Takács András (néptáncos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Takács András
Született 1931. január 8. (88 éves)
Sajótiba
Foglalkozása koreográfus

Takács András (Sajótiba, 1931. január 8. –) csehszlovákiai, majd szlovákiai magyar néptáncgyűjtő, koreográfus. Az öntevékeny (cseh)szlovákiai magyar nemzetiségi néptáncmozgalom egyik megalapozója (1951 óta). 2009-ben Lekenye díszpolgárává avatták.

Életpályája[szerkesztés]

A II. világháború után se szülőföldje, se szülőháza, se állampolgársága, se magyar iskolája nem volt, Magyarországra szökdösött, ha tanulni akart. 1947 februárjában Miskolcra került, ott népi kollégistaként belecsöppent a néptáncba és a néprajzba, ezzel az élete szerencsés fordulatot vett, már tudta, mit szeretne csinálni. 1950-től ő is a komáromi magyar gimnáziumban tanult, majd a pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952), Nyitrán levelező tagozaton magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966) és ugyanott doktorált (1986).

A Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, a Csemadok Központi Bizottsága szakelőadója, egyidejűleg részt vett a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) megalapításában, s annak fennállása idején (1953. június 1 - 1955. március 31.) ő volt ott a tánckar művészeti vezetője és koreográfusa. A Népes beszüntetése után a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc-szakelőadója, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes tánckarának művészeti vezetője és koreográfusa volt. 1960–1992 között a Csemadok KB szakelőadója, 1990–1995-ben az Országos Népművészeti Fesztivál, 1995–1996-ban az Ifjú Szívek igazgatója volt.

Már komáromi éveitől kezdve magyar néptáncgyűjtő körutakra indult a népzenegyűjtő Ág Tiborral Csehszlovákiában. Felgyűjtötte a csehszlovákiai, később a szlovákiai magyarság néptáncait. Az öntevékeny szlovákiai magyar táncmozgalom egyik megalapozójaként tartják őt számon. "Egy nép, és főleg egy nemzeti kisebbség fennmaradásának egyik feltétele a hagyományaihoz, kultúrájához való ragaszkodás. Takács András felvállalt egy nagyon igényes feladatot, a hagyományőrzést – bátran nevezhetjük akár küldetésnek is – hogy kultúránkhoz ne csak ragaszkodhassunk, de gyarapíthassuk, ápolhassuk azt." - méltatta Zsidek Veronika a Csemadok Pozsonyligeti Alapszervezetének elnöke.[1]

Takács András legbüszkébb a Népesben végzett munkájára, mert ott Ág Tiborral, később Szíjjártó Jenővel olyan magyar népzenei és táncmozgalmat indítottak el, amelynek az egész csehszlovákiai magyarságra való kisugárzó hatását a szervezet beszüntetésével sem lehetett már megakadályozni. Önálló kötetben is beszámolt a Népes zenei, táncos kulturális mozgalomról, A Népes (Dunaszerdahely, 2004).

Kötetei (válogatás)[szerkesztés]

  • Népi tánc- és ritmusgyakorlatok. Ág Tiborral. (Bratislava, 1966.)
  • Eredeti magyar népi táncok. (I–VII. füzet, Bratislava, 1959–72);
  • Táncoljunk : műsor és metodikai tanácsadó a tánccsoportvezetők részére. (Bratislava, 1979 [1980!]);
  • Mátyusföldi népi táncok. (Martin Györggyel, Pozsony, 1981);
  • Borzova, Szilice, Magyarbőd táncai. (A dallamtár Ág Tibor munkája, 1990);
  • Gömöri népi táncok. (Fügedi Jánossal, Pozsony, 1992);
  • Csallóközi néptáncok. Szerk. és az utószót írta Koncsol László. (Pozsony, 2000);
  • A Bertóké és társai : Jóka falu hagyományos táncai. (Fügedi Jánossal, Dunaszerdahely, 2005);
  • Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve. (Dunaszerdahely, 2007);
  • A legkisebb fiú vándorlásai : a felvidéki magyar kulturális életről, folklórról, népi tánckultúráról egy élet tükrében. (Pozsony, 2010.)

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]