Menyét

-*lőfordulása

Európában – Írországot és néhány távoli szigetet kivéve – mindenütt megtalálható. Ázsia, Észak-Afrika valamint Észak-Amerika kiterjedt területein is jelentősen elterjedt. A hegyekben 3000 méterig felhatol. Magyarországon közönséges. Új-Zélandra betelepítették.

Alfajai

A biológusok még nem határozták meg pontosan, hogy hány alfaja van a menyétnek.

• Mustela nivalis allegheniensis - Beallsville közelében, Washington; a Nagy-tavaktól délre Wisconsin, Illinois és Pennsylvania államokon keresztül az Appalache-hegység mentén délre, Észak-Karolináig.
• Mustela nivalis boccamela - Szardínia
• Mustela nivalis campestris - Dél-Dakota, Beemer, Cuming Co., Észak-Nebraska, Iowa és Arkansas
• Mustela nivalis caucasica - Hotshal-hegység, körülbelül 300-400 tengerszint feletti magasságban a Kaukázusban.
• Mustela nivalis eskimo - Barrow-fok (Point Barrow), Alaszka és Yukon
• Mustela nivalis heptneri - Islim Tchesme, Badkhiz, Türkmenisztán
• Mustela nivalis minuta - Észak-Skandinávia
• Mustela nivalis mosanensis - Mosan közelében levő Yengan-nál, Koreai-félsziget
• Mustela nivalis namiyei - Awomori, Honshu, Japán
• északi menyét (Mustela nivalis nivalis) - Skandinávia, Oroszország, Észak-Amerika. Az amerikai állatokat egykor törpe menyét (Mustela nivalis rixosa) néven külön alfajnak tartották, ma a legtöbb kutató azonos alfajnak véli az elterjedési terület északi részén élő összes állatot.
• Mustela niva45lis numidica - Tanger, Marokkó
• Mustela nivalis pallida - Kokand, Ferghana, kelet-oroszországi Turkesztán
• Mustela nivalis pygmaea - az oroszországi Ohotszki-tenger északi partjai, Gizhiga
• Mustela nivalis rixosa - Osler, Saskatchewan, Mackenzie folyó deltája, Kanada és Észak-Montana, Észak-Dakota és Minnesota, USA; ahogy fentebb olvasható, egyes biológusok azonosnak tartják a Mustela nivalis nivalisszal.
• Mustela nivalis rossica -
• Mustela nivalis russelliana - Tatsienlu, Szecsuan, Kína
• Mustela nivalis stoliczkana - Yarkand, Kelet-Turkesztán (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület), Kína
• egyiptomi menyét (Mustela nivalis subpalmata) - korábban különálló fajnak vélték, Egyiptom északi része
• Mustela nivalis tonkinensis - Chapa, Tonkin, Indokína
• déli menyét (Mustela nivalis vulgaris) - Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Közép-Ázsia. Magyarországon is ez az alfaj fordul elő.

Megjelenése

Testhossza 15-26 centiméter, vállmagassága 3-4 centiméter, farokhossza 3-7 centiméter. A hím legfeljebb testtömege 250 gramm, a nőstényé legfeljebb 110 gramm. Még ha a menyét hasonlít is rokonára, a hermelinre, kisebb nála és nincs fekete farok-vége; azonkívül teste hullámosan ívelt; éles határvonal húzódik fehér hasa és vörhenyesbarna felső része között. A hermelintől eltérően a menyét télen csak az északi területeken és a magas hegységekben ölt fehér bundát. Olykor még a hasán is látni barna foltokat vagy sötét jegyeket a szájzugban. Bár nem sokkal hosszabb a nősténynél, a hím jóval nehezebb. Mivel a menyét nagyon karcsú, még a pockokat is tudja követni járataikba.

Életmódja

Az állat bátor és kíváncsi; túlnyomórészt éjjel vadászik és általában magányos. Tápláléka elsősorban pockok és egyéb egérfélék, de patkányok, vakondok, madarak, tojások és üregi nyulak is. Vadon 1-2 évig, fogságban akár 10 évig is él.

