Paracelsus

Paracelsus
Született	Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim 1493. november 10. Einsiedeln
Elhunyt	1541. szeptember 24. (47 évesen) Salzburg
Álneve	Paracelsus
Állampolgársága	svájci
Szülei	NN Wilhelm Bombast von Hohenheim
Foglalkozása	orvos-író asztrológus csillagász fül-orr-gégész gyógyszerész kémikus filozófus természettudós orvos író
Tisztsége	professzor
Iskolái	Ferrarai Egyetem Bázeli Egyetem Bécsi Egyetem
Sírhelye	Tomb of Paracelsus
A Wikimédia Commons tartalmaz Paracelsus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paracelsus (született Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim) (Einsiedeln, Schwyz, 1493 körül – Salzburg, 1541. szeptember 24.) svájci orvos, asztrológus, laikus teológus, alkímista, ezoterikus bölcselő, természettudós, polihisztor. Korában főleg orvosként ismerték; a 16. század második fele óta az egyik leghíresebb európai orvos. Jósként is jelentős hatása volt, ilyen térű írásait főleg a rózsakeresztesek tanulmányozták az 1600-as években.

Élete állandó vándorlásban telt, sok helyen ismerték, csodaorvosnak tartották. Értékelése a történelem folyamán sok változáson ment keresztül; egy időben az alkímia tipikus képviselőjét, sőt néha szélhámost láttak benne, a modern korban munkásságát mind az orvostudomány, mind a filozófia történetében nagy jelentőségűnek tartják. Az orvostudomány részévé tette a sebészetet, amelyet addig nem annyira az orvosok, mint inkább a borbély-felcserek gyakoroltak.

Közismert nevét csak később, Celsus római orvos nyomán vette fel, jelentése „Celsus felett álló”.

Élete és munkássága

Paracelsus a svájci Einsiedelnben született. Édesapja sváb orvos, kémikus, aki a környező bányák és ipari üzemek munkásainak doktora, édesanyja svájci származású volt. Karintiában nevelkedett, középfokú iskoláit Villachban végezte. 1510-ben, 17 évesen befejezte hároméves orvosi tanulmányait a Bécsi Egyetemen, majd számos európai egyetemen megfordult. Feltételezések szerint doktori címét Ferrara egyetemén szerezte meg 1516-ban.

Katonaorvosként Spanyolországtól Svédországig bejárta szinte egész Európát, többek között járt Magyarországon is. Ezután beutazta Egyiptomot, Arábiát, a Szentföldet és járt Konstantinápolyban is. Ezeken a területeken évszázadok óta fejlett népegészségügyi rendszer létezett, Paracelsus pedig képzett orvosoktól, alkimistáktól, bábáktól, fürdőmesterektől, javasasszonyoktól tanulhatott. Európába való visszatérése után, 1524-ben Salzburgban kezdett először állandó orvosi praxist. Új kezelési módszerei hamar ismertté tették.

Nemcsak a fizikailag érzékelhető tünetek és kórok érdekelték, hanem a teljes ember, minden lelki és szellemi indíttatásával együtt. Elutasította a sebek kezelésének akkoriban szokásos módszereit: a forró olajjal való kiégetést, illetve a gangrénás végtag amputálását. Szentül hitt abban a „képtelenségben”, hogy a sebek maguktól begyógyulnak ha megfelelően kitisztítják és megóvják őket a fertőzéstől. Abban is különbözött kortársaitól, hogy maga készítette orvosságait. Az orvostudományt tekintette alaptudománynak és új módszereiben a tapasztalat jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Sokan csodadoktornak tartották, mivel számos reménytelennek tűnő beteget sikerült meggyógyítania. Ő azonban nem képzelte magát varázslónak és lenézte mindazokat, akik ekként tekintettek rá. Gyakorlati szemléletű természettudós volt, aki a korabeli európai orvostudomány ismereteinek nagy részét alkalmazta.

Az orvoslás négy alappillére

Sebészetről szóló könyvének egyik illusztrációja. Der grossenn Wundartzney, das erst Bůch, Augsburg, 1537

Philippus Theophrastus Paracelsus

Az új orvoslás alapjait kifejtő Paragranum című művében az orvosi gyógyító tevékenység leírásában négy alappillérről ír.

Az első pillér a klasszikus értelemben vett filozófia, a bölcsesség szeretete, a látható és a láthatatlan természet egységben történő kutatása.

