II. Károly pármai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Károly (Lajos)
Karl II Ludwig.jpg
II. Károly (Lajos) Bourbon–pármai herceg
(Andreas Staub litográfiája).

Titulusai Duca di Parma, Piacenza e Guastalla
Etruria királya
I. Károly
Uralkodási ideje
1803. május 27.1807. október 23.
Elődje I. Lajos etruriai király
Utódja
Lucca hercege
I. Károly
Uralkodási ideje
1824. március 13.1847. október
Elődje Mária Lujza Jozefa
Utódja
Párma, Piacenza és Guastalla hercege
II. Károly
Uralkodási ideje
1847. december 17.1847. március 27.
Elődje Ausztriai Mária Lujza
Utódja III. Károly (Ferdinánd)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Bourbon-ház
Teljes neve Carlo Lodovico Ferdinando di Borbone-Parma
Született 1799. december 22.
Madrid
Elhunyt 1883. április 16. (83 évesen)
Nizza
Házastársa Savoyai Mária Terézia
Gyermekei Lujza
Károly Ferdinánd
Édesapja I. Lajos etruriai király
Édesanyja Mária Lujza Jozefa

Károly Lajos Ferdinánd Bourbon-pármai herceg (Carlos Luís Fernando de Borbón-Parma) (Madrid, 1799. december 22.Nizza, 1883. április 16.), a Bourbon-ház pármai ágából származó spanyol infáns, 1803–1807 között Napóleon kegyelméből I. Károly (Carlo I) néven a francia csatlós Etruriai Királyság utolsó uralkodója, a bécsi kongresszus döntése alapján 1824–1847 között I. Károly néven Lucca hercege, végül 1847–1849 között II. Károly néven Párma uralkodó hercege (Carlo II Lodovico di Borbone, Duca di Parma).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Escudo de Armas de Carlos III.svg

Károly Lajos infáns 1799. december 22-én született Madridban.

Édesapja a Bourbon-ház pármai ágából származó Lajos (Lodovico) Ferenc Filibert Bourbon–pármai herceg (1773–1803) volt, 1801-től Etruria királya, I. Ferdinánd pármai herceg és Mária Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő (Marie-Louise-Élisabeth de France, 1727–1759) fia, XV. Lajos francia király unokája.

Édesanyja a Bourbon-ház spanyol ágából való Mária Lujza Jozefa infánsnő (1782–1824) volt, Etruria királynéja, IV. Károly spanyol király és Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnő leánya, III. Károly spanyol király unokája.

Károly Lajos Ferdinánd hercegnek egyetlen húga született, Mária Lujza Sarolta Bourbon–pármai hercegnő (1802–1857), aki 1825-ben Miksa szász koronaherceghez (1759–1838), a Szász Királyság trónörököséhez, nagynénjének, Karolina Mária Bourbon–pármai hercegnőnek (1770–1804) özvegyéhez ment feleségül.

Születésének idején, 1799-ben Párma, Piacenza és Guastalla hercegségei már 5 év óta a francia forradalmi csapatok megszállása alatt álltak. Bonaparte első konzul az általa kreált Etruriai Köztársasághoz csatolta őket.

1801 februárjában a lunéville-i békeszerződésben Károly herceg nagyapja, I. Ferdinánd pármai herceg megkapta a Toszkánai Nagyhercegséget, de ezt májusban az aranjuezi szerződésben Bonaparte vissza is vette tőle, helyén létrehozta az Etruriai Királyságot, amelynek uralkodójául Ferdinánd fiát, Károly herceg apját, a 28 éves Lajos Bourbon–pármai herceget jelölte ki. Ferdinánd herceg ettől kezdve a francia kormánymegbízott felügyelete alatt élt a fontevivói apátságban, ahol 1802-ben meg is halt, valószínűleg mérgezés következtében. Halála előtt fiát, Lajos herceget jelölte ki Párma uralkodó hercegévé, aki azonban nem vehette át apja örökségét, mert az aranjuezi szerződés értelmében 1802-ben Párma és Piacenza hercegségeit a Francia Köztársasághoz csatolták.

Etruria királya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flag of the Kingdom of Etruria.svg
Az észak-itáliai államok 1803-ban.

A Toszkánai Nagyhercegség helyén létrehozott Etruriai Királyság első uralkodója, I. Lajos etruriai király 1803-ban fiatalon meghalt, trónját kiskorú fia, Károly Lajos herceg örökölte. Nevében az özvegy királyné, Mária Lujza Jozefa lett a királyság régense.

1807. október 23-án azonban Napóleon császár megszüntette az Etruriai Királyságot. December 10-én Mária Lujzának le kellett mondania régensi tisztségéről. 1808. május 30-án a francia szenátus döntése értelmében az Etruriai Királyságot a Francia Császársághoz csatolták, területén 3 francia megyét (département) hoztak létre.

