Nyúlalakúak
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Házinyúl
(Oryctolagus cuniculus domestica) |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||
|
A nyúlalakúak (Lagomorpha) az emlősök osztályának (modern rendszertanokban az Euarchontoglires öregrend Glires rajának) egy rendje, amelybe két család és mintegy nyolcvan ma élő faj tartozik. A hagyományos rendszertan egészen a múlt század közepéig a rágcsálók (Rodentia) rendjének dupla metszőfogúak alrendjébe sorolta őket.
Házinyúl # A házinyúlról általánosságban # A nyúl háziasítása # A házinyúl fajtáinak csoportosítása
Az üregi és a házinyulat jellegzetes zápfogaik alapján első pillantásra a rágcsálókhoz sorolhatnánk. De éppen a fogazatban rejlik a különbség, amelyet a rokonsági kapcsolatok vizgálata során nagyon is fontosnak ítélnek meg: a nyúlalakúak felső állkapcsában a két metszőfog mögött egy második pár is található, a fogzománc ezeket is teljesen körülöleli. A valódi rágcsálóknál csak egy pár metszőfog nő ki, amelyek az alsó állkapocs megfelelő fogaihoz illeszkednek. A külső formát a funkció határozza meg, és nem jelent szorosabb rokonságot, mint ahogy azt a nyúlalakúak kövületi maradványai is bizonyítják. A nyúlalakúakat és rágcsálókat tehát egymással párhuzamosan futó fejlődési ágnak kell tekintenünk (konvergens evolúció), és a természetes rendszertani besorolásnál el kell választanunk egymástól. A két rend számtalan további felépítés- és viselkedésbeli sajátosságban is egyértelműen elkülönül. Így például a nyúlalakúak mellső lábukat ütésre, mintegy fegyverként használják vetélytársaikkal, illetve ellenségeikkel szemben. A táplálékot viszont nem ezzel fogják meg. Mivel testfelépítésük elsősorban a menekülést szolgálja, lábuknak ilyen, többirányú felhasználása már nem volna lehetséges. Viszont a mezei nyúl futáskor olyan sebességet képes elérni, hogy még egy agár is alig tudja utolérni.
A nyúlalakúak tápanyagszegény élelmen is egészen jól megélnek: a rendkívül hosszú vakbélben a nyúllal szimbiózisban élő baktériumok ugyanis képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására, és azokat értékes fehérjéik felépítése során hasznosítják. A mezei és az üregi nyúl táplálékszükséglete nagy részét ebből fedezi. Világrajöttükkor még nem rendelkeznek ezzel afontos adottsággal, így a tápanyagok egy részéhez anyjuk ürülékéből jutnak hozzá. A nyúlfiókák egy különleges, úgynevezett lágy ürüléket fogyasztanak el, amely anyjuk vakbelében képződik, de kifejlett korban már maguk is termelik, és ezzel jelentősen javítják emésztésük hatásfokát. A normális ürülék ezzel szemben egészen más, az ismerős bogyó formában ürül, nincsenek különleges tulajdonságai, legfeljebb csak a territórium megjelölésére szolgál.
A szaglás a nyulak életében fontos szerepet játszik. A család vagy a kolónia tagjai erről ismerik fel egymást, a hierarchiarendszer is erre épül, de a házinyúl is gondozója szagát jegyzi meg.
Valamennyi házinyúl az üregi és nem a mezei nyúl leszármazottja. Bámulatos, hogy a néhány évszázados tenyésztés alatt az ember milyen forma- és színgazdagságot ért el: vannak hosszú, selymes bundájú angóranyulak; német óriástarkák, amelyek messze meghaladják még a nagy mezei nyúl súlyát is; de létezik hófehér törpenyúl és még sok egyéb fajta is. Újabban mezei nyulakat is kezdtek háziasítani, de ez összehasonlíthatatlanul nehezebb. Sokáig azt hitték, hogy fogságban egyáltalán nem is nevelhető.
[szerkesztés] Rendszerezés
A rend két családja:
- Nyúlfélék (Leporidae) – 56 faj
- Pocoknyúlfélék (Ochotonidae) – 27 faj
A két család fejlődése ezelőtt mintegy 40 millió évvel, a földtörténet késő eocén időszakában vált külön.
[szerkesztés] Forrás
- Természetkalauz: Emlősök, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996-, ISBN 963 548 218 3
