Mariah Carey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mariah Carey
Mariah Carey 2 by David Shankbone.jpg
Mariah a Tribeca Filmfesztiválon 2008-ban
Életrajzi adatok
Születési név Mariah Carey
Született 1970. március 27. (44 éves)
 Egyesült Államok, New York, Huntington
Pályafutás
Műfajok popzene, soul, Rhythm and blues
Aktív évek 1990
Hangszer vokál
Hang koloratúrszoprán[1]
Kiadók Columbia, Virgin, MonarC/Island

Mariah Carey weboldala

Mariah Carey (Huntington, 1970. március 27. –) amerikai pop- és R&B-énekesnő, az 1990-es és 2000-es évek egyik legsikeresebb előadója. Első lemeze 1990-ben jelent meg a Columbia Recordsnál. Carey volt az első előadó, akinek első öt kislemeze mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát; többi dala is nagy sikert ért el, és a Columbiához leszerződött legsikeresebb előadóvá tette. 1993-ban házasságot kötött a kiadó vezetőjével, Tommy Mottolával. Miután 1997-ben különváltak, Carey nagyobb alkotói szabadságot kapott, és dalaiba több hiphop- és R&B-elemet épített. A 2000-es évek elején kevesebb sikert aratott, mint korábban, de 2005-ben megjelent The Emancipation of Mimi stúdióalbumával ismét visszatért a slágerlisták élére. A Billboard magazin szerint ő az 1990-es évek legsikeresebb amerikai énekese,[2] a 100 legsikeresebb előadót felsoroló Billboard-listán az 5. helyre került.[3]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patricia Hickey ír származású opera-énekesnő és Alfred Roy Carey afroamerikai és venezuelai származású repülőgépmérnök harmadik gyermekeként született[4] a New York állambeli Huntingtonban, római katolikus családban.[5] Nővére, Alison tizenegy, bátyja, Morgan tíz évvel idősebb nála. A család gyakran költözni kényszerült, mert a vegyes házasságok ellenzői kiközösítették őket és megnehezítették az életüket. Carey hároméves volt, amikor szülei elváltak,[6] ezután az édesanyjával maradt, aki korán felfigyelt a tehetségére (miután Carey elénekelt egy részt olaszul Verdi Rigolettójából, amit anyja épp gyakorolt), és tanítani kezdte énekelni.[7] Carey először általános iskolás korában énekelt közönség előtt, és középiskolásként már saját dalokat írt. A greenlawni Harborfields középiskolába járt, de gyakran hiányzott, mert népszerű volt demóénekesként a környék stúdióiban; osztálytársai emiatt Délibábnak becézték.[8] Együtt dolgozott több zenésszel is, például Gavin Christopherrel és Ben Marguliesszel, akivel együtt írta demófelvételének számait. A középiskola után New Yorkba költözött, és részmunkaidőben dolgozott, valamint kozmetikus tanfolyamra járt.[9] Végül Brenda K. Starr Puerto Ricó-i énekesnő háttérénekese lett.

1988-ban egy partin találkozott Tommy Mottolával, akinek Starr odaadta Carey demófelvételét. Mottola, miután távozott a partiról, a kocsijában hallgatta meg a felvételt, és annyira megtetszett neki, hogy visszament megkeresni Careyt, ő azonban már távozott. Mottola végül azonban megtalálta, és lemezszerződést ajánlott neki. Ez a Hamupipőke-történet része lett a hivatalos reklámkampánynak, mellyel igyekeztek befuttatni az énekesnőt.[10]

1990–1992: Korai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben megjelent első, Mariah Carey című albumán Carey majdnem minden dal társszerzője volt, ahogy később is dalai nagy részét részben maga írta, de a kiadó itt még nem sok beleszólást engedett neki a fontos döntésekbe. Az énekesnő elégedetlen volt több olyan producerrel is, akit a Columbia kiadó vett fel, hogy eladhatóbbá tegyék az albumot, például Ric Wake-kel és Rhett Lawrence-szel,[11] és első videoklipjei sem tetszettek neki. Az album megjelenését nagy reklámkampány kísérte, aminek segítségével felkerült a Billboard 200 első helyére, ahol több héten át maradt. Az albumról öt kislemez jelent meg, ebből az a négy, amit az Egyesült Államokban kiadtak, mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát. Hazájában Carey már ezzel az albummal befutott, de nemzetközi sztárrá csak későbbi albumai tették. Carey két Grammy-díjat is elnyert.

Második, Emotions című albumát a Motown kiadó által fémjelzett hangzásvilág előtti tisztelgésnek szánta. Az albumon Walter Afanasieff-fel, valamint a C&C Music Factoryhoz tartozó Robert Clivillésszel és David B. Cole-lal dolgozott együtt. Az Emotions megjelenése (1991 végén) olyan gyorsan gyorsan követte az első albumét, hogy többen azt hitték, első kislemeze, az Emotions még az első albumról van. Az album nem aratott akkora sikert, mint az előző, és csak első kislemeze vezette a slágerlistát, ezzel azonban Carey rekordot döntött: a mai napig ő az egyetlen előadóművész, akinek első öt, az USA-ban megjelentetett kislemeze mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát. Az Emotions albumnál Carey már több beleszólást kapott, és innentől már legtöbb dalának társproducere lehetett. Úgy nyilatkozta, ebben az albumban már több van belőle, mint az előzőben.[12] Az elkövetkezendő évtől már más énekeseknek is írt dalokat, például Penny Fordnak és Daryl Hallnak.

Bár időnként fellépett, a lámpaláz megakadályozta abban, hogy nagyobb turnéra induljon. Emiatt pletykák keltek szárnyra, hogy nagy hangterjedelme nem valódi, csak a stúdióban hozzák létre. Első, nagy nyilvánosságot kapó fellépése az MTV Unplugged tévéműsor keretén belül volt 1992-ben; ekkor sikerült leküzdenie lámpalázát, és bizonyítania, hogy valóban képes énekelni.[13] A siker önbizalmat adott neki. A koncerten hat dalát adta elő akusztikus változatban, valamint a The Jackson 5 nagy sikerét, az I’ll Be There-t, Trey Lorenz háttérénekessel duettként. A koncert olyan nagy sikert aratott, hogy megjelentették EP-n (ez Carey mindmáig egyetlen koncertalbuma), az I’ll Be There-t pedig, bár előre nem tervezték, megjelentették kislemezen, és ez lett Carey hatodik listavezető száma a Billboardon, egyben lemezszerződéshez juttatta Lorenzet, akinek első albumának Carey lett a társproducere. A koncert megjelent DVD-n is három videoklippel együtt, MTV Unplugged + 3 címmel.

1993–1996: Világhírnév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carey és Tommy Mottola az első album készítése közben egymásba szerettek, és 1993-ban összeházasodtak. A még ebben az évben megjelentetett Music Box album készítése közben Kenneth „Babyface” Edmonds véleményét is kikérték. Az album Carey egyik legsikeresebb albuma lett, világszerte ebből kelt el a legtöbb, 32 millió példány. A Badfinger együttes Without You című számának feldolgozása meghozta a nemzetközi sikert az énekesnőnek; ez volt első listavezető száma az Egyesült Királyságban. Az album két másik kislemeze, a Dreamlover és a Hero az Egyesült Államokban lettek listavezetők. Az album megjelenését az USA-ban turné követte, a Music Box Tour.

