Szántó Piroska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szántó Piroska
Szanto Piroska.jpg
Szántó Piroska szentendrei műtermében (1987. szeptember)
Fotó: Kertész Dániel

Született 1913. december 7.
Kiskunfélegyháza
Meghalt 1998. augusztus 8. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Mestere(i) Vaszary János
Aki hatott rá Vajda Lajos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szántó Piroska témájú médiaállományokat.

Szántó Piroska, Vas Istvánné (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7.Budapest, 1998. augusztus 2.) magyar festő, grafikus, író, érdemes és kiváló művész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán kezdte 1931-ben, majd 1932-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész, második férje Vas István költő volt. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak 1939-1940 táján megalakuló jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Bálint Endre hívására ment Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte.

Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. A természettel kialakított bensőséges kapcsolat a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. E törekvéseket foglalta szintézisbe a Cantata Profana című nagyméretű gobelinjében.

Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az 1950-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerülnek.

Bár művészi gondolkodását már korábban is jellemezte az a tendencia, hogy sorozatokban dolgoz fel egy-egy témát, az 1960-as évektől kezdődően azonban mindez felerősödik, a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Így születtek például az 1960-as évek elején a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta az 1960-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, málladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját.

Hasonló élményekben és a háborús emlékekben gyökerezik a bajóti asszonyokról az 1970-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora. Az 1970-es években indította Szántó Piroska életpályájának hátralévő idejét átívelő Szerelmesek című sorozatát, mely két jól körülhatárolható csoportra bomlik. A sorozat korai darabjain indázó vonalakkal rajzolt, arany, ezüst, fekete és fehér színekkel, dekoratívan festett, csurgatással készült, a csontvázukig lemeztelenített, ölelkező figurák mind tematikailag, mind stilárisan a szecesszióban fogant előképek továbbgondolásai. A sorozat második csoportjának darabjai a művészi pálya utolsó évtizedében keletkeztek, és a korai művek hűvös izzásával szemben – a posztmodern festészettől is megérintve – színekben gazdagabban, és az ún. tupfolással készült képein pedig matériában is érzékibben jeleníti meg egymásnak feszülő párjait. Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988-ban. Irodalmi értékű elbeszéléseiben életének fordulópontjairól vall és kortársainak állít emléket.

Mesterei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1946 Európai Iskola kt., Budapest
  • 1957 Csók Galéria, Budapest (kat.)
  • 1958 Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár
  • 1963 Csók Galéria, Budapest (kat.)
  • 1966 Dürer Terem, Budapest
  • 1967 Művészklub, Kecskemét
  • 1968 Certaldo (OL)
  • 1970 Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
  • 1971 Műcsarnok, Győr
  • 1974 Szerelmesek, Művésztelepi Galéria, Szentendre (kat.)
  • 1977 Műcsarnok, Budapest (kat.)
  • 1980 Várszínház Galéria, Budapest
  • 1981 Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
  • 1982 Szentendrei Képtár, Szentendre (gyűjt., kat.)
  • 1984 Gulácsy Galéria, Budapest
  • 1985 Madách I. Művelődési Központ, Vác
  • 1986 Keresztény Múzeum, Esztergom
  • 1987 Szombathelyi Képtár, Szombathely (gyűjt., kat.)
  • 1990 Szentesi Művelődési Központ Kisgaléria, Szentes
  • 1992 Liebende, Blumen, Collegium Hungaricum, Bécs (kat.)
  • 1993 Certaldo
  • 1996 Barcsay Iskola Galéria, Szentendre
  • 1997 Városi Könyvtár, Győr
  • 1998 Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest
  • 2006 Vitalitas Galéria, Szombathely
  • 2008 Móra Ferenc Művelődési Központ, Kiskunfélegyháza

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1945 Szociáldemokrata Párt Képzőművészeti Társasága és meghívott vendégei, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1946 A Magyar Képzőművészetért mozgalom I. kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1948 "Mi magunk", Európai Iskola XXXIII. kiállítása, Budapest, Üllői u. 11.
  • 1958 Exposition des Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois d'aujour d'hui, Antwerpen
  • 1959 Képzőművésznők nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, Budapest
  • 1964 Szocialista Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1966 Magyar képzőművészeti kiállítás, Petit Palais, Párizs
  • 1969 Mai magyar egyházművészet, Róma
  • 1973 Európai Iskola, Csók Képtár, Székesfehérvár
  • 1982 Szocialista grafika 1918-1945, Szombathely
  • 1984 Az (ismeretlen) Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Budapest Galéria, Budapest
  • 1996 Genius loci (Szentendre látványa és motívumai festményeken és fotókon), Szentendrei Képtár, Szentendre
  • 1997 A cirkusz világa a magyar művészetben, Kassák Lajos Múzeum, Budapest.
Szántó Piroska és Vas István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 31-3-74. Fekete Tamás alkotása.

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bálám szamara (1982) (önéletrajz)
  • Golgota (1987) (festmények)
  • Stáció / "Bajóti Golgota" (1982. március) (bajóti katolikus templom, 15 kép, hálából)
  • Forradalmi szvit (1989) (rajzok és jegyzetek 1956-ról)
  • Akt (1994)
  • Bálám szamara és a többiek (1997)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szántó Piroska témájú médiaállományokat.