Pont Alexandre-III

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pont Alexandre-III
A híd nyugatról nézve
A híd nyugatról nézve
ElhelyezkedéseFRA Franciaország, Párizs, VII. és VIII. kerület
Áthidalt akadálySzajna
NévadóIII. Sándor orosz cár
SzerkezettípusÍvhíd
Funkcióközúti híd
Anyag
Legnagyobb támaszköz107,5 m
Nyílások száma1
Teljes hosszúsága160 m
Szélesség40 m
Sávok száma6
TervezőCassien-Bernard, Cousin,
Résal, d'Alby
Építés kezdete1896. október 7.
Átadás ideje1900. április 14.
Elhelyezkedése
Pont Alexandre-III (Párizs)
Pont Alexandre-III
Pont Alexandre-III
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 51′ 49″, k. h. 2° 18′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 49″, k. h. 2° 18′ 49″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Pont Alexandre-III témájú médiaállományokat.

A Pont Alexandre-III (magyarul: III. Sándor híd) egy párizsi ívhíd a Szajna felett, amely a francia főváros VII. és VIII. kerületeit köti össze. A III. Sándor orosz cárról elnevezett építményt 1896 és 1900 között építették, alapkövét pedig a névadó fia, II. Miklós rakta le. A Beaux-Arts stílusban épült és art nouveau lámpásokkal, kerubokkal, szárnyas lovakkal és nimfákkal díszített híd egyike a város legismertebb és legnépszerűbb hídjainak. 1975-től történelmi műemlékként (Monument historique) van nyilvántartva,[1] és 1991-ben több Szajna-parti látványossággal együtt a Világörökség része lett.[2]

A következő híd a folyón felfelé a Pont de la Concorde, lefelé pedig a Pont des Invalides.

Története[szerkesztés]

Az 1896-os alapkőletétel ábrázolása a korabeli sajtóban

1891 augusztusában egy konzultatív paktum jött létre Franciaország és az Orosz Birodalom között. 1892. augusztus 17-én katonai egyezményt írtak alá, és a szövetség az egyezmények ratifikálása után, 1894 elején lépett életbe.[3] Az eseménynek emléket állítandó, az 1900-as párizsi világkiállításra egy híd felépítését tervezték, amely a szövetségkötés idején uralkodó III. Sándor orosz cárról lett elnevezve. A politikai szövetség másik emléke Szentpéterváron készült el. Az 1903-ra befejezett Szentháromság híd Gustave Eiffel tervei alapján készült, és az alapkövet 1897 augusztusában Félix Faure francia elnök helyezte el.

A párizsi híd pályázati kiírására 108 pályamunka érkezett, végül Jean Résal és Amédée d'Alby kapott tervezési megbízást. Az építészeti és dekoratív munkákat Joseph Cassien-Bernard-ra és Gaston Cousin-ra bízták.

Az alapkő letételére 1896. október 7-én, II. Miklós cár és Félix Faure francia elnök jelenléteben került sor.[4] Három év alatt elkészült az építmény, és 1900. április 14-én, a világkiállítás megnyitása előtt egy nappal felavatták azt. A híd két oldalán zajlott a világkiállítás, az Esplanade des Invalides-on pavilonok, a Szajna jobb oldalán pedig a Grand Palais és a Petit Palais épültek fel. A híd tervezésénél fontos szempont volt, hogy felépült paloták és pavilonok, illetve az Invalidusok háza is jól látható legyen, ezért a Pont Alexandre-III nem merőlegesen, hanem kissé átlósan ível át a folyón, így kialakítva az Avenue Winston Churchill és az Avenue du Maréchal Gallieni utakból álló tengelyt.