1994-ben Carey és Luther Vandross duettet énekeltek, Lionel Richie és Diana Ross Endless Love című számának feldolgozását. Az év végén Carey megjelentette karácsonyi albumát, a Merry Christmast. Az albumon a hagyományos karácsonyi dalok és egy 60-as évekbeli sláger feldolgozása mellett új szerzemények is szerepeltek, köztük az All I Want for Christmas Is You, ami Japánban Carey legsikeresebb kislemeze lett, és azóta is minden karácsonyi időszakban gyakran játsszák a rádiók világszerte.[14] Az album minden idők legsikeresebb karácsonyi albuma lett.[15]

1995-ben a Columbia megjelentette Carey ötödik albumát, a Daydreamet, amin már hip hop és R&B hatások is érezhetőek voltak. Az első kislemez, a Fantasy egy remixében Ol’ Dirty Bastard rappelt. Carey azt nyilatkozta, hogy a Columbia negatívan reagált, amikor elmondta, milyen albumot tervez. „Mindenki azt mondta: Mi, megőrültél? Nagyon féltek változtatni a sikert hozó recepten.”[16] Az Egyesült Államokban ebből az albumából kelt el a legtöbb, és a róla megjelent legtöbb kislemez is nagy sikert aratott: a Fantasy lett a második kislemez, ami a Billboard első helyén nyitott, és tizenkét hétig vezette a kanadai slágerlistát; a One Sweet Day (amit a Boyz II Men együttessel írt és énekelt) rekorddöntő tizenhat hetet töltött az amerikai slágerlista elején, az Always Be My Baby pedig, aminek társproducere Jermaine Dupri volt, a Billboard magazin írása szerint a rádiók által legtöbbet játszott szám volt 1996-ban. A Daydream hozta a karrierje alatt kapott legkedvezőbb kritikákat az énekesnőnek,[17] a The New York Times 1995 egyik legjobb albumának nevezte. Az album megjelenését turné követte, a Daydream World Tour. Az album hat Grammy-jelölést kapott.

1997–2000: Új külső és függetlenedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carey és Mottola 1996-ban vált külön. Annak ellenére, hogy a házasságuk külsőleg boldognak tűnt, Carey később úgy nyilatkozott, hogy a valóságban úgy érezte magát, mint aki csapdába került.[18] Férjét utólag sokszor úgy festette le, aki szerette ellenőrzése alatt tudni őt. Hivatalosan 1997-ben jelentették be, hogy elválnak, ezt végül 1998-ban érvényesítették. A válás után Carey felfogadott egy független publicistát, egy új ügyvédet és egy menedzsert. Ez idő tájt új előadókat (7 Mile, Allure) kezdett el támogatni, utóbbiaknak több dalt is szerzett tiszavirág-életű Crave Records lemezkiadóján keresztül.

Carey következő albuma Butterfly címmel jelent meg 1997-ben. A lemez első dala a Honey volt, melynek szövege és videója egy jóval szexibb, érzékibb irányt célzott meg, mint Mariah korábbi dalai vagy klipjei.[19]

Az énekesnő úgy nyilatkozott, hogy a Butterfly egy olyan pontot jelöl az életében, mikor teljes egészébe a kezében tarthatta a kreatív irányítást a hangzást illetően. A művésznő a hip-hop irányba kezdett elmozdulni, olyan producerekkel dolgozott együtt, mint Sean „P. Diddy” Combs vagy Missy Elliott. Hozzátette: „Nem gondolom, hogy túlságosan erősen eltértem volna attól, amit korábban csináltam. Nem őrültem meg, hogy azt gondoljam, na most akkor rapper lesz belőlem. Ez az album arról szólt, hogy végre azt csinálhattam, amit csak akartam.”[20]

A kritikák alapvetően pozitívak voltak, a LAUNCHcast (ma Yahoo Music) azt írta: „[A Butterfly] különböző stílusokat feszeget”, zeneileg egy olyan lépés volt, amire a kritikusok úgy reagáltak, hogy „talán felbolygatja a konzervatív rajongókat”, de mindenképpen üdvözölték az új hangzást.[21] A Los Angeles Times azt írta: „az album a legszemélyesebb, leginkább vallomásszerű album, amit az énekesnő valaha készített. A szégyenlős Carey talán már a múlté.”[22]

Az album üzletileg is sikeres lett, a My All c. dalával (ami a 13. Billboard-listavezető slágere lett) pedig rekordot állított fel azzal, hogy ő érte el a legtöbb első helyezést női előadóként az Egyesült Államokban.

Az 1990-es évek végén Carey belevágott a Glitter c. film főszerepébe is, ezen felül a Men in Black és a How the Grinch Stole Christmas című filmekhez írt betétdalokat.

A Butterfly készítése alatt ismerkedett meg a New York Yankees baseballsztárjával, Derek Jeterrel, kapcsolatuk 1998-ban ért véget. Később mindketten a médiát okolták a szakításukért.[23]

Még ebben az évben kiadta #1’s című válogatásalbumát, amire 13, az USA-ban első helyezést elért száma, valamint 4 vadonatúj dala került fel. Az újak között volt a Whitney Houstonnal készített When You Believe is, ami az Egyiptom hercege című rajzfilm betétdala volt. A dal 2000-ben Oscar-díjat nyert. Az album a várakozásokon felül fogyott világszerte, azonban voltak kritikusok, akik nagyon lehúzták Careyt. Az NME úgy vélekedett, hogy „[az énekesnő] olyan negédes, buta dalok készítője, mint a Hero, aminek az üzenete elég világos: ha kiüríted az agyad minden értelmes gondolattól, majd elkezded a szempilláidat rebesgetni, és elég erősen kívánod, akkor kedves bébik jönnek és méz fog folyni.”[24]

1998-ban Mariah is részt vett a VH1 Divas Live koncertjén Shania Twain, Gloria Estefan, Celine Dion és Aretha Franklin társaságában. Ekkor már Careyt állítólagos primadonna-viselkedése miatt nagyon sokan dívaként könyvelték el.[25] A következő évben az énekesnő Luis Miguel dél-amerikai énekessel kezdett járni.

Hetedik stúdióalbuma, a Rainbow 1999-ben látott napvilágot. Az album erős R&B és hip-hop jegyeket viselt magán, sok dal producere Jimmy Jam és Terry Lewis volt. Az album első két kislemeze, a Heartbreaker (Jay Z-vel) és a Thank God I Found You (Joe-val és a 98 Degrees-zel) szintén első helyre kerültek a Billboard Hot 100-on. Ezzel újabb rekordot állított fel: ő lett az egyetlen olyan előadó, aki az 1990-es évek minden évében első helyezést tudott produkálni. Az album másik kislemeze Phil Collins Against All Odds (Take a Look at Me Now) című dalának feldolgozás volt, ami, miután újra felvette az ír Westlife-fal, első helyezést ért el Nagy-Britanniában.

Az album fogadtatása alapvetően jó volt, a Sunday Herald Tribune úgy vélekedett, hogy „az album megkapó soul balladák és R&B kollaborációk egyvelege olyan nagyágyúkkal, mint Usher vagy Snoop Dogg. Az album egy letisztult pop-soul gyűjtemény.”[26] A VIBE magazin hasonlóképpen vélekedett, azt írta: „Az énekesnő minden korlátot elsöpör, a Rainbow-val még több elismerést fog begyűjteni.”[27]

A pozitív kritikák ellenére az album akkoriban Carey karrierjének legkevesebb példányszámban elkelt albuma lett, sokan úgy vélekedtek, hogy a számok túlságosan egyformára sikeredtek. Amikor a dupla A-oldalas Crybaby/Can’t Take That Away című kislemeze az első lett, ami USA-ban nem került a Top 20-ba, Carey a Sonyt vádolta, hogy alulpromotálta az albumot. „A körülményeim a lemezkiadónál nem túl pozitívak. Nagyon sok negatív visszajelzést kapok bizonyos főnökeimtől” – írta a hivatalos oldalán.[28]

