC)
(1987–2002)
Státusznincs helyette nevet viselő járat
HelyNémetország
Svájc
NévadóBajorország
Első járat1950-es évek
Utolsó járat2002
Volt üzemeltetőDeutsche Bundesbahn /
Deutsche Bahn (DB)
SBB-CFF-FFS
Vonal kezdeteMünchen Hbf
Vonal végeGeneva-Cornavin (1969-ig)
Zürich HB
Távolság355 km (München–Zürich)
Járatsűrűségnaponta
VonatszámTEE 66/67
Nyomtáv1435 mm
Villamos vontatás15 kV AC, 16,7 Hz
(Lindau–Zürich)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bavaria EuroCity témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Útvonal
Jelmagyarázat
0 München Hbf
131 Kempten (Allgäu) Hbf
221 Lindau Hbf
Németország–Ausztria országhatár
231 Bregenz
Ausztria–Svájc országhatár
245 St. Margrethen
272 St. Gallen
329 Winterthur
355 Zürich Hauptbahnhof

A Bavaria egy expresszvonat volt, mely összekötötte a németországi München Hauptbahnhofot a svájci Zürich Hauptbahnhoffal. Az 1950-es évektől 1969-ig a járat Münchentől Genfig (Cornavin állomás) közlekedett, de az útvonalát visszavágták Zürichig. Neve Bajorország neve latinul, ami egyben a német állam hivatalos német neve is: Bavaria. A járatot a Deutsche Bundesbahn / Deutsche Bahn (DB) és a Svájci Államvasút SBB-CFF-FFS üzemeltette. Az útvonala tartalmazott egy megállót Ausztriában is Bregenzben. A 24 km-es osztrák szakaszon St. Margrethen határállomásig már svájci mozdony vontatta a szerelvényt, a mozdonycsere a németországi Lindau Hauptbahnhofon történt meg.

Története[szerkesztés]

Eredetileg a szerelvény egy másod-osztályú gyorsvonat (Schnellzug) volt, mely München-Zürich-Genf között közlekedett. 1963-tól a vonat egy étkezőkocsit is továbbított München-Lindau és St. Margrethen – Genf között.,[1] de 1968-tól az étkezőkocsi egy büfékocsira lett lecserélve.

1969-től a Bavaria egy csak első osztályú kocsikból álló Trans Europ Express (TEE) járat lett, és az útvonalát is lerövidítették Zürichig. Étkezőkocsit már a teljes útvonalon továbbított, az étkezésért a Swiss Restaurant Car Company felelt.[2]

1977 május 22-én a szerelvény további két másodosztályú kocsival is kiegészült.[3] Hét évvel később, 1984. június 3-án InterCity vonattá változott,[4] majd 1987. május 31-én integrálták az EuroCity hálózatba.[5] 2002 végéig viselte a Bavaria nevet, majd ezután név nélküli EuroCity lett belőle.

Útvonal[szerkesztés]

1971/72-es téli menetrend[6]
TEE 66 Ország km Állomás TEE 67
17:46  Németország 0 München Hbf 12:28
19:01 131 Kempten (Allgäu) 11:12
20:02 221 Lindau 10:09
20:10  Ausztria 231 Bregenz 10:00
20:25  Svájc 245 St. Margrethen 09:45
20:51 272 St. Gallen 09:20
21:30 329 Winterthur 08:41
21:52 355 Zürich HB 08:20

Baleset[szerkesztés]

1971. február 9-én a Bavaria kisiklott Aitrang állomáson. A balesetben 28 ember életét vesztette.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Cooks Continental Timetable (February 1963 edition), pp. 178, 309. London: Thomas Cook Publishing.
  2. ↑ Thomas Cook Continental Timetable, various issues.
  3. ↑ Thomas Cook International Timetable (May 22–June 30, 1977 edition), p. 6. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
  4. ↑ Thomas Cook Continental Timetable (May 1–June 2, 1984 edition), pp. 392, 473. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
  5. ↑ Thomas Cook Continental Timetable (May 31–June 30, 1987 edition), pp. 472, 475.
  6. ↑ Werbeamt der DB: Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. Szerk. Deutsche Bundesbahn. Frankfurt am Main: (kiadó nélkül). 1971.  

Irodalom[szerkesztés]

  • Siegfried Bufe: Allgäubahn, München–Kempten–Lindau. (németül) Egglham: Bufe-Fachbuch-Verlag. 1991. ISBN 3-922138-41-1  
  • TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9  (franciául)
  • TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5  (olaszul)
  • TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4  (németül)
  • Siegfried Bufe: Allgäubahn, München–Kempten–Lindau. (németül) Egglham: Bufe. 1991. ISBN 3-922138-41-1  
  • Werbeamt der DB: Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72. (németül) Szerk. Deutsche Bundesbahn. Frankfurt am Main: (kiadó nélkül). 1971.  
  • Martin Van Oostrum: De Nederlands-Zwitserse TEE. (hollandul) Utrecht: Uquilair. 1997. ISBN 90-71513-28-9  
  • Peter Goette – Peter Willen: TEE-Züge in der Schweiz und Schweizer TEE-Züge im Ausland. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2006. ISBN 978-3-88255-697-1  
  • Peter Goette: TEE-Züge in Deutschland. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2008. ISBN 978-3-88255-698-8  
  • Maurice Mertens – Jean-Pierre Malaspina: La Légende des Trans Europ Express. (franciául) Vannes: LR Presse. 2007. ISBN 978-2-903651-45-9  
  • Hans-Bernhard Schönborn: Die TEE-Züge der Schweiz. (németül) München: GeraMond Verlag. 2002. ISBN 3-7654-7122-4  
  • Jörg Hajt: Das grosse TEE-Buch. (németül) Szerk. Heel. Bonn/Königswinter: (kiadó nélkül). 2001. ISBN 3-89365-948-X  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bavaria_(vonat)&oldid=26996052”