Kardos G. György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Literatúró (vitalap | szerkesztései) 2021. május 12., 21:38-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Művei)
Nem tévesztendő össze a következővel: Kardos György (újságíró).
Kardos G. György
Az 1986-os Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1986-os Körkép antológiában megjelent portréja
Született1925. május 10.
Budapest
Elhunyt1997. november 22. (72 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiKardos István
Foglalkozásaíró, újságíró, dramaturg
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1978)
Déry Tibor-díj (1984)
Pro Literatura díj (1995)
Márai Sándor-díj (1997)
SírhelyeFarkasréti temető (60/4-2-8)[1]
Sablon • Wikidata • Segítség

Kardos G. György (Budapest, 1925. május 10. – Budapest, 1997. november 22.) József Attila-díjas (1978) magyar író, újságíró, dramaturg.

Élete

Kardos G. György 1925. május 10-én született Budapesten. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták, ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztinába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra: kőműves lett. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1958-1965 között, és 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt. 1997. november 22-én Budapesten hunyt el.

2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Művei

Az Avraham Bogatir hét napja (1968) című regényével világsikert aratott (egy trilógia első része). Regénytrilógiájában izraeli élményeit írta meg. Műveiben eleget tesz az epikai világteremtés hagyományos követelményeinek, aprólékos, mikrorealista környezetet és lélekrajzot ad, de felhasználja a modern prózatechnikai eljárásokat is; a regényszerkezetet a főhősök belső világa határozza meg, az általuk megélt idő és bejárt tér. Szereplői a történelem alatti kisvilágot képviselik: kisemberek, katonák, gyermekek, asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus, a faji gyűlölködés idején a türelem és a szolidaritás értékeit próbálják meg érvényesíteni; a háborús pusztítás, öldöklés közepette a békés, derűs munkálkodás életmodelljét képviselik.

Színházi munkái

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17.[2]

Szerzőként

  • Fehérlófia (1963, 1970, 1980-1981)
  • Gulliver Liliputban (1965, 1981, 1994)
  • Tündér Lala (1969, 1983)
  • Négyen pizsamában (1970)
  • Villon és a többiek (1976, 1982, 1993-1994, 1999)
  • A nagymama (1990)
  • Rosszcsont Peti kalandjai (1999)

Fordítóként

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3.[2]

  • Zell-Genée: Boccaccio (1986)
  • Brammer-Grünwald: Marica grófnő (1988, 1997)

Művei

  • Regénytrilógia:
    • Ávraham Bogatir hét napja. Regény; jegyz. Jólesz László; Magvető, Bp., 1968
    • Hová tűntek a katonák? Regény; Magvető, Bp., 1971 (eredeti címén: Sasok a porban)
    • A történet vége; Magvető, Bp., 1977
  • Villon és a többiek. Rock-musical; vers Villon balladáinak felhasználásával Mészöly Dezső, zene Victor Máté; Magvető, Bp., 1978
  • Jutalomjáték. Regény; Ab Ovo, Bp., 1993
  • Ez is én vagyok; Ab Ovo, Bp., 1996 (publicisztika)
  • Csak úgy mesélek; Göncöl, Bp., 2000

Filmjei

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. szeptember 25.
  2. ↑ a b 2011. november 2-i lekérdezés

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kardos_G._György&oldid=23861483”