2001–2004: Személyes és zenei hanyatlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Mariah megkapta a Billboard „Az évtized művésze” díját és a Világzenei díjat „Az évtized legtöbb lemezt eladó női előadója” kategóriában,[29] Carey otthagyta a Columbiát és a Virgin Recordsszal írt alá egy 80 millió dolláros szerződést. Carey többször kijelentette, hogy a Columbia őt pusztán árucikknek tekintette, és a Mottolától való válása is sok főnökét bőszítette. Néhány hónappal később, 2001 júliusában Carey fizikailag és mentálisan összeomlott.[30] Többször hagyott üzeneteket a hivatalos honlapján arról panaszkodva, hogy túlhajtja magát, és a Luis Miguellel való kapcsolata is a végét járta. Egy évvel később egy interjúban úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy „olyan emberekkel voltam körülvéve, akik nem igazán ismertek engem, és személyes asszisztensem sem volt. Napokon keresztül csak interjúkat adtam, és 2 órákat aludtam jó esetben”.[31]

Egyik MTV Total Request Live fellépése során váratlanul jégkrémet osztogatott a közönségnek és – ahogy később leírták – elkezdett sztriptízelni.[32] Július végére kórházba került, a publicistája bejelentette, hogy Carey egy időre búcsút int a fellépéseknek.[33]

A kritikusok lehúzták a Glittert, Carey félig önéletrajzi filmjét, az alkotás pénzügyi szempontból is megbukott. A filmhez készült albumot a ‘80-as évek zenéje inspirálta, és olyan előadók vettek rajta részt, mint Jimmy Jam, Terry Lewis és Rick James. Ez a hangzás Carey karrierjének legrosszabb toplistás eredményeit produkálta.

A St. Louis Post-Dispatch úgy vélte, hogy „az album totális bukás, egy hatalmas tévedés egy olyan karrierben, ami ha még időnként nem is volt kritikailag elismert, szinte töretlenül sikeres tudott maradni.”[34] A Blender magazin azt írta: „Több éves pályafutása után a Carey védjegyének számító hang rádióbarát dorombolássá zsugorodik, és így szinte nem marad belőle semmi.”[35] Az első kislemez, a Loverboy (feat. Cameo) a második helyre kúszott a Billboard Hot 100 listán, részben a kislemez olcsó árának köszönhetően,[33] de az album további dalai nem lettek sikeresek.

A Columbia a Glitter bukása után kiadta az igen csekély helyezést elért Greatest Hits albumát. 2002 elején a Virgin 28 millióért kivásárolta Careyt, ami további negatív publicitást keltett. Később Mariah úgy nyilatkozott, hogy a Virginnél töltött időszak „teljes és totális stressz volt” […] A pillanat hevében döntöttem, ami a pénzre alapult és én soha nem szoktam döntéseket hozni a pénzre alapozva. Nagy lecke volt.”[36]

Még ebben az évben aláírt egy 20 millió dolláros szerződést az Island Recordsszal és megalapította MonarC nevű lemezkiadóját is. Carey terheit az is súlyosbította, mikor apja – akivel igen kevés kapcsolata volt – meghalt rákban.

Egy elismerést nyert mellékszerep után a WiseGirls című filmben Carey kiadta következő albumát Charmbracelet címmel, ami állítása szerint „egy új időszak beköszöntét jelentette az életében”.[31] A Charmbracelet eladási adatai mérsékeltek voltak, Carey hangját súlyos kritikák érték. A Boston Globe az albumot karrierje legrosszabbjának titulálta, „olyan albumnak, ami felfedi, hogy hangja már nem képes sem erős, sem finom hangokra”.[37] A Rolling Stone azt írta, hogy „Careynek olyan dalokra van szüksége, melyek során kihasználhatja hangerejét és hangterjedelmét, amiről híres. A Charmbracelet olyan, akár egy vízfestéközön, ami végül egy barna tócsába torkollik”.[38]

Az album egyetlen dala, ami fel tudott kerüli a listákra, a Through the Rain volt. A dal megbukott a poprádiókban, mivel ezek az adók már kevésbé voltak nyitottak olyan „öregedő” dívákra, mint Carey, Whitney Houston vagy Celine Dion.[31]

Az I Know What You Want című Busta Rhymes-dal, amin Carey mint vendégszereplő vett részt, 2003 tavaszán jelent meg, sokkal jobb eredményeket ért el, és az amerikai lista top 5-jébe is sikerült bekerülnie. A Columbia később ezt felrakta a The Remixes című válogatásalbumra. Ez volt az első albuma, ami nem lett aranylemez.

Még ebben az évben elindult a Charmbracelet World Tour is, majd Careyt Chopard Diamond-díjjal tüntették ki, világszerte eladott 100 millió albumáért.[39]

2004-ben az énekesnő Jadakiss U Make Me Wanna című dalában szerepelt, a dal a Billboard R&B/Hip-Hop lista top 10-ébe került.

2005–2008: A visszatérés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005-ben jelent meg Carey tizedik stúdióalbuma, a The Emancipation of Mimi, melyen olyan producerek működtek közre, mint a The Neptunes, Kanye West és Carey régi szerzőtársa, Jermaine Dupri. Carey szerint az album „nagyon bulizós lemez… olyasmi, mint kisminkelni magad és készülni a partira… olyan albumot akartam készíteni, ami ezt tükrözi.”[40] A The Emancipation of Mimi 2005 egyik legsikeresebb albuma lett, az USA-ban az ebben az évben megjelent nagylemezek közül ebből kelt el a legtöbb. Carey Grammy-díjat kapott az albumért legjobb R&B-album kategóriában, a második kislemez, a We Belong Together pedig legjobb női előadás és legjobb R&B-dal kategóriában kapta meg a díjat. A dal tizennégy hétig maradt az első helyen a Billboard Hot 100-on (Carey leghosszabb ideig tartó első helyezése a listán szóló előadóként), a harmadik kislemezzel, a Shake It Off megjelenése után pedig ő lett az egyetlen női előadó, aki egyszerre foglalta el a slágerlista első két helyét.[41] Az album deluxe változatán szereplő, kislemezen is megjelent Don’t Forget About Us Carey tizenhetedik listavezető dala lett az USA-ban, ezzel holtversenybe került Elvis Presleyvel mint legtöbb listavezető dallal rendelkező szólóénekes a Billboard magazin új szabályai szerint (a magazin statisztikusa, Joel Whitburn a régi szabályok figyelembe vételével egy tizennyolcadikat is tulajdonít Presleynek[42] (A The Beatlesnek húsz listavezető száma van, ők állnak az első helyen.) Carey kislemezei összesen hetvenhét hétig vezették a listát, ezzel megelőzi a The Beatlest (ötvenkilenc hét), és csak Presley előzte meg, hetvenkilenc héttel (beleszámítva mind a Rock 'n' Roll, mind a Hot 100 listákat).

2006 közepén kezdődött a The Adventures of Mimi turné, az énekesnő karrierjének legsikeresebb turnéja. Ugyanebben az évben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en,.[43]

Az Entertainment Tonight interjúja alapján már 2006 közepén elkezdett dolgozni új albumán.[44] Két héttel az E=MC² album megjelenése előtt, 2008. április 2-án a Touch My Body, az album első kislemeze Carey tizennyolcadik listavezető dala lett a Billboard Hot 100-on, ezzel megdöntötte Elvis Presley rekordját (a régi számítási mód szerint most kerültek holtversenybe).[45][46][47] Careynél most már csak a The Beatlesnek van több listavezető kislemeze (20).[48] Carey kislemezei összesen 79 hétig vezették a slágerlistát, Presleyéi 80 hétig.[49] Carey a külföldi slágerlistákon is nagy sikert aratott, bár nem akkorát, mint hazájában. Eddig 2 listavezető dala volt az Egyesült Királyságban, kettő Ausztráliában és hat Kanadában. Japánban nem jutott a 2. helynél magasabbra.[50][51][52]

2008. április 30-án Carey feleségül ment Nick Cannon színész/rapperhez a Bahama-szigeteki Windermere-szigeten lévő birtokán[53][54][55] Carey megerősítette a házasságról keringő híreket.[56]

2009–napjainkig: újabb sikerek és családi élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carey a Hero című dalt adta elő 2009. január 20-án, Barack Obama beiktatási ünnepségén.[57] Július 7-én Trey Lorenzzel együtt az I'll Be There című The Jackson 5-feldolgozást adta elő a Michael Jackson emlékére rendezett ünnepségen a Los Angeles-i Staples Centerben.[58]