Viselkedése és életmódja ugyan emlékeztet a hermelinre, de inkább a pocokvadászatra specializálódott. A menyétek járataikba is követik a mezei pockokat, hogy ott megfogják őket. Ezt csak karcsúságuk teszi lehetővé, ami viszont nagy energiafelvételt tesz szükségessé, mivel az állatok kedvezőtlen testfelszín/testtömeg arányuk miatt sok hőt veszítenek. Nem tudják magukat tömött bundával védeni, mivel akkor már nem férnének be a pocoklyukakon.

A nagy energiaveszteség kiegyenlítéséhez a menyétnek szinte állandóan vadásznia kell. Alapanyagcseréje igen magas. A menyét tehát rengeteget portyázik, gyakran még éjszaka is, kertekben, hulladékhalmokon, szénakazlakban és cserjésekben; néha még az üregi nyulat is megpróbálja leteríteni, de kis termete miatt ez sokkal ritkábban sikerül neki, mint a hermelinnek.

Rövid, 12-30 centiméteres ugrásokkal halad, közben időnként felegyenesedve figyel; „cincogással” könnyen behívható. Sokszor meghatározott vadászösvényeket követ; meglehetősen territoriális viselkedésű, azaz ragaszkodik megszokott területéhez. A hímek vadászterületei elkülönülnek a nőstényekétől. Pocokgradáció esetén, amikor 100-500 pocok is lehet egy hektáron, a vadászterület 1-5 ha-ra zsugorodhat, ha pedig mondjuk csak 20-40 pocok jut egy hektárra, akkor egy-egy menyét 15 hektárt is birtokolhat. A nőstények vadászterületei mindig jóval kisebbek. Egyetlen éjszaka alatt egy menyét 2 kilométert is megtehet. Téli pihenőt a menyétek nem tartanak.

Ha lehetősége van arra, a menyét többet vadászik a kelleténél. A fölös táplálékot földalatti gyűjtőkamrákban tárolja.

Ellenségei a ragadozó madarak, baglyok, a róka és a hermelin. Korábban csapdázták, kevés eredménnyel. Ma már védett, bántalmazása törvénybe ütközik.

Szaporodása

Az ivarérettséget néha már az első évben eléri. A párzási időszak márciustól augusztusig tart. Évente egyszer fial, de ha bő a táplálékkínálat, akkor kétszer is ellik. A vemhesség 5 hétig tart. Egy alomban 3-8, általában 4-6 kölyök van. Az elválasztás 4-5 hét után következik be.

Az állomány alakulását nagymértékben a pockok száma szabja meg.

Érdekesség

A ragadozás gyakorlatát már kicsi korában elkezdi, de az áldozat olykor elmenekül. Egy meglepő esetet sikerült Angliában valakinek lefényképeznie: egy zöld küllő (Picus viridis) repül egy fiatal menyéttel a hátán. A fényképész magyarázata szerint a fiatal menyét megtámadta a madarat, de annak végül sikerült elmenekülnie, a menyéttel a hátán.

Menyétek a kultúrában

• Én vagyok Menyus (I Am Weasel) című Cartoon Networkös rajzfilm címszereplője.
• Buck a Jégkorszak 3. – A dínók hajnala (Ice Age: Dawn of the Dinosaurs) című animációs film félszemű menyétje.
• Roger nyúl a pácban című film „bűnüldöző” menyétjei.

Képek

• 
  Kitömött példány
• 
  Figyelő menyét
• 
  Két játszadozó menyétkölyök

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
• szerk.: Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder: Mammal Species of the World, 3. kiadás, Baltimore: Johns Hopkins University (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494 
• Linnaeus, C., 1766. Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classis, ordines, genera, species cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Twelfth Edition (12 ed.), Laurentii Salvii, Stockholm, 1: 69.
• Steven R. Sheffield and Carolyn M. King, 1994. Mustela nivalis, Mammalian Species, American Society of Mammologists, No. 454, pp. 1–10, 3 figs.

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
• North American Mammals: Mustela nivalis
• http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_2145