Le Capitole (vonat)

	Le Capitole
	A SNCF BB 9200 sorozatú mozdony, mely vontatta a Le Capitole vonatot 200 km/h sebességgel
Típus	Rapide (1960–1970); Trans-Europ-Express (TEE) (1970–1984); Rapide (1982–1991)
Státusz	helyette jár a TGV
Hely	Franciaország
Első járat	1960. november 15.
Utolsó járat	1991. szeptember 29.
Volt üzemeltető	SNCF
Vonal kezdete	Paris-Gare d'Austerlitz
Vonal vége	Toulouse-Matabiau
Távolság	713 km
Járatsűrűség	naponta (1960–1968); kétnaponta (1968–1991)
Vasúti jármű	mozdony: BB 9200 (1960-1967); kocsik: DEV-Inox (1960-1967); mozdony: BB 9200 Capitole (1967-1970); kocsik:UIC-Y (1967-1970) mozdony: CC 6500 (1970-1991); kocsik: Voiture Grand Confort (1970-1991)
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	1,5 kV DC
	A Le Capitole (vörös és narancs) és a TGV (kék és szürke) útvonala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Le Capitole témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az Le Capitole egy francia belföldi vasúti Trans-Europ-Express járat volt. Helyette 1991 óta a TGV közlekedik a két város között, eltérő útvonalon.

Története[szerkesztés]

A Le Capitole Párizsból a Paris Austerlitz pályaudvarról indult, majd a Párizs-Bordeaux-vasútvonalon, az Orléans–Montauban-vasútvonalon, és végül a Bordeaux–Sète-vasútvonalon érte el Toulouse állomást. A vonatnak összesen hat megállója volt: Paris-Austerlitz – Limoges-Bénédictins – Brive-la-Gaillarde – Cahors – Montauban-Ville-Bourbon – Toulouse-Matabiau.

Az első járat 1960 november 15-én indult, és napi egy pár közlekedett csak a 713 km-es szakaszon. A vonat csak első osztályú Dev-Inox kocsikkal közlekedett, a vonóerőt egy hagyományos SNCF BB 9200 sorozatú egyenáramú villamosmozdony adta. A teljes szerelvényt a mozdonnyal együtt feltűnő vörös színre festették át.

1964 októberében Japánban az Olimpiai játékokkal egy időben elindultak a Sinkanszen vonatok, melyek 210 km/h sebességgel száguldottak.

1965 júniusában Németországban München és Augsburg között is megindult a nagysebességű közlekedés. A német vasút DB 103 sorozatú mozdonya 200 km/h sebességgel továbbította az expresszvonatokat a két város között.

Még ugyanebben az évben a francia Jean Bertin megépítette az Aerotrain prototípusát, mely egy légpárnás nagysebességű vonat volt.

Ezeket az eredményeket a franciák sem nézhették tétlenül, így a francia mérnökök is munkához láttak.

1966-ban Edgard Pisani, a francia infrastruktúra-miniszter tárgyalásokba kezdett a mérnökökkel, hogy egy éven belül sikerüljön nekik is elérniük a 200 km/h sebességet. Ehhez a már akkor közlekedő Le Capitole kiváló kiindulási alap lett.

A hagyományos építésű Párizs-Toulouse-vasútvonalat elkezdték átépíteni a nagyobb sebesség elérése érdekében. A munkálatok során néhány ívet átépítettek, új biztosítóberendezéseket telepítettek.

A következő évben, 1967 májusában elindult a világ első 200 km/h sebességű járata, a megújult Le Capitole, mely hagyományos pályán közlekedett (a japánok a Sinkanszen vonatoknak teljesen különálló pályát építettek). A mozdony egy átalakított SNCF BB 9200 sorozatú, 3850 kW teljesítményű, B'B' tengelyelrendezésű egyenáramú villamosmozdony volt, mely alkalmas volt a 250 km/h sebességre is. A korábban használt kocsik helyett pedig UIC-Y kocsik álltak szolgálatba.

Ugyanebben az időben az Aerotrain prototípusa 345 km/h sebességet ért el, majd 1969-ben ezt is megdöntve 422 km/h lett az új rekord. 1974-ben pedig ezt is megdöntötte: az új csúcs 430 km/h lett!

Azonban a francia államvasút (SNCF) inkább a hagyományos vasúti közlekedés fejlesztése irányába indult el, az Aerotrain programot pedig törölték.

1968 őszén a napi egy pár esti járat mellett egy újabb pár állt szolgálatba, így már reggel is volt nagysebességű kapcsolat a két város között.

1970-ben a Le Capitole járatokat integrálták az európai TEE rendszerbe, új Voiture Gran Confort személykocsik váltották le a korábbi UIC-Y kocsikat és étkezőkocsit is kapott a Wagon-Lits Company-tól. A járat új neve TEE Le Capitole lett

1982-től megjelentek a másodosztályú kocsik is a vonatban, ezzel a járat presztízse csökkent.

Végül 1991-ben a járat teljese egészében megszűnt, helyettük eltérő útvonalon TGV motorvonatok álltak szolgálatba. Az új útvonal a korábbi 713 km helyett 827 km-t tett ki, ám mégis több, mint egy órával csökkent a menetidő. A Le Capitole menetideje 6 óra 2-20 perc között változott, míg a TGV-nek mindössze 5 óra 10-13 perc is elég a két végállomás között.

Irodalom[szerkesztés]

TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Balogh Zsolt: Le Capitole: a francia nagysebességű közlekedés kezdete