1975-től a híd műemléki védettséget élvez, miután felvették a történelmi műemlékek közé.[1]

1998-ban jelentős felújítás zajlott a hídon. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző fémekből (acélöntvény, öntöttvas, bronz) összeállított szerkezet erősen korrodálódott. A híd építésekor még ismeretlenek voltak a különböző fémek közti elektrolízises folyamatok. A felújítás során összesen 1,8 kg aranyfüstöt használtak fel a szobrok újraaranyozására.[5]

Jellemzői[szerkesztés]

Elhelyezkedése miatt a Pont Alexandre-III két követelménynek kellett eleget tegyen: minél laposabbnak kellett lennie, hogy ne takarja el az Invalidusok dómját, de mégis elég magasnak és oszlopmentesnek ahhoz, hogy alatta hajózható maradjon a Szajna. A megoldás egy acél ívhíd lett, amelynek nagy hídfői a folyó két partján mélyen a földbe vannak ágyazva.

Az ívhíd fesztávolsága 107,5 méter, és tégla boltívekkel kapcsolódik a partfalakhoz. Ez a beosztás remekül megfigyelhető oldalról, viszont a hídon állva alig érzékelhető.

A híd hossza 160 m, szélessége pedig 40 m. A 20 m széles úttest mindkét irányba három-három sávból áll. A járda mindkét oldalon 10 m széles. A híd négy sarkán széles lépcsők vezetnek le az árterületre. A jobb parti lépcsők falán található az 1910-es árvíz vízállásának jelölése. Ez volt 1658 óta a legnagyobb szajnai árvíz a városban.

A híd mindkét oldalán, a tégla boltívek alatt haladnak át az árterületek egysávos útjai. A bal parton később kialakításra került egy másik alagút is, amelyen egy gyorsforgalmi út halad át (Voie Expresse Rive Gauche). A jobb oldalon raktárhelyiségek, illetve egy szórakozóhely található a hídfő alatt.

A világkiállítás idején a felszín alatt a tömegközlekedés is elhaladt, azonban ez a tulajdonképpeni hídszerkezeten kívül esett.

Díszítése[szerkesztés]

A híd külső megformálásával Joseph Cassien-Bernard és Gaston Cousin építészek lettek megbízva, akik a fém ívet a kor stílusának megfelelő, különböző dekoratív elemek mögé rejtették.

A híd látható részét négy, 17 m magas oszlop zárja közre, melyeken egy-egy 4 m magas, aranyozott bronzszobor áll. A négy pégaszoszt egy-egy fáma, a hírverés ókori római istennője zabolázza. Az oszlop lábánál kőszobrok állnak, amelyek a megszemélyesített Franciaországot ábrázolják különböző korokban. Az oszlopok a híd stabilitásában is fontos szerepet játszanak, ugyanis ezek az híd ívének ellensúlyaként szolgálnak.

  • A jobb parton, a folyón felfele található oszlopon áll a La renommée des beaux-arts (A szépművészetek fámája), amely Emmanuel Frémiet alkotása. Ennek lábánál látható Alfred-Charles Lenoir műve, a La France de Charlemagne (Franciaország Nagy Károly korában) című szobor, amely egy ülő királynőalak, kezében karddal és országalmával.
  • A jobb parton, a folyón lefele található oszlopon áll a La renommée de l'agriculture vagy más megnevezés szerint La renomée des Sciences (A mezőgazdaság fámája/A tudományok fámája), amely ugyancsak Frémiet műve. Az oszlop lábánál áll a La France moderne (A modern Franciaország) Gustave Micheltől.
  • A bal parton, a folyón felfele található oszlopon áll a Renommée du Commerce vagy más megnevezés szerint a La renommée au combat (A kereskedelem fámája/A harc fámája), amely Pierre Granet (1843–1910) alkotása. Talapzatánál áll a La France de la Renaissance (A reneszánsz Franciaország) Jules Coutan-tól.
  • A bal parton, a folyón lefele található oszlopon áll a La renommée de la guerre (A háború fámája), amelyet Léopold Steiner kezdett el, majd 1899-es halála után Eugène Gantzlin fejezte be. Ennek lábánál látható a La France de Louis XIV (Franciaországa XIV. Lajos idején) Laurent Marqueste-től (1848–1920).
  • A művészetek fámája
    A művészetek fámája
  • A mezőgazdaság fámája
    A mezőgazdaság fámája
  • A kereskedelem fámája
    A kereskedelem fámája
  • A háború fámája
    A háború fámája

