Szatmári római katolikus egyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szatmári Római Katolikus Egyházmegye szócikkből átirányítva)
Szatmári egyházmegye

(Dioecesis Satmariensis
Dieceza Satu Mare
Bistum Sathmar)
Biserica SM.jpg
Az egyházmegye székesegyháza Szatmárnémetiben

Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Eredet Egri főegyházmegye
Lelkészi vezető Nm. és Ft. Schönberger Jenő
Tisztsége megyés püspök
Tagság kb. 90 000
Nyelv magyar, német, román
Alapítva 1804
Státusz

A romániai katolikus egyház egyházmegyéje

(korábban a magyar katolikus egyházhoz tartozott)
Fő terület Szatmár megye
Máramaros megye
Székhely Szatmárnémeti

A(z) Szatmári egyházmegye
hivatalos honlapja

A Szatmári római katolikus egyházmegye a romániai katolikus egyház Szatmár és Máramaros megyéket felölelő egyházmegyéje. Az Egri egyházmegyéből 1804-ben kiszakított és önállósított Szatmári Egyházmegye Romániához került részeit tömöríti. Eredetileg Szatmár és Máramaros vármegyék mellett Ung, Ugocsa és Bereg vármegyét is magába foglalta, továbbá néhány Szabolcs vármegyei községet is.

Jelenleg 48 plébánia tartozik hozzá, amelyek három főesperességet (ezeken belül összesen hét esperesi kerületet) alkotnak, és összesen 90 000, zömmel magyar ajkú hívet szolgálnak.

Jelenlegi püspöke, Schönberger Jenő megyés püspök az egyik legfiatalabb magyar római katolikus egyházi vezető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szatmárnémeti római katolikus egyházmegyét 1804 március 23-án alapította II. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király[1], a Kassai egyházmegyével egy időben, az Egri egyházmegyéről való leválasztással, anélkül, hogy erről az akkori pápát, VII. Piuszt értesítette volna. Az egyházmegye megalapítását szentesítő pápai bulla éppen ezért szinte fél évvel később, 1804 augusztus 9-én kelt (a kassai egyházmegyét létrehozó bulla pedig a rákövetkező napon, augusztus 10-én).

A két egyházmegye kiszakítását az egri egyházmegye túlnépesedése indokolta. A császár ezért az egri egyházmegyét érseki főegyházmegyévé emelte, alárendelve neki a belőle kiszakított egyházmegyéket.

Megalakulásakor az egyházmegye 24 815 négyzetkilométer területű volt, magába foglalta Szatmár, Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék plébániáit. Székhelye már ekkor is Szatmárnémeti volt, első püspöke pedig Ft. és Nm.báró Fischer István lett. 60 plébánia tartozott az egyházmegyéhez, melyek a világháborúkat követően különböző országok területére kerültek.

Az első világháború után a püspökség három államba került:

- a püspöki székhely és 44 plébánia Romániába - 44 plébánia Csehszlovákiába - a Fehérgyarmati Esperesség Magyarországra

Ezt követően többször változik az egyházmegye státusa: előbb Szatmár-Nagyváradi Egyházmegye néven (közvetlenül a Szentszéknek alárendelve) egyesítik a váradi egyházmegyével egy, a Szentszék és a román állam között megkötött konkordátum alkalmával, de 1940-ben újra szétválasztják (ekkor Észak-Erdély visszacsatolása révén újraegyesül a történelmi egyházmegye), 1948-ban viszont újra egyesítik (de már ki sem neveznek püspököt az élére). A kommunista állam hamarosan egyoldalúan felmondja a konkordátumot, hivatalosan nem ismeri el az egyesített egyházmegyét sem.

A második világháború páratlanul nagy veszteségeket okozott az egyházmegyének. Nemcsak a háború évei alatt katonaként elesett, vagy a bombázások során elhunyt civil, illetve zsidó származásuk miatt elhurcolt híveit vesztette el a háború miatt, de megfogyatkozott német híveinek a tábora is (a szatmári svábok a püspökség legbuzgóbb hívei voltak hagyományosan, akik számos püspököt adtak az egyházmegyének). Öt német falu népe teljes egészében áttelepült Németországba, papjával együtt, majd további 16 pap és az egyházmegye számos más híve követi őket. Ők végleg távoztak az egyházmegyéből.

A világháború után a négy részre szakadt egyházmegye romániai részére a híveknek csak egy töredéke kerül, és közülük is hamarosan deportálják a még megmaradt sváb lakosság tetemes részét (több ezer hívőt). Az egyházmegye területe a következő országok közt oszlik fel:

- Romániában marad 55 plébánia és a püspöki székhely. - A Szovjetunióba kerül 40 plébánia (Kárpátaljai plébániák, melyek a rendszerváltozás óta Ukrajna részét képezik) - Csehszlovákiához kerül 13 plébánia (ma Szlovákia) - Magyarországhoz kerül 27 plébánia.

