Caligula római császár

Caligula
Gaius Julius Caesar (születési), Gaius Julius Caesar Augustus Germanicus(uralkodásától)
Caligula büsztje (Louvre)
a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
37. március 16. – 41. január 24. (3 évig) (consul 39-től)
Elődje	Tiberius
Utódja	Claudius
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Iulius–Claudius-dinasztia
Született	12. augusztus 31. Antium
Elhunyt	41. január 24. (28 évesen) Róma
Nyughelye	Augustus mauzóleuma
Édesapja	Germanicus
Édesanyja	Agrippina
Testvére(i)	Julia Livilla Agrippina Julia Drusilla Drusus Caesar Nero Caesar Gaius Julius Caesar Germanicus Major Tiberius Julius Caesar Germanicus Ignotus Julius Caesar Germanicus
Házastársa	1. Iunia Claudilla 2. Livia Orestilla 3. Lollia Paulina 4. Caesonia
Gyermekei	Iulia Drusilla
A Wikimédia Commons tartalmaz Caligula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Caligula császár bronz sestertius érméje. Súlya: 26.83 gramm. Előoldalán a császár babérkoszorús portréja, felirata: C CAESAR AVG GERMANICVS PON M TR POT. Hátoldalán Caligula három lánytestvére: Agrippina, Drusilla és Julia, felirata: AGRIPPINA DRVSILLA IVLIA, S C.

Caius Iulius Caesar Augustus Germanicus, röviden Caius Caesar, általánosan elterjedt közismert ragadványnevén Caligula császár (Antium, 12. augusztus 31. – Róma, 41. január 24.) római császár, Germanicus és Agrippina fia. Születési neve Caius Iulius Caesar volt.

Élete

Ifjúkora

Ifjúkorát hadvezér atyja seregének táborában, a Rajna vidékén töltötte. Mivel a katonai csizmát (caliga) előszeretettel viselte, ezért kapta a katonáktól a Caligula („Csizmácska”) melléknevet. Apja, Germanicus révén népszerű volt a katonák között. Később elkísérte atyját Szíriába is, annak halála után pedig Rómába, Tiberius udvarába került. A gyanakvó császár kegyetlenségének áldozatul estek anyja és fiútestvérei – bár ezek csak korabeli gyanúsítgatások, sosem vált bizonyossággá. Csak Caligula maradt életben, amit valószínűleg annak köszönhetett, hogy a család legfiatalabb gyermekeként még egészen éretlennek tartották. Később Tiberius óvatosságból magával vitte Capri szigetére a másik életben lévő unokájával, Tiberius Gemellusszal együtt. Hat évet töltött a szigeten és a besúgókkal, kémekkel körülvett ifjú kényszerű viselkedésének tudják be sokszor a későbbi lelki deformitást.

Leánytestvéreit nem érte bántódás, ekkoriban ment férjhez Agrippina Cnaeus Domitius Ahenobarbushoz, akik Nero szülei lettek.

A császári trónon

Miután Tiberius huszonhárom évnyi uralkodás után 37-ben meghalt, a nép örömmel fogadta a trónon, amelyet a befolyásos testőrparancsnok, Macro segítségével minden nehézség nélkül hatalmába kerített. Az öröm, legalább ami uralkodásának első idejét illeti, éppenséggel nem volt alaptalan. Rokonai gyilkosainak megbocsátott, a száműzötteket visszahívta, a folyamatban lévő pereket berekesztette. A senatori rend jogait annyiban helyreállította, hogy a köztársasági hivatalokat ismét a népgyűlés által töltötték be, a hatalmat maga és a senatus között szigorúan megosztotta. Jelentős adókedvezményeket vezetett be és újból megindult az állami számvetések közzététele. A népnek azzal kedvezett, hogy Isis kultuszát elismerte állami kultusznak. Rokonai közül épp úgy a halottaknak, mint az élőknek megadta a szokásos tiszteletet. A saját anyja és bátyja pereinek dokumentumait nyilvánosan égette el, hogy mindenkit meggyőzzön a későbbi, ezzel kapcsolatos felelősségre vonás lehetetlenségéről. Feljelentéseket nem fogadott el.

A változást, mely uralkodásában mintegy 8 hó múlva beállott, a 37 októberében kezdődő súlyos betegségnek szokták tulajdonítani, amely megzavarta volna elméjét. Meglehet, hogy azok a hódolatok, melyeknek tanúja volt felépülésekor, vezették arra a meggyőződésre, hogy mindent tehet, ami tetszik. Az is könnyen lehetséges, hogy személyének mértéktelen gyűlölete vezetett alakjának rosszindulatú megírásához a két senatori rendből származó történetíró, Caius Suetonius Tranquillus és Publius Cornelius Tacitus munkáiban. Caligula életéről ugyanis ez a két beszámoló a legismertebb és , de egyben a legkevésbé semlegesek. Emellett fennmaradt még egy Seneca-féle életrajz is, amely éppúgy csöpög a gyűlölettől, mint a Claudiusról – annak halála után – írt pamfletjei. Seneca személyes konfliktusban állt Caligulával, egy összeesküvésbe keveredett – csakúgy, mint Nero alatt –, de Caligula megkegyelmezett neki.

Caligula őrületéről akkor kezdenek beszélni, amikor Mauretania romanizálására kerül sor, amely addig senatusi tartomány volt. Ptolemaeus mauretaniai vazallus király 39-es lefejezése a félfüggetlenség felszámolását és a provinciaszervezet kiépítésének kezdetét jelenti. Ettől kezdve Caligula már nem vette igénybe a senatus segítségét a kormányzásban sem. A senatuspárt névleg köztársasági volt, de inkább csak arra vigyáztak, hogy a senatori rend mindig beleszólhasson a hatalomgyakorlásba – ezt nevezték köztársasági eszménynek –, és minden császárt, aki a senatus hatalmát korlátozta, ma őrültként ismer a történettudomány az elfogult köztársaságpárti és senatori rendből származó történetírók miatt.