Az oszlopoktól kissé távolabb áll négy kőoroszlán, melyeket egy-egy gyermek vezet. Az oroszlánokat a jobb parton Georges Gardet, a bal parton pedig Jules Dalou alkotta. Az oszlopok mögött ötkarú, puttókkal díszített öntöttvas kandeláberek képezik az átmenetet a híd korlátja irányába, amelyet egy sor háromkarú kandeláber tagol mindkét oldalon. Az úttest mentén, a járdán ugyancsak öntöttvasból készült utcalámpák sorakoznak. A hídon más bronz-, illetve rézszobrok is állnak. A kandelábereket támasztó szerelmek (Les amours soutenant les quatre lampadaires) Henri Désiré Gauquié alkotásai, a halakkal és kagylókkal ábrázolt lángelmék (Quatre génies avec des poissons et des coquillages) pedig Léopold Morice és André Massoulle művei.

  • Szobor hallal
    Szobor hallal
  • Szobor kagylóval
    Szobor kagylóval
  • Puttós kandeláber
    Puttós kandeláber
  • Gyermek oroszlánnal
    Gyermek oroszlánnal
  • Lámpák sora
    Lámpák sora

Az ívek közepén, a Szajna fölé magasodva helyezkednek el az egyes oldalakon a nimfa-domborművek, amelyek a francia-orosz szövetségnek állítanak emléket. A Szajna nimfái Párizs, míg a Néva nimfái az Orosz Birodalom arany címerét tartják kezükben. A réz domborművek Georges Récipon művei. A híd ívének külseje girlandokkal és különböző öntöttvas díszekkel tarkított.

  • A Szajna nimfái
    A Szajna nimfái
  • A Néva nimfái
    A Néva nimfái
  • Közelkép egy nimfáról
    Közelkép egy nimfáról

Műszaki jellemzők[szerkesztés]

A híd szerkezetének egy része

A Pont Alexandre-III egy háromcsuklós ívhíd, melynek íve rendkívül lapos. Ez 15 acélöntvény tartóoszlopból áll, melyek párhuzamosan vannak elrendezve 2,85 méteres tengelytávolsággal.[4] Bár a híd középső tengelye enyhén átlósan szeli át a folyót, a parton minden szerkezeti rész a Szajnával párhuzamosan lett kialakítva. Ez nem csak a partfalakat és a díszoszlopokat érinti, hanem a csuklókat is. Ennek következménye, hogy a híd felépítményének alaprajza egy paralelogramma. Mivel a kandeláberek és a díszek párhuzamosak a híd tengelyével, az építmény ferde elhelyezkedése az avatatlan szemnek nem tűnik fel.[6]

Az alátámasztásoknak köszönhetően a Szajna eredeti szélessége a híd alatt 110-ről 109 méterre csökkent. A csuklók mindkét oldalon 0,75 méterrel a vízszint felett, elkülönített öntöttacél elemeken nyugszanak. Így a híd ívének fesztávolsága 107,5 m. Az ívmagassága 1/17,12.[7] A süllyesztőszekrények segítségével megépített alátámasztások a kor leghatalmasabb ilyen hídelemei közé tartoztak. A dupla T-idomacélokon nyugvó szerkezet függőleges támaszokkal kapcsolódik az ívtartókhoz, és a szerkezetet vízszintes és átlós támaszok merevítik.

Minden ívtartó 32 egymással összecsavarozott vasöntvény elemből áll, amelyek, a kicsivel rövidebb, a csuklókhoz kapcsolódó végső darabokat leszámítva, egyenként 3,625 m hosszúak. Az elemek dupla T-idomacél formájúak. Az acélöntvény tartóoszlopokat és a hozzájuk tartozó csuklókat öt különböző öntődében[8] állították elő, és teherszállító uszályokkal juttatták el a párizsi helyszínre. A többi elemet is beépítésre készen szállították az építőtelepre. A Szajna felett egy 120 m hosszú mozgatható portáldarut építettek, melynek segítségével az kész elemeket a helyükre illesztették. Így az akkoriban jóval sűrűbb hajóforgalmat sem akadályozta az építkezés.[9] A híd egyik pillérének felirata szerint az acélszerkezetet gyártása a Le Creusot-i Schneider & Cie és a Lille-i Compagnie de Fives-Lille irányítása alatt zajlott.

