Edelweiss (vonat)

	Edelweiss
	Az Edelweiss reklámposztere 1928-ból
Típus	CIWL luxus vonat; (1928–1939); Expresszvonat; (1945–1957); Trans Europ Express (TEE); (1957–1979); Expressz vonat; (1979–1999)
Státusz	megszűnt
Hely	Hollandia; Belgium; Luxembourg; Franciaország; Svájc
Névadó	havasi gyopár (taxon)
Első járat	1928. június 15.
Utolsó járat	1999. május 29.
Utódja	EC Jean Monnet
Volt üzemeltető	CIWL; NMBS/SNCB; CFL; SNCF; SBB-CFF-FFS
Vonal kezdete	Amsterdam Centraal /; Brüsszel
Vonal vége	Luzern /; Basel SBB /; Zürich HB
Állomások száma	13
Távolság	1050 km
Utazási idő	9 óra 30 perc
Járatsűrűség	naponta
Vonatszám	TEE 90/93
Vasúti jármű	SBB RAe
Nyomtáv	1435 mm-es nyomtávolság
Villamos vontatás	15 kV AC, 16,7 Hz; (Basel SBB–Zürich HB)
	The route of the Edelweiss, 1928–1939 and 1957–1974.
	A Wikimédia Commons tartalmaz Edelweiss témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Az Edelweiss egy nemzetközi gyorsvonat volt, melyet eredetileg a CIWL üzemeltetett Hollandia és Svájc között, Belgiumon, Luxemburgon és Franciaországon keresztül. Nevét a Havasi gyopár (latinul: Leontopodium alpinum, németül: Edelweiss) nevű alpesi virágról kapta, mely alpinizmushoz és az Alpokhoz kapcsolódik, és Svájc jelképének számít.

Az Edelweiss a bevezetésétől a második világháború kitöréséig, 1939-ig, a Compagnie Internationale des Wagons-Lits (CIWL) által üzemeltetett luxusvonat volt, amely a hollandiai Amszterdamban található Amsterdam CS és a svájci Luzern állomás között közlekedett.

A háború után az Edelweiss-t újjáélesztették, kezdetben rendes gyorsvonatként a belgiumi Brüsszel és a svájci Bázel SBB között. 1957-ben a vonat az egyik első, kizárólag első osztályú Trans Europ Express (TEE) vonat lett, amelynek déli végállomását Bázelből délkeletre, a svájci Zürichbe helyezték át.

1974-ben az Edelweiss északi végállomását délre, Amszterdamból Brüsszelbe helyezték át.^[1] 1979. május 27-én az Edelweiss-t átminősítették két kocsiosztályos expresszvonattá,^[2] és 1980. április 6-án a vonat Bázel-Zürich szakaszát megszüntették.^[3] 1997. június 1-jén a vonalat újra meghosszabbították Bázeltől Zürichig,^[4] de az Edelweiss 1999. május 29-én megszűnt, helyére az EC Jean Monnet lépett, amely csak Brüsszel és Strasbourg között közlekedett az előbbi vonat menetrendjében, Strasbourgtól délre nem.^[5]

A két végállomás közötti 1050 km-es távolságot mint TEE járat 9 óra 30 perc alatt tette meg, ami 110 km/h átlagsebességet jelentett.^[6]

Források

↑ "Summer services, 1974" (changes due to take effect). Thomas Cook Continental Timetable (March 29–April 25, 1974 edition), pp. 70, 465. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
↑ Thomas Cook International Timetable (May 27–June 30, 1979 edition), p. 6. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
↑ Thomas Cook International Timetable (March 1–April 5, 1980 edition), p. 98. Thomas Cook Publishing.
↑ "International services [changes to] from June 1" (May 1997). Thomas Cook European Timetable, p. 28. Thomas Cook Publishing.
↑ "Summer services [changes to] from May 30" (May 1–29, 1999). Thomas Cook European Timetable, p. 3. Thomas Cook Publishing.
↑ Brian Hollingsworth, Arthur F. Cook: Das Handbuch der Lokomotiven, Weltbild Verlag, Augsburg 1996, ISBN 3-86047-138-4, S. 318

Irodalom

Malaspina, Jean-Pierre; Mertens, Maurice (2007). TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse. ISBN 978-29-03651-45-9. {{cite book}}: Unknown parameter |trans_title= ignored (|trans-title= suggested) (súgó) (franciául)
Malaspina, Jean-Pierre; Mertens, Maurice (2008). TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie. ISBN 978-88-85068-31-5. {{cite book}}: Unknown parameter |trans_title= ignored (|trans-title= suggested) (súgó) (olaszul)
Mertens, Maurice; Malaspina, Jean-Pierre; von Mitzlaff, Berndt (2009). TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation. ISBN 978-3-87094-199-4. {{cite book}}: Unknown parameter |trans_title= ignored (|trans-title= suggested) (súgó) (németül)
George Behrend: Geschichte der Luxuszüge. Orell Füssli, Zürich 1977, ISBN 3-280-00918-9
Jürgen Franzke, Jörg Hajt: Das große TEE-Buch. 50 Jahre Trans-Europ-Express, Heel, Königswinter 2007, ISBN 3898803058
Maurice Mertens: Trans Europ Express Alba Verlag, 1987 ISBN 3-87094-114-6 (Lizenzausgabe)
Albert Mühl: Internationale Luxuszüge. EK-Verlag, Freiburg im Breisgau 1991, ISBN 3-88255-673-0

[cooks1974apr-1] "Summer services, 1974" (changes due to take effect). Thomas Cook Continental Timetable (March 29–April 25, 1974 edition), pp. 70, 465. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.

[cooks1979jun-2] Thomas Cook International Timetable (May 27–June 30, 1979 edition), p. 6. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.

[cooks_1980apr-3] Thomas Cook International Timetable (March 1–April 5, 1980 edition), p. 98. Thomas Cook Publishing.

[cooks1997may-4] "International services [changes to] from June 1" (May 1997). Thomas Cook European Timetable, p. 28. Thomas Cook Publishing.

[cooks1999may-5] "Summer services [changes to] from May 30" (May 1–29, 1999). Thomas Cook European Timetable, p. 3. Thomas Cook Publishing.

[handbuch_d_lokomotiven-6] Brian Hollingsworth, Arthur F. Cook: Das Handbuch der Lokomotiven, Weltbild Verlag, Augsburg 1996, ISBN 3-86047-138-4, S. 318

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]