Az emlősök rendszerezése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az emlősök rendszerezése alatt az emlősök osztályába (Mammalia) tartozó taxonok rendszertani felosztását értjük. Mivel a modern rendszerezés a különféle rendszertani csoportok között kimutatható rokonsági kapcsolatok alapján történik, az ezzel kapcsolatos ismeretek bővülésével az emlősök rendszertani felosztása is változik, követi az újabb kutatási eredményeket.

Közmegegyezés szerinti korszerű felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emlősökkel foglalkozó zoológusok (mammalógusok) között az alábbi rendszerezés a legelterjedtebb, és általában ezt tekintik a legalkalmasabbnak arra, hogy a recens emlősök sokféleségét áttekintse. Ez a rendszer az emlősök osztályán belül két alosztályt és összesen 29 recens (ma élő) rendet különít el az alábbiak szerint:

A Bibymalagasia rendbe tartozó két, Madagaszkárról ismert faj ugyan már kihalt, de mivel ezer évvel ezelőtt még létező fajok voltak, ezért jelenkori (recens) fajoknak tekintik őket.

A fenti rendszertani felosztást sokan „hagyományos” rendszernek tekintik, noha valójában a legkevésbé sem tekinthető hagyományosnak. Ebben a rendszerben ugyanis – a hagyományoktól eltérően, de az újabb kutatási eredményeknek megfelelő módon – az erszényesek már több rendben szerepelnek, a méhlepényesek rendjeinek sorát pedig nem a patások, hanem az elefántcickányok zárják. Emellett a rendszerben megjelenik a Bibymalagasia rend is, amely a „hagyományos” rendszertanokban – elsősorban szemléleti okok miatt – nem is szerepelhetett.

Mivel az emlősök osztályának egészével foglalkozó korszerű, a szakemberek körében nemzetközi szinten is általánosan elfogadott két legjelentősebb forrásmunka (Nowak 1999, Wilson & Reeder 2005) is a fenti rendszerezést használja, a magyar Wikipédián is célszerű ezt kiindulási alapnak tekintenünk.

A rendszer vitatott pontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszeren belül vitatottnak számít az úszólábúak (Pinnipedia) helye. Nowak (1999) ugyanis önálló rendként különíti el őket, Wilson & Reeder (2005) szerint azonban ez a csoport csak a ragadozók rendjén belüli alrendként állja meg a helyét.

Molekuláris törzsfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetesen léteznek más, ugyancsak korszerűnek tekinthető rendszerezési lehetőségek is. Ilyen például a "molekuláris törzsfa" alapján történő rendszerezés. Ezek a rendszertanok az egyes csoportok közötti evolúciós távolságot főként a DNS bázisok sorrendjének (szekvenciájának), vagy esetleg különféle specifikus fehérjék aminosav-sorrendjének összevetése útján igyekeznek meghatározni. Az egyik legkorszerűbb ilyen "molekuláris" rendszertant az emlősök esetében Springer és munkatársai (2005) vázolták fel, az alábbiak szerint:


Őslénytani szemléletű rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emlősök osztályát, illetve az emlősök különféle csoportjait az őslénytan sokkal szélesebben értelmezi, mint a zoológia. Emiatt azok a rendszertanok, amelyek nemcsak a jelenkori (recens), hanem a föltörténeti múltban élt (fosszilis) csoportokat is magukba foglalják, az eddigiektől eltérő szemléletűek. A csak jelenkori csoportokkal foglalkozó rendszertanoknak ugyanis nincsen időbeli dimenziójuk, egy adott földtörténeti pillanatban (a jelenkorban) élő csoportok rokonsági viszonyain alapulnak. A fosszilis csoportokkal is foglalkozó rendszertanoknak azonban időbeli dimenziójuk is van, ezért itt általában a fejlődési irányokat szokták alapul venni.

McKenna és Bell rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fosszilis csoportokat is áttekintő rendszertanok közül McKenna és Bell (1997) munkája számít a legkorszerűbbnek, illetve a legszélesebb körben elfogadottnak, és a legtöbbet hivatkozottnak. Jellegénél fogva bonyolultabb a széles körben használt rendszertanoknál, ugyanis az osztálytól a fajig összesen 25 rendszertani kategóriát (classis, subclassis, infraclassis, superlegio, legio, sublegio, infralegio, supercohors, cohors, magnordo, superordo, grandordo, mirordo, ordo, subordo, infraordo, parvordo, superfamilia, familia, subfamilia, tribus, subtribus, infratribus, genus, subgenus) használ, jóval többet, mint amennyit a rendszertanok általában használnak.

McKenna és Bell rendszertana az alábbi főbb csoportokba sorolja az emlősöket (a kihalt csoportokat † jelöli):

A fenti áttekintés természetesen csak egyszerűsített áttekintése McKenna és Bell teljes rendszerének. A részleteket illetően figyelemre méltó például az a tény, hogy a tojásrakó emlősök alosztályán belül a recens fajokat is két rendbe sorolják, önálló rendet tartva fenn a kacsacsőrű emlősöknek (Platypoda), illetve a hangyászsünöknek (Tachyglossa).

