Lekenye
Lekenye (Bohúňovo) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Kassai | ||
Járás | Rozsnyói | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1243 | ||
Polgármester | Takács Ágnes | ||
Irányítószám | 049 12 | ||
Körzethívószám | 058 | ||
Forgalmi rendszám | RV | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 282 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 44 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 210 m | ||
Terület | 6,78 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 20° 23′ 00″48.513889°N 20.383333°EKoordináták: é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 20° 23′ 00″48.513889°N 20.383333°E | |||
Lekenye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lekenye témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Lekenye (szlovákul: Bohúňovo, korábban Lekeňa) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Rozsnyótól 20 km-re délnyugatra, a Sajó partján fekszik. Sajótiba tartozik hozzá.
Élővilága
[szerkesztés]A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván, melyet 2013-ban helyeztek át különálló oszlopra. 2013-ban 1, 2014-ben 2 fiókát számoltak össze.[2]
Története
[szerkesztés]A falu a 12. században keletkezett, 1243-tól – amikor először említik – az Ákos nemzetség birtoka. Első említése IV. Béla adománylevelében „Lokuna" alakban történik. A későbbiek során 1318-ban „Lekyne", illetve „Lekune", 1320-ban „Leklene", 1336-ban „Lekene" néven szerepel az oklevelekben. A 15. században 13 portával a Forgách család birtoka. 1526-tól részben a Széchy családé, majd köznemesi birtok. Lakói állattenyésztéssel, szénégetéssel foglalkoztak. A 16.–17. században lakói tömegesen menekültek a török betörések elől. 1739-40-ben éhínség pusztított.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LEKENYE. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Kiss, és más Uraságok, lakosai reformatusok, és evangelikusok, a’ kiknek példás meg egyézésekből oskólájok, oskola mesterjek, sőt Templomjok is közös, fekszik Pelsőztől 3/4 órányira Sajó vize partyán, földgyének 2/4 része kőves, piatzozása 2 1/2 mértföldnyire Rozsnyón, edeje el pusztúlt, legelője elég van."[3]
1828-ban 45 házában 324 lakosa volt. A lakosság mezőgazdaságból, állattenyésztésből, szénégetésből és fuvarozásból élt. A 19.–20. században sokan kőműves munkákkal keresték kenyerüket.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Lekenye, helység, Gömör vmegyében, Tiba és Csoltó helységekkel határos, a Rosnyótól lejövő országut és Sajó vize mellett fekszik. Van benne a reformatusok és evangelikusoknak közösen használt templomjuk. Lakosok száma 314, kik közűl 1/4-de evangelikus, a többi reformatus, mindnyájan magyar eredetüek s beszélők. Van 5 3/8 urbéri és 4 majorsági telek, 1 zsellér; 300 hold erdő. Szántóföldje mindamellett hogy köves és hegyes, megtermi a tiszta buzát is; rétje sok és jó takarmányt ad; van a Sajó vizén jó malma; a lakosok mindenféléknek fuvarosai. Birják Kerepessi, Szeleczki és Palkovicsné aszszony; lakja a ns Jánosdeák és Oskó család."[4]
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Lekenye, sajómenti magyar kisközség, 62 házzal és 324 ág. h. ev. és ev. ref. vallású lakossal. Egyike azoknak a községeknek, melyeket IV. Béla király 1243-ban Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozott. 1427-ben a Forgách családot, 1482-ben a Fügedy családot is mint birtokosokat találjuk itt. 1496-ban a Thornallyay család is birtokosa, később pedig a Kerepesy, Szeleczky, Palkovich, Jánosdeák, Osskó és a Gotthard családok. A községben levő ev. ref. templom Árpád-korbeli építmény. A község postája, távírója és vasúti állomása Horka."[5]
1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 338-an, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 320 lakosából 279 magyar és 37 szlovák.
2011-ben 296 lakosából 246 magyar és 44 szlovák.
2021-ben 282 lakosából 203 magyar (72%), 68 szlovák, 3 ukrán, 1 orosz, 6 ismeretlen nemzetiségű.[6]
Híres emberek
[szerkesztés]- A községhez tartozó Sajótibán született 1931. január 8-án Takács András néptáncgyűjtő, koreográfus.[7]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Evangélikus temploma a 15. században épült késő gótikus stílusban. Később megújították és fa harangtornyot építettek hozzá.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. október 23.)
- ↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010