Mont Cenis (vonat)

	Mont Cenis
	ETR 460 sorozatú billenőszekrényes vonat
Típus	Trans Europ Express (TEE); (1957–1972); Rapide; (1972–1980); InterCity; (1980–1996); EuroCity; (1996–2003)
Státusz	megszűnt
Hely	Olaszország; Franciaország
Névadó	Mont Cenis (alpine subsection)
Elődje	Le Transalpin
Első járat	1957. június 2.
Utolsó járat	2003. december 14.
Utódja	EC Carravagio
Volt üzemeltető	SNCF; FS
Vonal kezdete	Lyon
Vonal vége	Milánó
Távolság	465 km
Járatsűrűség	naponta
Vonatszám	TEE 15 / TEE 14
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	3 kV DC (Olaszország); 1,5 kV (Franciaország)
Vasútvonal	Fréjus-vasútvonal (Lyon-Torino)
	A TEE Mont Cenis útvonala 1957-ben
	A Wikimédia Commons tartalmaz Mont Cenis témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

A Mont Cenis egy nemzetközi vasúti járat volt, amely összekötötte a franciaországi Lyont az olaszországi Milánóval. A járatot arról a hegyláncról nevezték el, amelyen átment a francia-olasz határon lévő Fréjus-alagútban (francia nyelven: Mont Cenis alagút).^[1]

Története

A Mont Cenis az 1954 óta Lyon és Milánó között ugyanazon az útvonalon közlekedő francia Rapide járat, a Le Transalpin korszerűsített utódja volt. 1957-ben a TEE hálózat nem volt összefüggő, egy északi és déli részből állt. A déli rész központja Milánó volt, és négy TEE járatot terveztek indítani Milánóból. Azonban az olasz ALn 442-448 vonatok nem készültek el időben a TEE hálózat 1957. június 2-i elindításáig, és ennek következtében a francia RGP-825-tel üzemeltetett Mont Cenis volt az egyetlen, amely időben elindult. Az RGP-825-öt 1960. május 29-én az olasz ALn 442-448 sorozatú dízelmotorvonat váltotta fel,^[2] így a TEE hálózat teljes déli részét a Ferrovie dello Stato üzemeltette. Ez a csere egyáltalán nem hozott javulást, mert az ALn 442-448 vonatok alig tudtak megbirkózni azzal feladattal, ami a Brenner útvonalon (A TEE Mediolanum útvonalán) várt rájuk, a hegyvidéki környezet lejtői és emelkedői miatt az átlagsebesség 85 km/h-ról 75 km/h-ra csökkent.^[3]

1966-ban a Catalan Talgo bemutatkozott a Genf–Portbou viszonylaton, és Chambéry állomáson az időzített átszállási kapcsolat megteremtése érdekében a nyugat felé tartó Mont Cenis menetrendjét fél órával eltolták, ezzel első osztályú összeköttetést teremtve Milánó és Spanyolország között.^[4]

Trans Europ Express

Az 1971/72-es téli menetrend

A Mont Cenis utolsó menetrendje a TEE hálózat részeként,^[5] Franciaország a közép-európai időzónában, Olaszország pedig abban az időben a kelet-európai időzónában volt megtalálható, így Modane és Bardonecchia közötti a valós utazási idő 20 perc volt.

TEE 15	Ország	Állomás	km	TEE 14
18:00	Franciaország	Lyon Perrache	0	11:35
19:13	Franciaország	Chambéry	107	10:23
19:23	Franciaország	Montméllan	121	:
19:57	Franciaország	St Jean de Maurienne	178	09:43
20:28	Franciaország	Modane	206	09:13
21:48	Olaszország	Bardonecchia	226	09:54
21:57	Olaszország	Oulx C.C.S.	237	09:40
22:47	Olaszország	Torino Porta Nuova	362	08:37
22:57	Olaszország	Torino Porta Susa	368	08:29
00:25	Olaszország	Milano Centrale	465	07:00

Rapide

1972. szeptember 30-án az ALn 442-448 motorvonatokat kivonták a forgalomból, és főként az olasz második generációs TEE vonataival helyettesítették őket. A Mont Cenis járatot egy első osztályú Rapide váltotta fel, amely a francia RGP motorvonattal közlekedett. Bár ez a TEE korábbi állományából való volt, a vonat narancssárga/szürke SNCF színekkel volt fényezve, és már nem volt része a TEE hálózatának.^[6] 1978. május 28-án a gördülőállományt felváltották a francia Corail és az olasz Eurofima kocsikból álló mozdonyokkal vontatott vonatok.^[7] 1980. június 1-jén a Mont Cenis-t nemzetközi InterCity járattá alakították.

EuroCity

Csak 1996. szeptember 29-én, majdnem tíz évvel az EuroCity hálózat bevezetése után vált a Mont Cenis EuroCity-vé. 1996. szeptember 29-én öt EuroCity járatot vezettek be Lyon és Torino között.^[8] Közülük három, a Mont Cenis, az Alexandre Dumas és a Manzoni Milánóig közlekedtek; a másik kettő, a Fréjus és a Monginevro csak a Torino-Lyon szakaszt szolgálta ki. Az Alexander Dumas és a Manzoni járatok Milánó és Párizs között közlekedtek TGV szerelvényekkel, a másik hármat az FS ETR 460 sorozatú billenőszekrényes vonatokkal üzemeltették. A billentési tulajdonsága miatt az ETR 460 30 perccel gyorsabban tudta megtenni a távot a hegyeken át, mint egy TGV. Ez az olasz sorozat azonban ugyanannyira megbízhatatlan volt, mint az ALn 442-448 állomány néhány évtizeddel korábban, és két tél után az egyik olasz járatot megszüntették, hogy a másik kettőt a karbantartási idők között elérhető vonatokkal lehessen kiszolgálni. 2000 májusában a franciák meg akartak szabadulni ettől az olasz problémától, és szorgalmazták az ETR 460 motorvonatok helyett mozdony vontatta vonatok forgalomba állítását. Ez 2002. december 15-én valósult meg, és a mozdonycserére Modane-ben került sor. Egy évvel később a Mont Cenis helyét a TGV Caravaggio szolgáltatás vette át, és a Mont Cenis járat végleg megszűnt.

Források

↑ La Légende des TEE p. 172.
↑ Il TEE Breda p. 17.
↑ Das grosse TEE Buch p. 103
↑ Il TEE Breda p. 18.
↑ Vorfahrt in Europa table 21
↑ La Légende des TEE p. 174.
↑ Il TEE Breda p. 21.
↑ La Légende des TEE p. 175.

Irodalom

Werbeamt der DB (1971). Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72 (német nyelven). Franciaországnkfurt am Main: Deutsche Bundesbahn.
Hajt, Jörg (2001). Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag. ISBN 3-89365-948-X.
Dell'Amico, Franciaországnco (2005). Il TEE Breda (olasz nyelven). Savona: ACME.
Mertens, Maurice; Malaspina, Jean-Pierre (2007). La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse. ISBN 978-29-036514-5-9.

[1] La Légende des TEE p. 172.

[2] Il TEE Breda p. 17.

[3] Das grosse TEE Buch p. 103

[4] Il TEE Breda p. 18.

[5] Vorfahrt in Europa table 21

[6] La Légende des TEE p. 174.

[7] Il TEE Breda p. 21.

[8] La Légende des TEE p. 175.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]