Ókori Kelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
az ókori Közel-Kelet a mai országhatárokkal

Az ókori Kelet – pontosabban az ókori Közel-Kelet – egyszerre idő- és térbeli elhatárolása a történelem egyik szakaszának, a legkorábbi történeti népek által lakott térségek összefoglaló neve. Az ókor az írásbeliséggel kezdődik, amikor a régészet kizárólagos tárgyköréből az emberiség bekerül a történelemtudomány hatáskörébe. Az írás az újkőkorszak végének terméke, amelyet az eszközkultúra változása és más fontos jellemzők, mint az élelemtermelés, letelepedés terjedése miatt a kőrézkor (chalcolithikum) névvel is említenek, illetve a két periódus összefonódik. Az ókori Közel-Kelet a kőrézkortól a klasszikus ókorig fogja át a kora ókort, kiterjedése a termékeny félholdra és környezetére koncentrálódik, szorosan véve Mezopotámia, Egyiptom és a levantei térség alkotja. Ma már Anatólia is mindenképp ide sorolandó. Peremterületei, mint Szudán, Elám, Urartu is rendkívül fontos szerepet játszottak. A leghosszabb periódusát alkotja az emberiség történetének. Kezdete az i. e. 4. évezred második felére tehető, a mezopotámiai uruki archaikus szövegek megjelenésével. Az írásbeliség terjedésével a hamarosan más térségek is csatlakoztak hozzá. Az i. e. 2. évezred során a keleti kulturális vívmányok elterjedtek, végül a Földközi-tenger medencéjében kialakult a görög nép, amelynek fénykorától, az i. e. 6. századtól számítjuk a klasszikus ókort. Az ókori keleti kultúrát végül a hellenisztikus civilizáció váltotta fel, amely nem más, mint a keleti és görög kultúra különböző arányú összeolvadása, a keleti kultúra új fejleményeinek nyugati terjedése és hellén változatok integrálása.

Kronológiája, periodizálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázatban szereplő dátumok hozzávetőlegesek és földrajzi helyenként eltérőek lehetnek. Maga a periodizálás is szerzőnként más és más, attól függően, hogy mely területeket és milyen kritériumokat vesz alapul hozzá.

kőrézkor i. e. 5. évezred közepe

i. e. 3300
korai kőrézkor i. e. 4500–4000 Ubaid-kultúra
késő kőrézkor i. e. 4000–3300 Gassul-kultúra, Uruk-kultúra, Nagada I, Nagada II, predinasztikus Egyiptom
bronzkor
(i. e. 3300–1200)
korai bronzkor
(i. e. 3300–2000)
kora bronzkor I i. e. 3300–3000 protodinasztikus Egyiptom, Nagada III, Dzsemdet Naszr-kultúra, majkopi kultúra kezdete, Kura–Araksz I (Sengavit)
kora bronzkor II i. e. 3000–2700 sumer városkirályságok, egyiptomi koradinasztikus kor
kora bronzkor III i. e. 2700–2200 egyiptomi Óbirodalom, Akkád Birodalom, Kura–Araksz II, korai kurgán-kultúra
kora bronzkor IV i. e. 2200–2100 egyiptomi átmeneti időszak, lagasi periódus, Kura–Araksz III
középső bronzkor
(i. e. 2000–1550)
középbronzkor I i. e. 2100–2000 egyiptomi XI. dinasztia, III. uri dinasztia
középbronzkor IIA i. e. 2000–1750 Minósz, egyiptomi Középbirodalom, amoriták, óasszír kereskedelem, trialeti kurgán-kultúra, majkopi kultúra vége
középbronzkor IIB i. e. 1750–1650 egyiptomi második átmeneti időszak, Óbabiloni Birodalom, hettita városkirályságok
középbronzkor IIC i. e. 1650–1550 hettita Óbirodalom, hükszoszok, a Théra kitörése, Minósz és az Égeikum pusztulása, középbabiloni kor kezdete
késő bronzkor
(i. e. 1550–1200)
késő bronzkor I i. e. 1550–1400 középhettita kor, egyiptomi Újbirodalom, III. babiloni dinasztia
késő bronzkor IIA i. e. 1400–1300 későhettita kor, Mitanni, Ugarit, XVIII. dinasztia, III. babiloni dinasztia, középasszír kor, Szeha, Vilusza, Apaszasz
késő bronzkor IIB i. e. 1300–1200 későhettita kor, Urartu, XIX. dinasztia, nyugat-anatóliai pregörög államok (Ahhijava, Lukka, Szeha, Millavanda)
vaskor
(i. e. 1200–539)
vaskor I
(i. e. 1200–1000)
vaskor IA i. e. 1200–1150 bronzkori összeomlás, Trója pusztulása (Vilusza), tengeri népek, XX. dinasztia
vaskor IB i. e. 1150–1000 újhettita királyságok, arameus vándorlás, XXI. dinasztia, IV. babiloni dinasztia
vaskor II
(i. e. 1000–539)
vaskor IIA i. e. 1000–900 Újasszír Birodalom, VI–VIII. babiloni dinasztia, XXII. dinasztia
vaskor IIB i. e. 900–700 Urartu, Phrügia, IX. babiloni dinasztia, XXIII. dinasztia, újhettita királyságok, perzsák
vaskor IIC i. e. 700–539 Újbabiloni Birodalom, Asszíria bukása (i. e. 612), XXIV–XXVI. dinasztia, Akhaimenidák