A második oszlop az asztrológia: az ókori hagyományokhoz hasonlóan Paracelsus a Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggést talált (például a Napot a szívhez, a Holdat az agyhoz, a Merkúrt a tüdőhöz kapcsolta). Ezért tartotta fontosnak, hogy az orvos legyen jártas a csillagjóslás tudományában. Archidoxes of Magic című munkájában például jó néhány bekezdést szentel a különböző zodiákus jelekkel ellátott talizmánok és a különböző medálok gyógyító hatásának leírására. Megalkotott továbbá egy különös ábécét, amelyet Alphabetum Maginak nevezett el, és ezt használva, angyalok nevét véste rá a talizmánokra.

A paracelsusi orvoslás harmadik pillére az alkímia, az anyag átalakításának tudománya. Az alkímiát a gyógyszerkészítés szolgálatába kívánta állítani (spagíria). Így summázta nézeteit: „Sokan mondták már, hogy az alkímia csupán arany- és ezüstcsinálásra való. Számomra nem ez a cél, hanem megfigyelni minden erényt és erőt a gyógyítás szolgálatában.” Gyógyszerei elsősorban gyógynövényekből és fémekből készültek, amelyek közvetlenül a természetben megtalálható formában nem használhatók gyógyításra, ezért szükség van az orvosra – mint alkimistára –, aki belőlük megfelelő főzetet, kenőcsöt készít. (Az alkímia hagyományai a modern orvostudományban is felfedezhetők. Például a Caduceus lett a nyugati orvoslás fő szimbóluma.)

Az orvoslás negyedik oszlopa az orvos jelleme: önzetlensége és erkölcsi tisztasága, ami Paracelsus szerint minden gyógyszernél hatásosabb. Azt tanította, hogy Isten a legfőbb orvos, csak Isten képes minden betegséget meggyógyítani. Az orvosnak az Ő példáját követve, szerényen és szeretettel kell munkálkodnia.

Munkássága és nézetei

Sokrétű és mély hatást gyakorolt a 17. század intellektuális életére; bár kortársai kevéssé értették meg, a következő generációk számára prófétikus erejű mester lett, és a különböző irányokba fejlődő ’paracelzizmus’ az emberi érdeklődés minden területét felölelte a sebészettől a gyógyszertanig, az alkímiától az asztrológiáig, az okkult filozófiától a teológiáig, és hatását kimutatták a 17. századi költészet történetében is.

Az őt elemzők közül már Jung kimutatta a gnosztikus kereszténység, a prisca theologia , a kabbala és az alkímia szoros összefüggéseit a tanításaiban, melynek központjában a primordiális ember áll, akinek tökéletességét és hatalmát az újjászülető ember visszaállíthatja.

Elutasította a gnosztikus hagyományokat,^[forrás?] de megtartotta a hermetizmust, a neoplatoni és a pitagorászi filozófiát. Nézeteit egyfajta univerzalizmus, a vallási megújulás iránti általános fogékonyság és fokozott szociális érzékenység jellemezte. Egyszerre törekedett a hagyományos teológiai szemlélet és a természettudományok összhangjának megteremtésére és a hagyományos misztika és apokaliptika saját okkult és ezoterikus látásmódja szerinti értelmezésére. Az Okkult filozófia című művében a mágiáról, a szellemek mibenlétéről, a felszentelésről, az álmokról és a megszállottságról fejtette ki nézeteit. Részben elutasította Agrippa von Nettesheim és Nicolas Flamel mágikus elméleteit is.

Hermetikus világképében az “Universum tökéletes egységéről van szó” és minden “összefüggésben áll, ahol az egyik a másik nélkül nincs”. Minden az “ősi Misztériumból származik, és lényege szerint minden egy és ugyanaz”. “így az ember mikrokozmoszként jelenik meg, mert a makrokozmosz lényege van belesűrítve".

A betegség és az egészség az ember (mint a mikrokozmosz), és a természet (mint a makrokozmosz) közötti harmónia megnyilvánulásai. Filozófiája szerint az ember megismeréséből (mikrokozmosz) lehet következtetni a világ (makrokozmosz) jelenségeire. Összegezte a korát megelőző különböző nézeteket és azok alapján úgy tekintette, hogy nem a lélek tisztasága, hanem a test pillanatnyi ásványi egyensúlyának megbomlása okozza a betegségeket, amelyeket a test kémiájának orvosolásával lehet meggyógyítani.

