Erasmus (vonat)

	Erasmus
	Az ADm sorozatú dómkocsi utastere
Típus	Trans Europ Express (TEE); (1973–1980); InterCity (IC); (1980–1987); EuroCity (EC); (1987–2000)
Státusz	megszűnt
Hely	Hollandia; Németország; Ausztria
Névadó	Rotterdami Erasmus (ember)
Első járat	1973. június 3.
Utolsó járat	2000. november 2.
Utódja	ICE
Volt üzemeltető	Deutsche Bundesbahn
Vonal kezdete	Hága
Vonal vége	München
Távolság	915 km
Járatsűrűség	naponta
Vonatszám	TEE 26/27
Panorámakocsi	ADm vista-dome
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	1500 V DC (Hollandia); 15 kV 16,7 Hz (Németország & Ausztria)
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Erasmus (egyértelműsítő lap).

Az Erasmus egy nemzetközi TEE járat volt, amely Hága és München között közlekedett naponta. Nevét Rotterdami Erasmusról, a németalföldi filozófusról kapta.^[1] Az első Erasmus Trans-Europ-Express (TEE) járat 1973. június 6-án indult el és 1980-ig közlekedett. 1980 és 1987 között bekerült az InterCity járatok közé, majd 1987-től, egészen a 2000-es megszűnéséig, mint EuroCity közlekedett. A járat helyét a német vasút ICE vonatai vették át.

Története

Trans Europ Express

Az Erasmus 1973. június 3-án indult csak első osztályú kocsikkal a Holland Államvasutak kérésére annak érdekében, hogy közvetlen TEE-összeköttetést biztosítson Hága és Németország között.^[2] A Deutsche Bundesbahn egy külön TEE-szolgáltatást akart, amely összeköti Kölnt és Münchent, ugyanazon útvonalon, mint a korábbi TEE Rheinpfeil.^[3] Noha a Rheinpfeilt már 1971-ben áthelyezték TEE kategóriából az IC kategóriába, 1973 májusáig még fenntartották az időigényes közvetlen kocsik cseréjét, beleértve a kilátókocsikat is a duisburgi TEE Rheingolddal.

A tervek szerint az új TEE Erasmusnak időzített átszállási kapcsolatai lettek volna a TEE Prinz Eugennel Würzburg felé mindkét irányában.^[4] 1973-tól Duisburgban már nem volt közvetlen-kocsi a Rheingold és Rheinpfeil között (a Rheinpfeilt 1979-ben még München helyett Bázelbe közlekedett). Az ADm vista-dome sorozatú kilátókocsik karbantartását azonban a müncheni DB-bázison kellett elvégezni, amely akkor nem volt Rheingold útvonalán. Annak érdekében, hogy a rendszeres karbantartás bekerüljön a normál működésbe, az Erasmus vista-dome személykocsikat is kapott. A TEE Rheingold és a TEE Erasmus szerelvényei az éjszaka folyamán helyet cseréltek Hágában, így minden kilátó-kupolás személykocsit ötnaponta lehetett szervizelni Münchenben.^[2]

Kezdetben a járat a Den Haag Hollands Spoor stationról indult az Amszterdam–Rotterdam-vasútvonalon, egy összekötő vágányt használva a Hága-Utrecht-Németország vasútvonal felé, hogy kelet felé haladhasson.^[5] A hágai központi pályaudvar, a Hága-Utrecht-Németország-vasútvonal nyugati végállomásának befejezése után, 1976. május 30-án a nyugati végállomás a korábbi Holland állomás helyett a központi állomásra változott, így feleslegessé téve az összekötő vágányt.^[3]

Németországban a vonat Köln Hauptbahnhof-Mainz Hauptbahnhof-Frankfurt Hauptbahnhof-Würzburg Hauptbahnhof útirányon át haladt Münchenig.

1976-ban a Vista-dome kocsikat minden járaton kivonták a forgalomból, és helyettesítették őket ARD (bár/üzleti) kocsikkal.^[6] Ugyancsak megváltoztatták az Erasmus útvonalát a déli részen Mainz és München között a Mannheim Hauptbahnhof-Stuttgart Hauptbahnhof-Augsburg Hauptbahnhof útvonalra. A járat 1979-től az 1980-as utolsó útjáig ismét a régi eredeti útvonalán közlekedett, hogy Frankfurton és Würzburgon is keresztül haladhasson.

Másodosztály

A TEE korszak végével a járat már nem csak első- hanem másodosztályú kocsikat is továbbított. 1980 szeptemberében a holland végállomást Amszterdamig, a déli végállomást pedig az ausztriai Innsbruckig módosították. Az Erasmus 1987. május 30-ig mint InterCity járat közlekedett. 1987. május 31-én az Erasmus EuroCity járattá vált. 1991. június 2-án az útvonalat ismét rövidítették, most Amszterdam-Köln irányába, majd 2000. november 3-án az Erasmust egy név nélküli ICE járattal helyettesítették.^[7]

Források

↑ La Légende des TEE p. 334.
1 2 TEE Züge in Deutschland p. 125.
1 2 La Légende des TEE p. 335.
↑ Das grosse TEE Buch p. 82
↑ Das grosse TEE Buch p. 87
↑ TEE Züge in Deutschland p. 126.
↑ La Légende des TEE p. 337.

Irodalom

Hajt, Jörg (2001). Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag. ISBN 3-89365-948-X.
Mertens, Maurice; Malaspina, Jean-Pierre (2007). La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse. ISBN 978-29-036514-5-9.
Goette, Peter (2008). TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag. ISBN 978-3-88255-698-8.

[1] La Légende des TEE p. 334.

[ReferenceA-2] 1 2 TEE Züge in Deutschland p. 125.

[ReferenceB-3] 1 2 La Légende des TEE p. 335.

[4] Das grosse TEE Buch p. 82

[5] Das grosse TEE Buch p. 87

[6] TEE Züge in Deutschland p. 126.

[7] La Légende des TEE p. 337.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]