Az ókori Kelet periodizációja alapvetően relatív időrendeken alapul. Csak a korszak legvégén, i. e. 585. május 28-ika óta lehetséges abszolút dátumozás. Ezen a napon ugyanis napfogyatkozás volt, amely megakadályozta médek és lüdök közti csatát. Emellett csak néhány abszolút dátum állapítható meg, amelyek az adatok töredékessége és összefüggéseik bizonytalan volta miatt nem alkalmasak széleskörű datálásra.

Mezopotámia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai kultúrák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ismert írásbeliség Mezopotámiában kezdődik, ezért az ókor legkorábbi kultúrái itt találhatók. Az Uruk V. periódusban, i. e. 3500 körül egyszerre több helyen, főleg Kisben és Urukban feltűntek az írásjelekkel ellátott agyagtáblácskák. Az uruki archaikus szövegekkel már kész írásrendszer ismert.

Ez a kor már a nagyvárosok kora. Általában 40–50 hektáros területűek a nagyobb városok, de Uruk elérte a 100 hektárt is. Az élelemtermelés ugyan létezett már az újkőkorszak végén is, de Mezopotámiában a földművelést és az állattenyésztést is akadályozta a kiterjedt mocsárvilág. Ezért a települések nem az élelemtermelés miatt jöttek létre, ahogy azt a klasszikus letelepedési modell feltételezte, hanem egyéb – bár általában vitatott – okokból. Csak az i. e. 4. évezred második enyhén szárazabb éghajlata tette lehetővé az élelemtermelést, addig a városlakók a kereskedelemből éltek leginkább.

E klasszikus kereskedővárosok anyagi kultúrája hullámokban terjedt. A korszak periodizálása az egyes fontos lelőhelyeken feltárt leggyakoribb, tipikus árucikkek származási helyére utal. Az alábbi táblázat ezekről nyújt áttekintő képet. Az egyes árutípusok vagy arról a településről kapták a nevüket, ahol készítették, vagy első/jelentős lelőhelyükről. Így például a Hadzsi Mohamed-áru Hadzsi Mohamedben később jelent meg, mint Ubaidban.

i. e. periódus Eridu Uruk Tell el-Ubaid Ur Hadzsi Mohamed Ras el-Amija Girszu Ugér Elám
5400–
5000
Eridu–Ubaid1 E11     S12
        HM3    
             
             
5000–
4500
             
             
Eridu–Ubaid2                     S24
                     
                     
4500–
4000
Eridu–Ubaid3 E35                    
                     
                     
                     
            DN6        
4000–
3500
Eridu–Ubaid4   E47           ? Kis     SA8
              ?        
korai Uruk     Uruk9       ?     SB10
            ?      
            ?      
3500–
3000
késői Uruk             ?     SC11
            ?      
            ?      
Dzsemdet Naszr DN13                     SD12
                       
i. e. periódus Eridu Uruk Tell el-Ubaid Ur Hadzsi Mohamed Ras el-Amija Girszu Ugér Elám
1 = Eridu1-áru
2 = Susiana1-áru (~Eridu–Ubaid1)
3 = Hadzsi Mohamed-áru
4 = Susiana2-áru (~Eridu–Ubaid2)
5 = Eridu3-áru
6 = Dzsemdet Naszr
7 = Eridu4–áru
8 = Susa A
9 = Uruk-áru
10 = Susa B
11 = Susa C
12 = Susa D
13 = Dzsemdet Naszr-áru

Sumer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sumer városok

A sumerek kora valamikor az i. e. 4. évezred és az i. e. 3. évezred fordulóján kezdődött. A nép eredete vitatott, egyesek szerint endemikus, a korábbi kultúrák szerves folytatásaként létrejövő, egységesedő népességről van szó, mások szerint ekkor a presumer népességet váltotta fel az ekkoriban Mezopotámiába települő sumer etnikum. Ez utóbbi feltevésre jelenleg csak nyelvészeti adatok vannak, melyek szerint a sumer nyelvben egy még korábbi, a sumert megelőző nyelv nyomai lelhetők fel. A sumer nyelv hangtana azonban ma még kevéssé ismert, így ezek a következtetések is bizonytalanok. Az ékírásban ekkortól kezdődött a logogramok helyett és mellett olyan fonetikai elemek alkalmazása, amikből már következtetni lehet a nyelv bizonyos jellemzőire, így ez az első időpont, amikor már bizonyíthatóan sumer nyelvű lakosság élt Mezopotámiában.