Megélhetési forrás híján Károly Lajos herceget anyja visszavitte Spanyolországba nagyapjához, IV. Károly királyhoz. A trónját vesztett kiskorú király és az özvegy anyakirályné kártalanítására Napóleon egy új államot, az „Észak-Luzitániai Királyságot” tervezett létrehozni a Franciaország által frissen meghódított Portugália területén. Ez a terv azonban meghiúsult, mert a francia megszállás nyomán felkelés és palotaforradalom tört ki Spanyolországban. 1808-ban IV. Károly lemondani kényszerült. A spanyol Bourbon-ház szembefordult Napóleonnal. Az új uralkodó, VII. Ferdinánd, Mária Lujza Jozefa bátyja kiutasította az országból saját nővérét, Mária Lujza Jozefát, aki fiával együtt visszatért Pármába, majd később Napóleon mindkettőjüknek Nizzát jelölte ki lakóhelyül. 1811-ben az özvegy anyakirályné megpróbált 12 éves fiával együtt átszökni Angliába, de szándékát meghiúsították. Károly Lajos herceget anyjával együtt egy Róma melletti kolostorba vitték, ahol 1814-ig fogságban maradtak.

Lucca uralkodó hercege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flag of the Duchy of Lucca.svg

1814-ben a napóleoni háborúk lezárulása és Napóleon császár lemondása után az elhunyt Lajos herceg özvegye, Mária Lujza Jozefa etruriai királyné a bécsi kongresszuson bejelentette kiskorú fiának, II. Károly hercegnek igényét annak apai örökségére. Az Etruriai Királyságot nem kaphatta vissza, mert ott helyreállították III. Ferdinánd nagyherceg hatalmát. Párma, Piacenza és Guastalla hercegségeit sem kaphatta vissza, mert a győztes nagyhatalmak azokat Mária Lujza osztrák főhercegnőnek, a francia ex-császárnénak ítélték oda, élete fogytáig (en viager). A határozat szerint Mária Lujza főhercegnő halála esetén a hercegségek visszaszállnak Bourbon-ház pármai ágára.

Károly Lajos Bourbon–pármai herceg és anyja részére a bécsi kongresszus a kicsiny Luccai Hercegséget juttatta, amelyet a Toszkánai Nagyhercegség területéből szakítottak ki számukra. A hercegség önálló státusát az 1817-es párizsi szerződés biztosította. Átmenetileg ezzel kellett megelégedniük. Itt éltek 1847-ig, Károly herceg itt nősült meg 1820-ban. Édesanyja, az özvegy Mária Lujza etruriai királyné uralkodó hercegnőként kormányozta Luccát, Károly a hercegség trönököse volt. 1824. március 13-án anyja elhunyt, a 25 éves Károly Lajos herceg (I. Károly néven) lett Lucca uralkodó hercege lett.

Szerződése szerint hercegségét Mária Lujza főhercegnő haláláig megtarthatta volna. Az erélytelen Károly herceg azonban – félve a várható forradalmi mozgolódásoktól – már két hónappal Mária Lujza halála előtt, 1847 októberében lemondott itteni trónjáról, így a Luccai Hercegség a szerződésben előirányzottnál korábban visszakerült a Habsburg–Lotaringiai-ház által uralt Toszkánai Nagyhercegséghez.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1820. szeptember 5-én Torinóban feleségül vette a Savoyai-házból származó 17 éves Mária Terézia szárd királyi hercegnőt (1803–1879), I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király és Habsburg–Estei Mária Terézia Johanna főhercegnő, modenai hercegnő leányát.

A házasfelek nem illettek egymáshoz. A hercegnő mélyen hívő katolikus volt, életét vallásának és egyházának törvényei szerint vezette. Károly Lajos herceg viszont csapongó, életvidám fiatalember volt, saját kedvtelései szerint élt, a szórakozás kedvéért gyakran elhanyagolta még a kormányzás kötelességeit is. Házaséletük legnagyobb részét egymástól távol töltötték. Mindössze két gyermekük született, csak egyikük érte meg a felnőtt kort:

Párma uralkodó hercege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Bourbon-Parme.svg
II. Károly, Párma hercege

1847. december 17-én elhunyt Mária Lujza osztrák főhercegnő, Napóleon császár özvegye, aki a bécsi kongresszus határozata értelmében élete végéig Párma, Piacenza és Guastalla Hercegségek uralkodója volt. Halála után a hercegi trónöröklés visszaszállt a Bourbonok pármai ágára. Károly Lajos herceg lemondott a Luccai Hercegségről (azt a Habsburgok által uralt Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták), és Pármába indult.

