Bezerédj Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bezerédj Pál (1840–1918)

Bezerédj Pál, bezerédi gróf (Sopron, 1840. március 17.Hidja-puszta (Szedres mellett), 1918. január 21.), mezőgazdász, a magyar selyemhernyó-tenyésztés és selyemgyártás mentora.

Családja, neveltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, id. Bezerédj Pál gróf, Sopron vármegye főjegyzője, édesanyja, Murray Everilda grófnő volt. Apjának bátyja volt az a Bezerédj István, aki jobbágyait már 1848 előtt felszabadította és nemes ember létére önként adót fizetett. Iskoláit Sopronban kezdte, majd a bécsi Theresianumban folytatta. Mezőgazdász oklevelet a bajorországi Weihenstefan gazdasági felsőbb tanintézetben szerzett. Gazdasági gyakorlatát két évig Károlyi Lajos gróf tótmegyeri, majd nagybátyja hidjai (Tolna vármegye) birtokán végezte. Itt figyelt fel a selyemhernyó-tenyésztésre, s részben ennek tanulmányozására is külföldi utakat tett. Hat évig Párizsban lakott, s megfigyelte a francia selyemtenyésztést és selyemipart. Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország és Oroszország gazdaságaiban is tett tanulmányutakat. Olaszországban meglátogatta az idős Kossuth Lajost is turini otthonában, aki a következő tanácsot adta neki: „Politizálni túl sokan politizálnak Magyarországon, csinálj inkább industriát, ezzel többet használsz a hazának”.

A selyemhernyó-tenyésztés újjászervezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1879-ben, miután hazatért, részt vett a Székesfehérváron megrendezett II. országos gazdakongresszuson. Az ott szervezett kiállításon hidjai nyersselymet és selyemkelméket mutatott be, élőben látható volt a gombolyítás munkafázisa, s tájékoztató füzetet is osztogatott. Kemény Gábor földművelésügyi miniszter figyelme ráterelődött, s felkérte a magyar selyemhernyó-tenyésztés állapotának felmérésére, s terveinek leírására. A miniszter döntése értelmében Bezerédj Pál, mint a „hazai selyemhernyó-tenyésztés emelésére kiküldött miniszteri megbízott” 1880-tól az ország egész területén szervezhette a tenyésztést.

Intézményi alapok megteremtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bezerédj Pál, miután 1880. március 2-án átvette az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség igazgatását Szekszárdon, munkáját azzal kezdte, hogy végiglátogatta azon községeket, ahol előzőleg selyemhernyó-tenyésztés folyt. Hogy visszanyerje a tenyésztők bizalmát, még a fel nem használható gubókat is a sajátjából teljes árban felvásárolta. Az eperfaállomány szaporítására facsemetéket osztatott, az Isonzó melletti Görzben működött Selyemtermelési Kísérleti Állomásra főként tanítókat küldött ki a selyemtermelési tanfolyamokra. Szekszárdon bevezette az ún. rekesz-petéztetést, mely során a petéző pillepárok mikroszkópos vizsgálatával ki tudták szűrni a szemcsekórral fertőzötteket. Működése eredménye volt az 1885. évi XXV. törvénycikk, mely a selyempeték előállítását, forgalmát, a selyemgubók termelését állami feladattá minősítette, a hazai selyemtermelés egész üzemi szervezete állami volt, de a tenyésztők egyénileg termelték a selyemgubókat. Gubóbeváltók egész hálózatát építtette ki. Ugyancsak része volt az 1894. évi XII. törvénycikk eperfaültetési részének megalkotásában. Selyemfonodák alapítását és bővítését kezdte meg: Pancsova, Tolna, Győr, Újvidék, Komárom, Törökkanizsa, Mohács, Békéscsaba és Lugos telephelyekkel. A lakóhelyüktől távolabb dolgozó selyemgyári munkásnők részére otthonokat állított fel 1910-ben Tolnán, 1911-ben Győrött, 1913-ban Komáromban, 1914-ben Újvidéken és Lugoson. A szép színű, fényű, kiváló szálerősségű és rugalmasságú magyar fonott selyemkészítményeket 1890-ben Bécsben, 1894-ben Lyonban, 1900-ban Párizsban, 1904-ben Saint Louis-ban és 1906-ban Milánóban Grand Prix-vel jutalmazták. Működésével elérte, hogy a selyemtermelésnek az ország gazdasági életében is súlya legyen, az évi gubótermést 25 év alatt 2500 kg-ról 2 millió kg-ra emelte.

Ismeretterjesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A selyemhernyó-tenyésztés érdekében hatalmas propagandát fejtett ki. Szerte az országban évenként sok ezernyi, a hazai nemzetiségi nyelvek mindegyikén megírt és jó ábrákkal ellátott útmutatót és naptárt adott ki és osztatott szét. A községekben, számos iskolában és tanítóképzőben erre a célra kiképzett szakértők a selyemhernyó-tenyésztési és eperfa-nevelési ismeretekről tartottak előadásokat vetített képek bemutatásával. Évente díjakat osztatott ki a legeredményesebb gubótermelőknek.

Puritánsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Tudományos Akadémia Bezerédj Pált működése kiemelkedő gazdasági jelentőségének elismeréséül 1900-ban a Wahrmann-díj aranyérmével tüntette ki, de ő a díj pénzértékét az Akadémiának köszönettel visszaadta. 1900-ban a király 20 évi önzetlen és közhasznú működéséért legfelsőbb elismerésben részesítette. Összeköttetéseit arra vette igénybe, hogy ne kapjon kitüntetéseket. 1903-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. Jellemző puritánságára, hogy anyai ági orosz örökségét is a magyar selyemhernyó-tenyésztés fejlesztésére fordította.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jelentés a selyemtenyésztés emelése céljából folyamatosított intézkedésekről (1-2. füzet), Budapest, 1880-82
  • Magyarország selyemtenyésztése 1890-ben. Budapest, 1891.
  • Néhány szó Magyarország selyemtenyésztéséről és selyemiparáról, különös tekintettel a Földművelésügyi m. kir. Ministerium felügyelőségének szervezetére. Szegzárd, 1896. 44 lap
  • Néhány szó a községi faiskolákról és befásításról, tekintettel selyemtenyésztésünk érdekeire… Budapest, 1897. 14 lap
  • Selyemtenyésztés. Budapest, 1897. 493-512. lap (Klny. Magyarország közgazdasági állapotairól)
  • Szederfatenyésztésünk fejlődése 1880-1901-ig. Szegzárd, 1901. 30 lap
  • A selyembogarak veszedelme, Szekszárd, 1900
  • Cikkei jelentek meg a Magyar Ipar, a Köztelek és a Nemzet c. lapokban.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mártha Zsuzsanna: Bezerédj Pál. In: Magyar Agrártörténei Életrajzok, A-H, Kiad. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1987. 215-219. old.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Máday Izidor: Bezerédj Pál emlékezete, Budapest, 1919.
  • Gaál Jenő: Bezerédj Pál t. tag emlékezete, Budapest, 1920. /A Magyar Tudományos Akadémia Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek./
  • Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából, Budapest, 1930.
  • Sebestyén Endre: A selyemhernyó tenyésztése, Budapest, 1957.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bezerédj Pál témájú médiaállományokat.