Új gyógyszerkészítési elveivel a kémiai és ásványi elemek orvosi felhasználásnak (iatrokémia) úttörője volt. A paracelsusi iatrokémia elvi újítása az, hogy míg a régiek a vegyi anyagokat zömmel külsőleg, sebekre és bőrbajokra alkalmazták, addig Paracelsus belső szerként is használta őket. Paracelsus volt az első orvos, aki gyógyszerként volt képes alkalmazni egyébként mérgező, például higany-, kén-, vagy vasvegyületeket.

A csavargó polihisztor

Eredményei ellenére nem volt népszerű a kortárs orvosok körében. Paracelsus hírneve és gőgössége bőszítette Európa többi orvosát. 1527-ben Bázel városának hivatalos orvosa lett és medicinát tanított a helyi egyetemen. Magabiztosan, szokatlan költői és retorikai erővel anyanyelvén, németül hirdette a tanait.

Paracelsus a "toxikológia atyja"

Ám posztját alig egy évig tarthatta meg, mert azzal dühítette tanult kollégáit, hogy tanítványaival az utcán elégette Avicenna Kánonját, a korabeli orvoslás egyik alapművét, továbbá más orvosok publikációit és könyveit. Még a városból is kitiltották, miután jogi bonyodalomba keveredett egy orvosi díj beszedése kapcsán.

Jellegzetes reneszánsz egyéniség, polihisztor tudós volt, aki élete utolsó másfél évtizedében tipikus csavargóként városról városra vándorolt. Megfordult Wrocławban, Bécsben, Münchenben, Nürnbergben, Augsburgban, miközben sorra adta ki részben már német nyelvű orvosi, bölcseleti, természettudományi, sőt teológiai írásait. Az 1536-ban Ausburgban megjelenő Die grosse Wundartzney (A nagy sebészkönyv) című munkája révén, rövid időre újra az ismertség középpontjába került. Élete utolsó éveit Salzburgban töltötte.

Halála után a paracelsianizmus mint mozgalom felértékelődött a felvilágosultabb orvostársadalom körében, amely le kívánt számolni a hagyományos galénoszi orvoslással és annak módszereivel, így Paracelsus tanai egyre szélesebb körben váltak ismertté, módszereit mind gyakrabban alkalmazták.

„...Paracelsus egyike az egész korszak legeredetibb alakjainak: humanista és fizikus, alkimista és asztrológus, kézjós és halottidéző, sebész és varázsló, a nitrogén felfedezője és a tudományos orvostan megújítója. Állandó vándoréletében mindenki körüludvarolja mint orvost, tanítót és aranycsinálót; lármás udvartartás rajong érte, s ebben tarkán keverednek a tudomány valódi hívei kalandorokkal és a bölcsek kövére vágyakozó naplopókkal (mint ahogy abban az időben különben is alig lehet egymástól elválasztani a közönséges aranyéhséget és a nemes tudományszomjat). Mindenütt szenzációs gyógyításokat hajt végre, ismereteket gyűjt és terjeszt, botrányt és csodálatot idéz elő, végül alattomosan meggyilkolják néhány, méltóságokkal felruházott kartársának ösztönzésére, akiknek üzletét az ő lángelméje zavarta...” (E. Friedell: Az újkori kultúra története)

Toxikológiai eredményei

A német orvosi szakma által adott Paracelsus-érme az orvosok számára nyújtott legnagyobb megtiszteltetés. 1952 óta évente pár orvos kapja meg a német orvosi kongresszuson.

Paracelsust a toxikológia atyjaként is emlegetik.

Mondása:

„Dosis sola facit venenum.”

„A mennyiség teszi a mérget.” (Kis adagban gyógyszer, nagy adagban méreg.)

Eredeti megfogalmazásban:

„Alle Ding' sind Gift und nichts ohn' Gift; allein die Dosis macht, das ein Ding kein Gift ist.” (német)

„Minden dolog méreg, ha önmagában nem is az; csupán a mennyiség teszi hogy egy anyag nem méreg.”

Más szóval, az anyag mennyisége legalább olyan fontos, mint annak természete. Például, egyes embereknél az aszpirin kis mennyiségben jótékony hatású orvosság, míg nagy mennyiségben halálos méreg lehet. Ugyanakkor bizonyos személyek esetén már egészen kis mennyiségű aszpirin is halált okozhat.