Metternich osztrák kancellár azonban jelentést kapott, hogy Mária Lujza halálát kihasználva a pármai liberálisok felkelésre készülnek. Cantelli gróf, Párma város elöljárója kapcsolatot keresett a liberális mozgalommal, és egy ideiglenes kormányt próbált felállítani még az új uralkodó megérkezése előtt. A helyi császári megbízottak azonnal leváltották tisztségéről. 1847. december 31-én Mária Lujza özvegye, Charles-René de Bombelles gróf, főudvarmester már jelenthette Metternich kancellárnak, hogy az új uralkodó, fiával együtt megérkezett Pármába, és II. Károly néven elfoglalta ősei trónját.

Károly herceg gyenge és befolyásolható személyiség volt. Bizalmatlansággal és rosszindulattal viseltetett a számára idegen pármai udvar tagjaival szemben. Felelőtlen igéreteket tett Bécsnek, és a pármai liberálisoknak is, amelyeket nem tudott betartani. Felesége, Mária Terézia megkapta a Párma hercegnéje (Duchessa di Parma) címet. Könnyed és csapongó természetű férje helyett a következő hónapokban gyakorlatilag ő uralkodott hercegségekben.

A népek tavasza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1848-ban Itáliában is eljött a népek tavasza. A milánói felkelés hírére március 20-án Pármában is kitört a forradalom. Az olasz egység trikolórja alatt gyülekező fegyveres lázadók összecsaptak a katonasággal, halottak és sebesültek maradtak az utcán. Ferdinánd Károly trónörökös kíméletlen katonai megtorló akciót szervezett, de II. Károly tűzszünetet rendelt el. A felkelők követelésére II. Károly felmondta az Osztrák Császársággal kötött katonai szövetséget, és új kapcsolatokat keresett II. Lipót toszkánai nagyherceg, IX. Piusz pápa és Károly Albert szárd–piemonti király személyében. Aztán meggondolta magát és lemondott. A korábban leváltott Cantelli grófot megbízta a régenstanács vezetésével. Ideiglenes kormány alakult, amely az „I. Pármai Állam” nevében kezdte kiadni első rendeleteit.

A fejlemények láttán II. Károly herceg április 8-án elhagyta hercegségét, és a szászországi Weisstropp kastélyba menekült. Fia, Ferdinánd Károly trónörökös Károly Albert szárd–piemonti királynak ajánlotta fel szolgálatait, de visszautasították, sőt egy ideig fogva is tartották. Az osztrák császári csapatok vereségei nyomán június 5-én a szárd–piemontiak bevonultak Pármába. Június 16-án az ideiglenes kormány kihirdette a hercegség beolvadását a Szárd–Piemonti Királyságba. Az augusztus 9-én megkötött vigevanói fegyverszünet után az osztrák csapatok visszavették Pármát. Augusztus 18-án von Thurn gróf, tábornagy új kormányt alakított a száműzött II. Károly herceg jóváhagyásával. Radetzky tábornagy novarai győzelme (1849. március 23.) után az osztrák csapatok teljesen helyreállították II. Károly herceg uralmát, aki azonban már március 14-én végleg lemondott fia, Ferdinánd Károly herceg javára, aki III. Károly néven lépett a hercegi trónra.

A lemondott II. Károly herceg ezután magánemberként élt. Sohasem tért vissza Pármába. Ideje java részét Nizzában töltötte, itt is hunyt el 1883-ban.

Fia, III. Károly herceg kíméletlen önkényuralmat vezetett be. 1854-ben egy merénylő a nyílt utcán meggyilkolta. Párma, Piacenza és Guastalla hercegségeit özvegye, Louise Marie Thérèse d’Artois hercegné régensként kormányozta 1859-es szárd–francia–osztrák háború-ig, amikor a győztesek bevonultak Pármába, és a hercegségeket a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolták.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Károly pármai herceg témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Larousse encyclopédique en couleurs, France Loisirs, 1978.
  • Bernard Mathieu Edit de La Tourelle: Tableau généalogique de la Maison de Bourbon, 1984.
  • Adele Vittoria Marchi: Parma e Vienna, Artegrafica Silva, Parma, 1988.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Lajos
Etruria királya
1803–1807
Bourbon-ház
Az Etruriai Királyság lobogója 1801–1807
Következő uralkodó:
(A Francia Császársághoz csatolták.)
Előző uralkodó:
Mária Lujza Jozefa
Lucca uralkodó hercege
1824–1847
Bourbon-ház
A Luccai Hercegség lobogója 1814–1847
Következő uralkodó:
(A Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.)
Előző uralkodó:
Mária Lujza
Párma uralkodó hercege
1847–1849
Bourbon-ház
A Pármai Hercegség lobogója
Következő uralkodó:
III. Károly (Ferdinánd)