Saint-Germain gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saint-Germain gróf
Nicolas Thomas festménye

Saint-Germain gróf (? – 1784. február 27., Kassel) a 18. század egyik leghíresebb kalandora, alkimista, herbalista, kémikus, diplomata, feltaláló, költő, zeneszerző, festő, orvos, látnok [1][2] Azt állította magáról, hogy 300 éves, és a maga által feltalált elixirnek köszönhetően nem öregszik. A korabeli társasági élet egyik leghíresebb és legvitatottabb alakja volt. Származására vonatkozóan több elmélet is közszájon forgott életében, ezeket maga is váltakozva terjesztette. Az egyik szerint II. Rákóczi Ferenc fia lett volna, a másik szerint II. Károly spanyol király özvegyének a fia volt, egy harmadik szerint ő maga volt a bolygó zsidó.

Életút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Rákóczi Ferenc
Mányoki Ádám festménye
Az ifjú Gian Gastone de Medici
Niccolo Cassana festménye

Saint-Germain gróf saját állítása szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek és a fejedelem első feleségének,- egy meg nem nevezett, de a Thököly családból származó leánynak -, természetes fia. Rákóczi Lipót Lajos György József Antal néven látta meg a napvilágot 1696.május 28-án, de születése után a Habsburg érdekekképviselőinek parancsára elrabolták és halottnak nyilvánították, majd Párizsba vitték, hozzátartozóitól örökre elválasztották. Gyermekkorában Gian Gastone, az utolsó Medici herceg pártfogása alá helyezték. Két mostoha öccse és egy mostoha húga, már Rákóczi második házasságából, Sarolta Amália Hessen-Rheinfels hercegnőtől származott. (II. Rákóczi Ferenc többszöri házassága kétséges, a Rákóczi életrajzok nem tudnak a fejedelem első feleségéről, illetve csak Sarolta Amáliával kötött házasságról beszélnek.)
Habár a gróf életének kutatói szerint a Rákóczi-családból való származása a legvalószínűbb, de vannak más források melyek portugál, spanyol vagy itáliai születésűnek tartják őt.[3] [4][5] Sajnos, azonban teljes bizonyossággal lehetetlen nyilatkozni születésének pontos helyéről és idejéről, de köztudottan szoros kapcsolatot tartott fent korának egynémely magyar főrendjével.

XV. Lajos francia király
Louis-Michel van Loo festménye

Saint-Germain gróf személyéről első alkalommal egy 1710-es velencei látogatása kapcsán esik szó, mikor is megjelenésében egy középkorú, nagyjából 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű és barna hajú, igen ízlésesen öltözködő, jó módú férfiként említik.[5] Utazásai során bejáratossá vált több európai királyi udvarba. XV.Lajosnak barátja és tanácsadója, a királyi családnak meghitt ismerőse volt. Franciaországi tartózkodása alatt Chambord királyi kastélyában biztosított szállást neki XV. Lajos. Az elbeszélések szerint a Gróf gyakori esti vendége volt a királynak és családjának.

Chambord kastélya

1737-1742 között a perzsa Sah udvarában tartózkodott. Oroszországban is élt III. Péter uralkodása alatt egészen annak trónfosztásáig, illetve II. Katalin trónralépéséig. Bizonyos források szerint jelentős szerepet játszott Georg Orloffal együtt a III. Péter elleni államcsínyben és a későbbi Nagy Katalin cárnővé való beiktatásában. Una Brich említi a "THE COMTE DE SAINT-GERMAIN" című munkájában: „Saint-Germain gróf utazásai évek hosszú sorát töltik ki és számtalan országon keresztül vezetnek. Perzsiától Franciaországig, Kalkuttától Rómáig ismerték és tisztelték.” [6]

A korabeli források szerint több elképesztő tulajdonsággal is rendelkezett. Nyelvtudása például – saját állítása szerint, amit nyilvánvalóan senki nem tudott egészében ellenőrizni – egészen fantasztikus volt. Folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, piemonti kiejtéssel franciául, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritül, arabul, kínaiul és egyes források szerint - tekintettel állítólagos származására ez nem is olyan meglepő -, magyarul is. Ennek fényében érthető, hogy minden országban, amelyet meglátogatott, mint bennszülöttet fogadták.[7][8] Tökéletesen használta szinkronban mindkét kezét. Megfigyelték, hogy képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kezével.[1] Udvari és arisztokrata körökben a Gróf a műveltsége, tehetsége és különleges képességei miatt mindig a társaság középpontja volt. Sokat beszélő feltűnően szellemes, szórakoztató embernek ismerték kortársai, aki saját nagyszerű tulajdonságaival kápráztatta el az amúgy is rendkívül igényes arisztokrata társaságot.[9]

Általában véve Saint-Germain grófot (akit egyébként sok más néven is emlegettek kortársai; mint ahogy ő is időnként álneveket használt utazásai során[5]) rendkívül felvilágosult rózsakeresztes, szabadkőműves és talán templárius mesterként ismerheti az utókor[5][10], akinek képzettségéhez, megbízhatóságához, misztikus tudásához és elképesztő nyelvismeretéhez kétség sem férhetett pártfogói körében. A teozófus Helena Blavatsky szerint korának legnagyobb orientális adeptusa volt. Néhányan az 1789-es francia forradalom egyik titkos szellemi atyjának vélik, bár ez utóbbi feltevés megalapozottsága kérdéses. Az mindenesetre bizonyos, - ezt D’Adhemar grófnő, Marie Antoinette királyné udvarhölgye is leírja emlékirataiban -, hogy egy félelmetes jóslatban előre jelezte a grófnőnek és rajta keresztül a királynénak a forradalom kitörését, a királyi család pusztulását és a Bourbon-ház bukását.