A természetben ható anyagok tulajdonságait három kémiai ősprincípiumra: a sóra, a higanyra és a kénre vezette vissza. Az emberi testben (a mikrokozmoszban) zajlik az életet fenntartó kémiai anyagcsere, aminek a lényege egy folytonos méregtelenítő funkció. Paracelsus abból indult ki, hogy minden, amit táplálékként magunkhoz veszünk, mérget tartalmaz, ami önmagára veszélytelen, de az elfogyasztóra veszélyes lehet. Ezek lebontása és kiválasztása a szervezetben munkálkodó belső alkimista dolga, amely valamennyi élőlényben tevékenykedik. Paracelsus arra is kitért, hogy a káros anyagok milyen úton távoznak a szervezetből. Így például az arzéntartalmú anyagok a fülön, a kénvegyületek az orrjáratokon, a higany pedig a bőr pórusain keresztül távoznak. A végső bomlástermékek gyűjtőneve a „tartarus”, amely kő, homok, agyag és iszap formájában ürül ki. Amennyiben ez tökéletlenül megy végbe, ebből erednek az ún. tartarikus betegségek, a lithiasisok, az érelmeszesedés és az ízületi bajok.

Főbb művei

Sírtömbje Salzburgban

• Archidoxes of Magic
• Die Große Wundartzney (1536, Augsburg)
• Astronomia Magna (1537, Augsburg)
• Sieben Defensiones (1538, h. n.)
• Wundt unnd Leibartznei (1549, Frankfurt, Christian Egenolff)
• Paragranum (1565, Frankfurt)
• Philosophia Magna (1567, Bázel)
• Philosophiae et Medicinae utriusque compendium (1568, Bázel)
• Von der Wundartzney: Ph. Theophrasti von Hohenheim, beyder Artzney Doctoris, 4 Bücher (1577, Peter Perna)
• Kleine Wundartzney (1579., Bázel, Peter Perna; 1608, Strassburg)
• Opus Chirurgicum, Bodenstein (1581, Bázel)
• Bücher und Schriften 1-10. (1589-1591, kiadó: J. Huser, Bázel)
• Opera omnia medico-chemico-chirurgica (1658, Genevae)

Magyarul megjelent művei

• Paragranum. Az igaz gyógyítás oszlopai; utószó, jegyz., ford. Adamik Lajos; Helikon, Bp., 1989 (Helikon stúdió), ISBN 963 207 9817
• Paragranum avagy Az igaz gyógyítás oszlopai; ford. Adamik Lajos, átdolg. Katona Zsolt Vazul; Asztrálfény, Budaörs, 1994 (A mágia klasszikusai)
• Okkult filozófia; ford. Ladányi Lóránd; Hermit, Miskolc, 2001
• Archidoxa magica. A mágia őstörvényei; ford. Ladányi Lóránd, Nagy István; Hermit, Onga, 2008
• Elementális lények. Könyv a nimfákról, szilfidekről, pigmeusokról, szalamandrákról és egyéb eleven teremtményekről Theophrastos Bombastus von Hohenheimtől; ford. Ladányi Lóránd; Hermit, Onga, 2012

Kapcsolódó szócikkek

• Paracelsus, Georg Wilhelm Pabst filmje 1943-ból
• „Paracelsus”, Robert Browning hosszú drámai költeménye
• Jorge Luis Borges: „Paracelsus rózsája”
• Paracelsus mint a Harry Potter sorozat „Csoki Béka” kártyáinak egyik figurája
• Spagíria, a gyógyszerkészítésre alkalmazott alkímia módszertana

További információk

További információkat találhatsz Paracelsus témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben

• Azogue: It is a section of the e-journal Azogue with original reproductions of paracelsian texts
• The Zurich Paracelsus Project. University of Zurich. [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 25.)
• History of zinc
• Paracelsus and the medical revolution of the Renaissance – A 500th Anniversary Celebration from the National Library of Medicine, theme essay by Allen G. Debus.
• Theophrastus Paracelsus – Detailed entry from The Catholic Encyclopedia
• Biographical notes from The Galileo Project
• Alan G. Hefner: Paracelsus (from the Mystica)
• Paracelsus (from Alchemy Lab)
• The uses of enchantment, The Economist, January 19, 2006
• Paracelsus – The physician, healer, and philosopher