Emlősökhöz közeli formák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mammaliaformes elnevezésű csoport felállítása szükségszerű következménye annak a ténynek, hogy az őslénytani szempontú rendszertanoknak a legősibb emlősszerű élőlényeket is el kell helyezniük a rendszerben. A földtörténeti középkorban élt egyes csoportok, mint például a Morganucodonta, vagy a Docodonta rendek ugyanis már túlságosan sok emlős jellegzetességgel rendelkeznek ahhoz, hogy hüllőnek, vagy akár emlősszerű hüllőnek tartsuk őket, de több rendszerező az emlősök osztályába történő besorolásukat sem tartja helyesnek. Az ilyen ősi formák az emlősök osztályának "kiegészítő" csoportjaként értelmezhető Mammaliaformes csoportba sorolhatók.

Régebbi rendszertanok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Linné előtti rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ember ősidők óta törekszik arra, hogy az élővilág sokféleségét – az áttekintést elősegítendő – valamilyen rendszerbe foglalja. Ezért aztán létezik népi, etnozoológiai, kultúrtörténeti rendszerezés. Mivel ennek alapja – az egyes állatok ehető mivoltán kívül – rendszerint az volt, hogy vízi, szárazföldi vagy repülő életmódot folytat, a mai emlősöket általában szárazföldi négylábú vadakként tartották számon. A denevéreket a madarak, a ceteket pedig a halak közé számlálták.

A tradicionális szemlélet a Linné előtti tudósokra is hatott, így Arisztotelésztől Konrad Gesnerig mindannyian szárazföldi négylábúakról írtak.

Linné rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Systema Naturae első kiadásának címlapja (1735)

A Systema Naturae első, 1735-ös kiadásában még Linné is a Quadrupedia, azaz "négylábúak" csoportba sorolta az emlősök többségét, az alábbi csoportokra osztva őket:

Újszerűnek számított, hogy a denevérek már itt, és nem a madarak között kaptak helyet. Viszont a ceteket a halak egyik csoportjában, a Plagiuri néven megjelölt "szoptató halak" között szerepelnek.

Az emlősök fogalmát Linné csak a Systema Naturae 1758-as kiadásában vezette be, ettől kezdve lehet a mai értelemben vett emlősök fogalmának megszületéséről beszélni.

A 18–19. századi rendszertanok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. század természettudósai közül az emlősök rendszertanának alakulására Johann Friedrich Gmelin és Johann Friedrich Blumenbach voltak a legnagyobb hatással. Ez a hatás még Magyarországon is érzékelhető volt: Csokonai a Dorottya természettudományi tárgyú lábjegyzeteiben még hivatkozik is Blumenbachra.

A 19. század közepén a rendszerezők már rovarevőkről, ragadozókról, rágcsálókról írtak, számos olyan csoportot ismertek tehát, amelyek elkülönítése mai tudásunk alapján is megállja a helyét. Ugyanakkor olyan emlőscsoportokat is elkülönítettek, amelyek ma már túlhaladottnak számítanak: ilyen például a vastagbőrűek (Pachydermata) és a foghíjasok (Edentata) rendje. Ezekkel a rendekkel ma már csak régi, elavult rendszertanokban találkozhatunk.

Az emlősök fő fejlődési irányainak a rendszertanban való megjelenítése felé Johann Karl Wilhelm Illiger tette meg az első lépést, amikor 1811-ben önálló rendbe sorolta az erszényeseket. 1872-ben Theodore Gill az emlősök osztályát már Protoheria (tojásrakó emlősök), Metatheria (erszényes emlősök) és Eutheria (méhlepényes emlősök) alosztályokra osztotta fel, a fő fejlődési irányoknak megfelelően.

Rendszerezés a 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Theodore Gill által felállított három alosztályhoz képest további előrelépést jelentett Simpson (1945) rendszertana, amely az emlősöket Prototheria (tojásrakó emlősök) és Theria (elevenszülő emlősök) alosztályokra osztotta fel, és az utóbbin belül különítette el az erszényeseket (Metatheria néven), illetve a méhlepényes emlősöket (az Eutheria elnevezést használva). Ez ugyanis jobban kifejezi az emlősök főbb csoportjai, fejlődési irányai közötti kapcsolatot.

Az elmúlt évtizedekben főként a tekintetben következett be változás az emlősök rendszerezésében, hogy az erszényeseket immár nem egy rendben egyesítik, hanem több különböző rendjüket különítik el.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • McKenna, Malcolm C., and Bell, Susan K. 1997. Classification of Mammals Above the Species Level. New York, Columbia University Press, 1-631 pp. ISBN 0-231-11013-8
  • Nowak, Ronald M. 1999. Walker's Mammals of the World, 6th edition. Baltimore, Johns Hopkins University Press, 1-1936 pp. ISBN 0-8018-5789-9
  • Simpson, George Gaylord. 1945. "The principles of classification and a classification of mammals". Bulletin of the American Museum of Natural History, 85:1–350.
  • Springer, Mark S., Michael J. Stanhope, Ole Madsen, and Wilfried W. de Jong. 2004. Molecules consolidate the placental mammal tree. Trends in Ecology and Evolution, 19:430-438. (letölthető cikk pdf-formátumban)
  • Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds) 2005. Mammal Species of the World, 3rd edition, Baltimore, Johns Hopkins University Press. 1-2000 pp. ISBN 0-8018-8221-4.