A populáris kultúrában[szerkesztés]

Filmek, sorozatok[10]
Zene
Sport

A 2024-es nyári olimpiai játékok pályázati időszakában a Los Angeles-szel versenyző Párizs 2017 júniusában a város több neves látnivalóját versenyhelyszínné alakította és sportbemutatókat tartott. Így a III. Sándor hídon műugró bemutatóra került sor, ahol a sportolók a Szajna vizébe ugorva mutatták be gyakorlatukat.

Galéria[szerkesztés]

  • II. Miklós cár leteszi a híd alapkövét 1896-ban
    II. Miklós cár leteszi a híd alapkövét 1896-ban
  • Az alapkő letételekor használt vakolókanál
    Az alapkő letételekor használt vakolókanál
  • Világkiállítás az Invalidusok sétányán és a híd oszlopai (1900)
    Világkiállítás az Invalidusok sétányán és a híd oszlopai (1900)
  • Építés közben
    Építés közben
  • Az 1910-es árvíz szintjét jelző tábla
    Az 1910-es árvíz szintjét jelző tábla
  • A híd oldalnézetből
    A híd oldalnézetből
  • A híd északról
    A híd északról
  • Éjszakai megvilágításban
    Éjszakai megvilágításban
  • Aranyozott dísz
    Aranyozott dísz
  • A hídfő egyik oroszlánja
    A hídfő egyik oroszlánja
  • Műugrás a hídról (2017)
    Műugrás a hídról (2017)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Pont Alexandre-III. Base Mérimée. (Hozzáférés: 2018. január 11.) (franciául)
  2. ↑ A párizsi Szajna-part világörökségi helyszínei (PDF). whc.unesco.org. (Hozzáférés: 2016. február 21.) (franciául)
  3. ↑ Majoros István: Hatalmi politika és az egyensúly hagyománya. Az európai koncert az első világháború előtti évtizedekben. Rubicon Online. (Hozzáférés: 2018. január 11.) (magyarul)
  4. ↑ a b Marrey, Bernard: Les ponts modernes. 18-19 siècles. (franciául) Párizs: Picard éditeur. 1990. 256. o. ISBN 2-7084-0401-6  
  5. ↑ Narration Pont Alexandre III. Office Technique pour l'Utilisation de l'Acier. [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 27.) (franciául)
  6. ↑ Résal, Jean - Alby, Amédée (1898). „Notes sur la Construction du Pont Alexandre III.”. Annales des Ponts et Chaussées (1. Quartal), 165–214. o.   (franciául)
  7. ↑ Résal, Jean - Alby, Amédée (1898). „Notes sur la Construction du Pont Alexandre III.”. Annales des Ponts et Chaussées (1. Quartal), 173-176. o.   (franciául)
  8. ↑ Az öt ipari létesítmény: Forges et Aciéries de la Marine et des Chemins de fer (Saint-Chamond), Forges de Châtillon et Commentry, Forges et Aciéries du Creusot, Forges et Aciéries de Saint-Etienne, Aciéries et Forges de Firminy.
  9. ↑ (1899) „A Pont Alexandre-III összeszerelése (Le Montage du Pont Alexandre III.)”. La Nature 27 (1), 103. o. (Hozzáférés: 2018. január 26.)   (franciául)
  10. ↑ Pont Alexandre-III - forgatási helyszín. IMDb. (Hozzáférés: 2018. január 12.) (angolul)
  11. ↑ Forgatási helyszín - Párizsi híd. The Sopranos location guide. (Hozzáférés: 2018. január 26.) (angolul)
  12. ↑ Mariah Carey ft. Snoop Dogg: Say Somethin’. YouTube. (Hozzáférés: 2018. január 26.) (angolul)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pont_Alexandre-III&oldid=25894409”