Ugrás a tartalomhoz

Turócszentmárton

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Svätý Martin szócikkből átirányítva)
Turócszentmárton (Martin)
Turócszentmárton központja.
Turócszentmárton központja.
Turócszentmárton címere
Turócszentmárton címere		 Turócszentmárton zászlaja
Turócszentmárton zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Rangváros
Első írásos említés1264
PolgármesterMgr. art. Andrej Hrnčiar
Irányítószám036 01
Körzethívószám+421-43
Forgalmi rendszámMT
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség51 139 fő (2022. dec. 31.)
Népsűrűség848 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság402 m
Terület67.74 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 03′ 49″, k. h. 18° 55′ 17″49.063611°N 18.921389°EKoordináták: é. sz. 49° 03′ 49″, k. h. 18° 55′ 17″49.063611°N 18.921389°E
Turócszentmárton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Turócszentmárton témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Turócszentmárton (szlovákul Martin, korábban Turčiansky Svätý Martin, németül (Turz-)Sankt Martin) város Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turócszentmártoni járásának székhelye. A Turóci-medence központja, Turóc vármegye egykori székhelye. Epres, Kossuth, Podháj, Révayfalva, Tomcsány és Zaturcsány tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

A Nagy-Fátra és a Kis-Fátra hegységek közt elterülő Turóci-medence északi részén, Zsolnától 27 km-re délkeletre, a Turóc-folyó partján, 395 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta, előtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.

Története

[szerkesztés]

A várost a 13. században alapították, 1264-ben említik először oklevélben „Zenthmarton” néven. Károly Róbert 1340-ben városi rangra emelte. 1433-ban a husziták felégették. A rendszeres heti vásártartás jogával 1489-ben ruházták fel. A 16. században lakosságának nagy része áttért az evangélikus hitre. Az ellenreformáció idején, 1639-ben az evangélikusok templomát és felekezeti iskoláját elkobozták. A város fejlődése csak a 18. század közepén indult meg, ekkor fejlődött ki ipara.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZENT MÁRTON. Mezőváros Túrócz Várm. földes Ura B. Révay Uraság, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik kies térségen, ’s a’ Vármegye-Házával díszesíttetik. A’ 14-dik Században Királyi Város vala. 1756-dikban, 6-dik August. nagyon elégett vala. Az Evangelikusoknak 15 ölnyi hoszszaságú Templomjok felett e’ felűlírat van; SVb pIIs aVgVstIs DoMVs Ista saCrata IehoVć LegIbVs hVngarIć teCta perennIs erIt. – Hajdani bányái most nem míveltetnek; kár, hogy e’ Városnak folyóvize nintsen, mellyet Szahodnik falutól ide lehetne vezetni; határja jól termő.”[1]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Szent-Márton, tót m. v., Thurócz vmegyében, egy igen kies térségen, a Thurócz vize mellett, számlál 164 kath., 920 evang., 50 zsidó lak. Ékességére szolgál a vármegye szép háza, mellyben tartatnak az ülések; a derék nagy templom, a luther. anyaszentegyház; synagoga, s ezeken kivül más privát, és urasági épületek. Határja nem igen nagy, de termékeny; kivált jó árpát és borsót terem; söre hires; hat országos vásárai felette népesek. Sz. Márton a 14. században sz. kir. város volt, most pedig örökös ura a Révay csal. Ut. p. Th. Zsámbokrét.”[2]

A 19. században a szlovák nemzeti mozgalom központja. Az 1861. június 6–7-én itt megtartott szlovák gyűlés autonómiát, nyelvhasználatot és kulturális jogokat követelt. 1863–75 között, majd 1918 után itt működött a Matica slovenská, a szlovákok kulturális egyesülete. Bútorgyárát 1888-ban, sörgyárát 1893-ban alapították. 1918. október 30-án itt mondta ki a szlovák nemzeti tanács a Csehszlovákiához való csatlakozást. 1919. augusztus 5-én ismét nagygyűlést tartottak a városban Šrobár, Hviezdoslav és Eugène Mittelhauser francia tábornok beszédeivel. A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásának székhelye volt.

Az 1944–45-ös szlovák nemzeti ellenállási mozgalom egyik központja, vasútállomásán robbantották fel Otto német tábornok vezérkarát. A város további nagymértékű iparosítása és ennek következtében lakosságának megtöbbszöröződése a II. világháborút követő évtizedekben történt, mely időszakban főként nehézgépipara fejlődött, de ezenkívül gyógyszer-, élelmiszer-, nyomda- és bútoripara is jelentőssé vált.

1949-ben csatolták hozzá Tomcsányt, majd 1955-ig a többi környező kistelepülést, melyek ma már Turócszentmárton külső városrészei.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 2341-en lakták, ebből 1766 szlovák és 100 magyar anyanyelvű.

1890-ben 2860 lakosából 2223 szlovák és 223 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3357-en lakták, ebből 2501 szlovák és 421 magyar anyanyelvű.

1910-ben 4113-an lakták: 2720 szlovák, 934 magyar és 392 német anyanyelvű.

1921-ben 5657 lakosából 5254 csehszlovák és 33 magyar volt.

1930-ban 8508-an lakták: 7619 csehszlovák és 49 magyar.

1991-ben 58393-an lakták, ebből 56177 szlovák és 158 magyar.

2001-ben 60133 lakosából 57072 szlovák és 144 magyar volt.

2002-ben 61 300 lakosa volt (95%-ban szlovák nemzetiségű).

2011-ben 57 428 lakosából 46 931 szlovák, 576 cseh és 117 magyar volt.

2021-ben 52520-an lakták, ebből 95 (+49) magyar, 48509 (+188) szlovák, 44 (+235) cigány, 35 (+72) ruszin, 897 (+141) egyéb és 2940 ismeretlen nemzetiségű.[3]

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Római-katolikus templom
    Római-katolikus templom
  • Evangélikus templom
    Evangélikus templom
  • Turócszentmártoni utcakép
    Turócszentmártoni utcakép

Híres emberek

[szerkesztés]

Itt született

[szerkesztés]

Itt hunyt el

[szerkesztés]

Temetőjében számos neves szlovák író, költő, tudós és festő nyugszik.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Pavol Florek 1941: Turčiansky sv. Martin v stredoveku.
  • Ďuriška, Zdenko 2007: Národný cintorín v Martine. Pomníky a osobnosti. Martin.
  • Zuzana Ludiková - Mikó Árpád - Pálffy Géza 2008: A turócszentmártoni Szent Márton-templom késő reneszánsz és barokk funerális emlékei (16–17. század). Művészettörténeti Értesítő 57/2, 353–375.
  • T. Sv. Martin - Z príležitosti 600 ročného jubilea povýšenia na mesto.
  • Viliam Čičaj - Michal Bada (Eds.): Kvalita života v minulosti našich miest.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. június 28.)
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. június 28.)
  3. ↑ ma7.sk

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Turócszentmárton&oldid=26250274”