Közreműködött The-Dream énekes-zeneszerző Love vs. Money című albumának második kislemezdalán, a My Love-on.[59] The-Dream már 2009 elején beszélt a brit MTV-nek arról, hogy új albumon dolgozik Careyvel.[59][60] Az énekesnő május 20-án a Twitteren jelentette be, hogy az album címe Memoirs of an Imperfect Angel lesz.[61] Első kislemeze, az Obsessed a 11. helyen nyitott a Billboard Hot 100-on, ami a legjobb eredmény az 1998-ban megjelent My All óta. Már órákkal a dal megjelenése után elterjedt, hogy a dal Carey válasza Eminem rapper Bagpipes from Baghdad című dalára, melyben az énekesnő férjét, Nick Cannont gúnyolja.[62][63][64][65] Az MTV megemlíti, hogy Carey utal zaklatója drogproblémáira az Obsessedben, Eminem pedig beszélt drogfüggéséről hatodik, Relapse című albumán.[66] Eminem gyorsan megjelentette The Warning című dalát válaszként, ebben sértegeti Careyt és azzal fenyegeti, hogy közzéteszi az üzenetrögzítőn hagyott üzeneteit. Nick Cannon azt mondta, Eminem viselkedésének lesz még következménye.[67] Az Obsessed a hetedik helyig ért el a Billboard Hot 100-on, ezzel ez lett Carey 40. dala ezen a listán.[68] Ő a nyolcadik nő, akinek negyven Hot 100 kislemeze van, a legtöbbel, 76-tal Aretha Franklin rendelkezik.[69][70] A második kislemez a Foreigner I Want to Know What Love Is című dalának feldolgozása, ami kisebb sikert aratott. Az album az Egyesült Államokban szeptember 29-én jelent meg, és az első héten 168 000 példány kelt el belőle, kevesebb, mint az előző albumból, de így is a Billboard 200 3. helyén nyitott.[71] Október 5-én jelentette be egy New York-i fellépésen, hogy a harmadik kislemez a H.A.T.E.U. lesz[72][73] 2009 szilveszterén a Madison Square Gardenben lépett fel, ezzel kezdte meg új turnéját, az Angels Advocate Tourt. 2010 elején bejelentette, hogy március 30-án remixalbumot jelentet meg Angels Advocate címmel. Az albumon a Memoirs dalainak remixelt és duettváltozatai szerepeltek volna, vendégelőadókkal.[74] Egy másik remixalbum, a MC vs JS megjelentetését is tervezte, ezen gyors tempójú remixek, melyeket a Jump Smokers készít. Pár nappal a tervezett megjelenés előtt azonban Mariah menedzsere, Chris Lighty bejelentette, hogy a remixalbumok nem fognak megjelenni, mert az Angels Advocate-ről előzetesen megjelentetett két kislemez, az Up Out My Face és az Angels Cry[75][76] nem váltotta be a várakozásokat.[77][78][79]

2010 februárjában a 100% című dalt, melyet eredetileg a Precious című filmhez írt, majd az Angels Advocate-en is megjelentetni tervezett, megjelentette a 2010-es téli olimpia alkalmából, az amerikai csapat támogatására.[80]

A remixalbumok megjelenésének lemondását követően bejelentették, hogy Carey elkezdett dolgozni új albumán és második karácsonyi albumán is. Utóbbi 2010 végén jelenik meg. David LaChappelle divatfotós április 24-én azt nyilatkozta a The Timesnak, hogy ő készíti az album borítófotóit.[81] Az új stúdióalbum 2011 elején fog megjelenni, és dolgozik rajta Jermaine Dupri, Bryan-Michael Cox, Teddy Riley,[82][83] Johnta Austin és Randy Jackson is.[84][85] Az album készítéséről Dupri Living the Life videoblogja is beszámol. Dupri bejelentette, hogy az album első kislemeze már év végén megjelenik.

A karácsonyi album megjelenési dátumát (november 2.) az Island Def Jam vezérigazgatója, Matt Voss jelentette be 2010 augusztuséban Szöulban.[86] A Merry Christmas II You albumon hagyományos karácsonyi dalok feldolgozása mellett hat új dal és a klasszikus All I Want for Christmas Is You egy remixe szerepel.[87][88] Carey együtt dolgozott rajta többek közt Marc Shaiman Broadway-producerrel is.[89]

2010. október 28-án Carey megerősítette, hogy Nick és ő első gyermeküket várják. A hírt sokáig igyekezett titokban tartani. Azt is elmondta, hogy egy korábbi terhessége 2008-ban vetéléssel végződött.[90] Az ikrek – egy lány és egy fiú – 2011. április 30-án születtek meg Los Angelesben.[91]

Az ikrek nevét május 4-én hozták nyilvánosságra, a lány a Monroe Cannon, a fiú a Moroccan Scott Cannon nevet kapta. A „Moroccan” ('marokkói') név onnan jött, hogy Mariah New York-i lakásának egy része marokkói stílusban van berendezve, és Nick itt kérte meg Mariah kezét. A „Scott” Nick Cannon középső neve és nagymamájának vezetékneve. Monroe-t a Mariah által csodált Marilyn Monroe-ról nevezték el, második keresztnevet azért nem kapott, mert Mariah-nak sincs.[92]

Színészi karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carey 1997-ben kezdett színészleckéket venni, és már a következő évben jelentkezett filmszerepekre. Első szerepe az 1999-ben bemutatott The Bachelor című romantikus vígjátékban volt, ahol egy operaénekesnőt alakított. A CNN negatív kritikával illette.[93]

Első főszerepét a Glitter című filmben kapta 2001-ben. Ebben egy énekesnőt játszik, aki a hírnév felé tart az 1980-as években és sikerül befutnia, miután találkozik egy DJ-vel (őt Max Beesley alakítja), akivel romantikus kapcsolatot kezd. Ez a filmje is negatív kritikákat kapott,[94][95][96] pénzügyileg is bukás volt, és Carey Arany Málnát kapott mint legrosszabb színésznő. Később azt mondta a filmről: „eredetileg tartalmasnak indult, de végül tízéveseknek való lett. Sok komolyság elveszett belőle [...] kicsúszott a kezemből az irányítás.”[31]

Carey, Mira Sorvino és Melora Walters pincérnőket alakítottak egy, a maffia által üzemeltetett étteremben a 2002-ben bemutatott WiseGirls című független filmben. A filmet bemutatták a Sundance Film Festivalon, de az Egyesült Államokban mozikban nem mutatták be, csak kábeltévén. A kritikusok ezúttal dicsérték Carey alakítását.[97][98] A WiseGirls producere, Anthony Esposito 2006-ban szerepet osztott Careyre a The Sweet Science című filmben, ami egy bokszolónőről szól, de a film nem készült el.[99]

Carey és több más zenész is megjelent Damon Dash 2003-as Death of a Dynasty és 2005-ös State Property 2 című független filmjében. Televíziós szereplése az Ally McBeal egy epizódjára korlátozódik, amit 2002 januárjában mutattak be. Carey rövid szerepet kapott Adam Sandler 2008-ban bemutatott You Don't Mess with the Zohan című filmjében is, ahol saját magát alakítja.[100][101]

2006-ban a Tennessee című független filmben kapott szerepet. Afilmben, melyet 2008-ban mutattak be, egy énekesnőt alakít, aki megszökik durva férjétől és két fivérével együtt elindul megkeresni régen látott apjukat.[102] Maga a film vegyes kritikát kapott, de Carey alakítását a legtöbben dicsérték.[103][104][105][106]

