Szántó Piroska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szántó Piroska
Szanto Piroska.jpg
Szántó Piroska szentendrei műtermében (1987. szeptember)
Fotó: Kertész Dániel

Született 1913. december 7.
Kiskunfélegyháza
Meghalt 1998. augusztus 8. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Mestere(i) Vaszary János
Aki hatott rá Vajda Lajos

Szántó Piroska, Vas Istvánné (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7.Budapest, 1998. augusztus 2.) magyar festő, grafikus, író, kiváló és érdemes művész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán kezdte 1931-ben, majd 1932-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész, második férje Vas István költő volt. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak 1939-1940 táján megalakuló jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Bálint Endre hívására ment Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte.

Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. A természettel kialakított bensőséges kapcsolat a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. E törekvéseket foglalta szintézisbe a Cantata Profana című nagyméretű gobelinjében.

Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az 1950-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerülnek.

Bár művészi gondolkodását már korábban is jellemezte az a tendencia, hogy sorozatokban dolgoz fel egy-egy témát, az 1960-as évektől kezdődően azonban mindez felerősödik, a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Így születtek például az 1960-as évek elején a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta az 1960-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, málladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját.

Hasonló élményekben és a háborús emlékekben gyökerezik a bajóti asszonyokról az 1970-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora. Az 1970-es években indította Szántó Piroska életpályájának hátralévő idejét átívelő Szerelmesek című sorozatát, mely két jól körülhatárolható csoportra bomlik. A sorozat korai darabjain indázó vonalakkal rajzolt, arany, ezüst, fekete és fehér színekkel, dekoratívan festett, csurgatással készült, a csontvázukig lemeztelenített, ölelkező figurák mind tematikailag, mind stilárisan a szecesszióban fogant előképek továbbgondolásai. A sorozat második csoportjának darabjai a művészi pálya utolsó évtizedében keletkeztek, és a korai művek hűvös izzásával szemben – a posztmodern festészettől is megérintve – színekben gazdagabban, és az ún. tupfolással készült képein pedig matériában is érzékibben jeleníti meg egymásnak feszülő párjait. Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988-ban. Irodalmi értékű elbeszéléseiben életének fordulópontjairól vall és kortársainak állít emléket.

Mesterei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1946 Európai Iskola kt., Budapest
  • 1957 Csók Galéria, Budapest (kat.)
  • 1958 Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár
  • 1963 Csók Galéria, Budapest (kat.)
  • 1966 Dürer Terem, Budapest
  • 1967 Művészklub, Kecskemét
  • 1968 Certaldo (OL)
  • 1970 Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
  • 1971 Műcsarnok, Győr
  • 1974 Szerelmesek, Művésztelepi Galéria, Szentendre (kat.)
  • 1977 Műcsarnok, Budapest (kat.)
  • 1980 Várszínház Galéria, Budapest
  • 1981 Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
  • 1982 Szentendrei Képtár, Szentendre (gyűjt., kat.)
  • 1984 Gulácsy Galéria, Budapest
  • 1985 Madách I. Művelődési Központ, Vác
  • 1986 Keresztény Múzeum, Esztergom
  • 1987 Szombathelyi Képtár, Szombathely (gyűjt., kat.)
  • 1990 Szentesi Művelődési Központ Kisgaléria, Szentes
  • 1992 Liebende, Blumen, Collegium Hungaricum, Bécs (kat.)
  • 1993 Certaldo
  • 1996 Barcsay Iskola Galéria, Szentendre
  • 1997 Városi Könyvtár, Győr
  • 1998 Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest
  • 2006 Vitalitas Galéria, Szombathely
  • 2008 Móra Ferenc Művelődési Központ, Kiskunfélegyháza

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1945 Szociáldemokrata Párt Képzőművészeti Társasága és meghívott vendégei, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1946 A Magyar Képzőművészetért mozgalom I. kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1948 "Mi magunk", Európai Iskola XXXIII. kiállítása, Budapest, Üllői u. 11.
  • 1958 Exposition des Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois d'aujour d'hui, Antwerpen
  • 1959 Képzőművésznők nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, Budapest
  • 1964 Szocialista Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1966 Magyar képzőművészeti kiállítás, Petit Palais, Párizs
  • 1969 Mai magyar egyházművészet, Róma
  • 1973 Európai Iskola, Csók Képtár, Székesfehérvár
  • 1982 Szocialista grafika 1918-1945, Szombathely
  • 1984 Az (ismeretlen) Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Budapest Galéria, Budapest
  • 1996 Genius loci (Szentendre látványa és motívumai festményeken és fotókon), Szentendrei Képtár, Szentendre
  • 1997 A cirkusz világa a magyar művészetben, Kassák Lajos Múzeum, Budapest.
Szántó Piroska és Vas István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 31-3-74. Fekete Tamás alkotása.

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bálám szamara (1982) (önéletrajz)
  • Golgota (1987) (festmények)
  • Stáció / "Bajóti Golgota" (1982. március) (bajóti katolikus templom, 15 kép, hálából)
  • Forradalmi szvit (1989) (rajzok és jegyzetek 1956-ról)
  • Akt (1994)
  • Bálám szamara és a többiek (1997)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szántó Piroska témájú médiaállományokat.