Félix Faure

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Félix Faure

Félix Faure (teljes nevén François Félix Faure) (Párizs, 1841. január 30. – Párizs, 1899. február 16. ) francia politikus, köztársasági elnök (1895–1899).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag hajógyáros volt Le Havre-ban. Mint nemzetőr vett részt a német háborúban. 1881-ben Léon Gambetta mérsékelt köztársaságpárti programmjához csatlakozott és képviselőnek választatta magát. 1881-ben helyettes államtitkár lett a közlekedési minisztériumban; ugyan 1882 januárjában megvált ettől az állástól, de Jules Ferry szeptember 22-én megalakult kormányában ezt a tárcát újra elfogadta. 1885. április 6-án másodszor köszönt le. Az 1889. évi és az 1893. évi képviselőválasztáson újból képviselővé választották Le Havre-ban, 1893 őszén pedig ő és Etienne lettek az Union des gauches vezérei. Ez év november 18-án és 1894. január 11-én a képviselőház Faure-t alelnökké választotta. Faure különösen nemzetgazdasági és gyarmatügyi kérdésekben, valamint a vámpolitika terén örvendett nagy tekintélynek. Budget de la France et des principaux pays d'Europe depuis 1888 című művét a francia akadémia pályadíjra méltatta. 1894 márciusában indítványozta, hogy a szenátus tagjait is közvetlenül a nép válassza, az általános választójog alkalmazásával; Jean Casimir-Perier miniszterelnök azonban ezt az időszerűtlennek tartott indítványt ellenezte. 1897-ben Chamonix-ban megismerkedett, Marguerite Steinheil-lel, Adolphe Stenheil festő feleségével. Faure 1899. február 16-án váratlanul halt meg, a Marguerite Steinheil-lel való légyottja közben – és ezt a francia közvélemény széles körben kommentálta. Faure-t a párizsi Père-Lachaise temetőben temették el.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Félix Faure témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Jean Casimir-Perier
A Francia Köztársaság elnöke
1895 – 1899
A Francia Köztársaság elnökének címere
Utódja:
Émile Loubet