2009-ben szociális munkást alakított a Precious című filmben, ami Sapphire 1996-ban megjelent, Push című regényén alapul.[107] A film és Carey alakítása is pozitív kritikákat kapott.[108][109] A Precious díjakat kapott a Sundance Film Festivalon és a Torontói Filmfesztiválon is.[110][111][112] 2010 januárjában a Palm Springs-i Nemzetközi Filmfesztiválon Carey megkapta a legjobb áttörő alakításért járó díjat.[113]

Carey szerepet vállalt a For Colored Girls Who Have Considered Suicide When the Rainbow Is Enuf című szndarabból készülő filmben,[114] de orvosi okokra hivatkozva később kilépett.[115]

Hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carey azt mondta, gyermekkorától kezdve hatással voltak rá R&B- és soulénekesek, például Billie Holiday, Sarah Vaughan,[116] Gladys Knight és Aretha Franklin.[117] Zenéjében erős gospelhatás érződik, kedvenc gospelénekesei a The Clark Sisters, Shirley Caesar és Edwin Hawkins.[116] Mikor elkezdett hiphop-elemeket építeni zenéjébe, születtek olyan feltételezések, hogy a stílus népszerűségét akarja kihasználni, Carey azonban elmondta a Newsweeknek, hogy fekete gyökerei miatt szereti. „Az emberek nem értik. Ezzel a zenével nőttem fel.”[118] Kifejezte csodálatát több rapper iránt is (The Sugarhill Gang, Eric B. & Rakim, a Wu-Tang Clan, The Notorious B.I.G. és Mobb Deep,[10] utóbbival együtt is dolgozott egyszer, a The Roof (Back in Time) című dalon 1998-ban).

Karrierje során hangja, stílusa és sikere miatt is gyakran hasonlították Whitney Houstonhoz és Celine Dionhoz. Ők Garry Mulholland szerint „virtuóz vokalisták, akik a slágerlistákat megcélzó popzenét érett stílussal keverik”.[119] A She Bop II: The Definitive History of Women in Rock, Pop and Soul című, 2002-ben megjelent könyvben Lucy O'Brien úgy írja le Careyt, Houstont és Diont, mint akik „tökéletesre vannak retusálva”.[120] Carey, amikor az 1990-es évek végén zenei stílust váltott és merészebb ruhákat kezdett hordani, ettől az imázstól próbált eltávolodni, és korábbi munkáit giccsesnek is nevezte.[120] Többen felhívták rá a figyelmet, hogy Houstontól és Diontól eltérően Carey saját maga írja a dalait. A Guinness Rockopedia (1998) „tökéletes énekesmadár”-nak nevezte.[121]

Többször is vádolták plágiummal, de a legtöbb ilyen eset peren kívüli megegyezéssel zárult.[122][123][124]

Hangja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jim Farber zenekritikus, a Daily News munkatársa kijelentette, hogy Carey hangterjedelme „elég széles ahhoz, hogy minden oktáv beleférjen az alt és a szoprán közt, és könnyedén képes mozogni szerepei között”.[125][126] Jellegzetessége, hogy képes flageolettregiszterben énekelni.[127] Malcolm Walker francia-amerikai bariton, a Conservatoire de Paris professzora azt mondta Carey hangjáról, hogy az alsó regiszterben fáradt és nem egyenletes, a felső regisztere pedig nagyon jó. „Könnyedén tér át a fejhangra, ami az igazi hangja. A felső regiszter sokkal egészségesebb, mint az alsó regiszter. Aztán ott vannak a hajlítások. Ez a hangja csúcsa, a gyémánt.”[128] Carey azt mondta, Minnie Riperton volt a legnagyobb hatással énektechnikájára,[129] és már nagyon fiatalon is az ő magas hangjait próbálta utánozni, így hangterjedelme szélesebbé vált. 2003-ban az MTV és a Blender magazin A zene 22 legnagyszerűbb hangja listáján egy online szavazás alapján az első helyre került. Carey azt nyilatkozta: „Ez valójában azt jelenti, hogy az MTV-nemzedék hangja. Természetesen hatalmas bók, de nem érzem, hogy igaz lenne rám.” [130]

Sasha Frere-Jones ezt írja Carey hangjáról: „Hangjának vad tisztasága a popzene színházi vonalába sorolja, Barbra Streisand és társai közé, de Carey nem a Broadwayre való, és nem is különösebben fehér. Lényegét tekintve R&B-énekes, akinek gyökerei a gospelbe, a soulzenébe és különösen a hiphopba nyúlnak vissza, és a melizma mestere is. (...) A Vision of Love a melizma Magna Cartája. Whitney Houston tette népszerűvé, de Carey óta lett szinte kötelező R&B-énekesek és az American Idol jelentkezői számára. [...] [A Vision of Love] pár hangjegynyi gyönyörű melizmával kezdődik, mintha Carey bemelegítene, és két nagyon hangos melizmával ér véget, az egyik az « all » szó a cappella elnyújtása. (...) Carey hangja szinte minden sornál változik, acélos erejűtől vibráló morgásig, majd párás susogásig.[127]

Témái és zenei stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb dalszövege szerelmi témájú, de írt már olyan témákról is, mint a rasszizmus és társadalmi elidegenedés (There’s Got to Be a Way, Outside), halál (The Wind, Bye Bye, Sunflowers for Alfred Roy) és vallás/spiritualitás (My Saving Grace, Fly Like a Bird, I Wish You Well). Carey állítása szerint zenéje nagy részben önéletrajzi, bár pályája korai részében, amikor még nem kapott teljes irányítást a karrierje fölött, a Time magazin egyszer azt írta róla, zenéje mintha nélkülözné azt a drámát és szenvedélyt, amiben életében része volt.[131] A The Village Voice 2001-ben azt írta, hogy ebben a tekintetben Carey még mindig nem kerül előnyös fénybe, ha olyanokkal hasonlítják össze, mint például Mary J. Blige, mert „az új R&B nagyobb érzelmi skálát igényel, ügyesebb költészetet, erőteljesebben belülről jövő bizonyságtételt és kevesebb fölösleges hangjegyet.”[132]

Carey zenéje nagy mértékben használ elektronikus hangszereket, például szintetizátorokat. Több dalában hallható zongora, ő maga is tanult zongorázni hatéves korában. Carey nem tud kottát olvasni, és dalszerzésként szívesebben dolgozik együtt zongoristával; úgy érzi, így a legkönnyebb nem szokványos dallamokkal kísérletezni. Hatással volt rá többek közt Stevie Wonder, akit Carey egyszer a huszadik század zsenijének nevezett,[10] de azt is mondta, hogy „az én hangszerem az énekhangom, mindig is az volt.”[133]

Carey már pályafutása elején elkezdett remixeket készíttetni dalaiból, és nagy szerepet játszott annak elterjedésében, hogy újra felénekli hozzájuk a dalt.[134] David Morales DJ többször is dolgozott Mariah-val, először 1993-ban a Dreamlover remixén, ami népszerűsítette a popdalok house stílusú remixelését. Ezt a remixet a Slant magazin minden idők egyik legjobb dance-felvételének nevezte.[135] Az 1995-ben megjelent Fantasyvel kezdődően Carey hiphop- és house-producereket is felkért albumai dalainak remixelésére. Az Entertainment Weekly egy 1995-ben készített, Carey legnagyszerűbb dalait felsoroló listájára a Fantasy két remixe is felkerült:[136] a Morales készítette, National Dance Music díjas remix, valamint a Sean Combs-féle hiphopremix, amelyben Ol' Dirty Bastard rapper is közreműködik. Utóbbit gyakran tartják mérföldkőnek a popzenében azzal, hogy népszerűvé tette a pop/hiphop-keveréket, a rapbetétek alkalmazását popdalokban, ami a 2000-es években is folytatódik.[134][137] Combs szerint Mariah „tudja, milyen fontosak a mixek, ezért úgy érezheted, hogy olyan előadóval dolgozol, aki elismeri a munkádat; olyannal, aki szeretné, ha kihoznál magadból valamit.”[10] Carey továbbra is gyakran dolgozik olyan producerekkel, mint például Morales, Jermaine Dupri, Junior Vasquez és DJ Clue, és több remixében is szerepel vendégrapper. Az amerikai éjszakai szórakozóhelyeken népszerű dance remixek, melyek gyakran radikálisan eltérnek a dal albumváltozatától, időnként még az albumváltozatnál is nagyobb sikert aratnak a slágerlistákon.