Suetonius néhány évtizeddel később keletkezett leírásában lényének alapvonása a határtalanig menő hatalmi hóbort: istennek tartva magát Iuppiterhez hasonlóan vélt cselekedni, midőn testvérével Drusillával, kit istennővé (Dea) emelt, vérfertőző viszonyban élt. Ebből objektívebb megközelítéssel annyi lehet igaz, hogy különleges szeretettel vette körül leánytestvéreit, mint családja maradékát. Apja tiszteletére a senatus engedélyével felvette a Germanicus nevet.

Isteni tiszteletet követelt a maga számára, sőt, versenyre szólította fel Juppitert, hogy döntsön, kit illet meg a világuralom. Ugyanezek a szerzők Augustus önistenítését nem pellengérezték ki. Az állami kultuszok gyakorlása során isteni tiszteletben részesítettek minden princepset.

Rokonaival és barátaival szemben a legvéresebb kegyetlenséggel dühöngött. Tiberius Gemellus 37-ben halt meg, mert Caligula betegsége idején állítólag azt remélte, hogy utódja lesz. Ebben valószínűleg igazságmag is van, semmi rendkívüli nincs abban, ha a leszármazott nélküli császár halála esetére már megtervezték volna Tiberius másik unokájának trónra lépését. Meghaltak Macro és felesége gyermekeikkel együtt, nemkülönben igen sok férj, kik a halált azért érdemelték meg, mert előzőleg nejük volt az, kivel egy császár viszonyt kezdett.

Iskolázott és tanult ifjú volt, de történetírói szerint a legszívesebben a cirkuszi kocsisok és gladiátorok társaságában időzött. Hogy a vérontásban talált gyönyörét kielégítse, a legelőkelőbb polgárokat gladiátorként léptette fel vagy pedig a vadállatok elé dobatta. Az emberek iránti megvetése odáig fajult, hogy lovát, az egyébként is különös módon elkényeztetett Incitatust konzultársává akarta megtenni. Azokat az óriási pénzösszegeket, melyeket Tiberius összegyűjtött és ráhagyott, esztelen pazarlással játékokra, a nép megjutalmazására és építkezésekre (például a baiei öböl fölött épített híd), tékozolta el. Háromnegyed év múlva üresen állt minden pénztár. Caligula egyszerűen úgy segített e zavarán, hogy mások vagyonát elszedte; az illetők még örülhettek, ha életben maradhattak. Rablásai kiterjedtek egész Itáliára és Galliára. Sokan megérezték pazarlásait. A népet többféle adó fizetésére kötelezte, a katonák pedig gyakran nem kaptak zsoldot. 39 őszén hadjáratot indított az Alpokon túli tartományokba, amelynek megindulása előtt közvetlenül összeesküvést lepleztek le. A meginduló hadjárat Észak-Galliáig hatolt. Suetonius szerint beérte azzal, hogy katonáival Gallia északi tengerpartján kagylókat szedetett, majd mint győztes tért vissza Rómába s diadalmenetében a kagylók tündököltek "zsákmányként". E szűk közlés nem fedi fel, hogy Caligula és hadserege milyen ellenállást tapasztalt Galliában és valójában miért tért vissza Rómába. Annyi bizonyos, hogy egy Britanniából menekült herceget is magával vitt.

Halála

Visszatérése után nemsokára, 41. január 24-én megölték. Az összeesküvés élén, amely különben nem az első volt, több pretoriánus tiszt, köztük Cassius Chaerea állt, akit Caligula – kora és konzervativizmusa miatt – ismételten kigúnyolt és személyesen megsértett, valamint Cornelius Sabinus. Az összeesküvők feleségét és kislányát is azonnal meggyilkolták.

Az olasz rendőrség 2011 januárjában azt közölte, hogy egy elfogott műkincstolvaj vallomása nyomán megtalálták Caligula sírhelyét.

Császárportré

Suetonius leírása Caliguláról:

„A Caligula (Kisbakancs, Csizmácska) nevet tábori tréfából kapta, mert közkatona ruhában nevelkedett a katonák között. Hogy milyen nagy szeretetben és tiszteletben állott azoknál a bajtársi együttélés révén, az legjobban akkor tűnt ki, amikor Augustus halála után a lázongó és valósággal őrjöngő katonákat kétségtelenül egymaga, puszta megjelenésével lecsendesítette...Igyekezett a népszerűség-hajhászás minden eszközével fokozni az emberek rokonszenvét. Miután sűrű könnyhullatás közben megtartotta Tiberius fölött a gyászbeszédet, s őt nagy pompával eltemettette, azonnal indult, hogy anyja és testvére hamvait hazaszállíttassa, bár az idő viharos volt, mégis ment, hogy gyermeki kegyeletét minél jobban fitogtassa…” (Suetonius, Kr. u. 70-140.)

Művészeti alkotásokon

Caligula képe Rómában, a capitoliumi múzeumban látható.

Utóélete

• Albert Camus azonos című színművének főhőse.
• Tinto Brass azonos című filmje jelenleg is szélsőségesen ambivalens megítélésű.

Források

• ↑ Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
• A Pallas nagy lexikona

Kapcsolódó szócikkek

• Incitatus

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Caligula római császár témájú médiaállományokat.

Elődei: Cnaeus Domitius Afer (suff) és Aulus Didius Gallus (suff)

Consul 40

Utódai: Caius Laecanius Bassus (suff) és Quintus Terentius Cuello (suff)

Előző uralkodó: Tiberius

Római császár 37 – 41

Következő uralkodó: Claudius