Sumer területén városállami rendszer alakult ki. Egy-egy nagyobb város igyekezett befolyása alá vonni a környező területeket is, így hegemóni rendszer jött létre. A későbbiekben e városkirályok némelyike egyesítette egész Sumert, de jellemzően politikailag széttagolt terület maradt.

Az egységesítést az öntözőrendszerek és árvízvédelmi töltések építésének kényszere követelte. Az ókori Egyiptommal ellentétben itt nem a kiáradó víz földeken tartását segítő töltéseket kellett építeni, hanem az árvizek ellen kellett védekezni és a töltéseken kívüli öntözőárkokat ásni. Ekkortól a folyók mentén felfűződő településhálózat jött létre, ami korábban nem volt jellemző. Ezidőre tehető az öntözéses földművelés kezdete.

A szervezett tevékenység igazgatási rendszereket hozott létre, elsősorban a templomok körzeteiben. E templomok váltak a gazdasági élet központjává és a politikai centralizáció kiindulópontjává. A városokat általában a vének tanácsa és a harcosok tanácsa együttesen vezette, a korai sumer városkirályok alig voltak többek a tanács legtekintélyesebb tagjánál. Ez a Gilgames és Agga című irodalmi műből egyértelműen kitűnik.

Akkád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkádok valamikor az i. e. 4. évezred végén, vagy az i. e. 3. évezred első felében jelentek meg Mezopotámiában. Az állattenyésztő népesség lassan megtelepedett Közép-Mezopotámiában, majd legjelentősebb városkirályságuk, Agade királya létrehozta a térség első nagyobb kiterjedésű államát. Mintegy két évszázad után a meghódított népek lázadásai szétverték a birodalmat. Végül az akkád népesség összeolvadt az amoritákkal, és ők alapították meg az Óbabiloni Birodalmat.

Az akkád nyelv az alapját képezte a térségben mintegy két és fél évezreden át beszélt nyelveknek. A betelepedő népek nyelvei hatottak rá, alakították, de az óakkád a sumerrel együtt irodalmi nyelvként fennmaradt. Az akkád diplomáciai nyelvként szolgált az ókori Keleten egészen az Újbabiloni Birodalom bukásáig, vagyis az Óperzsa Birodalom létrejöttéig.

Babilon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Babilon városát az akkádok után betelepülő amoriták, azaz a nyugati sémik alapították valamikor az i. e. 20. vagy i. e. 19. század környékén, bár már az akkád korban, Narám-szín alatt ismert a -draKI név, amely Babilonnal azonosítható. Alapítóként és első városkirályukként Szumuabumot említették, aki valószínűleg az amorita betelepedést vezette. Egészen Hammurapi koráig csak egyike volt a sok másodrendű fejedelemségnek, amelyek az aktuálisan legerősebb sumer–akkád városállam fősége alatt álltak. Ezek e korban általában Íszín, Kis, Larsza és Lagas voltak.

Az amorita Babilon létrejötte után mintegy egy évszázaddal Hammurapi ügyes szövetségi politikával Mezopotámia főhatalmává lépett elő, bár egyelőre csak rövid időre. Nem sokkal Hammurapi után a birodalom fogyatkozásnak indult, végül lerombolták a hettiták, meghódították a tengerföldiek, később a kassziták. Jelentőségét azonban már nem vesztette el teljesen, fontos politikai és kulturális centrum maradt.

A középbabiloni korban innen irányították a kassziták az országukat, majd fél évezredes pauza után, i. e. 626-ban itt alakult meg az Újbabiloni Birodalom, amely majdnem egy évszázadig volt a térség vezető nagyhatalma.

Asszíria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mitanni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peremterületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaukázus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Predinasztikus korok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dinasztikus Egyiptom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anatólia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prehettita kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hettiták és társaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hettitákról csak az óasszír kereskedelem kora után beszélünk. A korábbi népesség etnikuma és beszélt nyelve ismeretlen, mivel saját írásbeliségük nem volt. A hettiták Anatólia központi vidékén éltek, a felföldön. Körülöttük vélhetően etnikailag is rokon, rokonnyelveket beszélők laktak, ők alkotják az anatóliai nyelvcsaládot.

A Hettita Birodalom hosszas vajúdás után Hattuszasz központtal jött létre, amely város egészen a Birodalom bukásáig a legfontosabb település maradt és kisebb-nagyobb megszakításokkal királyi székhely is. A soknyelvű és sokféle etnikumú állam több virágzó és hanyatló periódus után az i. e. 12. században szűnt meg, átadva helyét az újhettita királyságoknak.

Pregörög királyságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 1. évezred[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]