Emberbaráti és egyéb tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carey több jótékonysági szervezetet is támogat, köztük az egyik a Fresh Air Fund, mellyel már az 1990-es évek eleje óta együttműködik. A szervezettel együtt alapította a róla elnevezett Camp Mariah tábort a New York állambeli Fishkillben. A tábor célja, hogy lehetőséget nyújtson belvárosi gyerekeknek a művészet és karrierlehetőségek megismerésére.[138] Az ifjúságért végzett jótékonysági munkájáért a Kongresszustól is díjat kapott (Congressional Horizon Award).[139] Szintén támogatja a Make-a-Wish Foundationt, amely halálos betegségekkel küzdő gyermekek kívánságait teljesíti. 2006 novemberében az alapítvány is díjazta ezért.[140]

Carey adakozott a New York-i Presbiteriánus Kórház nőgyógyászati részlegének is. Az MTV Unplugged bevételének egy részét jótékonysági célra ajánlotta fel. 2008-ban a World Hunger Relief Movement éhezés ellen küzdő szervezet nagykövetévé nevezte ki Careyt. Az énekesnő ingyen letölthetővé tette Love Story című dalát (az E=MC² albumról) az adakozók számára.[141]

Egyik legnevezetesebb jótékonysági fellépése a VH1 1998-ban rendezett Divas Live koncertjén volt, ahol több más énekesnővel együtt a Save the Music Alapítványt támogatta. A koncert nagy sikert aratott, és Carey a későbbi, Divas 2000 rendezvényen is fellépett. 2007-ben, tizedik gáláján az alapítvány kifejezte megbecsülését Carey iránt, amiért már megalakulásuk óta mellettük áll[142] A szeptember 11-ei terrortámadás után Carey fellépett az America: A Tribute to Heroes című tévéműsorban, decemberben pedig a koszovói békefenntartók előtt lépett fel. Ő volt a házigazdája a CBS At Home for the Holidays című műsorának, ami örökbefogadott gyermekekről és családjukról szóló igaz történeteket mutatott be.[143] Együttműködött a New York-i gyermekvédelmi szolgálattal is. 2005-ben fellépett a londoni Live 8 koncerten, majd a Katrina hurrikán áldozatainak megsegítésére rendezett Shelter from the Storm tévéműsorban. 2008 augusztusában más énekesekkel együtt felénekelte a Just Stand Up című dalt, melynek producerei Babyface és L. A. Reid. Bevételeit a rák elleni küzdelemre fordítják. A dalt szeptember 5-én az énekesek élőben is előadták egy tévéműsorban.[144]

Karrierje elején Mariah nem volt hajlandó reklámokban megjelenni az Egyesült Államokban, és 2006-ig nem is szerepelt egyben sem, ekkor azonban részt vett az Intel Centrino személyi számítógép reklámhadjáratában, és tizenévesek részére ékszerkollekciót is megjelentetett Glamorized néven. Ez az amerikai Claire's és Icing üzletekben volt kapható.[145][146] Ugyanebben az időszakban a Pepsivel és a Motorolával kötött szerződése részeként exkluzív csengőhangokat is felénekelt, köztük a Time of Your Life-ot.[147] A Forbes magazin szerint Carey a hatodik leggazdagabb nő a szórakoztatóiparban, becsült vagyona 225 millió USD.[148] Carey az 1990-es évektől kezdve több videoklipjének rendezője vagy társrendezője is; a Slant magazin a The Roof (Back in Time) klipjét, melyet Carey és Diane Martel rendeztek, minden idők húsz legnagyobb videoklipje egyikének nevezte.[149] 2008-ban Carey felkerült a Time magazin éves, a 100 legbefolyásosabb embert felsoroló listájára.[150][151][152] 2010 januárjában bejelentette a Twitteren, hogy rosépezsgőt jelentet meg Angel Champagne márkanévvel.[113]

Parfümök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután szerződést írt alá az Elizabeth Arden kozmetikai céggel, Mariah 2007 szeptemberében megjelentette első saját parfümjét, M néven. A parfüm tervezésében is részt vett, nem csak nevét adta hozzá.[153][154] Ezt további parfümök követték: 2008 augusztusában a Luscious Pink, 2009 augusztusában a Forever, 2010-ben pedig a Lollipop Bling sorozat, mely három parfümből áll, mindhárom Carey egy-egy dalának nevét viseli: Mine Again, Ribbon és Honey. Majd 2011-ben a Lollipop Splash kollekció, amely szintén három parfümből áll. A Lollipop Bling That Chick megjelenésével a Lollipop Bling sorozat négyre egészült ki. 2013-ban megjelent legújabb illata Dreams névvel.[155]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kislemezeket lásd a főcikkben.

