Mókuscickányok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mókuscickányok
Tana (Tupaia tana)
Tana (Tupaia tana)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Mókuscickányok (Scandentia)
Wagner, 1825
Családok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mókuscickányok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mókuscickányok témájú kategóriát.

A mókuscickányok (Scandentia) a méhlepényes emlősök alosztályába tartozó Euarchonta csoport egy rendje. Két család és húsz ma élő faj tartozik a rendbe.

A mókuscickányok valójában nem cickányok, de sokáig a rovarevők rendjébe sorolták őket. Később, anatómiai okokból a főemlősök rendjében kaptak helyet, és egy igen primitív félmajomnak tartották őket. A genetikai vizsgálatok alapján azonban önálló rendet érdemelnek.

A mókuscickányok és a repülőmakik közös ősének fejlődése mintegy 70 millió éve, a késő kréta időszakban vált külön a főemlősökétől; e két rend egymástól mintegy 55 millió éve különült el.

Érdekességük, hogy az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb. (Még az emberénél is nagyobb.)

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend az alábbi családokat, nemeket és fajokat foglalja magában.

Az alábbi kettő fajt néhány rendszerben a Lynogale nembe különítik el

Elterjedésük, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hátsó-Indiát és az Indiai-óceán szigeteit lakják.

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszúkás fejük csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú, a farkuk hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös; bundájuk sűrű és puha. 38–44 foguk közül a szemfogak rövidebbek, mint a metszőfogak. Végtagjaikon öt-öt ujj nő. A talpuk meztelen, a külön álló ujjakon rövid, sarló alakú karmok nőnek. A nőstény négy emlője a hasán van.

Fákon élnek; a földre ritkán ereszkednek le. Nappal járnak táplálékuk (főleg rovarok és gyümölcsök) után. Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, és ilyenkor kezeikkel tartják zsákmányukat.

A legtöbb mókuscickány vajmi kevés figyelmet fordít az ivadékgondozásra – olyannyira, hogy az anyáknak két fészkük van: egy, amiben maguk laknak és egy másik, amiben a kicsinyeiket helyezik el. Az ivadékokat mindössze kétnaponta egyszer, akkor is csak öt–tíz percre keresik fel, hogy megetessék őket. Emiatt a mókuscickányok tejében kivételesen sok a tápanyag.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]