Az egyik kanonokház a püspöki palotával szemközti oldalon)

A kommunizmus évtizedei alatt nem neveztek ki püspököt az egyházmegye élére. A gyakorlatilag folyamatos válsághelyzetre való tekintettel a Szentszék 1948-ban kiad egy rendelkezést, melynek értelmében az "akadályoztatott" (gyakorlatilag kommunista börtönökbe elhurcolt) püspököket általuk megnevezett ordináriusok helyettesítsék. Minden püspök három helyettest nevezhetett meg (arra az esetre, ha helyettesüket is börtönbe hurcolnák).

Az 1950-ben kényszerlakhelyre ítélt, majd bukaresti, máramarosszigeti és jilavai börtönökben meghurcolt (és a jilavai megsemmisítő börtönben elhunyt) Dr.Scheffler János vértanú-püspök elsőként Dr. Czumbel Lajost nevezte meg az internálása előtti estén. Miután azonban Czumbel Lajost is öt évre börtönbe vetette a kommunista vezetés, helyét a másodikként megnevezett Szvoboda Ferenc titkos ordinárius vette át, szabadulásáig. Ezt követően apostoli kormányzó állt az egyházmegye élén, Sipos Ferenc személyében, a rendszerváltozásig.

A rendszerváltást követően a Szentszék mind a szatmári, mind pedig a nagyváradi püspökség élére saját megyés püspököket nevezett ki. A szatmári egyházmegye élére Reizer Pál megyés püspököt nevezték ki 1990 március 14-én. Felszentelése ugyanezen év május 1-jén történt meg a püspöki székesegyházban. Őt 2002 április 18-án bekövetkezett halála után előbb Ardai L. Attila egyházmegyei kormányzó váltotta fel ideiglenesen, majd 2003. április 30-án II. János Pál pápa új szatmári püspököt nevezett ki Schönberger Jenő személyében, akit ugyanezen év június 21-én szenteltek az egyházmegye főpásztorává a szatmárnémeti római katolikus székesegyházban.

Az egyházmegye vezetői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mayer Béla
A püspöki palota egyik szárnyának főhomlokzata (egykor püspöki levéltár, ma a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont épülete)
  • Dr. Haas Mihály megyés püspök (IX. Pius pápa titkos kamarása)- 1858 és 1866 között állt az egyházmegye élén.
  • Dr. Bíró László megyés püspök - 1866 és 1872 között állt az egyházmegye élén.
  • Dr. Schlauch Lőrinc megyés püspök (későbbi nagyváradi püspök, majd bíboros; a kánonjog doktora)- 1873 és 1887 között állt az egyházmegye élén.
  • Meszlényi Gyula megyés püspök - 1888 és 1905 között állt az egyházmegye élén.
  • Dr. Mayer Béla megyés püspök - 1905 és 1906 között állt az egyházmegye élén.
  • Dr. Boromisza Tibor megyés püspök - 1906 és 1928 között állt az egyházmegye élén.
    • Szabó István káptalani helynök, később apostoli kormányzó (a nagyváradi és szatmári egyházmegyék egyesítése után, amíg az egyesített egyházmegye saját püspököt nem kap) - 1928 és 1930 között állt az egyházmegye élén.
  • Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök - 1930 és 1939 között állt az egyesített egyházmegye élén.
  • Márton Áron, a szatmár-nagyváradi egyházmegye apostoli kormányzója (gyulafehérvári püspök, neki rendeli alá a Szentszék az egyesített egyházmegye kormányzását, Fiedler István püspök lemondása után) - 1939 és 1942 között állt az egyházmegye élén.
  • Napholcz Pál az egyesített egyházmegye kinevezett püspöke - 1940-ben nevezik ki az egyesített egyházmegye élére, felszentelését szeptember 1-jére tűzték ki, de az augusztus 30-i bécsi döntés által előállt új helyzetre való tekintettel visszalép, és visszaadja a szentszéknek a választás jogát az újra különváló egyházmegyék élére.
  • Dr. Scheffler János megyés püspök (egyben a szétválasztott nagyváradi egyházmegye kinevezett apostoli kormányzója is)- 1942 és 1952 között állt az egyházmegye élén.
    • Dr. Czumbel Lajos ordinárius (Scheffler vértanú-püspök választott helyettese) - 1950 és 1951, valamint 1956 és 1967 között vezette az egyházmegyét (öt évre börtönbe vetette a kommunista államhatalom).
      • Szvoboda Ferenc titkos ordinárius (Scheffler vértanú-püspök második választott helyettese) - 1951 és 1956 között vezette az egyházmegyét (Dr. Czumbel Lajos börtönévei alatt).
    • Sipos Ferenc általános helynök, majd az egyházmegye apostoli kormányzója - 1967 és 1990 között vezette az egyházmegyét.
  • Reizer Pál megyés püspök - 1990 és 2002 között állt az újjáalapított egyházmegye élén.
    • Ardai L. Attila egyházmegyei kormányzó - 2002 és 2003 között vezette az egyházmegyét, ideiglenes kormányzóként (az új püspök felszenteléséig).
  • Schönberger Jenő megyés püspök - 2003 óta vezeti az egyházmegyét.

