Rituális alapkő
A rituális alapkő (vagy alapító dokumentum) szertartásos elhelyezése olyan ma is élő hagyomány, amelyet a kora ókori Mezopotámiában a sumerek kezdtek el az építkezéseknél alkalmazni.
Leirása[szerkesztés]
Az új épületek – elsősorban a templomok, paloták és egyéb szakrális építmények esetén – az építkezés megkezdése előtt egy szertartás keretében alapkövet helyeztek el. Az „alapkő” általában agyagból készült és feliratok borították. A feliratok kezdetben fogadalmi felajánlásokra vonatkoztak az építkezés sikeres befejezése esetére és azt, hogy kinek szentelték az építményt. Később a tematika kibővült mágikus formulákkal, amelyek az épület védelmét voltak hivatva ellátni, illetve az épületet építtető prominens személy – általában a lugal – személyes érdemei kerültek felsorolásra.
A rituális alapkövekben egyetlen közös van, hogy ékírásos feliratok vannak rajta. De már a feliratok tematikája is különböző, maga az alapkő is változó anyagú (általában agyag) és változó formájú (kúp, henger, kónuszos henger, tábla, lap, tömb). Az alapkő egyes változatai – főleg a kúp alakú – később a szögmozaik kialakulásához vezettek.
Éninnu alapító dokumentuma[szerkesztés]
A Gudea által Ninurtának szentelt Éninnu templom alapító dokumentumán szereplő írás fordítása:
"Enlil hatalmas hőse, Gudea királya, Lagas hercege, megcselekedte, amit tennie kellett: Felépítette Ninurtának Éninnu templomát és ezzel újraélesztette ezt a ragyogó viharmadarat."
Források[szerkesztés]
- Oppenheim, A. Leo. Az ókori Mezopotámia, 2. kiadás, Gondolat Budapest 1982. ISBN 963 281 151 8
- Bertram, Stephen. Élet az ókori Mezopotámiában. Gold Book. ISBN 963-426-013-6 (2003)
