Foucault-inga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Disambig gray.svg Umberto Eco regényéről lásd A Foucault-inga szócikket.
Foucault-inga a párizsi Musée des Arts et Métiers-ben
Foucault-inga a párizsi Panthéonban
Foucault-inga mozgását szemléltető gyorsított animáció. Jól látható, ahogy a lengés síkja elfordul – a valóságban az elfordulás sokkal lassabban következik be, és igazából a Föld fordul el, a lengés síkja nem változik

A Foucault-inga (IPA: [fuko]) a Föld forgásának és a Coriolis-erő működésének szemléltetésére szolgáló kísérleti eszköz. Léon Foucault (ejtsd: leon fukó) francia fizikus találta fel. A szerkezet egy hosszú, bármely függőleges síkban szabadon, órákon keresztül lengeni tudó inga, amelyet elsőként 1851-ben állítottak fel a párizsi Panthéonban. Az eredeti példányt a párizsi műszaki múzeum, a Musée des Arts et Métiers őrzi, de világszerte számos változata található. (2010. április 6-án szerencsétlen baleset révén az inga kötele elszakadt és a szerkezet helyrehozhatatlanul összetört.[1])
A 19. században csupán kétszer tudták megismételni a kísérletet: Heike Kamerlingh Onnes 1879-ben és Kunc Adolf 1880-ban. Utóbbi Szombathelyen történt meg. Az alkalomra még a 2 kilométerre lévő herényi obszervatóriummal telefonhívást is bemutattak.

A Föld szinte bármely pontján (az Egyenlítő kivételével) fellógatott ingán megfigyelhető, ahogy a lengés síkja látszólag lassan elfordul. A sarkokon a lengési sík egy nap alatt teljesen körbefordul. A valóságban nem a lengési sík változik, hanem a Föld fordul el az inga alatt, Newton első törvényének megfelelően. Más szélességeken a sík forgási sebessége arányos a szélességi fok szinuszával, tehát például 45°-on minden 1,41 napban, 30°-on kétnaponta fordul teljesen körbe.

A felfüggesztési pont felől nézve az inga az óramutató járásának megfelelő, negatív irányba fordul el az északi féltekén, míg a délin az ellenkező irányba.

A Ceglédi Református Nagytemplomban található Foucault inga, ennek korszerűsítésében részt vállalt az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara.[2]

Megjelenése a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Umberto Eco azonos című regényének egyik kulcsmotívuma az inga eredeti helyen felállított kicsinyített mása.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Foucault-inga témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]