Heinrich Heine (vonat)
| Heinrich Heine | ||||
| Típus | Trans Europ Express (TEE) (1979–1983) InterCity (IC) (1985–1989) EuroCity (EC) (1989–2003) | |||
| Hely | Németország Franciaország | |||
| Névadó | Heinrich Heine | |||
| Első járat | 1979. május 28. | |||
| Utolsó járat | 2003. december 14. | |||
| Volt üzemeltető | Deutsche Bundesbahn / Deutsche Bahn | |||
| Vonal kezdete | Dortmund Hauptbahnhof | |||
| Vonal vége | Frankfurt Hauptbahnhof | |||
| Távolság | 340 km | |||
| Vonatszám | TEE 29 / TEE 28 EC 54 / EC 55 | |||
| Nyomtáv | 1435 mm-es nyomtávolság | |||
| Villamos vontatás | 25 kV 50 Hz (Franciaország) 15 kV 16,7 Hz (Németország) | |||
A Heinrich Heine egy németországi belföldi vasúti járat volt, amelyet a Deutsche Bundesbahn üzemeltetett, és eredetileg összekötötte Frankfurt am Mainot és Dortmundot. A járatot Heinrich Heine német költőről és újságíróról nevezték el.[1]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Trans Europ Express
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Heinrich Heine része volt az 1979. május 28-án bevezetett IC79 rendszernek. Ez volt a Goethe "tükörképe" a nyugat-rajnai vasútvonalon. Kora reggel indult Frankfurtból észak felé, a Goethe pedig Dortmundból dél felé. Este mindkét vonat az ellentétes irányban haladt.[2] Ezt a koncepciót, amely során közel egyazon időben ugyanazon az útvonalon ellentétes irányban halad két járat, később az EuroCity hálózat menetrendjének alapelveként alkalmazták.
Az IC79 rendszer egy része csak hétköznapokon működött.[3] Egy év szolgálat után nyáron felfüggesztették a Heinrich Heine-t, így 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben a vonat június, július és augusztus folyamán nem közlekedett.[4] 1982. szeptember 26-tól a járatok csak hetente egyszer közlekedtek, hétfőn észak felé, péntekenként dél felé, mert a Lufthansa elindította a Lufthansa Airport Express-ét, ugyanazon ügyfeleknek, ugyanazon az útvonalon. Végül a TEE-korszak a Heinrich Heine számára 1983. május 27-én ért örökre véget.
InterCity
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Heinrich Heine InterCity formájában indult újra 1985. június 2-án Hamburg és Frankfurt am Main között.[1]
| TEE 29 | Ország | Állomás | km | TEE 28 |
|---|---|---|---|---|
| 19:23 | Dortmund | 0 | 10:21 | |
| 19:44 | Essen | 34 | 10:00 | |
| 19:55 | Duisburg | 54 | 09:49 | |
| 20:09 | Düsseldorf | 77 | 09:36 | |
| 20:36 | Köln | 117 | 09:09 | |
| 20:56 | Bonn | 151 | 08:45 | |
| 21:31 | Koblenz | 210 | 08:13 | |
| 22:22 | Mainz | 302 | 07:21 | |
| 22:46 | Frankfurt am Main | 340 | 06:56 |
EuroCity
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Annak érdekében, hogy növeljék az EuroCity-k gyakoriságát Párizs és Frankfurt am Main között, a Heinrich Heine járatot állították üzembe erre az útvonalra az EC Gustave Eiffellel együtt, ezzel megduplázva az EuroCity-k számát ezen az útvonalon. Az EC Heinrich Heine menetrendjét úgy tervezték, hogy reggel induljon Párizsból, az utasok részt vehessenek egy frankfurti találkozón, és már a vonaton ebédelhessenek a visszaúton Párizs felé.
| EC 54 | Ország | Állomás | km | EC 55 |
|---|---|---|---|---|
| 16:49 | Frankfurt am Main | 0 | 13:13 | |
| Mannheim | 81 | |||
| Kaiserslautern | 142 | |||
| Saarbrücken | 209 | |||
| Forbach Lorraine | 219 | |||
| Metz | 289 | |||
| 23:11 | Paris Est | 643 | 06:58 |
A német újraegyesítés után a Heinrich Heine-t 1991. június 2-án meghosszabbították kelet felé Drezdáig. 1995. június 28-án a keleti végállomás Prágába került át, de 1997. május 27-én az eredeti Frankfurt-Párizs szolgáltatásra rövidült. 2003. december 14-én névtelenítették az EuroCity-ket, így Heinrich Heine-t is, 2007. június 10-én pedig az EuroCity-t nagysebességű szolgáltatás váltotta fel az LGV Est használatával.[5]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 La Légende des TEE p. 388.
- ↑ TEE Züge in Deutschland p. 132.
- ↑ TEE Züge in Deutschland p. 130.
- ↑ Das grosse TEE Buch p. 92
- ↑ La Légende des TEE p. 389.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hajt, Jörg (2001). Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag. ISBN 3-89365-948-X.
- Mertens, Maurice; Malaspina, Jean-Pierre (2007). La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse. ISBN 978-29-036514-5-9.
- Goette, Peter (2008). TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag. ISBN 978-3-88255-698-8.