A "három alapító" és az egyházmegye nagyjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanonokpalota a püspöki palotával szemben

Az egyházmegyében (és Szatmárnémeti városban) kifejtett hatalmas munkájukért az alapító báró Fischer István mellett a megtisztelő "második alapító" illetve "harmadik alapító" megnevezéssel szokás említeni Hám János és Boromisza Tibor püspököket. Hám János nevét viseli a város római katolikus középiskolája is.

Rajtuk kívül Meszlényi Gyulát, a nagy adakozót szokás kiemelni a püspökök sorából. Az ő nevéhez fűződik Szatmárnémeti emblematikus látványosságának, a Tűzoltótorony megépíttetése is. Nevét viseli a püspöki képtár.

Scheffler János erkölcsi nagysága, vértanúsága folytán szintén az egyházmegye történetének nagy alakja. Boldoggá avatása folyamatban van, akárcsak az egyházmegyét apostoli kormányzóként vezető Márton Áron gyulafehérvári püspöké. Scheffler János nevét viseli a Ft. és Nm. Reizer Pál által létrehozott lelkipásztori központ.

Az egyházmegye rendszerváltás utáni történetét illetően Reizer Pál püspök újjáépítő szerepét szokás kiemelni. Püspöksége idején két katolikus középiskola (a szatmárnémeti és a nagykárolyi), egy bentlakás, a lelkipásztori központ, és számos más intézmény jött létre (vagy alakult újjá).

Az egyházmegye székesegyháza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A püspöki székesegyház a Szatmárnémetiben található, Krisztus Mennybemeneteléről elnevezett katedrális. 1768-ban kezdték építeni klasszicizáló barokk stílusban. Végleges alakját a 19. század harmincas éveiben érte el - ezen átalakítások következtében válik homlokzata klasszicista stílusúvá (korinthoszi oszlopcsarnok, thimpanon, stb.), míg belső terében a barokk elemek vannak túlsúlyban. Főoltárképét (Krisztus mennybemenetele) Pesky József, kupolafestményét (A tizenkét éves Jézus a templomban) Reidler János készítette. Carrarai márvány főoltára Tomán Félix munkája. Orgonája a megye egyik legnagyobb és legszebb darabja (1925-ben készült). Két sekrestyéje a szentély két oldalán található, egyikük ad átmenetileg otthont a felbecsülhetetlen értékű püspöki képtárnak. A székesegyház alatt található kriptában nyugszanak Szatmár püspökei, Ft. és Nm. Reizer Pál kivételével (a 2002-ben elhunyt püspököt végakarata szerint a papok közé temették a katolikus temetőben).

A püspöki palota főhomlokzata éjszaka

A püspöki palota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A püspöki palota Szatmárnémeti fontos látványossága (1804-1840 között épül, ez alatt többször átépítették, 1851 óta szolgál a püspökök rezidenciájaként). Az épületegyüttes klasszicista stílusú, magában foglalja az egykori Püspöki Levéltár és az egykori Papnevelő Intézet szárnyait is (ma a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont használja ezeket a szárnyakat). Legjelentősebb látnivaló a palotában lévő Püspöki Kápolna, mely nem nyilvános, de látogatható műemlék. Nem csak gipszkazettás mennyezete, szibériai topolyfa-padlózata és padjai, de oltára is híressé tette. A kápolna oltárát az erdődi vár kápolnájából hozatta át Szatmár püspöke. Ez előtt az oltár előtt esküdött örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia.[3]

Főesperesi és esperesi kereületei, plébániái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kalazanci Szent József templom Nagykárolyban, a nagykárolyi főesperesség központja
Az erdődi római katolikus templom (erdődi esperesség)
A máramarosszigeti Borromeo Szent Károly templom (máramarosszigeti esperesség)
A kaplonyi római katolikus templom
  • I. SZATMÁRI FŐESPERESSÉG (főesperes: Hársfalvi Ottó, általános helynök)[4]:
    • Szatmári esperesi kerület:
    • Ugocsai esperesi kerület (kerületi esperes: Ilyés Csaba):
    • Erdődi esperesi kerület (kerületi esperes: Melega Péter):
  • II. NAGYKÁROLYI FŐESPERESSÉG (Főesperes: Reszler Mihály):
    • Nagykároly I. esperesi kerület:
    • Nagykároly II. esperesi kerület:
  • III. MÁRAMAROSI FŐESPERÉSSÉG (főesperes: Szinovácz György):
    • Nagybányai esperesi kerület (kerületi esperes: Lieb József):
    • Máramarosszigeti esperesi kerület:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bura László - Muhi Sándor: Arcképek a Szatmárnémeti római katolikus egyházmegyéből, Római Katolikus Püspökség, Szatmárnémeti, 1998 (a nagyváradi Kolbe Kiadó nyomdája).
  • Bura László - et al: Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése műemlékei tükrében, Identitas Alapítvány, Szatmárnémeti, 2002.
  • Muhi Sándor: Szatmárnémeti római katolikus templomai (Murvai György fényképeivel), Szatmári Római Katolikus Püspökség, 2000.
  • Muhi Sándor: Szatmárnémeti (Városismertető), Szatmárnémeti, 2001 (készült: a zilahi Color-Print-Zilah nyomdában).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]