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Video/DVD-kiadványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Az USA-ban első helyezést elért dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turnék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. https://archive.is/20120718075943/www.associatedcontent.com/article/339284/artist_review_mariah_carey_the_soulful.html
  2. Marc Shapiro: Mariah Carey (2001). pg. 145. UK: ECW Press, Canada. ISBN 1-55022-444-1.
  3. The Billboard Hot 100 All-Time Top Artists (100-81) (angol nyelven). [2012. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 28.)
  4. Shapiro, p. 16.
  5. www.pridemagazine.com
  6. Shapiro, p. 19–20.
  7. Shapiro, p. 18–19.
  8. Shapiro, p. 31.
  9. David Handelman: Miss Mariah. Cosmopolitan, 1997. december.
  10. ^ a b c d Elysa Gardner: Cinderella Story. VIBE, 1996. április.
  11. Shapiro, p. 47, 60
  12. Shapiro, pg. 62
  13. Shapiro, p. 69
  14. Mariah Carey – Billboard Singles. Allmusic, elérés: 2006. szeptember 19.
  15. Mitchell Healey: Carey On. V, 2006. január 20.
  16. Shapiro, p. 92.
  17. Shapiro, p. 94–96.
  18. Shapiro, p. 97–98.
  19. Shapiro, p. 101; Handelman.
  20. Shapiro, p. 101.
  21. J. R. Reynolds: Album Review: Butterfly. Yahoo! Music, 1997. szeptember 16. Elérés: 22006. március 17.
  22. Connie Johnson, Los Angeles Times, p. 58, 1997. szeptember 14.
  23. Shapiro, p. 112.
  24. #1’s. NME. Elérés: 2006. március 10.
  25. Bruce Haring: Mariah: I’m Not a Diva. Yahoo! Music, 1998. május 14. Elérés: 2006. március 17.
  26. Graham Virtue: Rainbow, Mariah Carey. Sunday Herald, 1999. november 7.
  27. Mariah Carey, Rainbow. VIBE, p. 258, 1999 december.
  28. Shapiro, p. 134.
  29. "Winners of the World Music Awards". World Music Awards. 2000 május. Elérés: 2006. november 19-én a Wayback Machine-ből; "Michael Jackson and Mariah Carey Named Best-Selling Artists of Millennium at World Music Awards in Monaco". Jet. 2000. május 29. Elérés: 2006. november 19.
  30. Roger Friedman: Mariah Melts Down; Madonna Disappoints. Fox News Channel, 2001. július 26. Elérés: 2006. március 17.
  31. ^ a b c d Elysa Gardner: "Mariah Carey, 'standing again'". USA Today, 2002. november 28. 2002. Elérés: 2006. március 17.
  32. Carey Shocked by MTV Striptease Fuss. The Internet Movie Database, 2002. december 3. Elérés: 2006. március 17.
  33. ^ a b Shannon Cook: "Mariah before breakdown – 'It all seems like one continuous day'". CNN, 2001. augusztus 14. Elérés: 2006. március 17.
  34. Kevin C. Johnson: "Mariah Carey's New "Glitter" Is a Far Cry from Golden". St. Louis Post-Dispatch. pg. F.5, 2001. szeptember 16. [FIVE STAR LIFT Edition].
  35. "Glitter".' Blender. pg. 118, 2001. augusztus-szeptember.
  36. "The fall and rise of Mariah Carey". BBC.co.uk, 2006. február 8. Elérés: 2006. március 12.
  37. Joan Anderman: "For Carey, the Glory's Gone but the Glitter Lives On". Boston Globe. pg. D.4, 2003. szeptember 10. [THIRD Edition].
  38. Barry Walters: Charmbracelet. Rolling Stone. New York: pg. 93, 2002. december 12., iss. 911.
  39. "Diamond Award". World Music Awards. Elérés: 2006. április 7.
  40. Lawrence Ferber: Mariah Carey: Free at last. HX. 2005. április 4.
  41. Barry A. Jeckell: Mariah Matches Hot 100 Milestone. Billboard. 2005. szeptember 1. Elérés: 2006. június 9.
  42. Fred Bronson: Chart Beat Chat. Billboard. 2005. december 22. Elérés: 2006. március 17.
  43. Hollywood Walk of Fame names 2007 honorees. Associated Press. 2006. június 23. Elérés: 2006. augusztus 1. 2006.
  44. One on One with Mariah!. Entertainment Tonight, 2006. augusztus 31.
  45. Fred Bronson: Chart Beat Chat. Billboard, 2005. december 22. Elérés: 2006. március 17.
  46. Mariah Carey surpasses Elvis in No. 1s. MSNBC. 2008. április 2. Elérés: 2008. április 2.
  47. Silvio Pietroluongo: Mariah, Madonna eclipse Elvis in Billboard charts. Reuters, 2008. április 2. Elérés: 2008. április 2.
  48. Fred Bronson: Mariah Closing In On Record For No. 1 Hits. Billboard, 2008. március 28. Elérés: 2008. április 2.
  49. [Joel Whitburn: Top Pop Singles 1955–2006, pg. 1139]
  50. A Half Century + Of British Number Ones
  51. Australian Number One Hits
  52. 年間最高売上を記録した洋楽シングル(1968年〜2007年)
  53. Dubin, Danielle: Nick Cannon Relative Confirms He Married Mariah. people.com, 2008. május 2. (Hozzáférés: 2008. május 3.)
  54. Nick Cannon's Family Confirms He's Wed Mariah Carey. usmagazine.com, 2008. május 2. (Hozzáférés: 2008. május 3.)
  55. Mariah Carey reportedly Married in Bahamas. msnbc.com. (Hozzáférés: 2008. május 8.)
  56. Liz McNeil: EXCLUSIVE: See Mariah & Nick's Wedding Photo!. People. 2008. május 7. Elérés: 2008. május 7.
  57. Access Exclusive: Mariah Carey to Sing 'Hero' for Obama – omg! news on Yahoo!. Omg.yahoo.com, 2009. október 15. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  58. Mariah Carey Apologizes for Emotional Performance During Jackson Memorial | Access Hollywood – Celebrity News, Photos & Videos. Access Hollywood, 2009. július 8. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  59. ^ a b Mariah Carey Works With Husband. MTV UK. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  60. Kanaal van skeetv. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  61. [1]. Twitter, 2009. május 20.
  62. Martens, Todd. Mariah Carey: Are we 'Obsessed'?. Los Angeles Times, 2009. június 16. Elérés: 2009. június 16.
  63. Kreps, Daniel. Mariah Carey Fires Back at Eminem in New Single “Obsessed”. Rolling Stone, 2009. június 16. Elérés: 2009. június 16.
  64. Gamboa, Glenn. Mariah Carey's "Obsessed" single takes down Eminem. Newsday, 2009. június 16. Elérés: 2009. június 16.
  65. Wete, Brad. HOT FIVE AT 5: Featuring Mariah Carey. Vibe, 2009. június 16. Elérés: 2009. június 16.
  66. Rodriguez, Jayson. „Is Mariah Carey's 'Obsessed' Directed At Eminem?”, MTV, 2009. június 16. (Hozzáférés ideje: 2009. június 17.) 
  67. Cannon Accuses Eminem Of ‘racial Bigotry’ Over Carey Rap. Rapweekly.Com, 2009. május 11. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  68. Top 100 Music Hits, Top 100 Music Charts, Top 100 Songs & The Hot 100. Billboard.com, 2009. október 17. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  69. Up for DiscussionPost Comment: Hannah Montana, Mariah Carey Debut High on Billboard Hot 100. Billboard.com, 2009. szeptember 14. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  70. The Island Def Jam Music Group. Mariah Carey Puts Finishing Touches on Her New Album, MEMOIRS OF AN IMPERFECT ANGEL, for August 25th Release. Yahoo! Finance. June 16, 2009. Retrieved June 16, 2009.
  71. http://www.billboard.com/#/news/barbra-streisand-surprises-with-ninth-no-1004019217.story
  72. [2][halott link]
  73. MariahDaily. Mariahjournal.com. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  74. http://www.mariahcarey.com/news/news.php?uid=2788&utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+MariahcareycomWhatsNew+%28MariahCarey.com+.+What%27s+New%29
  75. Mariah Carey Preps 'Memoirs' Features Album, R. Kelly on Board. Rap-Up. Rap-Up.com, 2009. október 20. (Hozzáférés: 2009. december 22.)
  76. Island Def Jam Music Group: Mariah Carey Releases Newly Remixed Album of Duets – ANGELS ADVOCATE – March 30th on Island Records. PR Newswire. United Business Co., 2010. január 28. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
  77. MariahDaily. Mariahjournal.com. (Hozzáférés: 2010. március 28.)
  78. Music - News - Mariah Carey's album 'cancelled'. Digital Spy, 2010. március 22. (Hozzáférés: 2010. március 28.)
  79. Vozick, Simon: Mariah Carey: 'Angels Advocate' remix album cancelled | EW.com. Music-mix.ew.com, 2010. március 23. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  80. AT&T to Produce Exclusive Soundtrack for Athletes Competing in 2010 Olympic Winter Games. AT&T NewsRoom. (Hozzáférés: 2010. február 11.)
  81. Teeman, Tim. „David LaChapelle: the man who shot fame”, The Times, 2010. április 24. (Hozzáférés ideje: 2010. április 24.) 
  82. Mariah Carey new album update Mariahcarey.com. Elérés: 2010. április 15.
  83. http://www.mariahjournal.com/news.shtml#newsitemEkZEklyApEgYzHDWny