A gróf okkult tudásának forrása teljességgel ismeretlen. Azonban úgy tűnik, hogy nem csupán a legmélyebb bölcsességnek volt birtokában, hanem azt a gyakorlatba is maradéktalanul átvitte.
Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterizmus alapelveiben. A meditáció és a koncentráció keleti módszerét gyakorolta.[11]

Saint-Germain gróffal kapcsolatban a legtitokzatosabb talán az, hogy a halálának hivatalos dátuma után jóval, sőt még a XIX-XX. század folyamán is többen látni vélték és találkoztak, beszélgettek vele. Állítólag Helena Blavatsky teozófiai társaságában is megfordult. Rudolf Steiner is több munkájában foglalkozott Saint-Germain személyével és nagy jelentőségű szellemi tanítónak tartotta. Tőle eredeztette a „szabadság–egyenlőség–testvériség” eszméjét, mely hármas alapelvet aztán egyik későbbi társadalmi, vagy egyéb mozgalom sem tudta teljes mértékben kibontakoztatni, Rudolf Steiner szerint azért, mert alapvetően félreértették a lényegét.

Saint-Germain tevékenysége „ismeretlensége” ellenére beáramlott az osztrák császári udvarba is. Bessenyei György testőr-írót és Báróczi Sándort ihlette szellemi tevékenységében, aki később újraélesztette Magyarországon a rózsakeresztesek mozgalmát.

A gróf életmódjáról a források egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy feltételezett mesés gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, sőt szinte spártai volt. Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában, amíg a vendégsereg falatozott, ő színes történetekkel szórakoztatta az egybegyűlteket.

Étrendjének alapját, ahogy azt tudni lehet, különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Ezenkívül gyümölcsöket és mézet fogyasztott, alkoholt nem ivott. Elvonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott.[1] A legnagyobb talány vele kapcsolatban az az ún. örök élet elixírje, melynek a források szerint birtokában volt. Visszafogott életmódja és eme elixír rendszeres fogyasztása biztosította természetellenesen hosszú életét.

Korának rendkívül megosztó alakja volt, sokan bölcs, örök életű mesternek tartották, de még többen csalónak és kalandornak aki hiszékeny emberek félrevezetésével szerezte vagyonát, sőt például Choiseul herceg, XV. Lajos miniszterelnöke, kifejezetten német kémnek vélte, és a gróf ezen kártékony tevékenységéről megpróbált egyértelmű bizonyítékkal szolgálni a királynak.

Saint-Germain nevével később többen megpróbáltak visszaélni, de életében is gyakran keverték a francia nemesi családból származó Robert de St. Germain-nel, aki XV. Lajos kegyvesztett hadügyminisztere volt. Népszerűségét sok csaló próbálta kihasználni és igyekeztek neve alatt bejutni az előkelő körökbe.[7]

Sokan kételkednek, hogy ez a rejtélyes ember valóban létezett, habár a francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is feljegyzések vannak róla, illetőleg több kortársa, illetve korának egynéhány szerzője is említi őt munkáiban.[12] Voltaire például úgy jellemzi őt Frigyes porosz uralkodónak 1758-ban írt ironikus hangvételű levelében, mint az az ember "aki mindent tud és soha nem hal meg".[13][14]

Műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

La Trés Sainte Trinosophie eredeti borítója
  • La trés sainte Trinosophie (1784) , amely a szabadkőművesség és az okkult tudományok minden tanulója számára az egyik legfontosabb kézirat.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A férfi, aki nem hal meg
  • Madame la Comtesse d'Adhemar: Ma Reinne infortunée... souvenirs de la Comtesse d'Adhemar, Dame du palais de Marie Antoinette[3]
  • Michaeliták. Budapest, 2000.
  • Irene Tetzlaff: A főnix szárnya alatt. Budapest, 2012.
  • Minya Klára: A Magyar Mester. In uő: A teozófia néhány tanítása a szellemi világokról. Az okkultizmus és a tudomány flörtje. Budapest, 2009.
  • Isabel Cooper-Oakley: The Comte de St. Germain: the secret of kings, Gróf Saint-Germain-Királyok titka (részlet)[4]
  • Szepes Mária: A vörös oroszlán
  • Una Birch:The Comte de Saint-Germain [5]
  • Saint-Germain Gróf, történelmi elbeszélés sorozat a Vasárnapi Ujság 1891.évi 27-28-29-30. számából [6]
  • Raymond Bernard:The great secret Count St.Germain [7]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]