Rózsakeresztesek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rózsakereszt

A rózsakeresztesek egy titkos társaság, alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követő Johann Valentin Andreae, aki a 17. században elsősorban a gnoszticizmusra épülő „evangélikus-keresztény-ezoterikus” iskolát hozott létre. A rózsakeresztesek szimbólumának, a rózsakeresztnek a jelentése Krisztus halála, feltámadása.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes források szerint már 46-ban is létezett egy rend, melyet a gnosztikus Ormus alapított, és aminek jelképe egy vörös kereszt, másképp rózsakereszt volt.

1188-ban pedig már létezett a L'ordre de la Rose-Croix Veritas nevű szervezet, amely azonban nem tekinthető a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen előzményének.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rózsakeresztes testvériség alapítója az 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenkreutz volt.

E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkőművességgel (a 19. századig), amelynek eredeti tanításai jobbára változatlanok maradtak.

1607-16 között, két névtelen kiáltvány jelent meg először a Német-római Birodalomban, majd Európa több államában. Ezek a "Fama Fraternitatis RC" (A testvériség híre) és a "Confessio Fraternitatis" (A testvériség hitvallása). Ezen dokumentumok, melyek a “legdicséretreméltóbb rendjét” szólították meg a misztikus-filozófuscsoportoknak, és az emberiség általános reformálását igyekeztek kieszközölni, hatalmas lelkesedést váltottak ki, ahogy erről Frances Yates beszél, a “Rózsakeresztes felvilágosodás” című művében. A kiáltványok a művelt közönség széles köreiben inspiráltak sokakat arra, hogy a renddel való kapcsolatfelvétel lehetőségét keressék.

A "Fama Fraternintatis RC" egy német tudós és misztikus filozófus legendáját mondja el, akit a „CRC testvér” névvel jelöl (őt a harmadik kiáltványban később mint Christian Rosenkreuz-ot vagy „Rózsakeresztet” mutat be). 1378-at adja meg a kiáltvány, mint Christian Rosenkreuz („a mi Keresztély atyánk”) születési dátumát és megállapítja, hogy 106 évet élt. Miután a Közel-Keleten tanult különböző mesterektől, tanítóktól, (akik feltehetőleg a szufizmushoz vagy a zoroasztrianus valláshoz tartoztak), képtelen volt a megszerzett tudást Európa tanult főinek továbbadni, mivel mindenhol értetlenséggel és féltékenységgel találkozott részükről. Ezek után a követők kis csoportját gyűjtötte össze, megalapítva a Rózsakeresztes Rendet.

Christian Rosenkreuz életében a rend nem több, mint nyolc tagot számlált, akik mindegyike tudós volt. A csoport minden tagja esküvel kötelezte magát, hogy ingyen gyógyítani fogja a betegeket, ápolni fogja a titkát a közösségnek, és megtalálja utódját, mielőtt levetné anyagtestét. A csoport tagjainak három generációja váltotta egymást 1500-1600 között. Amikor a tudományos, filozófiai és vallási szabadság Európa szerte kibontakozott, lehetővé vált, hogy a nyilvánosságra hozzák a rózsakeresztesek tanait, elkezdték megkeresni az arra érdemeseket.

A klasszikus rózsakeresztes kiáltványok közül a harmadik "Christian Rosenkreuz alkémiai mennyegzője" (Chymische Hochzeit Christiani Rosencreutz anno 1459). A mű a szerző megnevezése nélkül, 1616-ban jelent meg Strasburgban. Ennek ellenére Johann Valentin Andreat (1586-1654) tekintjük a mű szerzőjének, aki önéletírásában a szerzőségéről vall.

Ez az allegorikus történet, amely 7 napra bomlik, akár csak a Genezis könyve, Christian Rosenkreuz történetét meséli el, aki lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a király menyegzőjén. CRC története a meghívás csodálatos aktusával kezdődik, majd a menyegző helyszínére történő utazással folytatódik. Az utazás során CRC mindenétől megszabadul, és a királyi várba lépve még ruhájától is megfosztják. Az elkövetkező napokban, a nagy eseményre történő előkészületek során CRC-nek több próbát kell kiállnia, miközben előre halad saját beavatási ösvényén. A főhős beavatási története próbákon, megtisztuláson, halálon, és feltámadáson keresztül vezet a mennyekbe való felmenetelig.

Erről nagyon szépen ír Goethe (aki állítólag fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt.

A rózsakeresztesek – pontosabban a szabadkőművesek – beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelő uralkodó azt vallotta, hogy a kellő felkészültségű, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is.

A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik formájának tekintették.

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rózsakeresztesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rózsakereszt
Paracelsus
Nostradamus
Francis Bacon
Johann Valentin Andreae
Robert Fludd
Angelus Silesius
Jakob Böhme
Comenius
Henricus Madathanus Theosophus

Rózsakeresztesek Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saint-Germain grófja
Báróczi Sándor
Bessenyei György

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf Steiner több előadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel. Saint-Germain 18. században meg nem valósult alapeszméit („szabadság, egyenlőség, testvériség”) is ő kívánta a gyakorlatban – a szociális élet hármas tagozódásának eszméje alapján – alkalmazni, ám ez az adott körülmények közt nem volt lehetséges.

Jelentős hatással volt a gödöllői művésztelep munkásságára (Nagy Sándor festménye, az Ave Miriam (MNG) Mária-alakja nem liliomot kap az arkangyaltól, hanem rózsát.[1]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Okkult filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudolf Steiner: Theosophie und Okkultismus des Rosenkreuzers, magyarul Rózsakeresztes szellemtudomány (Bp., cc1990; 2008)
  • Rudolf Steiner: Die Theosophie des Rosenkreuzers, magyarul A rózsakeresztesek teozófiája (Bp., 2000)
  • Maria von Nagy Die Entstehung und das Wirken des Wahren Rosenkreutzertums (kézirat, 1980)
  • Max Heindel: Die Weltanschauung der Rosenkreuzer (1909, Januar 2003), ISBN 3-906414-00-0, www

Irodalmi hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsakeresztesek témájú médiaállományokat.