  84. http://www.rap-up.com/2010/05/05/jd-talks-new-mariah-carey-album/
  85. http://www.mariahjournal.com/cgi-bin/iSay.cgi?Page=Comments&ID=EkZFpuVZVkFLBAzGDt
  86. Mariah Carey Touches Down in Brazil. Rap-Up.com, 2010. augusztus 19. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  87. Carey Returns With Christmas Album. W.E.N.N, 2010. augusztus 19. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  88. Exclusive: Mariah Carey Christmas Album Title, Release Date Revealed. Rap-Up.com. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  89. Mariah Carey: Broadway Collaborator Working on New Record. Showbiz411, 2010. augusztus 25. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  90. Michelle Nichols: Mariah Carey announces she is pregnant - Reuters. Reuters. (Hozzáférés: 2010. október 28.)
  91. Mariah Carey, Nick Cannon parents of twins 2011. április 30.
  92. Mariah & Nick Reveal Baby Names. mariahcarey.com, 2011. május 4.
  93. Tatara, Paul. "Review: 'The Bachelor' – cold feet, bad film". CNN.com. 1999. november 9. Elérés: 2006. március 17.
  94. Ebert, Roger. "'Glitter' glosses over important moments". Chicago Sun-Times, 2001. szeptember 23. Retrieved from the Wayback Machine on March 17, 2006.
  95. Walker, John. Halliwell's Film Guide 2004: 19th Edition (2003). pg. 338. UK: HarperCollins Publishers Inc. ISBN 0-06-055408-8.
  96. Atkinson, Michael. "Eat Drink Man Mariah". The Village Voice. September 26 – October 2, 2001. Retrieved March 17, 2006.
  97. Honeycutt, Kirk. "Wisegirls". The Hollywood Reporter. January 15, 2002. Retrieved March 17, 2006.
  98. Friedman, Roger. "Mariah Makes Good in Mob Movie". Fox News. January 14, 2002. Retrieved March 17, 2006.
  99. Moss, Corey. "Despite 'Glitter,' Mariah Carey's Movie Career Could Still Sparkle". MTV.com. February 20, 2002. Retrieved March 17, 2006.
  100. Patterson, Sylvia. Mariah Carey: Come in and smell the perfume. The Daily Telegraph, 2008. március 17. Elérés: 2008. március 31.
  101. Sampson, Mike. "Mariah and Sandler?". JoBlo.com. June 11, 2007. Retrieved June 12, 2007.
  102. "Tennesse Official Site". Elérés: 2008. december 26.
  103. Posted: 2:31 AM, March 18, 2009: Mariah Moving. Nypost.com, 2009. március 18. [2012. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  104. Keller, Joel: Tribeca Review: Tennessee. Cinematical, 2008. április 30. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  105. Mariah Carey surprisingly effective in Tennessee | Entertainment | Film. Reuters, 2008. május 1. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  106. Tennessee reviews at. Metacritic.com. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  107. Morales, Wilson: Lee Daniels Film Renamed 'PRECIOUS'. Black Voices. AOL, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. február 20.)
  108. Dark horse nominees: Will the Oscars nominate 'Avatar'? | Gold Derby | Los Angeles Times. Goldderby.latimes.com. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  109. Precious: Based on the Novel PUSH by Sapphire Movie Reviews, Pictures. Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  110. Entertainment | Precious film takes Toronto prize. BBC News, 2009. szeptember 20. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  111. Movies – News – 'Precious' scoops top Toronto prize. Digital Spy, 2009. szeptember 21. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  112. Precious wins top Toronto film festival prize | Entertainment. Reuters, 2009. szeptember 19. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  113. ^ a b Daily News Staff. „Weeks after tipsy awards speech, Mariah Carey pops cork on her own liquor brand, Angel Champagne”, NYDailynews.com, 2010. január 17. 
  114. http://www.bvonmovies.com/2010/03/23/tyler-perry-for-colored-girls-casting/
  115. "Mariah Carey Drops Out of Film Due to Medical Reasons", Us, May 27, 2010
  116. ^ a b Norent, Lynn. "Mariah Carey: 'Not another White girl trying to sing Black'". Ebony, 1991 március
  117. Mariah Carey. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  118. Shapiro, pg. 124.
  119. Mulholland, Garry. The Illustrated Encyclopedia of Music (2003). pg. 57. UK: Flame Tree Publishing. ISBN 1-904041-70-1.
  120. ^ a b O'Brien, Lucy. She Bop II: The Definitive History of Women in Rock, Pop and Soul (2002). pg. 476–477. UK: Continuum. ISBN 0-8264-5776-2 (paperback).
  121. Guinness Rockopedia (1998). pg. 74. UK: Guinness Publishing Ltd. ISBN 0-85112-072-5.
  122. Roger Friedman: Mariah Carey's 'Hero': The Envelope Please. Fox NewsJune 26, 2001. Retrieved January 2, 2008.
  123. Roger Friedman: Mariah Carey Accused of Plagiarism. Fox News August 10, 2004. Retrieved January 2, 2008.
  124. Mariah Carey – Carey's Plagiarism Accusation. contactmusic.com August 17, 2004. Retrieved January 2, 2008.
  125. Farber, Jim. "More like a screaming 'Mimi'". New York Daily News. 2005. április 12. Elérés: 2007. október 21.
  126. Martin, Bill. Pro Secrets of Heavy Rock Singing. Sanctuary Publishing (2002). ISBN 1-86074-437-0 
  127. ^ a b Frere-Jones, Sasha. "On Top: Mariah Carey’s record-breaking career". The New Yorker, 2006. április 3.
  128. Viros, Alexandre. "Casser les voix". French magazine Vox Pop. N°11. September-October 2009. p. 83.
  129. "Higher and Higher"
  130. "Princess Positive is taking care of the inner Mariah". The Sydney Morning Herald, 2003. április 1. Elérés: 2006. március 12.
  131. Farley, Christopher John. "Pop's Princess Grows Up". Time, 1995. szeptember 25. Elérés: 2006. március 12.
  132. Walters, Barry."Marked Woman". The Village Voice. September 5 – September 11, 2001.
  133. "Mariah Carey savors a charmed year". Yahoo! Music. 2005 november. Elérés: 2006. március 12.
  134. ^ a b Norris, John. "Mariah: Remixes, Reunions and Russia". MTV.com. October 2003. Retrieved March 12, 2006.
  135. "100 Greatest Dance Songs: 100–91". Slant, 2006. Elérés: 2006. március 12.
  136. "Gem Carey". Entertainment Weekly, 2006 január. Elérés: 2006. március 12.
  137. People in the News. CNN. Airdate: April 30, 2005.
  138. "Fresh Air Fund Summer Programs: Summer Camping". Fresh Air Fund. Elérés: 2006. március 17.
  139. "Mariah Carey to Receive Congressional Award for Charity Efforts". MTV.com, 1999. április 13. Elérés: 2006. április 22.
  140. "Mariah Receives Wish Icon Award". MariahCarey.com, 2006. november 20. Elérés: 2006. november 21.
  141. Hunger to Hope. Elérés: 2008. október 5.
  142. Friedman, Roger. "Mariah Carey Back: Diva Readies for Dec. 4 Release". Fox News, 2007. szeptember 21.
  143. Duffy, Mike. "Mariah Carey leads heartfelt holiday special to promote adoption". Detroit Free Press, 2001. december 21. Elérve a Wayback Machine-ból 2006. április 22-én.
  144. “JUST STAND UP” STAR-STUDDED CHARITABLE SINGLE SETS PACE FOR STAND UP TO CANCER FUNDRAISING CAMPAIGN | SU2C. Standup2cancer.org. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  145. Paoletta, Michael."The branding of Mimi" Billboard, 2006. július 10. Elérés: 2007. július 27.
  146. Serpe, Gina. "Mariah Pulls a J.Lo". E! Online, 2006. március 3. Elérés: 2006. március 12.
  147. "Mariah Carey Hits Perfect Note with Pepsi". PR Newswire, 2006. április 19. Elérés: 2006. augusztus 1.
  148. "The Richest 20 Women In Entertainment". Forbes. 2007. január 18. Elérés: 2007. január 21.
  149. Gonzalez, Ed and Cinquemani, Sal. "100 Greatest Music Videos – 20 1". Slant, 2003. Elérés: 2007. augusztus 1.
  150. "Sonia, Tata in Time's most influential list". expressindia.com, 2008. május 1. Elérés: 2008. május 1.
  151. "Tony Blair makes list of 100 most influential people – but there's no place for Gordon Brown". Daily Mail. May 1, 2008. Retrieved May 1, 2008.
  152. "Mariah Carey". Time, 2008. május 1. Elérés: 2008. május 1.
  153. Vineyard, Jennifer and Bland, Bridget. "Mariah Wants All Fans to See Her – And Even Smell Like Her". MTV.com, 2006. április 6. Elérés: 2006. április 7.
  154. Naughton, Julie. "Ready for a Revival: More Stars Launch Scents". WWD.com. 2007. június 22. Elérés: 2007. július 1.
  155. Mariah Carey Fragrances

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariah Carey témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap